500 évet töltött jégbe zárva egy kislány
Elképesztő leletre bukkantak nemrég az inka korszakot kutató antropológusok Argentínában, ahol a Llullaillaco vulkán csúcsa közelében egy 15 éves, jégbe fagyott kislány testét rejtette a hó. A tetem nagyon jó állapotban van, annak ellenére, hogy 500 éve feküdt a hó fogságában. A kutatók szerint a kislányt a közelben lévő falu lakói választották ki áldozati célra. Az inkák nagy jelentőséget tulajdonítottak az emberáldozatoknak. A körültekintően kiválasztott fiatal lányok és fiúk étrendjét már egy évvel a feláldozásuk előtt megváltoztatták, majd az áldozat napján a vulkán peremére vitték, ahol elvágták a torkukat és hagyták elvérezni őket. Az inkák hónapokon át alkohollal és kokalevelekkel készítették elő a halálra azokat a gyermekeket, akiket emberáldozatnak választottak ki. Alkoholként valószínűleg a chicha nevezetű kukoricafőzetet használták. A kokalevélekkel pedig elkábították őket. Az inkák abban hittek, hogy a bódult állapottal el lehet jutni a szellemek világába. A kislány testét egy 7 éves kisfiú és egy 6 éves kislány múmiája mellett találták meg 6739 méter magasságban. A vizsgálatok szerint a kislány súlyos tüdőfertőzésben szenvedett, ami tuberkulózissá alakulhatott. A kisfiú az első jelentések szerint teljesen egészséges volt halála pillanatában, ám a 6 éves kislányt villámcsapás érte. forrás: filantropikum.com
Újabb tudós érvelt amellett, hogy a halál nem létezik
A halál nem létezik – állítja Robert Lanza, az Advanced Cell Technology kutatója, aki kijelentését a kvantumfizika útján igyekezett bebizonyítani. A kutató szerint, amikor a test „elemei” lemerülnek, még 20 watt „információs energia” marad. A kvantumfizika eredményein alapuló elmélet az egyetlen univerzum helyett „multiverzumról”, párhuzamos világokról beszél, alapja a biocentrizmus, amelyről korábban a Filantropikum.com-on is írtunk. E szerint végtelen számú univerzum létezik, és minden, ami megtörténhet meg is történik ezekben. Ami viszont nem történhet meg, az csak a halál. Mivel ezek az univerzumok egymással párhuzamosan léteznek, lényegtelen, hogy mi történik egyikben, a történet a másikban folytatódik. Ha egy test elpusztul az egyik univerzumban, akkor a 20 wattos energetikai magja, ami az agyat számítógépként működtette, nem semmisül meg a testtel. A fizika jó ideje bebizonyította, hogy az energia nem vész el, csak átalakul, ez alapján pedig az információs energiakútja egy másik univerzumban landol. A kvantummechanika egyik fontos kísérlete a kétrés-kísérlet, amely a fény kvantumjaival, a fotonokkal foglalkozik. A kísérlethez szükség van egy átlátszatlan lemezre, amelyen két keskeny, párhuzamos rés húzódik, egy ernyőre és egy monokromatikus (egyféle hullámhosszú fényt sugárzó) fényforrásra. A lemez egyik oldalára elhelyezzük a fényforrást, a túlsó oldalára pedig az ernyőt. A kibocsátott fény nagy része a lemeznek ütközik, kisebb része azonban áthalad a réseken és szétszóródva az ernyőnek csapódik, jellegzetes képet alkotva azon: sötét és világos sávokat látunk megjelenni. Azonban ha csak az egyik rést hagyjuk nyitva, az ernyőn a fotonok szétszóródva össze-vissza képet alakítanak ki. Az ernyő mindegyik pontja mindkét résből kap hullámokat, azonban a hullámok útja a fényforrástól a réseken át az ernyőig nem lesz azonos hosszúságú, így a hullámok