Kategória: Történelem

Vérfagyasztó igaz történet – A Perron család

Nem élhetett boldogan a família a 200 holdon elterülő, Old Arnold birtokon. A „House of Darkness House of Light” című könyvtrilógiában írta le Andrea Perron, hogy milyen szörnyűségeknek volt a tanúja a családjával, amikor 1970-ben az Old Arnold birtokra költöztek. Roger és Carolyn Perron úgy gondolt, hogy öt lányukkal boldog és nyugodt életet fognak élni a Rhode Island-beli Harrisville-ben található birtokon, amire 1736-ban építettek egy tíz szobás, bájos kinézetű házat. A gyerekek közül Nancy és Christine Perron egy szobán osztozott, Cindy és April egy másikon. Andrea pedig egyedül lakhatta be az egyik szobát. A család nem élvezhette sokáig az elragadó otthont, mert már az első nap baljós jeleket észleltek. Később kiderült, hogy az Arnold családnak nyolc generációja élt és halt meg a házban. Az utoljára meghalt Arnold, Mrs. John Arnold volt, aki 93 évesen az istálló szarufájára akasztotta fel magát. A birtokon nem ez volt az első erőszakos halál. Sok volt az öngyilkosság, amelyeket akasztással vagy mérgezéssel hajtottak végre. A 11 éves Prudence Arnoldot egy napszámos megerőszakolta, majd megölte. Ketten a ház közelében lévő patakba fulladtak bele, négy férfi pedig rejtélyes körülmények között fagyott meg a mezőn. Ezek után nem csoda, hogy az eladó arra kérte a családot, hogy éjszaka hagyják égve a villanyt. Habár legtöbbünknek ennyi is elég lenne, hogy ne akarjunk egy ilyen házban élni, a Perron család szkeptikus volt, és nem ijedt meg. Maradtak, és ezt hamarosan nagyon megbánták! Először olyan szellemek bukkantak fel, akik teljesen ártalmatlanok voltak. Ezeknek a leírása csak egy dologban egyezett meg. Mindegyikük szolid megjelenésű, nem áttetsző lény volt. Ilyen szellemből rengeteg jelent meg a tanyán. Egyikük a virágokat szagolgatta, a másik esténként finoman jóéjt-puszit nyomott az ágyukban fekvő lányok homlokára. Olyan is akadt, amely kicsi, fiatal férfi képében mutatkozott meg, őt megigéztek a lányok, ezért például játékautókat tologatott a gyerekszobán keresztül. Az egyik jelenést egy női kísértet csinálhatta. A Perron szülők sokszor olyan hangokat hallott, mintha valaki sepert volna a konyhában. Amikor bementek a helyiségbe, akkor azt látták, hogy a seprű az eredeti helyéhez képest a szoba egy másik sarkában van, a padlón pedig egy rendezett, friss kupac piszkot találtak, amit csak lapátra kellett tenni és a szemétbe dobni. A házban időzött egy Manny nevű szellem is, aki valószínűleg Johnny Arnold lehetett. A férfi az 1700-as években akasztotta fel magát a padláson. Ez a kísértet a lányokat figyelte, amikor azok játszattak vagy tanultak. Amikor pedig valaki a szellemre nézett, akkor az azonnal eltűnt. A szellemek mellett, a család számtalan paranormális jelenséget tapasztalt. Láttak lebegő ágyakat, levegőben úszó telefonkagylót, surranó, suhanó, izgő-mozgó háztartási eszközt, és falról leeső képet. Ne higgyük azonban, hogy az Old Arnold birtokot csak kedves, segítőkész szellemek lakják! Akadnak olyan lények, amik kicsit sem örültek a családnak. Néhányuk a lábuknál és hajuknál fogva ráncigálták ki az ágyukból a békésen szunyókáló lányokat, vagy éppen olyan hangosan csapkodták az ajtókat, hogy az egész ház beleremegett. A kísértetek azzal is szórakoztak, hogy nem hagyták, hogy az ajtókat ki lehessen nyitni, vagy éppen be lehessen zárni. Az egyik entitás az éjszaka közepén kiabált az anyjáért. Ő azt mondogatta, hogy „Mama! Mamaaaaa!”. Egy másik kísértet a nyolcéves Cindyt kínozta. Ez a lény ezt ismételgette: „Hét halott katona van a falba temetve”. Akadt olyan esemény is, amelyről a család nem beszélt. Andrea könyvében azonban kirajzolódik egy olyan démon, ami szexuálisan molesztálhatta őket. Egy interjúban a riporter feszegetni kezdte a témát, mire a nő csak annyit felelt, hogy szerinte mégis mit tehet egy nagyon gonosz férfiszellem, ha öt kislány van a közelében. Ezzel éppen eleget mondott ahhoz, hogy kitalálhassuk. Batsheba Sherman A legeslegrosszabb entitás Mrs. Perront vette célba. Ez a démon Batsheba Sherman volt, aki az 1800-as években élt, és gyakorló sátánistaként, boszorkányként tevékenykedett. Ő a csűr mögötti fára akasztotta fel magát. Mint fentebb említettük, a Perron család nem volt hívő, ami sebezhetővé tette őket. Batsheba a hit gyengesége miatt tudta őket vérfagyasztómódon terrorizálni. Lorraine Warren, az egyik leghíresebb paranormális nyomozó szerint a hitünk a legfőbb védelmezőnk. Mivel a Perron család nem rendelkezett ezzel a védelemmel, ezért nagy veszélybe kerültek. Batsheba visszataszítóan undorító teremtmény volt, amit jobb el sem képzelni. Ha mégis szeretnénk egy képet, akkor képzeljünk el egy elszáradt, pókháló lepte méhkastestű valamit, aminek a törött nyakán lévő ráncos, hamuszürke fejéből féregféleségek bujkálnak ki miközben össze-vissza mozog. Batsheba 1812-ben született, és a Thayer családnevet kapta. Rhode Islanden élő nőt egy helyi lakos, Judson Sherman vette feleségül 1844. március 10-én. A házaspár magányosan, eldugottan élt egészen addig, míg meg nem vádolták őket azzal, hogy feláldozták a csecsemőjüket a Sátánnak. Ettől kezdve tényleg kitaszítottakká váltak. A csecsemő feláldozásáról szóló vád nem volt alaptalan, mert megtalálták a holttestét egy fején lévő mély döfésnyommal. Mivel nem volt bizonyíték a gyilkosságra, ezért ejtették az ügyet. Batsheba három másik lányt szült, de ők sem tölthették be a 4. életévüket. A gonosz nőszemély a személyzetet sem kíméltek. Őket gyakran éheztette, és verte a legapróbb kihágásért is. A nő 1885. május 25-én ölte meg magát, de nem mindennap látható módon. A halottkém leírása szerint Batsheba lesoványodott teste hátborzongatóan megkeményedett, tulajdonképpen kővé vált. Batsheba előszeretettel kínozta Carolynt, és a lányok közül, Cindyt, miközben kéjelegve vágyakozott Roger iránt. Amikor a férfi javítgatta a megrepedt berendezéseket, amelyeket a démon idézett elő, akkor Roger folyamatosan érezte Batsheba jelenlétét, mert a démon sokszor megérintette, megsimogatta a férfit. Az teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy Batsheba minden erejével azon van, hogy elkergesse Roger feleségét, mert magának akarta a férfit. Ha ez nem lett volna egyértelmű, a démon az egyik reggel egyenesen kifejezte az akaratát. Carolyn elmesélte, hogy napfelkelte előtt, egy jelenésre ébredt fel az ágyában. Egy szürke ruhás nőt látott, aki az ágya fölött lógott, és visszhangzó hangon azt mondta, hogy: „Takarodj innen. Takarodj innen. Ha nem mész, akkor én halál és gyász közepette viszlek el.” Batsheba eleinte csipkedte, pofozta vagy tárgyakat hajított az asszony felé. Mivel ennyi nem volt elég, hogy a nő elmenjen, ezért a démon Carolyn legnagyobb félelmét használta fel ellene, a tüzet. A démon fáklyákat püfölt egymásnak a nő ágya előtt, miközben fáradhatatlanul követelte, hogy menjen el. Az idő múlásával, a támadások egyre kegyetlenebbek lettek. Az egyik ilyen esetben a díványon

