Bigorexia: brutális izmokat növesztett a 38 éves nő
A testképzavarnak egy kevéssé ismert formája a bigorexia. Aki ebben szenved, kicsinek, és jelentéktelennek érzi magát, annak ellenére is, hogy átlag feletti izomzata van. Még nagyobb akar lenni! Rene Campbell kétgyermekes elvált anyuka. 31 éves koráig hosszútávfutó, és (54 kilósan) nádszálvékony volt. Mindenki irigyelte a testalkatát, de ő nem volt megelégedve, kicsinek, és törékenynek érezte magát. 2008-ban, túl egy nehéz váláson, elhatározta, hogy testépítő lesz. Mindössze négy év alatt alaposan kigyúrta a testét, és elnyerte a Nagy-Britannia női testépítő bajnoka címet is. Nem bánta meg, hogy elvesztette a nőies alakját, mert mindig is vonzották a hatalmas izmok. Az emberek felfigyelnek rá, csodálják. Azonban hamar megismerkedett a túlzott testépítés hátrányaival is. Nem tagadom, borzalmasan nehéz így párt találni, a férfiak többségét ugyanis taszítja az izmos nők látványa. Akiket meg nem, azok az életmódommal nem bírnak megbirkózni. A sikerei ellenére azonban mindig többet akar. Így folyamatosan tovább edzi és építi a testét. Küldetésének tekinti, hogy ő legyen a világ legméretesebb nője. Az edzésről és a versenyekről nem hajlandó lemondani a férfiak kedvéért sem. A most 38 éves Rene Campbell bizony bigorexiával küzd. Az ilyen emberek nem érzik elég jónak a saját fizikumukat. A fizikai fejlettségük ellenére is kicsinek hiszik magukat. Néhányan bő ruhákat viselnek, néhányan szteroidokat használnak, és vannak, akik visszavonulnak a nyilvánosság elől. Folyamatosan újabb, és újabb célokat tűznek ki magunk elé, soha nincsenek megelégedve önmagukkal, és egyre nagyobb izmokat akarnak. Sokan elérik a fizikai és biológiai korlátaikat, ekkor tiltott, és veszélyes szerekhez nyúlnak, hogy még nagyobb és még látványosabb izmaik legyenek. Mint korábban írtunk is róla, egy férfi például lóhormonnal dúsított koktéllal lőtte magát ennek érdekében. Ezért kishíján amputálni kellett a karjait. Szerencsére ezután észhez tért, és leállt a szerekkel, de eltorzult izomzatú teste azóta is elrettenti az embereket. forrás: ripost.hu
3 kérdéses tibeti teszt – az eredmény meg fog lepni!
Ez a teszt szokatlan, de nagyon érdekes, – főleg az eredmények. Mindössze 3 kérdésre kell válaszolni. Válaszolj őszintén, nincs értelme, hogy előre elolvasd a válaszokat, mivel ebben az esetben a tesz elveszíti az értékét! Vegyél elő papírt és ceruzát, majd jegyezd le a válaszokat. A teszt végén érdekes dolgokat tudhatsz meg a személyiségedről! A következő pár percben kapcsold ki a logikus gondolkodást, és próbálj a tudatalattid segítségével válaszolni az alábbi három kérdésre! Így érdekes dolgokra derülhet fény a személyiségedről, amikről talán még magad sem tudtál! Kezdődjön a teszt! 1. Képzeld el, hogy öt állat áll előtted. Tedd őket sorrendbe aszerint, hogy melyiket kedveled leginkább. Egy tehén, egy tigris, egy bárány, egy ló, egy disznó. 2. Az alábbi dolgok mellé írd le az első melléknevet, ami eszedbe jut róluk! A kutya… A macska… A patkány… A kávé… A tenger… 3. Gondolj öt, számodra fontos emberre. Válassz nekik egy-egy színt az alábbi listából. Minden ember csak egy színt kaphat. Sárga Narancssárga Piros Fehér Zöld És most nézzük az eredményeket! 1. Az első kérdésre adott válaszaid azt mutatják, mik a prioritások az életedben. A tehén jelképezi a karriert. A tigris jelképezi az önbecsülést. A bárány jelenti a szeretetet. A ló jelenti a családot. A disznó utal a pénzre. 