nem lesznek azonos fázisban. A hullámok természetéből fakadó interferencia hatására egyes helyeken erősítik, máshol kioltják egymást. A kísérlet másik figyelemre méltó eredményét akkor láthatjuk, ha elérjük, hogy a fényforrás egyszerre csak egy fotont bocsásson ki. Ha csak egy rést nyitunk ki, nem kapunk sávokat, csupán összefüggő képet az ernyő mentén. Amikor két résen át egyenként indítjuk a fotonokat, arra számíthatnánk, hogy vagy az egyik, vagy a másik résen haladnak át és nincs társuk, ami kiolthatná őket, tehát úgy kellene viselkedniük, mintha csak egy rés lenne: egyenletes eloszlást várnánk az ernyőn. A valóságban azonban akkor is megjelennek a sávok az ernyőn, ha egyenként küldjük át a résen a fényrészecskéket. A kvantummechanika szerint tehát egy-egy foton ki tudja oltani magát. Valahogy úgy halad át az egyik résen, hogy “tudja” közben, mi a helyzet a másik oldalon. A fizikusok már kimondják: a fényrészecske, bármennyire hihetetlen, egyszerre mindkét résen keresztülmegy. Ahogy átért a két résen, két külön hullámként viselkedik. Továbbá a kvantumfizika úgynevezett koppenhágai modellje azt állítja, hogy egy részecske viselkedését befolyásolja a megfigyelő és a kísérlet. Azaz a részecske reakciója a megfigyelő személyétől és a kísérlet milyenségétől függ. Senki sem tudhatja hogy a részecske miként viselkedik, amikor épp nem egy kísérlet alanya, de valószínűsítik, hogy ilyenkor egy hullámfüggvényt képez, amely tartalmazza lehetséges összes reakcióinak összes variációját. Abban a pillanatban ahogy megfigyelés tárgyává teszik, a függvény részecskévé válik, mely rendelkezik egy hozzá hasonló összetett párral is és ezzel kapcsolódva hozza létre a mi valóságunkban mérhető megjelenését és viselkedését. A jelenség a ”hagyományos fizikában’ egyszerűen nem is létezik ill. annak teljesen ellentmond. A biocentrizmus szerint így a tér és az idő az emberi elme számára nem egyebek, mint eszköz, a „20 wattos akkumulátor” pedig ezeket úgy rendezi, hogy az érkező információk elérhetők legyenek. Az elmének szüksége van térre és időre, de a „20 wattos akkumulátor” működése ezektől független. Bármi is történik az emberi testtel, az „akkumulátor” az, ami megtapasztalja az átmenetet egy másik univerzumba. Így fordulhat elő, hogy az egyik univerzumban a test meghal, de párhuzamosan egy másik univerzumban tovább élhet. Egyes vélekedések szerint a jövőben az is előfordulhat, hogy párhuzamos énjeink találkoznak. Az is elképzelhető az egyes ének alig különböznek egymástól, míg mások története teljesen más fordulatot vett, így fel sem ismernék egymást. Robert Lanza szerint, amit most felfedeztek a tudósok az nem egyéb, mint az antik népek mindegyikénél megtalálható Élet, amely összeköti az eget és a földet. Ezt a fizika az Einstein-Rosen-hídnak, vagy ismertebb nevén féregjáratnak nevezi. A „20 wattos akkumulátor” ezt használja az univerzumok közötti energiainformáció cserére. A féregjárat (vagy féreglyuk) vékony, csőszerű képződmény, ami az Univerzum (vagy más univerzumok) két távoli, görbületmentes területét köti össze. A féreglyukról szóló elmélet a Világegyetem kialakulásának elméleteiből született, közvetlen következménye annak a feltevésnek, hogy a tér pontjai kaotikusan összekötött állapotban vannak vagy lehetnek. Albert Einstein és Nathan Rosen már 1935-ben bebizonyították