7 hátborzongató jóslat, amit senki nem hitt el, mégis valóra vált
Többször fordult már elő, hogy jósok élő TV vagy rádióadásban előre megjósoltak hamarosan bekövetkező katasztrófákat vagy terrortámadásokat. Voltak akik írásaikban hívták fel a figyelmet a jövőbeni veszélyekre. Persze sok esetben az összeesküvés-elméletek gyártói a sejtelmes jóslatokat utólag azonosították a bekövetkezett katasztrófákkal. Természetesen rengeteg csaló is felbukkant, akik jósnak, médiumnak vallották magukat. De vajon tényleg léteznek olyan különleges képességű emberek akik látják a jövőt? Most olyan látnokok következnek, akik előre megjósoltak borzalmas történéseket. 1995-ben a magát tisztánlátónak nevező Tana Hoy, élő adásban jósolta meg a bombatámadást az oklahomai Alfred P. Murrah Federal Building ellen. Elképesztő módon a támadás másfél órával később sajnos valóban bekövetkezett. Az Amerikát sújtó legborzalmasabb terrortámadást is előre jelezték. 1999-ben Linda és Terry Jamison, az amerikai tisztánlátó ikrek arról váltak híressé, hogy egy rádióműsorban előre megjósolták a 2001. szeptember 11-i terrortámadást a World Trade Center ellen. Az egyik legismertebb jós minden bizonnyal Nostradamus, akinek a szövegei az utólagos magyarázatok szerint jóslatokat rejtenek. Állítólag ő jósolta meg Napóleon és Hitler hatalomra kerülését. Egyik jóslata miatt sokan úgy gondolják, hogy a legújabb viszályszító felbukkanása pedig mostanában várható. Állítólag Mark Twain amerikai író is rendelkezett látnoki képességekkel. Ő saját halálát látta előre. 1835-ben, a Halley üstökös felbukkanásának évében született, és azt jósolta, a következő felbukkanásakor fog meghalni. Ez így is lett, 1910-ben érte a halál, amikor A Halley üstökös ismét feltűnt. Edgar Cayce (1877- 1945), az alvó próféta többek között állítólag megjósolta az első és a második világháború kitörését és végét is. Kennedy elnök halálát többen is megjósolták, egyikük Jeane Dixon asztrológus volt, akihez Ronald Reagan felesége is járt tanácsért. A jósnő Martin Luther King halálát is előre látta. Az ausztrál jós, Jeffry R. Palmer a 2005-ben hatalmas pusztítást végző Katrina hurrikánt jósolta meg. forrás: erdekesvilag.hu
A világ legbizarrabb kísérlete – A kétfejű kutya
FIGYELEM! A KÉPEK FELKAVARÓAK! 1954-ben egy Vladimir Demikhov nevű orosz tudós egy titkos moszkvai laboratóriumban ,,megalkotta” a szörnyet: egy teljesen kifejlődött kutya fejét hozzávarrta egy másik kutya felsőtestéhez. A kísérlettel bebizonyította, hogy egy agy is képes idegen emberi testben funkcionálni. A második világháborúban katonai orvosként szolgáló Demikhov már e fura kísérlet előtt is hitt abban, hogy lehetséges a tüdő, és a szív átültetése emberi szervezetekbe. Amikor külföldi tudósoknak bemutatta kísérletét, a hatóságok úgy látták jobbnak, ha eltiltják a külföldi utazásoktól, s újból csak 1989 után utazhatott. A transzplantáció megalapítójának titulált orosz tudós a Leipzig Egyetem díszdoktora lett, s tagja a svéd királyi tudományos társaságnak is. Az első kísérlete után tizenöt éven át összesen húsz kétfejű kutyát ,,alkotott”. Sajnos a sebészi beavatkozás miatt egyik eb sem volt hosszú életű. A legnagyobb kort megélt kutyája mindössze egy hónapot bírt ki. forrás: erdekesvilag.hu
Lábelkötés, avagy a gazdagság megnyomorított jelképei
A lábelkötés egy számunkra teljesen felfoghatatlan szokás volt Kínában körülbelül ezer évig. Fiatal lányoknak, általában 6 éves korukban, erősen bekötötték a lábfejüket, úgy hogy az ne nőhessen tovább. Körülbelül egy éven belül a lábfej eltört és deformálódott. A nő lábfeje nem nőhetett 10-15 centinél hosszabbra, és kicsi maradt felnőttkorára is. Ugyanakkor nagyobb veszély volt, hogy fertőzés vagy paralízis keletkezzen. A lábelkötés először Észak-Kínában terjedt el, a gazdagok között. Egy gazdag nőnek nem kellett dolgoznia a termőföldeken, így elkötötték a lábát és előidézték hogy nem is bírt dolgozni. A megkötött láb ezért a gazdagságot jelentette. A szokás lassan elterjedt az összes társadalmi szinten, kivéve a legszegényebbek között, ahol szükséges volt, hogy a nők is dolgozzanak a megélhetésért. A 10. században jött divatba, és kb. mostanra halt ki az utolsó generáció, aki élete végéig törpelábakon tipegett. forrás: erdekesvilag.hu