2. A második kérdésre adott válaszaid azt mutatják, milyen viszonyban vagy a világgal. A kutyára adott asszociációd azt mutatja, milyen a magadhoz való viszonyod. Amit a macskáról írtál, arra utal, milyennek látod a partnered. A patkányról való gondolataid az ellenségeidre vonatkoznak. Ami a kávéról eszedbe jutott, az a szexre utal. A tengerre adott válaszod az egész életről való gondolkodásodat tükrözi. 3. A harmadik kérdésben kiderült, hogyan állsz hozzá ahhoz a bizonyos öt fontos személyhez. Akinek a sárga színt adtad, őt sosem fogod elfelejteni – hatalmas hatással volt rád. A narancssárga színnel illetett személy igaz barátod. A piros az az ember, akit teljes szíveddel szeretsz. A fehéret ahhoz írtad, akit egy igazi kedves léleknek ismersz. A zöld szín ahhoz tartozik, akit örökre a szívedbe zártál. forrás: buzzblog.eu
A gyógyszerekkel öltük meg az embereket – Döbbenetes riport egy orvostól
Hihetetlen videót mutatok most nektek, egy orvos azt nyilatkozta, hogy ők követték el a hibákat és a gyógyszerek végeztek az emberekkel. Döbbenetes, mindenkinek kötelező megnéznie és elgondolkoznia rajta! Dr. Papp Lajos szívsebész rengeteg érdekes dologról beszél az interjúban, ami elgondolkodtató lehet mindeni számára! A tények között szerepel az is, hogy a magyar lakosság fejenként átlagosan négy és fél kilogramm gyógyszert fogyaszt…Elmondása szerint olyan aljasságot követnek el az orvosok a betegek ellen, hogy az teljesen elfogadhatatlan. Senki sem beszél arról például, hogy a koleszterincsökkentő gyógyszerek okozzák a legtöbb halálesetet, ugyanis meggátolják az érelmeszesedést, és nem a mellékhatásáról van szó, hanem arról, hogy a fő hatása teljesen ellentétes azzal, amiért adják, ezek a gyógyszerek többet ártanak, mint használnak, a betegek pedig nem is sejtik ezt…. A professzor szerint az a legnagyobb tragédia az egészben, hogy a gyógyszeripar manapság a legnagyobb, legjövedelmezőbb üzletág, akik pedig bíznak a gyógyszerekben, nem csak hogy aláírják a saját halálos ítéletüket, de még fizetnek is érte. A bűnösök és a hibásak természetesen nem ők, hanem az orvosok, akik nem tájékoztatnak kellőképpen. A professzor a védőoltásokkal kapcsolatban kiáll a gyermekeknek adandó kötelező oltások mellett, ugyanakkor hozzátette, hogy az influenzaoltásnál már átverik az embereket, mivel az ingyenes nem ugyanazt a hatóanyagot tartalmazza, mint az, amiért fizetni kell. Kevesen tudják, de az ingyenes oltás tartalmaz higanyt, míg a drágább nem. Íme az interjú: forrás: magyarorszagom.hu
ITT A NAGY VÉRNYOMÁS TÁBLÁZAT! MEGMUTATJA, MENNYI AZ ALACSONY, NORMÁLIS, TÚL MAGAS VÉRNYOMÁS A KOROD SZERINT
Azt tudjuk, hogy a magas vérnyomásra nagyon oda kell figyelni, mert komoly életveszélyt jelent, ha nem cselekszünk időben. Sokaknak már van otthon vérnyomás mérőjük, és megmérik magukat meg a család többi tagját, de nem mindig világos, mennyi az ideális vérnyomás életkor szerint. Lassan lopakodik, hosszú időn át észrevétlen, hiszen semmi feltűnő jele nincs a magas vérnyomásnak. Pedig kezeletlenül káros szövődményei lehetnek a stroke-tól a szívelégtelenség. Illik tehát mérni a vérnyomást. Két értéket kapunk: az első – szisztolés – a szív összehúzódásakor alakul ki. A második, diasztolés értéket a szív elernyedésekor mérik. Stratégiát kínálunk a magas vérnyomás ellen. Aktívan és sportosan Magas árat fizetünk a kényelmességért. Megkeményednek, megvastagodnak a vérerek, a szívnek nagyobb erőt kell kifejtenie, hogy átpumpálja a vért rajtuk. A testmozgás rugalmasan tartja az ereket. Ideális a legendás napi tízezer lépés. Aki lépésszámlálóval jár-kel, automatikusan többet gyalogol. Javasolható még a