ITT A BIZONYÍTÉK: FÖLDÖNKÍVÜLI FAJ AZ EMBERISÉG
Meghökkentő elmélettel állt elő egy amerikai tudós, és bizonyítékokat sorakoztat fel állítása alátámasztására, miszerint az emberiség nem a Földön fejlődött ki, hanem földönkívüli fajként érkezett bolygónkra. Dr. Ellis Silver nem kevesebbet állít, mint hogy az emberiség nem volt a Földön lezajlott evolúció része, fajunk csupán néhány tízezer évvel ezelőtt került ide. Az ökológus tudományos vagy annak látszó bizonyítékokkal igyekszik alátámasztani elméletét. Szerinte az emberek földönkívüli eredetére utal, hogy csúnyán leégünk a napon, hogy hátfájdalmaink vannak és hogy annyira szenvedünk a szüléstől, mint egyetlen más faj sem bolygónkon. A két fényes csillag az Alfa és a Beta Centauri. Onnan jöttünk? A Daily Mail beszámolója szerint a tudós nemrég megjelent könyvében utalást tesz arra, hogy a Föld egyfajta börtönbolygó lehet, ahová egy másik földönkívüli faj telepítette az agresszív természetű emberi fajt büntetésből. Silver szerint azért vannak gerincproblémáink és azért fáj a hátunk, mert eredetileg egy kisebb gravitációjú helyről származunk, és a szervezetünk még nem alkalmazkodott teljesen az itteni viszonyokhoz. „Ahhoz képest, hogy a Föld legfejlettebb faja vagyunk, túlságosan sok testi hiányosságunk van, amelyek nagy veszélyt jelentenek ránk. Ez nem logikus” – érvel a tudós. Szerinte azért nem bírjuk az erős napsütést, mert nem erre terveztek minket – ellentétben pl. a valóban itt kifejlődött hüllőkkel – , valamint krónikus betegségeinket is az okozza, hogy mint – egyéb, tőle független alváskutatók kimutatták – az emberi szervezet biológiai órája eredetileg 25 órára van kalibrálva, nem pedig 24-re. Szerinte a földön élt neandervölgyiek és más ősemberek kereszteződtek a valószínűleg több mint négy fényévnyi távolságból, az Alfa Centauriról (a hozzánk legközelebbi naprendszerről) érkezett fejlett idegen lényekkel, akiket ide száműztek erre a planétára – ennek eredményei lennénk mi. Silver szerint nem véletlen, hogy olyan sokan nem találják a helyüket világunkban, és úgy érzik, mintha nem ide tartoznának. A tudós azt mondja, Humans are not from Earth című könyvével elsősorban vitát szeretne generálni az emberiség származásáról. Azt mindenesetre már valódi tudományos kutatásokkal bizonyították, hogy baktériumok és az élet alapelmének számító fehérjék valóban érkeztek a Földre a világűrből. forrás: borsonline.hu
Szent Máriát fedezték fel a lombok között! ( VIDEÓVAL)
Sergei Boleslava érdekes felvételt készített, mikor kiszállt az autójából. A felvételen jól látható, hogy az ágak között kirajzolódik egy női arc kép, amely leginkább a keresztény festményeken ábrázolt szent Mária arcára hasonlít. Az Ukrán férfinak fontos jelentőséggel bír eme jelenés, ugyanis úgy véli a nemrégiben elhunyt édesanyja üzent neki, a túlvilágról. A hasonló jelenségek, nem ritkák, a keresztény hívők folyamatosan látni vélnek, különböző alakzatokat amelyekről úgy gondolják, hogy a keresztény mitológiából ismert alakokat ábrázolja.
Furcsa replülő tárgyak New Orleans felett! [VIDEÓVAL!]
Érdekes jelenségnek lehettek szemtanúi New Orleans lakói, mikor az eget kémlelték. Néhány embernek sikerült felvételt is készítenie az eseményről. A hasonló felvételek kapcsán, a szkeptikusok általában azzal érvelnek, hogy csupán egy világító lámpás vándorol az égen – amelyet esküvőkön szokott elengedni a násznép – ennek a teóriának azonban ellentmond az a tény, hogy a fényes tárgyak együtt mozogtak az égbolton. Vajon mit láthatunk akkor a felvételen?
Most először mondták ki: rákkeltő a szennyezett levegő!