Pannóniában szolgált egyiptomi katona levelét rejti az 1800 éves papirusz
Egy pannóniai római légióban szolgált fiatal egyiptomi katona, Aurelius Polion családjához írt levelét tartalmazza az az 1800 éves papirusz, amelyet megfejtett és lefordított egy amerikai kutató- írta az MTI. A levelet több mint egy évszázaddal ezelőtt találták az ősi Tebtunisz egyiptomi városban azokon az ásatásokon, amelyeket Bernard Grenfell és Arthur Hunt vezetett. A két brit papirológus 1899-1900 telén bukkant számtalan papiruszra, amelyeket a felfedezésük helye után Tebtinusz-papiruszoknak neveztek el. Ezek jelentős részét a Berkeleyben lévő Kaliforniai Egyetem Bancroft Könyvtára őrzi, jó néhányat még nem fordítottak le. A levél, csakúgy mint a Tebtunisz-papiruszok egy része, görögül íródott. Polion közli családjával, hogy nagyon szeretne hallani felőlük, és azt is, hogy eltávozást fog kérni, hogy hosszú úton hazatérhessen és találkozhasson velük. A levelet anyjának, húgának és fivérének írta. “Imádkozom, hogy jó egészségben legyetek éjjel és nappal, és nevetekben mindig fejet hajtok valamennyi isten előtt. Nem szüneteltetem az írást nektek, de ti nem gondoltok rám” – olvasható a levélben. “Aggódom értetek, mivel bár gyakran kaptok tőlem levelet, soha nem válaszoltok nekem, hogy tudhassam, hogyan..” – a levél ezen része hiányos. Polion hat levelet írt családjának, egyikre sem kapott választ, ami azt jelzi, hogy valami feszültség volt közte és családja között. “Miközben távol vagyok Pannóniában, leveleket küldtem nektek, de ti idegenként kezeltek engem. Eltávozást kell kérnem a parancsnoktól, hogy hozzátok menjek, hogy tudjátok, a testvéretek vagyok…” Grant Adamson, a Rice Egyetem doktorandusza fordította le a papiruszokat infravörös fényt használva, amely által a szöveg még inkább olvashatóvá vált. Fordítását az amerikai papirológiai társaság hivatalos közleményében tette közzé. Adamson nem biztos abban, hogy a katona családja válaszolt neki, és abban sem, hogy Polion hazaindult meglátogatni őket. A levél azonban hazaért a Kairótól délre fekvő Tebtuniszba. “A levelet egyiptomiaknak címezték, és egyiptomiakat említ. Fajjum kormányzóságban, a Nílustól nem messze fekvő Tebtunisz római kori város templománál találták meg” – írta Adamson a Live Science tudományos-ismeretterjesztő hírportálnak írt e-mailjében. Polion, aki akkor élt, amikor Egyiptom a római birodalom fennhatósága alatt állt, Pannoniában a II. úgynevezett Adiutrix légió katonája volt, amely a 3. század derekán szolgált Aquincumban. Valószínűleg önkéntesként állt be katonának, hogy zsoldot és élelmet kapjon. Azt nem tudni, tudta-e akkor, hogy ilyen messze fog otthonától szolgálni. “Önkéntes lehetett és elhagyta Egyiptomot anélkül, hogy tudta volna, hová fogják küldeni” – írta Adamson. A fordítás szerint Polion a levelet egy katonai veteránnak küldte, aki továbbíthatta azt a családjának. forrás: erdekesvilag.hu
Tutanhamon sírjának feltárása
Tutanhamon, uralkodói nevén Nebheperuré, az ókori Egyiptom XVIII. dinasztiájának egyik utolsó fáraója. Időszámításunk előtt 1342 körül született, és kb. i.e. 1333-tól haláláig, i.e. 1324-ig uralkodott. Halálának okáról számos feltételezés született, melyek nagy része a múmián található sérülések természetéből fakad: felvetették, hogy a fáraó esetleg gyilkosság áldozata lett, de a 2005-ben elvégzett vizsgálatok alapján a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy halálát csonttörés következményei okozták. A 2008 és 2010 között elvégzett újabb vizsgálatok azt is megerősítették, hogy maláriában szenvedett, ami hozzájárulhatott halálához. Német tudósok szerint viszont sarlósejtes anémiában hunyt el. Történelmi