az egyirányú féreglyukak, a téridő hídjainak lehetőségét. A jelenség neve azóta is Einstein-Rosen híd. Ezeknek kialakulása a fekete lyukakhoz kapcsolódik. A fekete lyuk szingularitása úgy viselkedik, mint egy féreglyuk egyik oldala, ezenkívül instabil, és gyorsan pontszerű szingularitássá válik. Az 1960-as években John Archibald Wheeler és Robert Fuller számításai szerint a féreglyuk olyan gyorsan omlik össze, hogy azon még a fénysugár sem hatolhatna át. Az elmélet szerint a világegyetemünk egy fekete lyuk közepén található, amelyik egy másik fekete lyuk közepén található, és így tovább. Feltevődik a kérdés, ki az a megfigyelő, aki eldönti, hogy melyik időpillanatban vált univerzumot a „20 wattos akkumulátor”, hogy más tapasztalatokban is része legyen? Sokak szerint a megfigyelő nem más, mint maga az Isten. Ahogy az imádság is mondja: „Mi atyánk, ki vagy a mennyekben (…) legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is” forrás: filantropikum.com
A kínai férfi 30 éve él egy cellában, ahova szülei zárták be
Dong Hai-t (46) egy 5 négyzetméteres kőből készült cellába zárta családja, miután tinédzser korában mentális problémák tünetei kezdtek megjelenni rajta. 30 évvel ezelőtt a férfit saját szülei zárták be a kis kőből készített cellába, mert tinédzser korában mentális betegség jeleit mutatta. Azért rakták be Ding Hai-t az 5 négyzetméteres börtönbe, mert az anyja és az apja is attól félt, hogy valakiben esetleg kárt tesz. Dong Watou és felesége Xiao Hong Longhai-ból, Délkelet-Kína Fujian tartományából, a saját kertjükben még 1983-ban építették ezt a kis kőbunkert. 16 éves volt a fiúk, amikor a betegség jelei először megjelentek nála, ekkor zárták el a gyermeküket a külvilágtól. Számtalanszor elvitték a fiukat kórházba, de senki sem tudott segíteni a problémájukon. A család az összes pénzét a kezelésekre költötte. Ekkor kellett meghozniuk életük legnehezebb döntését: kertjükben valahogy elzárni Hai-t az emberek elöl. A most 70 éves szülők nehéz helyzetben vannak, mert félnek, hogy vajon mi fog történni gyermekükkel az ő haláluk után. forrás:: pekingikacsa.blog.hu
JÉZUSNAK HITTE LAKÓTÁRSÁT, DURVA DOLGOT TETT VELE
Nyilvánvalóan zavaros az elméje annak a saját bevallása szerint ateista férfinak, aki meg volt győződve róla, hogy a lakótársában Jézus Krisztus öltött testet. Gyorsan megpróbálta megölni. Az 51 éves Gustav Potthoff nagyon nem hisz Istenben, talán ezért kezdett annyira furcsán viselkedni, amikor ráébredt: a vele egy lakásban élő Raymond Hernandez nem más, mint Jézus Krisztus. A floridai férfi egy üvegbögrével támadt rá a testet öltött megváltóra, majd amikor ezzel nem sikerült sérülést okoznia, egy vajazókéssel rontott rá lakótársára. Az mindkét esetben sikeresen hárította a támadást, és fogalma sem volt, mi ütött Potthoffba, amíg az a fejéhez nem vágta: rájött, hogy ő Jézus, és ezért most meg fogja ölni. A gyilkossági kísérlet miatt letartóztatták a zakkant férfit, aki a bíróságon kijelentette: ragaszkodik hozzá, hogy ateista ügyvédet kapjon. Az ateista Potthoff (a képen) nagyon ideges lett Jézus megjelenése miatt forrás: borsonline.hu A történethez kapcsolódóan megjegyezném, hogy az nem lehet Ateista, aki Jézusról, vagy bármilyen Istenről képzeleg. Tehát a szóban forgó férfi semmiképpen nem ateista volt, hanem egyszerű elmebeteg. (szerk.)