27 sokkoló és lenyűgöző fotó a múltból. Hihetetlen, hogy a dolgok mennyire megváltoztak

Ezeknek a fotóknak készítő valószínűleg nem is sejtették, hogy a jövőben emberek millióihoz fognak eljutni a képeik. A legrégebbi ismert szelfi. (1839) Amikor az ébresztőórák még nem voltak megbízhatóak és a legtöbben még nem is engedhették meg maguknak, akkor úgynevezett kopogtató emberek ébresztették a reggel munkába igyekvőket. Vicces porté egy nőről, ami éppen akkor készült, amikor tüsszentett. (1900) Amikor még tekebábu állító automaták helyett kisfiúk állították fel a bábukat. (1914) „Fejetlen” fotó az 1920-as évekből. Egy Harley rendőrmotor. (1921) Egy 1920-as szépségverseny győztesei, amikor a szépségideál még nagyon más volt.   A nyári melegben hűsítő zuhanyt kapnak a pingvinek egy állatkertben. (1930) A strandon mérik a hölgyek úszóruhájának a hosszúságát, hogy nem túl rövidek-e. (1920-as évek.) Félelmetes úszósapka az 1920-as évekből. A nők ezzel védték az arcukat és a hajukat a víztől és a napfénytől. Hitler a tükör előtt gyakorolja az egy beszédét. (1925) Egy 1930-as verziója a GPS-nek. A térképet kézzel kellett tekerni menet közben. T-modellekkel teli liftes garázs Chicago-ban. Arcvédő tölcsér hóvihar esetére. (1939) Egerek és patkányok elriasztására szolgáló nyávogást utánzó gép Japánból. (1963) Egy fiatal nő sétáltatja a homárját. II. világháborús katonák búcsúzkodnak a szerelmeiktől. Egy férfi beöltöztette a kutyáját és egy macskát rakott az ölébe. (1950) Egy medvebocs mézet eszik egy kávézóban. (1950) Házibuli az 1950-es években. Fritz, a híres tévés boxer egy borbélynál. (1961)   Egykerekű motorbicikli 1931-ből.   Egy kiskutya békésen alszik az orosz katonák között. (1945)   Az 1930-as években  a panelházakban lakó szülők ilyen ketrecekbe tették ki a kisbabákat, hogy elég napfényhez jussanak. Jéghideg whisky automata az 1950-es években. Egy osztrák kisfiú így örül az új cipőjének. (1946)  