Szennyezett levegő: évente negyedmillió halott! Első ízben rákkeltőnek minősítette a szennyezett levegőt az Egészségügyi Világszervezet (WHO) rákkutatási ügynöksége. A lyoni központú Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség (IARC) szerint a világon 2010-ben 223 ezren haltak meg szennyezett levegő okozta tüdőrákban, és meggyőző bizonyítékok vannak arra is, hogy a légszennyezettség növeli a húgyhólyagrák kockázatát is. Az IARC korábban csak a szennyezett levegő egyes összetevőit minősítette rákot okozónak, például a dízelmotorok füstjét, de ez az első eset, hogy a szennyezett levegőt összességében karcinogénnek nyilvánította. Kutatások szerint az elmúlt években jelentősen növekedett a légszennyezettségnek való kitettség mértéke a világ egyes részein, különösen a nagy népességű, gyorsan iparosodó országokban, például Kínában. „Most már tudjuk hogy a szabadtéri szennyezett levegő nem csupán általában jelent magas kockázatot az egészségre nézve, hanem vezető környezeti rákkeltő tényező is” – húzta alá Kurt Straif, az IARC rákkeltő anyagok kiértékelésével foglalkozó részlegének vezetője. Mint hozzátette, a szennyezett levegőt mára a passzív dohányzásnál is jelentősebb környezeti rákkeltő tényezőként tartják számon. Az ügynökség szerint az egyik legnagyobb kockázati tényezőt az jelenti, hogy a levegőben lévő finomszemcsés anyagok (szálló por) mélyen elraktározódhatnak a tüdőben. Az IARC által szervezett egyhetes szakértői találkozót követően napvilágot látott közlemény szerint az ügynökség ezentúl a szabadtéri levegőt és az egyik legfőbb összetevőjének számító finomszemcsés anyagokat is a bizonyítottan humán karcinogének közé sorolja. Ebben az első számú csoportban több mint száz másik ismert rákkeltő anyag, illetve tényező található, köztük az azbeszt, a plutónium, az ultraibolya sugárzás és a dohányfüst. Az IARC illetékes részlegének munkatársaként dolgozó Dana Loomis szerint több mint ezer tanulmány áttekintését követően a szakértők arra a megállapításra jutottak, hogy a légszennyezettségnek kitett emberek esetében jóval fokozottabb a tüdőrák kialakulásának kockázata. Annak ellenére, hogy a szennyezett levegő összetétele és mértéke jelentősen eltérhet az egyes területek között, az IARC szerint a mostani minősítést a világ minden tájára vonatkozóan kell értelmezni. Az ügynökség igazgatója, Christopher Wild szerint a szabadtéri szennyezett levegő rákkeltőnek minősítése fontos lépés volt afelé, hogy felhívják a kormányok figyelmét a probléma veszélyeire és a lehetséges költségekre. MTI
Létezik telepátia?
Szinte mindannyiunkkal előfordult már, hogy egy ismerősünkre gondoltunk, majd hamarosan megcsörrent a telefon, és az illető volt a vonal végén. Az sem ritka jelenség, hogy megérezzük, ha valamelyik szerettünket baj vagy nagy öröm érte. Véletlen lenne mindez, vagy létezik egy olyan különleges kommunikációs csatorna, ami az érzékszerveink felett áll? A legtöbben hiszünk benne A tudományosan extraszenzoros percepciónak nevezett jelenség létezésében az emberek többsége hisz, legalábbis ezt támasztják alá a közvélemény-kutatások. Egy 2005-ös felmérés során kiderült, hogy a megkérdezettek 41 százaléka hisz benne, 30 százalékuk szerint képesek vagyunk kommunikálni az ismert érzékszervek megkerülésével, 26 százalék pedig azt mondta, hogy az emberi elme képes látni a múltat és a jövőt is. A megkérdezettek között volt 92 pszichológushallgató is, és 73 százalékuk azon a véleményen volt, hogy a jelenség létezése tudományosan is bizonyított. Nemcsak a pszichológushallgatók többsége képviseli ezt a nézetet. Egy másik kutatásban természettudománnyal foglalkozókat kérdeztek erről, és a válaszadók több mint fele vélekedett úgy, hogy az extraszenzoros percepció létezése jól megalapozott tény vagy valószínű