gyengéd gimnasztika vagy olyan kitartást igénylő sportok, mint a kerékpározás, úszás. Nem kell zsírpárna Törekedjünk a normálsúlyra. Minden leadott kiló két ponttal csökkenti a vérnyomásértéket. Mértékkel fogyasszunk édességet, ahogy kifőtt tésztát vagy kenyeret is. A hús viszont nem tilos, az egyik aminosava ugyanis részt vesz a vérnyomás szabályozásában. Épp ilyen hatásuk van a gyümölcs és zöldség ásványi sóinak is. Takarékosan a sóval! Nem csalás: háromszor-ötször több sót fogyasztunk a szükségesnél. A só pedig megtartja a vizet a szervezetben. Nő a vér mennyisége és a vérnyomás is. A sóban szegény táplálkozás minden harmadik magas vérnyomásosnál 5-8 ponttal csökkenti a felső értéket. A legtöbb sót észrevétlenül vesszük magunkhoz: felvágottból, szalámiból, készételekből. A meleg élvezete ellazít Nem kell kerülni a szaunát. A rendszeres verejtékezés csökkenti a túl magas vérnyomást. Ha meleg van, kitágulnak az erek, ellazulnak, akárcsak az idegeink. Ajánlatos alacsonyabb – 60 C-fokos – szaunát látogatni, ahol magas a levegő nedvességtartalma. Utána lassan, fokozatosan kell lehűlni, nem hideg vízbe ugrani. Ez a táblázat megmutatja, az első sorban az életkor, a másodikban a minimális, majd a normális, végül a legmagasabb, még nem kórosan magas érték látható Grafika: Séra Tamás Néhanapján masszázs Dilemma volt orvosi körökben, hogy összefügg-e a beállt nyak a magas vérnyomással. A tapasztalat azt mutatja, hogy a betegek vérnyomása többszöri tarkómasszázs után csökken. Vagyis: a tarkó izmai olyan agyi területtel vannak kapcsolatban, mely jó pár szívfunkciót, többek között a vérnyomást, légzést és szívverést kontrollálja. Forrás : http://blikkruzs.blikk.hu/
A MEGETETETT TÁRSADALOM
Ne ámítsuk magunkat! Aki reggelire “kakaóitalt” iszik, a laboratórium ízeit nyeli, aki eperjoghurtot kanalaz,az fűrészport fal, aki bolti citromlevet tesz a teába, az a penészgomba “váladékát” kapja, bármennyire tiltakozik is. Az édeset idomított baktériumok “köpik ki”, a savanyú a mikroorganizmusok “izzadmánya”. Érzékeinket (észrevétlenül) manipulálja egy világhatalommá szerveződött maffia, az ízipar, s laboratóriumokban előállított (titkos) aromákkal, ízfokozókkal megváltoztatja ízlelésünket. Veszélyben az ízlés szabadsága, a kulináris önrendelkezés joga. Nem azt esszük, amit enni vélünk. Mert semmi sem az, aminek látszik. Az eperaromát egy Holzmindenben székelő német aromagyár állítja elő ausztrál fűrészpor, alkohol, víz és néhány titkos összetevő keverékéből. (A Föld teljes epertermése az “eperből” készült fagylaltok, joghurtok, desszertek mennyiségének egy százalékát sem fedezné!) Egy amerikai konszern baktériumból kávétejszínt és krémsajtot varázsol, egy másik vörös áfonyából cseresznyét, ricinusolajból őszibarack-aromát. Az Athlon nevű cég (nem vicc!) madártollból péksüteményt, a General Foods vízből, fehérjéből és gyanús zsiradékból műszalonnát. A Procter and Gamble nevű amerikai vállalat még a gyapotszálat (pamutot) is fogyaszthatóvá teszi: a növény rostjaiból kenyeret sütnek. Az ízek e szép új világában a menthenthiol nevű vegyület a grépfrút, az acetyl-pyrolin egyik változata a ropogós kenyérhéj, a filberton a mogyoróíz illúziójáért felel. Mint a Mátrix című filmben. Nem eperjoghurtot eszünk, hanem vizet mesterséges illúziókkal. A szagok és ízek e virtuális valóságában már a füstölt sonka és lazac sem eredeti: napjainkban a húsgyárak “folyékony füstöt”, azaz műfüstöt használnak, amiben 30-90 másodperc alatt meg lehet “füstölni” a terméket. Ráadásul a vásárlókat mézédes hazugságokkal etetik. A