FBI: Hitler túlélte a háborút

A Führer nem lett öngyilkos Berlinben, hanem elmenekült, és vígan élt tovább? Több elmélet született arról, hogy a Führer nem lett öngyilkos Berlinben, hanem elmenekült, és vígan élt tovább. A kiszivárgott dokumentumok alapján nehéz lesz összeesküvés -elméletnek hívni az ilyen feltételezéseket, a jelek szerint ugyanis nem csak hogy igazak a híresztelések, hanem egyenesen az amerikai kormány is tudott arról, mi történt a birodalmi kancellár úrral. A kanonizált történelmi nézetek szerint Adolf Hitler öngyilkos lett bunkerében 1945. április 30-án Berlinben, holttestét felgyújtották, majd azonosították, és már száguldottak is vele Moszkvába. A történet szerint mindez, az azonosítás és a holttest elszállítása a Katinyban is rossz hírnevet szerzett Vörös Hadsereg és a Szovjetunió nevéhez fűződik, amelyről, mint ismert azt állították évtizedekig, hogy nem ők, hanem a németek gyilkoltak meg több tízezer lengyel tisztet. Lehet, hogy Hitlerről sem igaz, amit tudunk? Az FBI kiszivárgott dokumentumai szerint a bolsevizmus kérlelhetetlen ellenfele elmenekült a háború sújtotta Németországból, és idilli, békés életet élt az Andok csodálatos lábánál. A hírszerzők tudták A jelek szerint nem csupán a a birodalmi kancellár úr és Eva Braun öngyilkossága volt kamu, hanem egyenesen az amerikai hírszerzés vezetőjétől, személyesen Allan Dullestől, az Eisenhower-kormány külügyminiszterének, John Dullesnek a testvérétől kaptak segítséget. Egy Los Angelesben keltezett jelentés szerint az amerikai hírszerzés pontosan tudta, hogy egy tengeralattjáró hajózott fel egészen az argentin partokig magasrangú német tisztekkel a fedélzetén. Ami még meglepőbb, az az, hogy az amerikaiak tudták, hogy a Führer él és virul az Andok lankáin. Ki a titokzatos szivárogtató? Az 1945 augusztusában a Los Angelesben keltezett jelentés szerint egy azonosítatlan informátor egyetértett azzal, hogy politikai menedékjogot kínáljanak fel információért cserébe. Amit elmondott az meglepő. A hírforrás nem csak azt tudta, hogy Hitler és Eva Braun Argentínában van, hanem a között a négy megerősített ember között volt, akik találkoztak is a német tengeralattjárókkal. Két hajó kötött ki, a második fedélzetén volt a két említett személy. Az argentin kormány nem csupán üdvözölte a Harmadik Birodalom korábbi vezetőjét, hanem segítette is őt az eltűnésben. A hírforrás ráadásul nem csupán megadta azon falvaknak a nevét, melyeken keresztülhaladt a korábbi vezető, hanem hiteles és pontos fizikai leírással is szolgált azon férfiről, aki visszaszolgáltatta elrabolt hazánk egy részét. Bár a hírforrást sosem nevezték meg érthető okokból a hivatalos iratokban, kellő hitelességgel bírt a szövetségi ügynökök előtt ahhoz, hogy higgyenek neki. Az FBI megpróbálta titkolni Hitler hollétét A részletes fizikai leírások és útirányok ellenére sem tett semmit az FBI. Annak ellenére, hogy a bizonyítékok szerint az U-530 valóban megjelent az argentin partoknál, és több szemtanú is látott leszállni német tiszteket róla, ezek után senki sem nyomozott. Más bizonyítékot is találtak Az FBI szemtanúja mellett más bizonyíték is felmerült arra vonatkozóan, hogy sem Hitler, sem Eva Braun nem halt meg a berlini bunkerben. 1945-ben a haditengerészeti attasé arról informálta Washingtont, hogy igen nagy a valószínűsége annak, hogy Hitler és Eva Braun épp megérkeztek Argentínába. Ez épp egybeesett azzal az időponttal, amikor látták az U-530-at az argentin partoknál. Ekkor arról is cikkeztek a helyi lapok, hogy bajor stílusú kúriát építenek az Andokban. Alejandro Bustillo építész is írt arról, hogy a Führer új otthonát tervezte és építette, amit korábbi gazdag német bevándorlók finanszíroztak. Cáfolhatatlan bizonyíték arra, hogy a birodalmi kancellár megszökött A legbiztosabb bizonyítékot azonban az oroszoknál találjuk. A hirtelen azonosított, majd a Szovjetunióba cipelt tetemet sohasem láthatta senki – egészen 2009-ig. Akkor egy connecticuti archeológus, Nicholas Bellatoni DNS mintát vehetett a koponyatöredékből. Az eredmény szerint azonban a minta nem csupán nem vágott egybe a többi, Hitlernek tulajdonított maradvánnyal, nem egyezett Eva Braun családi DNS-ével sem. De akkor mit őriztek a szovjetek? Mind Eisenhower, mind Sztálin aggódott Hitler teljes eltűnése miatt. Előbbi a Csillagsáv nevű amerikai lapban 1945-ben fel is vetette, hogy valós a lehetőség, hogy a Harmadik Birodalom korábbi vezetője biztonságban és kényelemben él Argentínában. (Forrás: Deres TV)