lehetőség. Nem véletlen, hogy ilyen sokan hisznek ebben a jelenségben: egy 1500 személy részvételével végzett vizsgálat során a megkérdezettek 67 százaléka azt állította, hogy volt már ilyen jellegű élménye. Jung szerint mindenki gondolatolvasó A jelenség létezésében Jung sem kételkedett, és igyekezett tudományos magyarázattal szolgálni rá. Úgy vélte, hogy az extraszenzoros percepció magyarázata a kollektív tudattalan lehet. Ez az emberiség ősi, közös tapasztalatait tartalmazza, és születésünktől fogva mindannyiunk tudatában ott vannak ezek a tartalmak a személyes tapasztalatainktól függetlenül. Jung szerint ez a rendszer nemcsak információkat tárol, hanem egyfajta csatornaként is működik, így elképzelhető, hogy két ember tudata ezen keresztül összekapcsolódik, így képesek kommunikálni egymással fizikai érzékszerveik használata nélkül. Rhine-ék kártyái J. B. Rhine és felesége, Louisa szintén meg voltak győződve arról, hogy létezik telepátia, és ezt laboratóriumi körülmények között is igyekeztek bizonyítani. Ennek érdekében az 1920-as és 30-as években kísérletsorozatot végeztek az észak-karolinai Duke Egyetemen. Kísérleteikben az úgynevezett Zener kártyákat használták. Ezeken a kártyákon kör, csillag, kereszt, négyzet és hullámvonal szerepelt, a kísérleti alanyoknak pedig ezek sorrendjét kellett kitalálniuk. Többféle kísérleti elrendezést is alkalmaztak. Volt, hogy két személy vett részt a vizsgálatban: az adó egy távoli helyiségben egy véletlenszerűen összekevert paklit nézett, miközben a vevőnek ki kellett találnia a sorrendet. Máskor adó nélkül kellett meghatározni a pakli sorrendjét, amit Rhine vagy a felesége tett az asztalra. Olyan is volt, hogy egy később összekevert pakli sorrendjét kellett megtippelni az előérzetre hagyatkozva. Minden kísérletnél 20 százalékos találati arányt lehetett várni a véletlen alapján, ezt azonban minden alkalommal túlteljesítették a résztvevők. Ebből Rhine-ék arra következtettek, hogy létezik valamiféle érzékszerveken túli érzékelés. Gondoltam egy képre… Rhine-ék kísérleteit számos kritika érte. A legtöbben azzal vádolták őket, hogy a vizsgálatok során a kísérleti alanyoknak lehetőségük nyílhatott meglesni a lapokat, így az eredmények nem hitelesek. A Ganzfeld-vizsgálatok ezeket a módszertani hiányosságokat igyekeztek kiküszöbölni. Több ilyen kísérletet is végeztek, melyekben az a közös, hogy két kísérleti alany vesz részt benne. A vevő szemét félbevágott pingponglabdával takarják le, fülére fülhallgatót tesznek, melyen keresztül fehér zajt (hangfrekvenciák random keveréke) hall, a szobát pedig szórt piros fény világítja be. Az adó egy másik helyiségben ül, és arra kérik, hogy rajzok, képek vagy rövid filmjelenetek közül válasszon ki egyet és koncentráljon rá. Ezalatt a vevőnek az a feladata, hogy minél pontosabban beszámoljon arról, hogy milyen gondolatok vagy képek futnak át az agyán. A kísérlet végén a vevőnek négyféle rajzot, képet vagy filmjelenetet mutatnak, és azt kell megmondania, hogy melyikre gondolhatott a vevő. Egy vizsgálat során áttekintették az össze Ganzfeld-vizsgálatot, és arra jutottak, hogy a vevők 38 százaléka találta el, hogy mire gondolhatott az adó, ami jóval meghaladja a véletlen alapján várható 25 százalékos találati arányt. Mit mondanak a szkeptikusok? Hiába hisznek olyan sokan az érzékszerveken túli érzékelés létezésében, és hiába vannak olyan kísérleti eredmények, amik bizonyítani látszanak a létezését, szép számmal vannak olyanok is, akiket ezek az eredmények nem győznek meg. Ők azzal érvelnek, hogy a jelenség létezése ellentmond a legtöbb fizikai törvénynek. Szerintük a telepátiában való hit egyszerűen abból az emberi igényből ered, hogy szeretnénk valamiféle rendszert és célt látni a rengeteg véletlenszerű eseményben, ami életünk során ér minket. Az emberi emlékezet pedig asszisztál ehhez, ugyanis jobban emlékszünk azokra az eseményekre, amelyek alátámasztják az elképzeléseinket, mint azokra, amik cáfolják. Épp ezért, akik hisznek a telepátiában, vagy bármilyen paranormális jelenségben, jobban megjegyzik azokat a tapasztalatokat, amit alátámasztják ezt. Ha például rágondolnak egy ismerősükre, és az hamarosan felhívja őket, emlékezni fognak az esetre. Viszont elfelejtik azt a rengeteg esetet, amikor rágondoltak valakire, ám az nem hívta fel őket. forrás: life.hu