Danone Actimel “szuperegészséges” joghurtital egyszerre tartalmaz két (veszélyesnek tartott) édesítőszert, aszpartámot és K-aceszulfámot is. A csalafinta íztrükkök aztán megteszik a magukét, aki gyerekkorától hozzászokott a víz-, szén-dioxid-, karamell-, foszforsav-, citromsav-, nátriumbenzoát-, koffeintartalmú italhoz (ez a kólák összetétele), annak az igazi bodzaszörp ízetlen. Az élelmiszeripar tehát “maszkírozza” az ízeket, ha kell, korrigálja és retusálja őket (mint Sztálin környezetét a korabeli fotókon), hozzászoktat bennünket a kémiai édesítőszerek, ízfokozók, sűrítőanyagok ízéhez, reklámokkal és aromákkal etet, ízfüggővé tesz. Korunkban húszezer élelmiszer adalékot forgalmaznak (köztük hétezer aromát). E titokzatos porocskák és folyadékok nélkül, melyek összetevőit (üzleti titokra hivatkozva) sokszor még az ételre allergiás gyerekek orvosainak sem árulják el, az élelmiszer-ipari termékek többsége élvezhetetlen és eladhatatlan lenne. Az íz az ételek lelke. Aki az ízeket befolyásolja, életünket manipulálja. Ráadásul az íz nem csak ízlés dolga. Az íz legfontosabb funkciója a táplálék ellenőrzése. Figyelmeztetés (lenne), hogy mit nem szabad megenni. Ha becsapják íz-lelésünket, elfeledtetik velünk az eredeti ízt, akkor tényleg bármit lenyelünk. leves hazudik – írja magyarul újfent megjelent nagyszerű pamfletjében Hans Ulrich Grimm (Kétezeregy Kiadó). De nemcsak a Knorr és a Maggi zacskós leves hazudik (a négy főre szóló adagban mindössze két gramm szárított marhahús található), hanem szinte minden. A kenyér, a virsli (de az nagyon), a csecsemőtápszer..Érzékeinket manipulálják és átprogramozzák. Éppúgy, mint gondolatainkat. Egész életünket. Tavaly az Egyesült Államokban az asztalra került ételeknek már kilencvenhat(!) százaléka ipari termék volt. A Fast Food Nation (gyorsétterem-generáció) már nem ismeri az ételek eredeti összetevőit, életében soha nem szagolt vargányát. “De hát végül is – mondja cinikusan az egyik aromagyár mérnöke – az élvezet fantázia dolga.” Már akinek. KI – KI VONJA LE A TANULSÁGOT, S TEGYEN MEG MINDENT A CSALÁDJA EGÉSZSÉGÉÉRT! forrás: globalisvilag.com
Katonák a háború előtt, közben és után
Ezeket a portrékat Lalage Snow, fotós, újságírós és filmes készítette azokról a brit katonákról, akik önkéntesen mentek ki Afganisztánba 7 hónapra. A képek szolgálat előtt, közben és után készültek, a katonák pedig saját rövid leírásaikkal, naplóbejegyzéseikkel egészítették ki portréikat, a háborút egy új, ijesztően életközeli oldalról bemutatva. Chris MacGregor, 24 Március 11, Edinburgh: A családom egyértelműen nagyon fog hiányozni, leginkább talán a kutyáim, de a TV is hiányozni fog. Próbálok nem a legrosszabbra gondolni. Június 19., Afganisztán: Szerintem a félelem tart minket életben itt, bár azt gondolom, ha valami meg fog történni, az ellen semmit sem tehetünk. Ha odafent tudnák irányítani a dolgokat, nem lennének halott katonák, mind életben maradtak volna. Szörnyű érzés hallani, hogy valaki nem élte túl, mindig arra gondolok, hogy min mehet keresztül a családja. Megkérdezem magamtól, hogy miért haltak meg, mit érnek el a halálukkal. Fogalmam sincs. Augusztus 28., Edinburgh: A térdeim feladták és haza kellett jönnöm. A testem folyamatosan követelte, hogy adjam fel. Minden katona érzi magában még a dühöt és az adrenalint, mikor hazaér. Ezután nekem is segítségre volt szükségem – most már csak elviszem sétálni a kutyákat, ha bármikor ugyanazt a dühöt érzem, ez a legjobb módja a kikapcsolódásnak. Miután hazaértem, az első dolgom volt a feleségem megcsókolgatása