szempontból mérsékelten fontos uralkodó volt. Hírneve nagyrészt annak köszönhető, hogy a Királyok völgyében található sírja (Királyok völgye 62), amit 1922-ben tártak fel Howard Carter vezetésével, az egyetlen, épségben megmaradt fáraósír. A fáraó múmiája most is ott található. A múmia aranymaszkja az egyik legismertebb ókori egyiptomi műalkotás. Howard Carter felfedezése Tutanhamont az egyik leghíresebb fáraóvá tette. Tutanhamon fáraó sírjának holléte egészen az újkori felfedezéséig a feledésbe merült, mivel a kétszáz évvel később uralkodott VI. Ramszesz sírjának építésekor a törmeléket a Tutanhamon-sír bejárata elé halmozták. A képen Howard Carter, a kutató, aki felfedezte a Tutanhamon sírját 1922-ben. A képen Lord Carnarvon láthaó. Ő volt az, aki finanszírozta az ásatás. 1923-ban halt meg tüdőgyulladásban. A Királyok völgye, Tutanhamon sírjának bejárata. Carter megnyitja a sírt ahol a szarkofág volt. Érintetlen, lezárt ajtók. Carter tisztítja a Tutanhamon szarkofágjáról a port. A szakértők szerint így nézhetett ki Tutanhamon. forrás: erdekesvilag.hu
Ötezer éves lombikbébik
Nincs új a nap alatt – mondták a régi rómaiak, és részben talán igazuk is volt. Hiszen például a legújabb, nemegyszer tudományos vagy társadalmi meghökkenést, sőt botrányt okozó felfedezések egyszer már megestek a múltban. Ilyen volt a lombikbébi-program. Ma már kevesen emlékeznek rá, de néhány évtizeddel ezelőtt az ezzel foglalkozó tudósokat és intézményeket megfenyegették, vallásos emberek és szervezetek átkokat harsogtak, utcákon tüntettek a módszer ellen, merthogy azt az isteni műbe való beavatkozásnak, természetellenesnek vélték. Mára a módszer elterjedt, és senki sem ütközik meg rajta. Nyilván idővel ez lesz a helyzet a klónozás egyes ártatlanabb válfajaival is. Az indiai biotechnológiai kongresszus egyik ülésén felszólalt dr. B. G. Matapurkar professzor, az új-delhi orvostudományi egyetem kutatóorvosa. Az Egyesült Államokban egy szerv-regenerációs program megalkotójaként ismerik. A professzor azt állította a kongresszus nyilvánossága előtt, hogy a klónozást és a “lombikbébi-készítést” ötezer évvel ezelőtt is ismerték. A bizonyítékot a Mahábhárata óindiai eposzban találta meg. Ott ugyanis az olvasható – a professzor hosszan idézte a verssorokat -, hogy a főszereplők egyik tábora, a Kauravák tagjai olyan technológiával jöttek a világra, amit a modern tudomány még nem fejlesztett ki. A Mahábháratát forgatva megtudhatjuk, hogy egy bizonyos Gandharinak száz fiúgyermeke volt. Logikailag kikövetkeztethető, hogy egyetlen asszony sem képes száz fiúgyermeket szülni. Már csak azért sem, mert a történet azt állítja: a gyermekek egykorúak voltak! A tudós maga is alaposan megdöbbent, amikor elolvasta ezt és a következő sorokat az eposzban. Ott ugyanis szabatosan leírták, hogyan hoztak létre egy magzatból száz Kauravát. Az egyszerűségre törekvő, nyilván jóval az esemény után keletkezett leírás szerint az egyetlen magzatot száz darabra vágták, és minden egyes darabot egy tartályba helyeztek. Matakapur professzor véleménye szerint ez több dolgot is jelent egyszerre. Az egyik: az ókorban, legalábbis Indiában, legalább is annak egy vagy több valamiféle tudományos intézményében már ismerték a lombikbébi módszert, és tudtak magzatot sokszorosítani. A módszert már mi is ismerjük, igaz, erre csak az 1970-es években jöttünk rá. Viszont a Mahábhárata tanúbizonysága szerint ötezer évvel ezelőtt ennél többről volt szó. Az ismeretlen eredetű tudás szakemberei olyan technikával is rendelkeztek, amelynek révén az anyaméhen kívül nevelhettek fel emberi magzatokat… Bár a professzor nem mondta ki, mindez arra utal, hogy a mostani előtt igenis létezett egy fejlett civilizáció. Hogy mi történt azzal a civilizációval, arról nem szólnak a krónikák. Vagy legalábbis ezeket a passzusokat még nem fedezték fel a mai emberek. Nemere István írása forrás: rejtelyekszigete.com
Megkínzott elmebetegek szellemei kísértenek a festői szigeten!
