A szovjetek hetvennégy évvel ezelőtt már megcsinálták azt, amire a világ modern hadseregei még csak készülődnek: távirányítású egységeket küldtek harcba egy nagyon is valóságos harcmezőn, olyan ellenség ellen, ami vissza is lőtt.
A Teletank nevű találmány nem volt összetett dolog: a szovjet hadmérnökök egy nagy halom hidraulika és egy rádió-adóvevő segítségével egyszerűen távirányításúvá szereltek át egy T–26-os könnyű harckocsit. Az irányítónak azonban csak annyival volt könnyebb dolga, hogy nem a tankban kellett ülnie, a vezetéshez ugyanis nem analóg joystickot kellett használni, hanem minden funkcióra egy külön gombot egy nagy panelről. Mindezt azonban csak úgy, hogy semmilyen szenzoros jel nem érkezett vissza a tanktól, nem volt kamera, nem volt mikrofon, az egyetlen automatizmus az volt a gépben, hogy a rádiójelek hatósugarán kívülre érve a tank az utolsó parancstól függetlenül fél perc után megállt és mozdulatlanul várta, amíg újra utasítást nem kapott.
A Teletankot a finn-orosz háborúban vetették be, a kevés rendelkezésre álló adat szerint a summai csatában mindenképp, de más ütközetekben is megjelenhetett. A távirányított harckocsi szerepe főleg a rászerelt lángszóró használatában merült ki, és a lényege is ez volt: a személyzet kockáztatása nélkül alkalmazhatták a használójára is igen veszélyes fegyvert.
Finnország és a Szovjetunió 1940. március 13-án fegyverszünetet kötöttek, és ez nemcsak a háború végét jelentette, de hosszú időre a távirányítású fegyverek használatáét is. Bár a szovjetek hamarosan egy sokkal brutálisabb háborúba kezdtek, a Teletank ott már nem kapott szerepet. A T–26-os felett nagyon hamar átlépett a haditechnika, sem a páncélzata, sem a fegyverzete nem tudott lépést tartani a német tankok diktálta ütemmel, az igazat megvallva már a finnek tankelhárító ütegei ellen sem volt képes megvédeni magát.
A modern orosz hadsereg sem feltétlenül az ember nélküli megoldásairól híres, a közelmúlt konfliktusaiban soha nem kaptak szerepet a drónok, a légi csapásokat hagyományos, ember irányította gépek hajtották végre. Ez azonban most változhat, a hírek szerint az orosz repülőgépgyárak közül többen is olyan szerződéseket nyertek, amik keretein belül harci drónokat kell tervezniük és gyártaniuk. A Szuhoj például egy 20 tonnás monstrumon dolgozik, a tervek szerint 2018-ra kell elkészülniük. Szakértők szerint egyértelmű, hogy az oroszok erőltetett menetben próbálják utolérni a világot a távirányítású és önműködő hadi eszközök területén, az orosz védelmi minisztériumnak külön programja is van a témakörre.
A Teletank öröksége sem veszett kárba teljesen. Bár soha senki nem mondta, hogy az eszköz valós akcióban is bevetésre kerül valaha, az MRK–27 BT egy létező robot. A lánctalpas robotra a moszkvai Bauman Műszaki Egyetem munkatársai komoly fegyverzetet pakoltak: van rajta géppuska, gránátvető és lángszóró is. Az MRK–27 valószínűleg pontosan ugyanazt a szerepet tölti majd be, amit nyugati társai. Elméleti szinten bármikor bevethető lenne, de valójában csak laboratóriumi körülmények között kap lehetőséget.
forrás: index.hu