Meglepő dolgot rejt a boszniai piramishegy

A boszniai Piramisok Völgye alatt van egy kiterjedt földalatti alagút és kamrahálózat, amely összesen több mint tíz mérföld hosszú, és összeköti az összes piramist más helyekkel együtt. Az ásatások kezdetén, (amikor egy bejáratról tudtak még csak) rájöttek, hogy minden oldalalagutat kőfalakkal és folyómederből odaszállított anyaggal zártak el. Sok időbe és munkába telt, amíg ezek közül a töltőanyagokból eltávolítottak valamennyit. Ekkor bukkantak rá és követték azt az alagutat, mely a Nap Piramisába vezet, illetve két másik alagutat is találtak, amelyben víz van. Ezek az alagutak szintén be vannak falazva. Az egyik alagút a Nap Piramisba vezet. Az egész tiszta volt, kőfalakkal az oldalán, és a friss víz csobogott benne. Mivel a mennyezet lassan veszített a magasságából, a kutatók egy csónakszerű eszközön mentek tovább, amíg el nem érték azt a részt, ahonnan már nem volt lehetőség a továbbhaladásra. Úgy tűnik ez a csatorna egy vízforrás, amely a piramis alatt ered. Nagy áttörés történt a Második Nemzetközi Tudományos Konferencián, amely a bosnyák piramisokról szólt, idén szeptemberben, Visokóban.  Klaus Dona, ausztriai kutató bemutatott egy térképet a földalatti alagút rendszer jelen állapotáról, amely a Nap Piramisában található. Ezt a térképet egy barátja készítette, aki egy kifinomult föld mélyére behatoló radarokkal dolgozik. Ez a műholdas radar kimutatta, hogy több szinten (mélységben) milyen alagutak vannak, és látható, hogy valószínűleg egymással összekötve léteznek függőleges aknák és kamrák is. Klaus Dona azt mondta, hogy a legtöbb kamra üres, de az egyik „tartalmaz csontokat, és valami mást is,  nagyon meglepődsz, amikor meglátod”. Az alagutak színkóddal: világoskék 5 méterre a felszín alatt, a fehér 10 méter mély, kék 40 méter mély, barna 70 méter mély, sárga 150 méter mély, fekete 180 m mély, piros 350 méter mély. A körök szobákat vagy üreges tereket jelentenek. Lehet, hogy emberi csontokat rejt a piramis? Vajon mi lehet az a meglepő dolog? Reméljük hamarosan minden kérdésre választ kapunk s talán újabb rovások is felszínre kerülnek. forrás: legendavadasz.hu