után, hogy levigyem őket egy hatalmas sétára. Órákig csak mentünk és mentünk, végre nem kellett figyelnem, hogy hova lépek. Steven Anderson, 31 Március, Edinburgh: Hogy őszinte legyek, valószínűleg borzasztó lesz. Nem is a haláltól félek a legjobban, hanem a lábaim elvesztésétől – az lenne a legrosszabb. Június, Afganisztán: Nehezen lehet leírni, hogy mi folyik itt. Gyakran, amikor beszélek a barátnőmmel telefonon és megkérdezi, hogy miért nem beszélek rendesen… nem érti, kimerült vagyok, koszos, és néha napokig nem eszem. Elég víz sincs, a kiszáradás szélén vagyunk. Szerencsére eddig nem voltam igazán halálközeli helyzetben, és most már csak reménykedem, hogy ép kezekkel és lábakkal mehetek haza. Október, Edinburgh: Odamegyünk, megpróbáljuk meggyőzni őket és megváltoztatni a gondolkodásmódjukat, de ezek az emberek alig 45 évig élnek a szegénység és a gyógyszerek hiánya miatt. Teljesen máshogy látják az életet. Egy gyerek meghalt, semmi köze sem volt a háborúhoz, csak beteg volt. Elvitték a testét egy táborba, meglőtték, és azt állították, mi lőttük le, felháborodva, pénzt követelve. Őket nem lehet megváltoztatni. Alec McBroom, 24 Március 11., Edinburgh: Nem bánom, hogy oda kell utaznom, végül is ez a munkám, de nagyon fog hiányozni a családom, még a szobaszőnyeg és a papucsom is – tudom, furcsán hangzik, de az apró részletek összessége az, ami az igazi változást jelentik. Június 12., Afganisztán: Szörnyen hiányzik a családom. A feleségem, a gyerekeim, a tulajdonságaik és furcsa szokásaik, de nekik valószínűleg még rosszabb csak ülni és várni, hogy hazaérjek. Nem félek. Legutoljára Írországban féltem igazán, de az már nagyon régen volt. Október 12., Edinburgh: Mindig ott a kétségbeesettség – mi fog történni, ha valami robban? Amikor megtörtént, akármennyire is lehetett rá számítani, a világ legnagyobb meglepetése és legijesztőbb dolga volt. Azért mentem el otthonról, hogy én is tegyek valamit, ahogy a többi katona is tette, ne csak kényelmesen üljek a papucsomban és nézzem a TV-t, miközben odakint emberek halnak meg. Most már olyan, mintha két életem lenne: az egyikben minden veszélyes és mindenki meg akar ölni, míg a másikban itthon vagyok, kinézek az ablakomon, és rózsaszín hajú, békés embereket látok. Teljesen más világ. Mindig is mélyes vallásos voltam, az események hatására pedig egyre többet beszélgetek Vele. Hálás vagyok, hogy valaki figyel rám. Sean Patterson, 19 Március 11, Edinburgh: Korán fogok elbúcsúzni a családomtól, mivel utálok búcsúzkodni. Hiányozni fognak, de nem félek, igazából nagyon várom. 15 évesen csatlakoztam a háborúhoz, mindig is ezt akartam csinálni. Június 20., Afganisztán: Borzasztó volt. Amikor végre biztonságos helyre értünk, elkezdtem zokogni. Mindenki sírt. Nem tudtam aludni aznap éjjel, arra gondoltam, milyen lehet otthon. Előtte is voltak nehéz éjszakáim, rémálmokkal, álmatlansággal, ha végre elaludtam, pár óra múlva leizzadva keltem fel. Nem sokkal később visszamentünk a terepre – megint tüzeltek ránk, kezdődött minden előröl. Ketten elvesztették a lábaikat és hazaküldték őket. Szar volt látni az egészet újra. Mindig elmondok egy imát indulás előtt, de mindig csak arra tudok gondolni, hogy egy darabban érek-e majd vissza, vagy csak egy lábbal. Mindig félek, utálom az egészet. És még 84 nap van, mire hazaérek. Október 7., Edinburgh: Az emberek azt hiszik, hogy túlélni és leélni egy életet könnyű, pedig egyáltalán nem az. Bármikor elüthet egy busz, és akkor vége. Fogalmunk sincs, mi fog történni, a háborúban végképp nincs, elég egyszer