Karantén, pestistelep és egy őrült elmeorvos szanatóriuma után luxusszálló épülhet Poveglián. Téved, aki azt gondolja, hogy a világ leghátborzongatóbb szigete valahol a kísértetjárta skót partok mentén, vagy a hírhedt Bermuda-háromszögben van, és az is, aki azt gondolja, hogy a hírhedt Alcatraz lenne az. Poveglia egy apró ékszerdoboz, az itáliai Velence lagúnájában fekszik. Bár a tizenhét hektáros földrab festői szépségű, történelme sötét és felkavaró. Nem véletlenül kihalt évtizedek óta: még a macsóságukra büszke olaszok sem merészkednek a közelébe. Nappal motorcsónakokkal cirkáló rendőrök figyelmeztetik az utazókat, nehogy a partjára lépjenek, de éjjelente ők sem maradnak a közelében. Állítólag sehol a világon nem kísért annyi elveszett lélek, mint ezen az apró szigeten. Az európai civilizáció hajnalán lakatlan volt Poveglia, csak a középkorra népesült be: 421-ben a barbár invázió elől menekülő esteiek, és padovaiak telepedtek le rajta. Virágzó élet folyt itt, egészen 1379-ig, amíg Velencét meg nem támadta a genovai flotta. A szigetet ekkor kitelepítették, és egy erődítményt emeltek rajta. Az Oktogon romjai még ma is látszanak. Aztán évszázadokra ismét lakatlanná vált a sziget. Bár 1527-ben egy szerzetesrendnek felajánlották, hogy építsenek ott kolostort és rendezkedjenek be, ők visszautasították. Csak sokkal később, 1776-ban vették birtokba újra emberek a szigetet: ekkor került a helyi közegészségügyi hivatal ellenőrzése alá. Karanténként használták: a partjainál állomásoztatták egy ideig a Velencébe tartó hajókat. Néhány évvel később kiderült, hogy mennyire bölcsen tették. Két hajón pestisgyanús betegeket fedeztek fel. Kirakták, és sorsukra hagyták őket Poveglián, mely attól fogva a pestisesek szigete lett: ezrek végezték ott szörnyű kínok között. Aztán újra a kihaltság évtizedei követték egymást. Az újabb fordulat 1922-ben következett be. Poveglián elmegyógyintézet épült, és egy ideig úgy tűnt minden rendben megy. Később azonban rettenetes dolgokra derült fény. Az intézet igazgatója őrültebb volt, mint az összes páciense együttvéve: kegyetlenül kínozta betegeit, és szörnyű kísérleteket végzett rajtuk. Gyakran vágott ki egy-egy darabot ápoltjai agyából, hogy így távolítsa el belőlük a pszichés betegséget. A betegek és a személyzet több tagja pedig állandóan arra panaszkodott, hogy éjjelente a szigeten pusztult pestisesek kísértenek. Az elmegyógyintézetet, és vele együtt a szigetet az után zárták le végleg, hogy őrült professzora levetette magát az óratoronyból. Előtte gyakran mondogatta, hogy nem hagyják nyugton a szellemek. Poveglia partjaira ma is csak különleges engedély birtokában teheti bárki a lábát. A közeljövőben ez azonban megváltozhat. Az olasz kormány ugyanis úgy döntött, hogy több történelmi épület mellett a kísértetszigetet is árverésre bocsájtja, hogy az ország könnyebben kilábalhasson a gazdasági válságból. Ha a terv sikerül wellness központ épül majd a szigeten – írja a brit, The Telegraph. forrás: hir24.hu Fotók: Europress / Getty / Marco Secchi
500 évet töltött jégbe zárva egy kislány