Rejtélyes orvosi esetek

Aki kicsit is különbözik tőlünk, azt kicsúfoljuk, megvetjük, aki pedig nagyon különbözik tőlünk, azt cirkuszban mutogatjuk. A szörnyszülöttek, addig ritkán vagy soha nem látott betegségekben, testi rendellenességekben szenvedők a történelem folyamán általában nem élhettek tisztes életet, kenyerüket magamutogatással keresték, s a vásári mutatványosok és cirkuszok legfőbb látványosságaivá váltak.   A Colloredo-ikrek Az „eredeti” sziámi ikrek, Eng és Csang Bunker – akiknek születési helyéről nevezték el a születési torzulást – 1811-ben látták meg a napvilágot Thaiföldön, a hajdani Sziámon. Az ikreket a mellkasuknál lévő porcszalag kötötte össze. A helyi király a gonosz küldötteinek tekintette az ikerpárt, s el akarta pusztítani őket, ám egy brit kereskedő megmentette életüket. 17 éves koruktól európai és amerikai cirkuszokban léptek fel, majd Észak-Karolinában telepedtek le. Előttük azonban több híres ikerpár is született, akik fényes karriert futottak be. Az egyik legmeghökkentőbb eset a Colloredo-ikreké volt Lazarus Colloredo és Joannes Baptista Colloredo Genovában születtek 1617-ben. A testvérpár igen furcsa módon volt összenőve: Lazarus egy életerős, jóképűnek leírt előadóművész volt, ezzel szemben ikertestvére, Joannes (ő Keresztelő Szent János után kapta a nevét) szinte életképtelen volt, bal lába „kilógott” bátyja hasából. (Valószínűleg a mellkasuknál és a gyomruknál lehettek összenőve.)  Nem szólt soha semmit, szemét csukva, száját szinte kivétel nélkül nyitva tartotta. Az ikerpárt megvizsgáló koppenhágai anatómus, Thomas Bartholinus szerint, ha valaki megérintette Joannes mellét, megmozdította kezét, ajkait, sőt a fülét is. Lazarus, hogy megéljenek, testvérét cipelve Európát járta: volt Baselben, Koppenhágában, majd 1642-ben érkezett meg Skóciába, később pedig I. Károly angol királyt is felkereste. Ezt követően keletre ment, német városokban, majd Itáliában és az oszmán törököknél is fellépett. A kortárs beszámolók Lazarust igen jóképűnek és udvariasnak írták le, azonban kiállásában komoly csorbát ejtett, hogy testéből „kilógott” az öccse. Amikor éppen nem mutogatták magukat, Lazarus betakarta Joannest köpönyegével, hogy feleslegesen ne bámulják meg. Későbbi beszámolók szerint az idősebb testvér megnősült, s egészséges gyermekei születtek. Haláluk pontos ideje nem ismert, ez valószínűleg 1646 után következhetett be.  A kéz és lábnélküli nőcsábász Matthias Buchinger 1674-ben a Nürnberghez közeli Ansbach városában született egy, a korban igencsak ritkán látott testi rendellenességben: nem voltak karjai, s az alsó lábszárai sem fejlődtek ki. Azonban hiányából előnyt faragott, s előadóművésszé vált. „A kisember Nürnbergből” – így hívták. A kisember bejárta Angliát, s miután I. György király udvarába nem tudott betérni, átkelt Írországba, Dublinban és Belfastban is szerencsét próbált. Buchinger igazi nőcsábász volt: a fáma szerint négyszer házasodott meg, s nyolc nőtől legalább 14 gyermeke született, ám a pletykák szerint még legalább hetven szeretője volt a Brit-szigeteken és a kontinensen. A híre igen elterjedt a nők körében, hiszen ahogyan a korabeli szóbeszéd mondta: egyetlen „végtagja” a pénisze volt, ami felkeltette a szebbik nem képviselőinek kíváncsiságát. Előadóművészi karrierje mellett rézmetszéssel is foglalkozott, munkái hihetetlenül részletesek voltak. Az ábrán látható önarcképet is ő alkotta, haja göndörségét miniatűr betűkkel készítette, amelyek összeolvasva bibliai szövegeket és zsoltárokat adnak ki. Testi fogyatékossága abban sem akadályozta meg, hogy messze földön híres mágus lehessen. A feljegyzések szerint a kártyában verhetetlen volt, s zenei tehetséggel is meg volt áldva.  A méretes fenekű Sarah Baartman Sarah a brit uralom alatt lévő kelet-fokföldi régióban látta meg a napvilágot 1790 előtt, születési nevét nem ismerjük. Miután szüleit elvesztette, a Saartjie nevet kapta, amelynek jelentése: ismerős, gyengéd. A hatalmas fenekű hölgy egy holland földműves, Peter Cezar szolgája volt, akinek egy sebész, bizonyos Alexander Dunlop azt tanácsolta, engedje el a hölgyet Európába, hogy közszemlére tehessék. A földműves belement az ajánlatba, Sarah pedig 1810-ben Londonba utazott. Baartmannak méretes hátsója volt (a steatopygia/zsírfarúság nevű betegségben szenvedett), továbbá a koiszan nőkre jellemező hosszúkás szeméremajka – egyes leírások szerint – a szeméremtest alatt 7-9 centiméterrel lógott lejjebb. Mivel „kiállítása” a rabszolgaellenes törvény után három évvel történt, nagy botrányt kavart, ami után bírósági tárgyalások sora következett. A nyilvánosság jót tett a leány népszerűségének, a Brit-szigetek után Franciaországba ment, miután eladták egy francia állatidomárnak. S. Réaux 15 hónapon keresztül mutogatta, több természettudós is felkereste, s számos ábrázolás készült a nem mindennapi idomokkal rendelkező hölgyről. A feljegyzések szerint többször is igyekeztek lefesteni meztelenül, azonban mindig maga elé tartott egy kis ruhadarabot, s még akkor sem volt hajlandó elvenni azt onnan, amikor pénzt kínáltak neki. 1815 decemberében valószínűleg himlőben vesztette életét, halála után fölboncolták a leírások szerint kitűnő arcmemóriával rendelkező, anyanyelvén kívül hollandul, angolul folyékonyan, franciául felületesen beszélő leányt. Csontváza és nemi szervei ma egy párizsi múzeumban vannak kiállítva.  A farkasasszony Az 1834-ben született Julia Pasrana egy hypertrichosis nevű betegségben szenvedett, testét – beleértve az arcát is – sűrű, fekete, egyenes szálú szőr borította. Fülei és orra szokatlanul nagyok voltak, fogai pedig igencsak kuszán álltak. Ez utóbbi állapot egyébként nem a hypertrichosisnak volt köszönhető, hanem egy másik ritka, a Gingival hyperplasia nevű kórnak, ami az ajkainak és az ínyének a megvastagodásáért is felelős. Még maga Charles Darwin is írt róla egyik tanulmányában, megemlítve, hogy egy kitűnő spanyol vérű táncos volt, aki vastag, férfias szakállal rendelkezett, arca pedig egy gorillára emlékeztette a természettudóst. Pastrana egyébként mexikói születésű volt, s ősei sem európaiak, hanem amerikai őslakosok voltak. A farkasasszonyt, akit egyébként néhol majomembernek vagy női medvének is hívtak, több tudós is megvizsgálta. Néhányuk szerint erőteljesen domináns afrikai származással rendelkezett, mások szerint egy ember és egy orángután leánya volt, néhány anatómus szerint egy új fajt fedeztek fel, a Bostoni Természettudományi Társaság pedig úgy vélte, hogy fehér ember és indiai felmenői lehettek. Juliát egy Theodore Lent nevű üzletember fedezte fel, s vásárolta meg valószínűleg a leány édesanyjától. Megtanította táncolni, írni, s világkörüli útra vitte, később elvette feleségül, s gyermekük is lett, aki Moszkvában született meg. Az újszülött örökölte anyja ritka betegségét, Pastrana pedig életét vesztette a szülés utáni ötödik napon.  Az elefántember Az 1862-ben Leicesterben született Joseph Carey Merrickről már életének első néhány évében kiderült: nem lesz átlagos gyermek. Születése után öt évvel ugyanis bőre megvastagodott, göröngyössé vált, ajkai hatalmasra duzzadtak, s csontos dudor nőtt a homlokán. A jobb karja, illetve mindkét lába hatalmasra nőtt, groteszkségéhez továbbá hozzájárult, hogy gyermekkorában egyik alkalommal olyan szerencsétlenül esett el, hogy ezt követően egész életében sántított. 11 éves korában meghalt édesanyja, apja újranősült, azonban a mostoha kiutálta otthonról Josephet, aki 13 évesen elment otthonról. Dologházakban fordult meg, majd egy