Halálközeli élmények: a tudományos magyarázatok
A klinikai halál állapotából visszatért emberek gyakran számolnak olyan érzésekről, hogy kiléptek a testükből, békesség öntötte el őket, egy sötét alagúton haladtak keresztül, amelynek végén fényesség várta őket. Német kutatók úgy vélik, hogy a halálközeli élmények kialakulásában jelentős szerepe lehet egy ingerületátvivő anyagnak, a szerotoninnak, mely többek között a hangulatszabályozással áll kapcsolatban. Alexander Wutzler kutatócsoportja ezt a feltevést állatkísérlettel tesztelte. Patkányoknál túladagolták az altatót, és úgy találták, hogy mire az állatok elpusztultak, agyukban háromszorosára nőtt a szerotonin szintje. Wutzler véleménye szerint a klinikai halál állapotában ugyanez történhet az emberi agyban is, és a megemelkedett szerotoninszint állhat a halálközeli élmények hátterében. „Korábban nem vizsgálták ezt a kérdést, de megítélésem szerint az eredmény gyakorlati jelentősége nem túl nagy. A szerotonin rendkívül sok élettani folyamatban vesz részt, például az alvás és az ébrenlét, a hangulat, az étvágy vagy a szexualitás szabályozásában. Semmi meglepő nincs abban, hogy szerepet játszik egy olyan bonyolult folyamatban is, mint a halál. Ami a halálközeli élmények során az agyban történik, azt minden bizonnyal igen sok ingerületátvivő anyag együttesen idézi elő” – kommentálta az [origo]-nak a kutatás eredményét dr. Pilling János pszichiáter, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tanára, akinek egyik kutatási területe a halálközeli élmény. Nincs egységes elmélet a halálközeli élmények biológiai hátteréről Egy időben igen elterjedt volt az az elgondolás, hogy a halálközeli élmények oka az agy oxigénhiánya. „Ennek kísérleti alátámasztásaként önként jelentkezőkkel oxigénben szegény és szén-dioxidban gazdag levegőelegyet lélegeztettek be, és ezzel sikerült a halálközeli élmény egyes elemeit előidézni. Másokat viszont nem. A vizsgálatban részt vevők közül senki nem élt át például testenkívüliséget, ami a halálközeli élmény egyik gyakori összetevője. Továbbá valamennyien rendkívül álmosnak, kábultnak, tompának érezték magukat. Ezzel szemben a halálközeli élményt átélők valamennyien azt állítják, hogy kristálytiszta volt az érzékelésük, gondolkodásuk, tudatuk. Van egy másik probléma is ezzel az elmélettel, gyakran élnek át emberek halálközeli élményeket olyan helyzetben is, amikor bizonyíthatóan nincsenek oxigénszegény állapotban, például műtétek során. Ezeket az ellentmondásokat azzal lehet feloldani, hogy a halálközeli élménynek sokféle elindító tényezője lehet, viszont a folyamat nem fog lejátszódni, ha később újabb tényezők nem kapcsolódnak be” – mondja a pszichiáter. A halántéklebenyben keletkezhetnek az élmények Az 1990-es években született az az elképzelés, hogy az endopszichozin nevű molekula (polipeptid) jelentős szerepet játszik a halálközeli élményekben. Az elmélet szerint az endopszichozin az oxigénhiány hatására szabadul fel az agyban, és az a feladata, hogy megakadályozza az agykárosodást, ugyanakkor ingerli azokat a területeket, ahol megkötődik. „Ma már inkább úgy gondoljuk, az oxigénhiány csupán az egyike azoknak a tényezőknek, amelyek elindíthatják az endopszichozin