Elképesztő leletre bukkantak nemrég az inka korszakot kutató antropológusok Argentínában, ahol a Llullaillaco vulkán csúcsa közelében egy 15 éves, jégbe fagyott kislány testét rejtette a hó. A tetem nagyon jó állapotban van, annak ellenére, hogy 500 éve feküdt a hó fogságában. A kutatók szerint a kislányt a közelben lévő falu lakói választották ki áldozati célra. Az inkák nagy jelentőséget tulajdonítottak az emberáldozatoknak. A körültekintően kiválasztott fiatal lányok és fiúk étrendjét már egy évvel a feláldozásuk előtt megváltoztatták, majd az áldozat napján a vulkán peremére vitték, ahol elvágták a torkukat és hagyták elvérezni őket. Az inkák hónapokon át alkohollal és kokalevelekkel készítették elő a halálra azokat a gyermekeket, akiket emberáldozatnak választottak ki. Alkoholként valószínűleg a chicha nevezetű kukoricafőzetet használták. A kokalevélekkel pedig elkábították őket. Az inkák abban hittek, hogy a bódult állapottal el lehet jutni a szellemek világába. A kislány testét egy 7 éves kisfiú és egy 6 éves kislány múmiája mellett találták meg 6739 méter magasságban. A vizsgálatok szerint a kislány súlyos tüdőfertőzésben szenvedett, ami tuberkulózissá alakulhatott. A kisfiú az első jelentések szerint teljesen egészséges volt halála pillanatában, ám a 6 éves kislányt villámcsapás érte. forrás: filantropikum.com
Fekete lovag, a 13000 éves idegen műhold
Az ötvenes években, a csillagászat és űrkutatás hőskorában, egyre több csillagász jelezte szerte a világon, hogy egy azonosítatlan, a Föld körül keringő műholdat észlel, mely ráadásul rendkívül furcsán viselkedik. Az észlelést nem sokkal később (1960 februárjának első napjaiban) az Amerikai Védelmi Minisztérium is megerősítette, majd hirtelen elfekvőbe is került az ügy. Vajon miért? 1960. február 11-ei számában a “The New York Times” című napilap egy rejtélyes szatellit felfedezéséről közölt le cikket, melynek következtében egy csapásra ismerté válik szerte a világon, egy “Black Knight” azaz “Fekete lovag” néven emlegetett, azonosítatlan űrbéli objektum, melynek létezését mind az amerikaiak, mind pedig az oroszok detektálják és elismerték. Az első fotókra sem kellet soká várni, melyeket 1960. szeptember 3-án a Long islandi Grunman Repülőgépgyár nyomkövető kamerája készített. Ez idő tájt egy bizottság is összehívásra került, hogy megvitassák az idegen műholddal kapcsolatos észrevételeket és teendőket, de eme gyűlés eredménye sohasem került aztán nyilvánosság elé, s az UFO műhold léte “hivatalosan”, annak ellenére, hogy még ma is milliók fantáziáját mozgatja meg, lassacskán feledésbe merült… Furcsaságok a műhold körül Eme műhold felfedezésekor még csak alig néhány (így jól ismert) ilyen szerkezet keringett a Föld körül. Méretét (és feltételezett technikai adottságait) tekintve az objektum többszöröse egy normál műholdénak. Sebessége és keringési iránya sem a megszokott, hisz a földi műholdak általában lassabban és nyugatról keletre, míg a Fekete lovag pont fordítva, kelet-nyugati irányba, poláris pályán és meglehetősen gyorsan mozog. Időnként egyébként még a Földről is lehet látni, amint egy apró, de fényes, vörös pontként áthalad az éjszakai égbolton. Rádiójelek, melyeket kibocsátott Az Egyesült Államok, az egykori Szovjetunió, de még sok más (főként európai) ország is észlelte, hogy az idegennek vélt űreszköz kódolt jeleket bocsátott ki, melyeket egyeseknek (például a jelsorozatot adásuk közben szintén észlelő HAM rádió egyik munkatársának is) sikerült dekódolniuk. Állításuk szerint a jelsorozat az Ökörhajcsár csillagkép 13000 évvel ezelőtti helyzetéről és állapotáról tartalmazott meglepően pontos információkat, konkrét célja és üzenete azonban egyenlőre nem ismert. Ebből az