A kínai férfi 30 éve él egy cellában, ahova szülei zárták be
Dong Hai-t (46) egy 5 négyzetméteres kőből készült cellába zárta családja, miután tinédzser korában mentális problémák tünetei kezdtek megjelenni rajta. 30 évvel ezelőtt a férfit saját szülei zárták be a kis kőből készített cellába, mert tinédzser korában mentális betegség jeleit mutatta. Azért rakták be Ding Hai-t az 5 négyzetméteres börtönbe, mert az anyja és az apja is attól félt, hogy valakiben esetleg kárt tesz. Dong Watou és felesége Xiao Hong Longhai-ból, Délkelet-Kína Fujian tartományából, a saját kertjükben még 1983-ban építették ezt a kis kőbunkert. 16 éves volt a fiúk, amikor a betegség jelei először megjelentek nála, ekkor zárták el a gyermeküket a külvilágtól. Számtalanszor elvitték a fiukat kórházba, de senki sem tudott segíteni a problémájukon. A család az összes pénzét a kezelésekre költötte. Ekkor kellett meghozniuk életük legnehezebb döntését: kertjükben valahogy elzárni Hai-t az emberek elöl. A most 70 éves szülők nehéz helyzetben vannak, mert félnek, hogy vajon mi fog történni gyermekükkel az ő haláluk után. forrás:: pekingikacsa.blog.hu
LAO-CE IDÉZETEI
1. Mikor elengedem, aki vagyok, azzá válok, ami lehetnék. 2. Távozz el magadtól, hogy eljuss magadhoz! 3. Nemcsak azért vagyunk felelősek, amit teszünk, hanem azért is, amit nem teszünk meg. 4. Amikor ráébredsz, hogy semmi sem hiányzik, az egész világ a birtokod. 5. A szeretettel védekező legyőzhetetlen. A természet fegyverezi s a szeretet védelmezi. 6. Aki kapni akar, az tanuljon meg adni. 7. Manapság az emberek nem arra törekszenek, hogy megakadályozzák a bajt, hanem, hogy kikerüljenek belőle. 8.Csak a döglött hal úszik az árral. 9. El kell felejtenünk a napok és az órák fogalmát, hogy jobban odafigyelhessünk a percekre! 10. Ne a változástól, az állandóságtól félj! Lao-ce feltehetőleg az ie. 4. század-ban élt kínai filozófus, akiről azonban nem tudni biztosan, hogy valóban létező történelmi személy volt-e, vagy csupán legenda. Lao-ce magyarul „öreg gyermeket” vagy „öreg mestert” jelent. forrás: tudnodkell.info
Beavatás a hétköznapi meditáció világába
A spirituális kereső útjának kezdetén gyakran téveszti össze a test relaxációját, a vizualizációs teremtő technikák, a különböző testtartások és mantrák sokaságát, a spirituális ábrándozást, vagy a tudatalatti elemzések világát a MEDITÁCIÓVAL. A meditációhoz nem szükségesek gyertyák, füstölők, nyakatekert pozíciók, zenék, és speciálisan berendezett helyek. De akkor hogyan tapasztalható meg ez az állapot? A választ Eckhart Tolle spirituális tanító adja. Előadása önmagában is beavatás a jelenlét a csend és a tudatosság világába. “Ahhoz, hogy sikeresen meditáljunk, már maga a gondolat hogy meditálsz, gátló lehet. Az igazi meditációban nincs cselekvés. Az annak a felismerése, hogy te magad vagy a LÉT, ami minden cselekvés mögött van és megelőzi mindazt, amit gondolsz, érezel, cselekedsz. A szimpla megértése annak, hogy Létezel” – mondja a Mester. forrás: filantropikum.com
MI A TUDATOSSÁG?