rossz helyen állni, és ennyi volt. Eddig nem gondoltam így, de hagyni kéne őket. Túl sok embert vesztettünk el. Túl sokan jönnek vissza végtagok nélkül, akik képtelenek lesznek visszatérni a rendes életükhöz. Fraiser Pairman, 21 Március 11, Edinburgh: Egy kicsit félek, de annál sokkal jobban várom, hogy végre elinduljak. Mondjuk a barátnőm és a fagyasztott pizza nagyon fog hiányozni. Jőnius 11., Afganisztán: Eddig minden rendben ment a melegtől eltekintve. Az itteni emberek egészen kedvesek, vettünk tőlük görögdinnyét. Sokat gondolkozom azon, hogy hogy a francba kerültem ide pontosan, utána néha csak el akarok innen menekülni, haza akarok szökni. Október 6., Edinburgh: Gyorsan hozzá lehet szokni a lövések hangjához, egy idő után meg kell tanulni nem félni. Egyszer bekerítettek minket, ott ragadtunk 24 óráig, hatalmas szerencsénk volt, hogy élve megúsztuk. Nem tűnik úgy, hogy fél évet távol voltam, de nagyon jó érzés megint itthon lenni és jó látni anya megkönnyebbült arcát is. Órákig szoktam zuhanyozni és végre azt veszek fel, amit akarok. Biztos bele fog telni pár hétbe, mire az egészet megszokom. forrás: newhorizon.hu
Brutális képek! 18+ Ilyen volt – ilyen lett! 200 kilótól szabadult meg a világ legkövérebb nője
Életmentő műtétet hajtottak végre a világ legkövérebb nőjén, akinek elképesztő fogyása után még több kilót kell leadnia. Charity Pierce egy 40 éves anyuka és az Iowa államban lévő Cedar Rapids-ben él. A világ legkövérebb nőjének tartják, akinek gyomorgyűrűvel sikerült 200 kilót lefogynia. Mikor elérte a 353 kilót már könyörgött az orvosainak, hogy életmentő műtétet hajtsanak rajta végre. Két évvel később Charity már több műtéten is átesett, levágták a lábáról a nehéz, zsíros részeket, illetve 17 kilónyi felesleges bőrt, hogy vékonyabb legyen a teste. Most pedig újabb gondokat gördít elé az élet, mivel lánya is átvette tőle a rossz étkezési szokásokat, így azért aggódik, nehogy ő is olyan rabja legyen az ételeknek, mint ő. forrás: blikk.hu
Utálja a munkáját? Higgye el, lehetne rosszabb is! Íme a 10 legszörnyűbb foglalkozás a múltból
Fotó: Wikipedia Hálát adhatunk, hogy most már nem kell hullakereskedőnek, csatornavadásznak vagy piócagyűjtőnek lennünk – írja a szeretlekmagyarorszag.hu a History Extra összeállítása alapján. Királyi szolga Bármennyire is felemelő lehetett nagy királyok szolgálatába állni, volt a munkának piszkos része is. A Tudor-korból fennmaradt dokumentumok szerint az is a feladatok közé tartozott, hogy segíteni kellett a királyt biológiai szükségleteinek elvégzésében és a tisztálkodásban is. Tehát akár „királyi fenéktörlőnek” is nevezhették volna ezt a munkakört. Hullakereskedő Fotó: Wikipedia Az orvostanhallgatók minden lehetőséget megragadtak holttestek megszerzésére annak idején – így volt ugyanis lehetőségük arra, hogy az emberi test részeit és a belső szerveket tüzetesebben megvizsgálhassák. Ezt tette a modern anatómia atyjaként emlegetett Vesalius is a 16. században. Az 1800-as években már fizettek azért, ha valaki orvosi vizsgálatra bocsátott egy holttestet. Azt nem firtatták, hogy honnan szerezte; akkoriban egy fogsor is sokat ért. Gyakran sírokat is felástak azért, hogy orvosoknak eladhassák a hullákat. Mumifikáló Rengeteg időt töltöttek el hullák körül az ókori egyiptomi papok. A halál után nem sokkal kiszedték és megmosták a holttest belső szerveit, az agyat az orron keresztül szedték darabokra és távolították el a helyéről. Egy ilyen munka akár több hétig is eltarthatott. A helyi közösségekből általában kiközösítették a mumifikálókat. Ágyús