incidensből kiindulva sokan vélik azonban úgy, hogy ezek szerint a Fekete lovag 13000 évvel ezelőtt indulhatott az eddig ismeretlen űrlény civilizációtól útjára, vagy éppen akkor állhatott geostacionárius pályára, s így azóta keringhet Földünk körül vizsgálva azt. Mi a NASA véleménye A Fekete lovagról készültek kiváló minőségű, bevizsgáltan nem meghamisított, eredeti NASA fotók is, melyek a Johnson űrközpontból való kikerülésükkor nagy port kavartak. A Fekete lovag szatellitről készült, meglehetősen jó fényképek sokak szerint igen meggyőzőek. A NASA közleménye szerint viszont a képeken csak Explorer műholdjuk váza látható. Bizonyos kutatók, mint például Aranyi László (a Brit Királyi Bolygókutató Társaság és a New York-i Tudományos Akadémia tagja) szerint (Enigmák, ISON üstökösről szóló adása) azonban ez a kijelentés azért nem helytálló, mert az Explorer egy jól felismerhető, hengeres alakú mesterséges hold, nem pedig ilyen furcsa, többnyire rombuszoktól hemzsegő forma. A vitatott felvételek a következőek: Bármi is legyen az igazság, annyi biztos, hogy (minimum felfedezése óta) a Fekete lovag (műhold, űrhajó, vagy más egyéb felhasználású objektum) továbbra is a Föld körül kering, s talán egyszer majd kiderül az is, hogy ki és vajon mire kíváncsi általa… forrás: paranormal.hu
Koponyák alapján mintázták meg az izraeli kőálarcokat
A világ legrégebbi ismert, 9000 éves kőálarcaiból rendeztek kiállítást a jeruzsálemi Izrael Múzeumban. A Szemtől szemben: a világ legrégebbi álarcai című tárlaton tizenkét izraeli eredetű, a világ különböző pontjairól összegyűjtött ősi kőmaszk látható. Noha a maszkok regényes utakon szétszóródtak különféle magángyűjteményekbe szerte a nagyvilágban, a tudományos vizsgálatok szerint mindegyik Jeruzsálem közvetlen közelében, a júdeai hegyek és a Júdeai-sivatag találkozásánál egy 30 kilométer sugarú körből került elő – mondta el a Háárec című lapnak Debby Hershman, a kiállítás kurátora. A szakember szerint eredeti feladatuk az ősök megjelenítése lehetett, a korabeli emberek hite szerint ugyanis az istenekhez hasonló módon tisztelt ősök óvták és védelmezték őket. A kőmaszkokat alkotóik nem élő emberek, hanem koponyák alapján mintázhatták meg, erre utal formájuk, kicsiny orruk és fogaik elhelyezkedése. Az álarcok az emberi történelem egyik legfontosabb változásának idején, a földművelésre való áttérés és a letelepedés korában készültek. „A maszkok készítői gyakorlatilag a civilizáció megalapozóinak tekinthetők” – mondta Hershman. A kiállítás maszkjai közül kettő a múzeum tulajdona, az egyiket a Nahal Hemar nevű lelőhely ásatásain a nyolcvanas évek elején izraeli régészek találták, a másikat pedig a régiségekért rajongó Móse Dajan legendás tábornok és politikus eredetileg egy hebroni régiségkereskedőtől vette, majd azt özvegyétől megvásárolták. A múzeum tíz éve határozta el, hogy együtt bemutatja az ősi maszkokat, amelyeknek egy részét még soha nem láthatta a nagyközönség. A tárgyak eredetiségének és származási helyének megállapításához évtizednyi karbon- és összehasonlító vizsgálat kellett. A kiállításon a maszkok mellett egy videó feleleveníti az álarcok készítésének kilencezer éves történetét, és több mint száz képen ábrázolják a különböző korok vallási, történeti és művészettörténeti szempontból legértékesebb maszkjait. A kedden nyílt kiállítást szeptember közepéig lehet megtekinteni. forrás: mult-kor.hu