5 különös titkú festmény

Elképesztő dolgokat rejtenek a föléfestéssel készült alkotások. Föléfestést jelent a képzőművészetben a „pentimento” (többes számban „pentimenti”) kifejezés. A „pentimento” arra utal, hogy a festő utólag módosította a festményét, és például eltűntetett róla valamit, amivel olykor teljesen megváltozott az alkotás jelentése. A „pentimento” szabad szemmel nem látható, ezért röntgen kell ahhoz, hogy fel lehessen fedezni. Most 5 olyan festményt mutatunk be, amelyek esetében kiderült, hogy az alkotás valójában több annál, mint amennyit látunk belőle. 1. Hendrick van Anthonissen: Kilátás Scheveningenre. És az ámbrás cet?: A németalföldi művész festménye a XVII. században került múzeumba. A restaurátort ekkor kezdte el izgatni a kérdés, hogy miért gyülekeznek az emberek a tengerparton, ha nincs mit nézni. A szakember hamarosan választ kapott a kérdésére, mert a festmény tisztítása közben láthatóvá vált, hogy a tengerparton eredetileg egy nagy ámbráscet teteme volt. A szakértők egyetértenek abban, hogy Hendrick van Anthonissen esztétikai okokból tüntette el a cetet. 2. Picasso Az öreg gitáros című festménye – meg egy rejtélyes alak: Volt pár nehéz időszaka Picassónak, ezért olykor nem tudott kelékeket vásárolni, úgyhogy a festéshez azt használta, amije éppen volt. Megesett például az, hogy Picasso átfestette a régi vásznát. Ez történt „Az öreg gitáros” című alkotásával is, amin egy másik alak körvonalai láthatóak, ha közelebbről megnézzük. A röntgen vizsgálat után kiderült, hogy az átfestett kép egy gyermeket tartó nőt ábrázol vidéki környezetben. 3. Titokzatos eltűnés: Jean-Auguste-Dominique Ingre Jacques Marquet de Montbreton de Norvins-t ábrázoló portréja az ékes bizonyítéka a „politikai pentimentónak”. Az alkotás a római rendőrfőnököt ábrázolja miután Napóleon elfoglalta a várost. A kutatók azt feltételezik, hogy a festmény hátterében eredetileg Napóleon fiának mellszobra volt látható. Napóleon azonban vereséget szenvedett, ezért már nem volt biztonságos olyasmiket ábrázolni, amik kapcsolatban hozhatóak vele, úgyhogy a művész átfestette mellszobrot. 4. Kis koporsó a zsák burgonya helyett: 1859-ben készítette Jean-François Millet, francia művész az Angelus című festményét. Első pillantásra azt látjuk, hogy két földműves áll a mezőn, és egy kosár burgonyát néznek. Salvador Dali azonban ragaszkodott a röntgenvizsgálathoz, mert biztos volt benne, hogy a festményen eredetileg nem burgonya, hanem egy kis koporsó van. A Louvre vonakodott teljesíteni Dali kérését, de végül megcsinálták a vizsgálatot, amiből kiderült, hogy tényleg koporsó volt eredetileg a festményen. 5. Gustave Courbet a Menyasszony öltöztetése című műve korántsem az, aminek látszik: Egy befejezetlen festmény a Menyasszony, ami elméletileg a francia vidéki élet egyik hagyományát ábrázolja. A festményt az 1800-as évek közepén készítette Gustave Courbet. Az alkotás 1929-ben múzeumba került. 1960-ban megröntgenezték, és kiderült, hogy valójában egy temetést ábrázol az alkotás, amin a megfestett nőalak a halott. (Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)  