segéd A modern hadviselés hajnalán – főként az amerikai polgárháborúban – gyakran előfordult, hogy az ágyúsok segédjei rossz robbanószert tettek a fegyverbe. Ez többször ahhoz vezetett, hogy munka közben haltak meg. Római ruhatisztító Forrás: weirdnewsfiles.com A mosást senki sem szereti, de mit mondhattak a rómaiak? Fehéren és tisztán kellett tartaniuk a tógájukat, amit úgy értek el, hogy forró emberi vizeletben és vízben is áztatták őket. A vizeletben található ammónia eltávolította a legtöbb foltot. Ehhez bizony nagyon sok pisi kellett, amelyet az utcákon, nyilvános helyekre kirakott bödönökben gyűjtöttek össze, amibe bárki elvégezhette a dolgát. Hercegi bűnbak Angliában gyakran rendeltek hercegek mellé egy bűnbakot, aki mindig elvitte helyettük a balhét. Együtt nevelték őket, biztosra mentek abban, hogy barátságot kötnek egymással. Ez azért volt fontos, mert egy herceget csak a király büntethetett meg, ezért a kihágásaiért mindig a barátja kapott verést a tanítóktól, akit emiatt megsajnált, és az iránta érzett empátia miatt jól viselkedett utána. Csatornavadász Forrás: www.victorianlondon.org A viktoriánus korban sokak jövedelemforrásának számított a londoni szennyvízcsatornákból összegyűjtött tárgyak eladása-begyűjtése. Pénzérmék, elhagyott csecsebecsék, ruhadarabok, kötelek: tele volt velük a csatorna, a nincstelenek és gyűjtögetők nagy zsebekkel ellátott kabátban vágtak neki a kalandnak, hogy minél több mindent eltehessenek. Ebben az esetben a munka valóban büdös volt, s néhol olyan erős volt a vízfolyás, hogy csak a harcedzettek küzdhették végig magukat rajta az omladozó falak között. Borbély Forrás: History Extra Európában a középkorban nem csak hajat és arcszőrt vágtak a fodrászok és borbélyok, hanem testrészeket is. Gyakran őket bízták meg amputálással, kivéreztetéssel és foghúzással is – persze érzéstelenítés nélkül. Piócagyűjtő A 19. századig ezek a vérszívók a nyugati gyógyászat elhanyagolhatatlan kellékei voltak. A pióca-gyűjtők mocsarakban lehettek a leghatékonyabbak, mezítláb belesétáltak, majd a lábukra cuppant zsákmánnyal tértek haza. Női munkaként tartották számon, gyakran jelentős vérveszteséggel és fertőzésekkel járt. Ételkóstoló Évezredeken keresztül veszélyt jelentett a rangban lévő emberekre az ételmérgezés. Gondoljunk bele, milyen érzés lehetett kóstolóként dolgozni úgy, hogy bármi, amit megeszünk, akár meg is ölhet! Adolf Hitler 15 fiatal nőt alkalmazott erre a feladatra, akik beszámolóik szerint minden étkezés után könnyekben törtek ki, annyira örültek, hogy túlélték – írja a szeretlekmagyarorszag.hu. forrás: blikk.hu
A HALÁLHOZÓ VÉNYKÖTELES GYÓGYSZEREK – DÖBBENETES TÉNYEK
A világ legnagyobb üzlete a gyógyszer. Ennek megfelelően a gyógyszerlobbi mindent elkövet, hogy ebből az üzletágból minél több profitot tudjon kihúzni. Még akkor is, ha a profit érdekében alkalmazott módszer nem tisztességes. Még akkor is, ha ezzel emberek tömegei halhatnak meg. Egyes becslések szerint a vényköteles gyógyszerek a harmadik legnagyobb halálokozók a rák és a szívbetegségek után. Meddig mehet ez még így? Mennyit ér az emberi élet? A legnagyobb veszélyben azok lehetnek, akik több orvosságot is szednek párhuzamosan. Ugyanis minél több gyógyszert szed valaki, annál több esély van arra, hogy mellékhatások fognak fellépni. Ezeket a tüneteket azonban félreértelmezhetik az orvosok, amire újabb pirulákat írhatnak fel. Ez a „22-es csapdája”. Vendég: Papp Lajos szívsebész professzor. forrás: netextra.hu
Egy hónapig naponta 3,5 liter vizet ittam meg. Íme mit tapasztaltam!