felszabadulását. Az eredeti elképzelés egyébként egy véletlen felismerésnek köszönhető. Egy műtéti altatószer, a huszadik század közepén szintetizált ketamin hatására sokan élnek át halálközeli élményeket a nélkül, hogy klinikai halálban vagy oxigénhiányos állapotban lennének. Így elkezdték kutatni, hogy a ketamin miként válthatja ki ezt a hatást. A válasz az, hogy van az agyban egy ingerületátvivő anyag, az endopszichozin, melynek szerkezete rendkívül hasonlít a ketaminéhoz, így a ketamin egyszerűen becsapja az endopszichozin receptorát, és elindít bizonyos folyamatokat” – mondja Pilling. Ez után a kutatók azt kezdték vizsgálni, hogy hol kötődik meg a ketamin, és azt találták, hogy jelentős részben a halántéklebenyben. „Ez az agyterület már azóta gyanús volt a halálközeli élmény kutatóinak, hogy agyműtétek során véletlenül kiderült: az ingerlésével előidézhető a testenkívüliség élménye. Úgy tűnik, a halálközeli élmény összetevőinek jelentős része a halántéklebenyben keletkezik, például az életút áttekintése is, mivel a halántéklebeny tárolja az emlékképek nagy részét. A halálközeli élmény más összetevői, például az eksztatikus boldogság érzése a limbikus rendszerhez kapcsolódik, ami az agy ősi területe, és nagy szerepe van az érzelmek szabályozásában. Többek között itt is vannak olyan receptorok, amelyek megkötik a ketamint és az endopszichozint” – mondja a pszichiáter. A halálközeli élmények kutatása három megközelítésből (természettudományos, pszichés és spirituális) történhet, ma már egyre több kutató úgy véli, hogy a jelenséget komplexen érdemes vizsgálni. Forrás: origo
Megvan a bizonyíték a halál utáni életre?
[dropcap]A természetfeletti kutatása[/dropcap] Íme, hét kutatás, mely arra keresi a választ, mi történik a láthatatlan világban. A természet- és humántudósokat is régóta foglalkoztatják a paranormális jelenségek, és közülük nem egy találta már magát a megmagyarázhatatlan, misztikus jelenségek szintjén olyan kutatás kapcsán, melyet a szigorú tudomány területén kezdett. Minden eredménynek vannak hívei és cáfolói, a következő kutatások mindenesetre elgondolkodtathatnak a láthatatlan világról. Gary Schwartz, az Arizonai Egyetem pszichológiaprofesszora arra volt kíváncsi, tényleg kapcsolatba tudnak-e lépni a médiumok a halottakkal. A médiumok átlagosan 83%-os pontossággal számoltak be eltávozott hozzátartozókkal kapcsolatos információkról, míg a kontrollcsoportnál az eredmény 36%-os volt. 1907-ben dr. Duncan MacDougall kissé bizarr kísérletben próbálta lemérni a lélek súlyát. Hat haldokló páciensét mérleggel ellátott ágyra fektette. Eredményei szerint a lélek távozásával a testek súlya 21 grammal csökkent. Gary Schwartz, az Arizonai Egyetem pszichológiaprofesszora arra volt kíváncsi, tényleg kapcsolatba tudnak-e lépni a médiumok a halottakkal. A médiumok átlagosan 83%-os pontossággal számoltak be eltávozott hozzátartozókkal kapcsolatos információkról, míg a kontrollcsoportnál az eredmény 36%-os volt. Az Isten sisakja egy olyan szerkezet, mely a temporális lebenyt stimulálja annál, aki felveszi. Stanley Koren és Michael Persinger neurológus mutatta be 1990-ben, céljuk a kreativitás vizsgálata volt, de pácienseik Isten jelenlétét érezték a fejfedő viselése közben. A Zener-kártyákat a harmincas években fejlesztette ki az észak-karolinai Duke egyetem pszichológusa, Joseph Banks Rhine, a pszi képességek tesztelésére. A 25 lapból álló csomag minden kártyáján más minta található – a vizsgálatban a küldő a lapok egyikét nézi, a fogadó pedig igyekszik kitalálni, hogy melyiket. A szellemdetektorok kétféleképpen működnek, vagy a mágneses sugárzást mérik, vagy a hangokat rögzítik, melyek közül utólag kivehető a kísérteteké is. A szellemkereső alkalmazás immár mobilra is letölthető. Rupert Sheldrake biológus a telepátiát és az állatok különleges képességeit érintő kutatásai miatt vált híressé, ő vezette be a morfogenetikus mező fogalmát, mely olyan közös, tudati térnek felelhet meg, ahol minden információ megjelenik. Ian Stevenson kanadai pszichiáter több száz olyan interjút készített, melyben alanyai előző életükre emlékeztek. forrás: femina.hu