Amikor nácitábor volt Amerikában

„Lássuk csak… Talán amikor az amerikai cserkésztáborban egyszer csak felhúzták a horogkeresztes náci zászlót.” –  mondja Audrey Amidon, amikor arról kérdezik, belebotlott-e valaha bármi igazán érdekesbe az amerikai Mozgókép Archívum (Motion Picture Preservation Lab) munkatársaként.  Úgy tűnik, elege lehet abból, hogy mindenkinek külön-külön mesélje el a történteket, ezért nemrég egy blogposztot szentelt az amerikai nácitáborok történetének. A Volks-Deutsche Jungen in U.S.A. (Német fiatalok az Egyesült Államokban) átlagos cserkésztáboros archív felvétel is lehetne: először felépül a tábor, miután a gyerekek megérkeznek. Tornáznak, kicsomagolnak, csak 13:47-nél ne lenne az a Flaggenappell, azaz zászlófelvonás: Persze nem ez az első jel, a másik zászlón is látható, a Hitlerjugendre utaló villámos embléma több ruhán is feltűnik korábban. A tábornak nem titkolt célja volt, hogy a német-amerikai gyerekekbe elvesse a náci Németország iránti szimpátia csíráit. Rosenfeld és a zsidóbiznisz A Harmadik Birodalom vezetői által támogatott német–amerikai szövetség (German–American Bund) 1933-ban alakult az Új Németország barátai néven, a táborban 1937-ben készült a felvétel. Maga a Führer helyettese, Rudolf Hess adta ki a parancsot a szövetség megalapítására, melyben a New York-i német konzul is segédkezett. A szövetség a háború alatt is az amerikai náciszimpatizánsok egyesületeként működött. A mozgalom hetven helyi szervezetet tartott fenn Amerika-szerte, legnagyobb dobásuk az 1939-es nácibarát felvonulásuk volt a Madison Square Gardenben, melyen állítólag 20 ezren vettek részt. Itt Fritz Julius Kuhn, a szövetség vezetője a beszámolók szerint Rooseveltet Rosenfeld, a New Dealt Jew Deal (nagyjából: zsidó üzlet) néven zsidózta. Kuhnt később sikkasztás miatt letartóztatták, a börtönben állampolgárságát is visszavonták, 1945-ben Németországba deportálták. Ijesztő visszanézni A nyári táborokat több film is megörökítette, mondandójukat remekül érzékelteti az egyikből kiragadott közcím: „Német fiú, te hozzánk is tartozol! „Ijesztő azt látni, hogy New York városától kevesebb, mint 250 kilométerre amerikai gyerekek náci zászlót húznak fel″ – összegzett Audrey Amidon. A filmek akkor kerültek az amerikai Mozgókép Archívumba, amikor a hatóságok átkutatták a szervezet központját 1942 elején, mivel Amerika-ellenességgel gyanúsították őket. 1980-ban találta meg a nyomozás anyagai között tárolt tekercseket egy aktivista. Viszont ezeket az idilli képeket nézve szinte nem is érti az ember, miért kelt ki 1942-ben nyílt levélben 50 nagynevű német származású amerikai (köztük Babe Ruth) a Bund ellen:   forrás: index.hu