A következőkben egy New Yorkban élő fiatalember beszámolóját olvashatjuk, aki 30 napon keresztül napi 3,5 liter vizet ivott meg. Mikor eldöntöttem, hogy egy hónapig naponta 3,5 liter vizet fogok meginni, arra számítottam, hogy szebbé válik a bőröm, több lesz az energiám, stb, és így is lett. De a vízivásban az is közrejátszott, hogy a cég, ahol dolgozom, kötelezett arra, hogy megigyak ennyi vizet naponta. Nos, nézzük, hogy mi történt velem. ELSŐ NAP Tulajdonképpen nem szoktam folyadékból, főleg vízből 3,5 litert naponta meginni, azt sem tudom, hogy hány pohár víz jön ki ennyi mennyiségből. Szóval azt találtam ki, hogy egész nap mindenhova magammal viszek egy kancsót, és addig töltöm a vizet az üvegből, míg el nem fogy. Kicsit furcsa volt, de nem volt annyira nehéz. ÖTÖDIK NAP Húsz percenként pisilnem kell. Ennek ellenére megszerettem a vízivást, habár azért nem könnyű még mindig letolni napi 3,5 liter vizet, annak ellenére, hogy a szervezetem több mint 60 százaléka vízből áll. Akarni kell! Inkább akkor iszok, mikor nem vagyok szomjas, habár szinte sosem vagyok az, mert teljesen úgy érzem, hogy tele vagyok vízzel. Kevesebbet eszem, és húsz percenként pisilnem kell. A kollégáim azt gyanítják, hogy biztosan drogproblémáim vannak, mert rengetegszer ki kell mennem a mosdóba. TIZEDIK NAP Talán sármosabb vagyok? Úgy érzem, valami történik. Inkább reggelente észlelek változást. Korábban kávét kellett innom, hogy beindítsam magam, de mostanában úgy érzem, hogy felfrissülten ébredek, és az energiaszintem is magasabb, mint volt. És ez jó! És ha a tükörbe nézek, azt látom magamon, hogy jóképű vagyok, és mintha izmosabb is lennék. TIZENÖTÖDIK NAP Egy igazi energiabomba lettem. Alig iszok kávét, pedig azelőtt 2–3 bögrével is elkortyoltam. Mikor esténként szaladok, sokkal könnyebbnek érzem magam, és tovább is bírom a tempót. Jobban alszok. Ami még fontos: nagyon szomjas tudok lenni, ha nem iszok elég vizet, tehát a szervezetem megszokta a napi 3,5 litert. HUSZADIK NAP Az emberek azt mondják, hogy boldogabbnak tűnök. Nem tudom, talán így van. HUSZONÖTÖDIK NAP Továbbra is sokat kell pisilnem, ami szinte teljesen átlátszó. A barátnőm szerint a bőröm is jobban néz ki. Be kell vallanom, hogy jobban is érzem magam a bőrömben. Mostanra már probléma nélkül legurítom a vízadagomat. HARMINCADIK NAP Vége a kihívásnak, a vízivó kúrának. Sokszor vagyok szomjas, és pisilnem is sokszor kell. Olyan vagyok, mint a nagyapám, csak annyi különbséggel, hogy sokkal jobb formában vagyok mint ő, és mint bármikor életem során. Rájöttem arra is, hogy eddig nagyon kevés vizet ittam. Azonban nem kell egyből 3,5 litert meginni, mert van akinél ez gondot okozhat, de a nap 2 liter vizet meg kell próbálni meginni. Ezt tudom tanácsolni. cikkért köszönet a napjaink.org-nak