Hálát adhatunk, hogy most már nem kell hullakereskedőnek, csatornavadásznak vagy piócagyűjtőnek lennünk – írja a szeretlekmagyarorszag.hu a History Extra összeállítása alapján.
Királyi szolga
Bármennyire is felemelő lehetett nagy királyok szolgálatába állni, volt a munkának piszkos része is. A Tudor-korból fennmaradt dokumentumok szerint az is a feladatok közé tartozott, hogy segíteni kellett a királyt biológiai szükségleteinek elvégzésében és a tisztálkodásban is. Tehát akár „királyi fenéktörlőnek” is nevezhették volna ezt a munkakört.
Hullakereskedő
Az orvostanhallgatók minden lehetőséget megragadtak holttestek megszerzésére annak idején – így volt ugyanis lehetőségük arra, hogy az emberi test részeit és a belső szerveket tüzetesebben megvizsgálhassák. Ezt tette a modern anatómia atyjaként emlegetett Vesalius is a 16. században.
Az 1800-as években már fizettek azért, ha valaki orvosi vizsgálatra bocsátott egy holttestet. Azt nem firtatták, hogy honnan szerezte; akkoriban egy fogsor is sokat ért. Gyakran sírokat is felástak azért, hogy orvosoknak eladhassák a hullákat.
Mumifikáló
Rengeteg időt töltöttek el hullák körül az ókori egyiptomi papok. A halál után nem sokkal kiszedték és megmosták a holttest belső szerveit, az agyat az orron keresztül szedték darabokra és távolították el a helyéről. Egy ilyen munka akár több hétig is eltarthatott. A helyi közösségekből általában kiközösítették a mumifikálókat.
Ágyús segéd
A modern hadviselés hajnalán – főként az amerikai polgárháborúban – gyakran előfordult, hogy az ágyúsok segédjei rossz robbanószert tettek a fegyverbe. Ez többször ahhoz vezetett, hogy munka közben haltak meg.
Római ruhatisztító
A mosást senki sem szereti, de mit mondhattak a rómaiak? Fehéren és tisztán kellett tartaniuk a tógájukat, amit úgy értek el, hogy forró emberi vizeletben és vízben is áztatták őket.
A vizeletben található ammónia eltávolította a legtöbb foltot. Ehhez bizony nagyon sok pisi kellett, amelyet az utcákon, nyilvános helyekre kirakott bödönökben gyűjtöttek össze, amibe bárki elvégezhette a dolgát.
Hercegi bűnbak
Angliában gyakran rendeltek hercegek mellé egy bűnbakot, aki mindig elvitte helyettük a balhét. Együtt nevelték őket, biztosra mentek abban, hogy barátságot kötnek egymással. Ez azért volt fontos, mert egy herceget csak a király büntethetett meg, ezért a kihágásaiért mindig a barátja kapott verést a tanítóktól, akit emiatt megsajnált, és az iránta érzett empátia miatt jól viselkedett utána.
Csatornavadász
A viktoriánus korban sokak jövedelemforrásának számított a londoni szennyvízcsatornákból összegyűjtött tárgyak eladása-begyűjtése. Pénzérmék, elhagyott csecsebecsék, ruhadarabok, kötelek: tele volt velük a csatorna, a nincstelenek és gyűjtögetők nagy zsebekkel ellátott kabátban vágtak neki a kalandnak, hogy minél több mindent eltehessenek. Ebben az esetben a munka valóban büdös volt, s néhol olyan erős volt a vízfolyás, hogy csak a harcedzettek küzdhették végig magukat rajta az omladozó falak között.
Borbély
Európában a középkorban nem csak hajat és arcszőrt vágtak a fodrászok és borbélyok, hanem testrészeket is. Gyakran őket bízták meg amputálással, kivéreztetéssel és foghúzással is – persze érzéstelenítés nélkül.
Piócagyűjtő
A 19. századig ezek a vérszívók a nyugati gyógyászat elhanyagolhatatlan kellékei voltak. A pióca-gyűjtők mocsarakban lehettek a leghatékonyabbak, mezítláb belesétáltak, majd a lábukra cuppant zsákmánnyal tértek haza. Női munkaként tartották számon, gyakran jelentős vérveszteséggel és fertőzésekkel járt.
Ételkóstoló
Évezredeken keresztül veszélyt jelentett a rangban lévő emberekre az ételmérgezés. Gondoljunk bele, milyen érzés lehetett kóstolóként dolgozni úgy, hogy bármi, amit megeszünk, akár meg is ölhet! Adolf Hitler 15 fiatal nőt alkalmazott erre a feladatra, akik beszámolóik szerint minden étkezés után könnyekben törtek ki, annyira örültek, hogy túlélték – írja a szeretlekmagyarorszag.hu.
forrás: blikk.hu