MINDENKIT KIAKASZTOTT A TERHESEN DIÉTÁZÓ NŐ
55 centisen, 3,94 kilóval, egészségesen jött világra az a kisfiú, akinek édesanyja a várandóssága alatt végig diétázott. A 80:10:10 étrendet tartó ausztrál bloggert sokan elítélték, mert azt gondolták, veszélyezteti a gyerekét a hülyeségével. Loni Jane Anthony március 2-án adott életet első gyermekének, aki 55 centisen, 3,94 kilóval jött világra. A kismamát nagyon sokan támadták, amíg várandós volt, mert végig diétázott – írja az ausztrál News. A nő nem áldott állapotban kezdte el az aszketikusnak tűnő étrendet, hanem két évvel korábban, de nem volt hajlandó abbahagyni terhesen sem. Az eredetileg atléta étrend azt az elvet követi, hogy minden étkezésnek 80% gyümölcsből, 10 % fehérjéből és 10% zsírból kell összeállnia. A kismama így 9 hónapig nem is vitt be mást a szervezetében, és állítása szerint egy pillanatra sem bánta meg. „Rowdy-t úgy tudom etetni, mintha egy gép lennék, rengeteg anyatejem van, ő pedig rendesen nő, alszik és boldog, illetve egészséges baba” – számolt be róla a blogján Anthony. A nőnek 12 nappal a szülés után ismét lapos volt a hasa. Korábban azért támadták rengetegen, mert nárcisztikusnak és felelőtlennek gondolták az asszonyt, aki napi 10 banánt is megevett egyszerre, de egyáltalán nem fogyasztott húst és tejtermékeket. Anthony szerint a diéta működik, erre pedig ő és a kisfia is bizonyíték, illetve az is, hogy az orvosok szerint mindketten makkegészségesek. „A terhességemet végig dokumentáltam, és soha nem kockáztattam volna a fiam életét” – írta az asszony, aki az alakját a jógának és a biciklinek köszönhetően hamar visszanyerte. Rowdy most 5 hetes és éjszaka nyolc órát alszik egyben, köszönhetően annak, hogy lefekvés előtt mindig eszik. Reggel körülbelül két órán át szopik, aztán ismét alszik a gyerek. Az anya se panaszkodott kialvatlanságra, szerinte annak köszönhetően úszta meg a szokásos kismama szívást, hogy egészségesen táplálkozik, természetes módon szült, nem kapott fájdalomcsillapítót és nem is vajúdott hosszan. „Mindig figyelek arra, hogy idénygyümölcsöt egyek, és kizárólag jó zsírt fogyasztok”- tette hozzá az asszony, majd kiemelte, a szülést követően megnőtt a kővetőinek száma, és sokkal több már a biztató és pozitív hozzászólás, mint korábban. Körülbelül 2000 gratulációt kapott mióta világra hozta a fiát. forrás: borsonline.hu
Neked volt már déjá vud? Vajon mi lehet ez a jelenség?
A tudósok a 19. század óta gondolkoznak azon, hogy mi is a déjá vu. A mostani hivatalos konszenzus szerint az agy félrecsúszott kommunikációjának köszönhető a furcsa jelenség. Mindannyian éreztük már azt, hogy egy teljesen új helyzet tökéletesen ismerősnek tűnt számunkra. Persze azt sohasem tudjuk visszakeresni, hogy pontosan mikor is életük meg ugyanazt az eseményt. A nyíltabb kutatók szerint a párhuzamos univerzumokkal van összefüggésben az érdekes jelenség. A déjá vu mindenkivel megtörténik időről időre. Kapcsolatos lehet igazából bármivel: egy beszélgetéssel, egy illattal, egy emberi arccal és még sorolhatnánk. Lehetséges lenne, hogy egy előző életben éltük meg ugyanazt? A déjá vu olyan jelenség, amelyre senki sem tud tiszta magyarázattal szolgálni, ennek ellenére számos kísérletet végeztek már az ügyben. A Colorado Egyetem kutatói arra jutottak, hogy képesek előidézni a jelenséget videojátékok segítségével. A Sims elnevezésű játék déjá vu-t okozott. Ügyesen rendeztek be virtuális épületeket az önkéntes résztvevők számára, amely később felkeltette a furcsa érzést. Ez a kísérlet azt implikálja, hogy a déjá vu a memória félrecsúszott működése, amelyet egy olyan dolog kelt fel, amelyet már ténylegesen láttál valahol, de képtelen vagy bárhová elhelyezni. Érdekes, hogy az epilepsziában szenvedők sokkal többször számolnak be déjá vu érzéséről, amely szintén furcsa agyi kapcsolatokat feltételez. Természetesen vannak ezeknél érdekesebb teóriák is. Páran úgy gondolják, hogy két párhuzamos világ fut egymás mellett, amely néha szinkronba kerül egymással. Dr. Micho Kaku szerint a déjá vu jelenség során a két univerzum egy pillanatra átfedi egymást. Ez hasonló ahhoz, amikor egyszerre két rádióadót fogunk be. Mindenki döntse el maga, hogyan is gondolkodik a jelenségről. forrás: bizzariummagazin