Rejtélyes UFO-esetek, melyeket nem tudtak cáfolni
[dropcap]A történelem során számos alkalommal voltak többen is szemtanúi megmagyarázhatatlan jelenségeknek.[/dropcap] A kérdés, hogy létezik-e élet a Földön kívül, a kezdetektől foglalkoztatta az emberiséget. Az olyan megmagyarázhatatlan esetek, mint a titokzatos gabonakörök vagy az azóta is összeesküvés-elméletek tucatjainak alapjául szolgáló azonosítatlan repülő tárgyak lezuhanása 1947-ben Roswell mellett, pedig csak erősítik a kíváncsiságot – még akkor is, ha egyik-másik esetről azóta kiderült: csupán olcsó trükk volt. A tudósok nem vetik el a lehetőségét annak, hogy élnek rajtunk kívül is értelmes lények az univerzumban, de a megmagyarázhatatlan esetek legnagyobb részére van elfogadható tudományos válaszuk. Kivéve néhányat, melyeket idáig még cáfolni sem tudtak. A Shag Harbour-eset 1967. október 4-én éjjel ismeretlen tárgy csapódott a tengerbe a Kanadához tartozó Új-Skócia déli partjainál fekvő apró halászfalu, Shag Harbour mellett. Legalább 11 szemtanú látta, hogy egy alacsonyan repülő, fényes objektum fejjel lefelé zuhan a kikötő felé, majd hangos robaj és éles fényvillanás kíséretében a vízbe esik. Mivel először repülőgépnek hitték, azonnal értesítették a kanadai rendőrséget, akik közül három tiszt 15 percen belül a helyszínre is ért. Így ők is szemtanúi lehettek, ahogy sárgás-fehér fény lebeg a víz felszínén, de mire segítséget kérhettek volna a tárgy kimentésére, az eltűnt a vízben. A fél óra múlva a helyszínre érkező mentőalakulatok már csak furcsa habot találtak a tenger felszínén, mely 80 méteres szélességben és közel fél mérföld hosszan lebegett a vízen, ott, ahol vélhetően a tárgy lezuhant. A baleset kivizsgálása azonnal megkezdődött. A roncsok keresésébe és az eset körülményeinek feltárásába minden fontosabb kanadai szerv bekapcsolódott, a rendőrségtől a haditengerészetig – ám eredménytelenül. Sem roncsokat, sem más maradványokat nem találtak. Mivel hamarosan kiderült, hogy egyetlen légitársaság egyetlen gépe sem tűnt el azon a napon, a kanadai katonai parancsnokság és a tengerészet ufó-ügyként kezdte kezelni a balesetet – a kanadai kormányzati dokumentumokba is mint azonosítatlan repülő tárgy balesete került rögzítésre az eset. A hivatalosan is dokumentált ügyet azóta is több hivatalos szerv vizsgálta Kanadán belül és kívül, magyarázatot azonban máig nem találtak. A Kelly-Hopkinsville Találkozás A Kelly-Hopkinsville Találkozást szintén számos dokumentum rögzíti, és máig nincs egyértelmű magyarázat az esetre. Tucatnyi szemtanúja volt, közöttük katonák és rendőrök, az eset kapcsán indult nyomozásba pedig az amerikai légierő is bekapcsolódott. A különös esemény 1955. augusztus 21-én, az esti órákban kezdődött, amikor az egyesült államokbeli Kentucky egyik kisvárosában, Kelly-ben, valamint ugyanebben az időben szintén a kentucky-i Hopkinsville-ben két család is különös lények jelenlétére lett figyelmes a házuk előtt. A kelly-i Sutton-család körülbelül három méter magas, egyenes, hegyes fülű, rendkívül vékony és hosszú kezekkel, valamint lábakkal rendelkező lényekről számolt be, melyek valamilyen ezüstös színű fémet viseltek magukon, és nem hatott rájuk a gravitáció: imbolyogva mozogtak, kissé lebegve a föld felett. A házba nem léptek be, csupán az ablakon keresztül látta őket a család, ám a látvány így is hisztérikus őrjöngést váltott ki. Azonnal a helyi rendőrőrsre menekültek segítséget kérni, és