20 érzelmekről árulkodó tekintet, amik többet mondanak ezer szónál

A szem a lélek tükre, szokták mondani, hiszen a tekintet sokat elárul az emberek érzelmeiről. Olyan régi és új fotók következnek, amelyeken nem feltétlenül a cselekményből, hanem a szereplők tekintetéből, arcából jön rá a néző a történetre.Emberi történetek más megvilágításban. Az I. Világháború idején, a Somme-folyó völgyében, a legvéresebb csaták alatt, 1916 szeptemberében készült a fotó. A küzdelmet a francia-brit és a német haderők vívták egymással. Az offenzíva 1,5 millió ember életébe került. A Vörös Hadsereg egyik katonája német foglyával a sztálingrádi csata után. Hans-Georg Henke, egy 15 éves német katona a Luftwaffe légvédelmi osztagból, aki sírva fakadt, amikor a bombázáskor a világ összeomlott körülötte. Kísérteties pillantás egy lesoványodott amerikai háborús fogolytól egy németországi fogolytáborban, miután felszabadították a szövetséges erők. Bibi Aishát 14 évesen adták férjhez. Bántalmazták, ezért 18 évesen megszökött, ám édesapja visszaküldte őt férje családjához. Férje, apósa és a család néhány tagja kivitte a hegyekbe, levágta a füleit és az orrát, és otthagyták, hogy meghaljon… Kamikaze pilóták. Középen a 17 éves Yukio Araki egy kiskutyával. Az ifjú japán katona a fotó készítése után nem sokkal halt meg Okinawánál. Sophia Loren és Jayne Mansfiled egy Sophia tiszteletére adott partin, 1957-ben. Vanessa Bristow fotóján a kisfiúnak rendhagyó módon kék szemei vannak. Igen ritka jelenség, az albínók egyik alcsoportjánál párosul világos szem a sötét bőrtónushoz. Egy ukrán település utolsó zsidó lakosával végez a német rendőrség bevetési csoportjának egyik tagja. Egy szívsebész egy sikeres 23 órás transzplantációt követően. Asszisztense a sarokban alszik. A varsói gettóban készítette a képet egy német katona 1941-ben. Egy siketnek született kisfiú először hall hangot a készülék segítségével. A labdarúgás történetének egyik legnagyobb tragédiája történt az angliai Hilsborough Stadionban 1989. április 15-én. A benyomuló drukkerek miatt kitört pánik miatt 96 ember vesztette életét. Ahmed, 8 éves katona Szíriában az aleppói barikádnál. Dr. Paul Joseph Goebbelsszel, Adolf Hitler nemzetiszocialista Németországának propagandaminiszterével éppen a kép készültekor közlik, hogy a fotós Alfred Eisenstaedt zsidó. Sharbat Gula az afganisztáni szovjet invázió alatt, 1984-ben lett árva. Fotója többször bejárta a világot. Kopaszra borotválnak egy nőt Franciaországban a második világháború után. A nyilvános megszégyenítésben azért részesült, mert kapcsolata volt német katonákkal. A vietnami háború alatt az Agent Orange nevű növényirtószerrel szórtak tele az amerikai katonák civilek által lakott területeket is. Az ennek következtében az embereket ért dioxin olyan mérgező, hogy még évtizedekkel a támadások után is születtek beteg gyermekek. Ismeretlen katona fotója 1965-ből. A kép Dél-Vietnamban készült. forrás: erdekesvilag.hu

Érdekes gyermekgondozási találmányok a 20. század elejéről

Ablakpárkányra rögzíthető alvódoboz, baba-gázmaszk, sétáltató szerkezet – mindez csak néhány azok közül a találmányok közül, amelyek a XX. század elején a gyermeknevelést és gondozást voltak hivatottak megkönnyíteni. Néhányuk igencsak hajmeresztő… Alvódoboz, 1916 Az ablakba rögzíthető találmány célja az volt, hogy a kert nélküli lakásokban is elegendő friss levegőhöz jusson a baba. A szerkezetet vaskeret tartotta, továbbá megvédte a kicsit a széltől és a bogaraktól. Önműködő bölcső, 1917 Mint a legtöbb újdonsült szülő, Sheldon D. Vanderburgh feltaláló is hamar belefáradt abba, hogy folyamatosan nyugtatgassa síró babáját.  A megoldást egy házi készítésű bölcsőben vélte felfedezni, amelyet egy kis motorral kombinált, ami képes volt a babát “tartalmazó” kosarat mozgatni. Halk, ketyegő hangja még pluszban elősegítette, hogy a kicsi álomba merüljön.  Babatartó doboz, 1917 Vonaton utazni kisbabával sok szülőnek okozott fejtörést. De az emberi kreativitás határtalan. Caleb M. Prather egy “tökéletesen hangszigetelt és hermetikusan zárt” dobozt alkotott, amelyre szerencsére nem felejtett el apró lukakat fúrni, amin keresztül a baba levegőhöz jutott. Arról sajnos nincs feljegyzés, hányan vették igénybe ezt a csodálatos találmányt… Baba biciklisülés, 1938 A kormányra szerelhető biciklisüléstől a kerékpár rendkívül instabillá vált, mégis előszeretettel alkalmazták a fémkerettel a járműhöz rögzített alkalmatosságot. Baba-gázmaszk, 1938 A babák teljes egészében belefértek abba a gázmaszkba, amit a közelgő háború fenyegetésétől inspirálva alkottak meg a franciák, hiszen ekkoriban egy gáztámadás lehetősége egyre nagyobb veszéllyé vált. UV-monogramm, 1938 Senki nem szeretné véletlenül más kisbabáját hazavinni a kórházból! Az ilyen esetek megelőzésére fejlesztették ki azt az UV-fénnyel dolgozó szerkezetet, amely halványan “beleégette” a babák bőrébe nevük kezdőbetűit. A jelölés néhány héttel később nyomtalanul eltűnt. Babasétáltató, 1939 Egy svájci mérnök úgy döntött, elég a fárasztó babasétáltatásból: kitalált tehát egy hosszú falécekkel operáló szerkezetet, amelynek egyik végét saját, a másikat kisgyermeke lábára erősítette, s ezáltal saját lépéseivel irányíthatta a kicsijét, miközben néhány szíj óvta meg a gyereket attól, hogy elessen. Biztonsági öv fürdőkádba, 1939 Egy babát, kisgyereket nagy felelőtlenség egyedül hagyni a fürdőkádban, hiszen pár másodperc alatt is történhet tragédia. Carl H. Fischer mérnök egy fém rúd és néhány pánt segítségével igyekezett áthidalni a problémát. forrás: erdekesseg.hu