Így tanít minket, embereket egy csimpánz köszönetre és hálára! – Megdöbbentő VIDEÓ
Dr. Jane Goodall a csimpánzok viselkedését tanulmányozó kutatásait 1960-ban kezdte el Tanzániában. Tanulmányaiban megalapozta mindazt a tudást, amit az emberek és állatok közötti viszonyról tudunk, majd megalapította a Jane Goodall Intézetet, mely vezető szerepet tölt be a csimpánzok és élőhelyeik védelmében. Dr. Goodall előadásokat tart a csimpánzokat veszélyeztető fenyegetettségekről, és más környezeti válságokról, mert hiszi és reméli, hogy az emberiség képes megoldani azokat a problémákat, melyeket saját maga előidézett. Folyamatosan arra ösztönzi hallgatóságát, hogy ismerjék fel személyes felelősségüket, és higgyenek abban, hogy életstílusuk megváltoztatásával és közösségi tettekkel képesek változásokat előidézni. Az itt bemutatott videó egy olyan csimpánzról szól, akire rossz körülmények között találtak, beteg volt és haldoklott. Dr. Jane Goodall felkarolta, megmentette és meggyógyította. Most eljött a pillanat, hogy a csimpánz visszatérhessen természetes élőhelyére a vadonban. Azonban amikor kiengedték a ketrecből senki nem számított arra, ami történt. Megható pillanat, ahogy a csimpánz búcsút vesz, és kifejezve háláját megöleli gondozóját. Igazi emberi pillanatok és nemcsak hitelt, hanem valószínűleg erőt is adnak a természetkutató munkájához. Minket nézőket pedig arra emlékeztet, hogy a szeretet, a hála, a köszönet az élet velejárója, amelyre még egy egyszerű állat is képes. forrás: filantropikum.com
A tévé egészségtelenebb a videojátéknál [Vicces videóval]
Azok a középiskolások, akik naponta két vagy még több órát töltenek a számítógép előtt, sokkal nagyobb valószínűséggel fogyasztanak gyorséttermi ételeket, és jóval magasabb eséllyel lesz valamilyen érrendszeri megbetegedésük. Még akkor is, ha számítógép vagy videojáték előtt ülő gyerekekhez hasonlítják őket – jelentették be amerikai tudósok az American College of Cardiology 63-ik konferenciáján. „Túl sok mindkét típusú képernyőből mozgásszegény magatartáshoz vezet, tanulmányunk szerint viszont a tévé előtt töltött sok idő rosszabb ételek fogyasztásához és magasabb érrendszeri kockázathoz vezet” – nyilatkozta Elizabeth Jackson, az egyik szerző. Azok a hatodikosok, akik két és hat óra közötti tévénézésről számoltak be, jóval nagyobb testtömegindexűek, rosszabb a vérnyomásuk, mint azoknak a gyerekeknek, akik ugyanennyit számítógépeznek vagy videojátékoznak. A kutatók szerint ez azért is van, mert a gyerekek a tévé előtt olyan reklámokat látnak, amelyek inkább egészségtelen ételeket reklámoznak. Viszont a kevesebbet képernyőt bámulók egészségesebben étkeznek a sokat előttük ülőknél, mindegy, hogy számítógépről vagy tévéről van szó. Ez az első kutatás, amely kifejezetten a különböző képernyők közötti eltéréseket vizsgálta gyerekeknél. 1003 hatodikos vett benne részt, 24 középiskolából, délkelet Michiganből. Az amerikai gyermekgyógyászati akadémia azt javasolja, hogy a gyerekek képernyő előtti idejét kevesebb mint napi egy-két órára korlátozzuk. forrás: index.hu
Magára ismer? A tudósok szerint ránézésre megállapítható, melyik férfi intelligens