rövidesen már Russel Greenwell sheriff, valamint 20 további fegyveres rendőr kíséretében tértek vissza. A házból, melyet addigra megrongáltak, különös fények és zajok szűrődtek ki. Hamarosan a rendőrök is szembesültek a félelmetes lényekkel, ám hiába próbáltak rájuk lőni, a fegyverek hatástalanok voltak velük szemben. A közeli Hopkinsville-ben a Taylor-családnak néhány óra múlva hasonló élményben volt része. Ők is, valamint a helyszínre hívott rendőrök ugyanolyan lényekről számoltak be, mint amilyeneket a Sutton-család írt le, és amelyek ellen éppen olyan hatástalanok voltak a lőfegyverek. Az Egyesült Államok légiereje komolyan vette a szemtanúk és a rendőrök állítását, és vizsgálni kezdte az ügyet, de nem talált ésszerű magyarázatot az eseményekre. Az eset máig a megmagyarázhatatlan címkét viseli a hivatalos szervek dokumentumai között. Különös esetek sora a Clapham-erdőben A Clapham-erdő az angliai Sussex megye nyugati részén található. Több haláleset és megmagyarázhatatlan jelenség helyszíne, legfőképpen az 1960-as évek óta. Ekkoriban számoltak be ugyanis először különös lények észleléséről, valamint megmagyarázhatatlan érzésekről, melyek különösen erősen a hatalmukba kerítették azt, aki az erdőben járt. Egyeseket erős hányinger fogott el egyik pillanatról a másikra, mások egy láthatatlan erőt éreztek, ami egyre csak tolta ki őket az erdőből. Olykor foltokban szürke ködöket láttak megelevenedni közvetlenül az erdei utak felett, melyek éppen olyan gyorsan el is tűntek, mint ahogy megjelentek. Egyszer egy Geiger-számlálóval térképezték fel az erdőt, ami meglepő módon rendkívül erős sugárzást mutatott ki – miközben az erdő meszes területen található, melynek sugárzása általában alacsony. Számos személy állítja, hogy különös lények körvonalait is látta már az erdőben, mely nem mellesleg több haláleset helyszíne is volt – a körülmények a mai napig nem tisztázottak. Az első 1972 júniusában történt: Peter Goldsmith rendőr az erdőben tett túrája során tűnt el, holttestét hat hónap múlva találták meg. Leon Fosterre 1975 augusztusában találtak, három hét keresés után került elő. A harmadik áldozat a tiszteletes, Harry Neil Snelling volt, Clapham egykori plébánosa, aki 1978 októberében tűnt el – testét csak három évvel később találták meg. A halottkémek egyik esetben sem jutottak egybehangzó véleményre a halálok tekintetében – és arra sincs magyarázat, hogy honnan kerülhetett elő a tiszteletes holtteste három év után. forrás: femina.hu
A holtak, visszajárnak?
Washington. A felnőtt amerikaiak 32 százaléka, azaz csaknem harmada hiszi, hogy a holtak visszajárnak – derült ki egy közelmúltban végzett felmérésből. Washington. A felnőtt amerikaiak 32 százaléka, azaz csaknem harmada hiszi, hogy a holtak visszajárnak – derült ki egy közelmúltban végzett felmérésből. Az Editor& Publisher által végzett felmérés során 1002 nagykorú amerikait faggattak ki, s mint kiderült, a megkérdezettek 37 százaléka hisz a házi kísértetek létezésében, úgy képzelik, hogy ezek a kísértetek visszajárnak egykori otthonukba. A válaszadók 48 százaléka ugyanakkor nem hisz sem a kísértetjárta házak létezésében, sem abban, hogy a holtak viszszajárnak. A bizonytalanok aránya 16 százalékos volt. Mint a kutatás során kiderült, a korral csökken a kísértetekben hívők aránya: míg a 18–29 évesek korosztályában a túlvilági lények létezésében hívők aránya elérte a 45 százalékot, a 65 éveseknél idősebbeknek mindössze 22 százaléka fogadja el a szellemek létezését. A kutatók érdekes összefüggéseket véltek felfedezni a válaszadók politikai irányultsága és a szellemekben való hit között is. Míg a liberálisok 45 százaléka hisz a kísértetekben, a konzervatívoknak csupán 25 százaléka. (kapcsolódó videó) forrás: ujszo.com
Valóban léteznek űrlények?