Egy tanulmány szerint ránézésre megállapítható egy férfiról, hogy intelligens-e. Segítünk: az arc hosszát és a szemek távolságát kell figyelni. Nőknél nem működik a módszer. A véletlenül sem brit, annál inkább cseh tudósok szerint nem az oly sokszor emlegetett szimmetriát és nem is az arcvonásokat kell figyelni egy férfi arcán ahhoz, hogy megállapítsuk, intelligens emberről van-e szó. A PLOS ONE című folyóiratban megjelent tanulmány szerint ennek – az intelligens emberek ránézésre felismerésének – komoly szerepe lehet az evolúcióban. A kutatók 40 nő és 40 férfi arcképét használták a kísérletben, miután mindkét csoport tagjainak megmérték az IQ-ját. Ezután (más) nőket és férfiakat is arra kértek, az arcképek alapján becsüljék a fotókon látható személyek intelligenciáját. Míg a női arcképek esetében semmilyen értékelhető összefüggést nem sikerült kimutatni, a férfi arcképek esetében mind a felkért nők, mint a felkért férfiak viszonylag pontosan meg tudták becsülni az arcképeken szereplők intelligenciáját. A kutatók szerint tanulmányuk nem az intelligencia és az arc formája vagy szépsége közt állapít meg összefüggést. Ehelyett az alábbi jellemzőket találták, ezek utalnak intelligens férfira: nagyobb távolság a szemek között, szélesebb orr, kevésbé kerek (tehát inkább hegyes) áll. forrás: hvg.hu
FURCSA FÓBIÁK NEHEZÍTHETIK AZ ÉLETÜNKET
Hallottunk már a magasságtól, pókoktól, esetleg a galamboktól való félelemről, ám számos olyan fóbia létezik, ami ezeknél jóval gyakoribb, mint gondolnánk. Ez egyfajta elfojtásból keletkezik, és szinte bármivel szemben kialakulhat a félelem. Minden fóbia alapja egy irracionális félelem. Ezeket általában visszavezethetjük gyermekkori traumákra, elfojtásokra, ám kialakulásuk legtöbbször a serdülőkor utánra vagy fiatal felnőttkorra tehető. Az ismertek mellett vannak olyan fóbiák is, melyek a lehető legabszurdabb helyzetekben keseríthetik meg az ember életét. Ezek a félelmek mind valósak, nevet pedig azután kaptak, miután orvosi tanulmányok alapján megállapították, hogy több száz hasonló problémával kezeltek embereket. Cathisofóbia (leüléstől való félelem): a szenvedő alany magától az ülő helyzettől irtózik. Az ebben szenvedő minden olyan feladatot, munkát, tevékenységet kerül, amelyben ülni kell, ide tartozik a vécézés is. Filemafóbia (rettegés a csóktól): irtózik, retteg a nyelves csók gondolatától is. Kialakulásának egyik okaként tartják számon azt, hogy fiatalkorban a szülők szigorúan tiltották ezt a gyermeküknek, így egyfajta félelemként, tiltott dologként ágyazódott be az agyba. Fazmofóbia (szellemektől való félelem): a paranormális jelenségektől való félelem kialakulásának oka egy gyermekkori trauma vagy folytonos ijesztgetés miatt alakul ki. Akinek fazmofóbiája van, az gyakran alszik lámpafénynél, és tévképzetei lehetnek egy-egy ajtónyikorgástól vagy parkettareccsenéstől is. Ennek a félelemnek a hátulütője, hogy bármikor és bárhol eluralkodhat az illetőn a pánikszerű félelem, így akárhol is van, menekülőre foghatja. Cyberfóbia (számítógépektől való félelem): a modern technika korában kialakult viszolygás a mindennapok megkeserítője. Ez nem egy új keletű dolog, hiszen technofóbiában, azaz a technikai eszközöktől való félelemben az emberek 55 százaléka szenved. A cyberfóbia sajátossága azonban az, hogy az illető nem érzi biztonságosnak adatai, munkái tárolását, így akármilyen munkát is végez számítógépen, azt valami külső hordozóra menti, a gép merevlemezéről pedig azonnal törli, nehogy bárki hozzáférhessen. Ephebifóbia (fiataloktól való félelem): ez a rettegés az idősebb korosztályra jellemző, és az utcai bűnözés kialakulásával hozható összefüggésbe. Leginkább a nyugati kultúrákban jellemző, kialakulásának oka pedig egy régi, fiatalok által, utcán elkövetett támadás. Magányos időseknél gyakori, hogy belelovalják magukat a történtekbe, és egy idő után az életük szerves részét képezik. Nomofóbia (félelem a mobiltelefon hiányától): ezt a fura szorongásos betegséget nem is olyan régen diagnosztizálták, ugyanis egyre több telefon- és számítógépfüggő tininek és felnőttnek okoz nehézséget megküzdeni a mindennapokkal a mobiljuk nélkül. A nők 70, a férfiak 61 százaléka retteg a mobiltelefonja elvesztésétől vagy kap rohamot, ha nincs megfelelő térerő. Xenofóbia (félelem a külföldiektől): a xenofóbia és a rasszizmus véletlenül sem összetévesztendő. A xenofób ember minden idegentől retteg, vagy azok ellenérzést, agressziót váltanak ki belőle, tehát nem kell színes bőrűnek lennie, elég, ha csak más nyelvet beszél.