Nagykanizsa – Dr. Almár Iván, a magyar csillagászat és űrkutatás nagy öregje már nagyon várja, hogy végre bizonyítékok is alátámasszák: a Földön kívül is van élet. Az eddig ismert ufó-jelenségek ugyanis szerinte nem igazolják az űrlények létét. Dr. Almár Iván a hetvenes évek második felétől foglalkozik a SETI-vel, az angol mozaikszó magyarra fordítva a Földön kívüli intelligencia keresését jelenti. 1986-ban társelnökévé választotta a Nemzetközi Asztronautikai Akadémia 1966 óta működő SETI-bizottsága is. Az űrkutató-csillagász a minap a Halis István Városi Könyvtárban Rajnai Miklós meghívásának tett eleget, előadásában pedig azt a kérdést boncolgatta: vajon Földünk kivétel-e az élettelen Univerzumban? – Komoly tudományos probléma, hogy miért is különbözik ennyire a mi Földünk mindattól, amit a csillagászat az elmúlt évtizedekben feltárt – kezdte Dr. Almár Iván. – Ugyanis semmi hasonlóra nem találtunk példát eddig, sem életre, sem intelligenciára, ezért aztán nagyon érdekes a kérdés: vajon mi az oka ennek? Tényleg ennyire különleges a bolygónk? Ha igen, akkor miért? Ezek azok a problémák, amelyek már régóta foglalkoztatnak. Kutatásaim során arra a következtetésre jutottam, hogy bizony, nem ártana alapfogalmainkat újragondolni, újrafogalmazni a kérdéseinket, hogy mit keresünk, mit keressünk egyáltalán? Dr. Almár Iván hozzátette: ezt azért érdemes megtennünk, mert döbbenetes gyorsasággal bővülnek ismereteink. Példaként említette, hogy éppen a napokban fedeztek fel egy új, Naprendszerünkön kívüli bolygót, amely körülbelül kétszer akkora, mint a Föld. Ez az egyik legkisebb az eddig megtalált 350 közül, s körülbelül húsz fényévnyire kering egy törpecsillag körül. Ugyanebben a naprendszerben találtak egy, a Földnél hétszer nagyobb bolygót is, amely abban a sávban kering a csillag körül, ahol a hőmérséklet nulla és száz fok közötti. Elképzelhető hát, hogy van víz a felszínén. – Ez az első ilyen rendszer, amit felfedeztek, s habár jelentéktelen csillagról van szó, de bizonyosan nem az utolsó – mondta. – Várhatóan több ilyent találnak még, s alaposabb kutatások után sok minden kiderülhet. Talán az is, hogy nem vagyunk egyedül, amiben biztos vagyok, mert véleményem szerint Földünk egy teljesen átlagos bolygó. Semmi olyan egyedit nem találunk rajta, ami kitüntetné, s indokolná az élet kizárólagosságát. Ennél fogva kell, hogy legyen még bolygó rajtunk kívül, ahol van élet. Közvetlen bizonyítékaink azonban erre máig nincsenek. Mint ahogy az ufók létezésével kapcsolatban sem rendelkezünk cáfolhatatlan bizonyítékkal. Dr. Almár Iván kérdésünkre elmondta: számára az emlékezetes roswelli eset sem bír bizonyító erővel. 1947-ben egy ismeretlen repülő tárgy zuhant le az amerikai település külterületén, s a roncsok közt több emberszabású, furcsa, szürke lényt találtak. Egyikük boncolásáról filmfelvétel is készült. Elterjedt, hogy űrlakók gépe csapódott a földbe. A szakember azonban a történtek kapcsán úgy véli, az ügyet jelentős ködösítés jellemezte úgy az amerikai kormány, mint a fegyveres erők részéről. Kijelentette: személy szerint ennek ellenére sem hiszi, hogy a történteknek lenne köze a földönkívüliekhez. Dr. Almár Iván matematika-fizika szakos tanári diplomát szerzett. 1982-1992 között a Csillagászati Kutatótézet igazgatóhelyettese. A Nemzetközi Asztronautikai Szövetség alelnöke (1982-85), az MTA Csillagászati Bizottság elnöke (1980-90). 2001-ig a Nemzetközi Asztronautikai Akadémia SETI-bizottsága társelnöke. forrás: zaol.hu