Az igazi önmagad nem egy bábu, amit az élet ide-oda tologat. Az igazi önmagad, az egész világegyetem. Képzeld el, hogy milyen lenne elaludni és sohasem felébredni ! Gondolj arra, mi az élet legnagyobb csodája! És ha ezen sokáig elgondolkodsz, valami történni fog. Rájössz többek között, hogy ez egy újabb kérdést vet fel: Milyen lenne felébredni azután, ha még sohasem aludtál ? Ezt történt, amikor megszülettél. Látod ? Nem lehet tapasztalatod a semmiről. Mindez Te vagy ! Csak Te tudod ezt bármikor megtapasztalni. Minden benned van és Te is benne vagy mindenben. Nem kell emlékezned a múltra, ahogyan nem kell gondolkodnod azon, hogyan működik a pajzsmirigyed vagy bármi más. Nem kell tudnod, hogyan süssön a Nap; egyszerűen teszed a dolgod, ahogy lélegzel. Hát nem ejt ámulatba, mennyire fantasztikusan összetett dolog vagy… és hogy te csinálod mindezt és hogy sohasem kellett megtanulnod, hogyan csináld ? Ez az ÉLET. Alan Watts (1915-1973) ismert angol származású filozófus, író, 1938-ben költözött az Egyesült Államokba. Több mint 25 könyvet és cikket írt vallási témákban. Foglalkozott a zen buddhizmussal, egyik legnépszerűbb könyve a “The Way of Zen”, az első bestseller buddhista témában. Teológia szakon végzett, egy ideig pap is volt. Az ember tudatosságával a „The New Alchemy” (1958) esszéjében és a „The Joyous Cosmology” (1962) könyvében foglalkozott. Szerinte a buddhizmus inkább lehetne a pszichoterápia eszköze, mint vallás. Az ember egyéni fejlődése szempontjából fontos, hogy a tudatunkat folyamatosan tágítsuk, képesek legyünk kilépni a szokásaink fogságából és abból a realitásból, amiben most élünk, és ami gátol minket a szellemi előrelépésünkben. Ki kell lépni abból a kontextuális realitásból, amely szerint minden dolog fix, egyik dologból következik a másik, és minden minket körülvevő esemény eleve elrendelt. A lélek számára ezek az ok-okozati szabályok nem léteznek, hiszen: “Az élet nem hallgat a te logikádra; zavartalanul járja a saját útját. Neked kell hallgatnod az életre.” Az ember belső énje, valódi személyisége valójában ezeken túl van, működését ezen határokon túl fejti ki. Valójában a tudatunk a végtelen tér, amely az adott pillanatnak megfelelően megmutatja a választás lehetőségét. Magába foglal mindent és nyitott minden új behatásra. A tudatosság elérése A tudatosság első lépése, hogy ebben a poláris világban megkeressük az egységet. Ehhez először is az ítélkezést kell elfelejteni, és leszűkíteni a dolgokat egy ugyancsak poláris, de mégis alapvetően két egységre: a tudásra és a nemtudásra. Ekkor száműzzük a gondolkodásunkból a jó és a rossz felosztását, hiszen tudjuk, hogy ezek csak a mi megítélésünk termékei. Viszont azzal is tisztában vagyunk, hogy a tudás-nemtudás felosztása objektív. Minden, amit eddig rossznak, hibásnak, helytelennek ítéltünk, azt átértékelhetjük, hogy csak azért olyan amilyen, mert nem volt mögötte tényleges tudás. Nem rosszul csináltam egy dolgot, csak nem volt kellő ismeretem róla. Egy ilyen felismerésből megtanuljuk azt, hogy így nem helyes, és próbálok egy másik alternatívát végigvinni. A nemtudás tehát az információ, illetve a tapasztalat hiányából fakad. A nemtudás alapja a tudatlanság, ami a tudatosság ellentétpárja. Ha a világban körülnézünk, számtalan öntudatlan embert látunk, akik nincsenek tisztában saját magukkal, környezetük működésével, saját céljaikkal, nem tudják honnan jöttek, és merre tartanak. Nem ismerik a személyiségüket, és hagyják, hogy érzelmeikkel, gondolataikkal azonosulva ezek irányítsák őket, nem pedig fordítva. A tudatosság pont ennek a viszonyulásnak az ellentétét hordozza magában. Egy tudatos ember nem ítélkezik, csak megfigyel és kijelent, dacára annak, hogy tisztában van a dolgok polaritásával. Tisztában van a tudás-nem tudás kettősségének állapotával, és el is fogadja azt. Fix nézőpontok helyett lehetőségek sorozatát látja az életben. Nem, vagy kevésbé hevesen reagál a vele történtekre, azaz érzelmeinek nem rabja, és képes irányítani azokat a saját elgondolásai mentén. Konkrét célkitűzései vannak – azaz a jövője alakítása kapcsán is tudatos. Képes elhelyezni magát a világban. Kapcsolatban van saját testével, érzelmeivel. Képes felülvizsgálni a gondolatait, cselekedeteit, a környezetéhez való viszonyulását. Elfogadó, előítéletmentes és nyitott. Tisztában van képességeivel és hiányosságaival, és folyamatosan alakítja magát. Szeretetteljes és hálával teli. Megelégedett és ugyanakkor nyitott a lehetőségekre. Döntéseiben három alapelv vezérli: boldog, szenvedésmentes; egészséges élet elérésére törekszik. Tudatának kitágítása céljából kérdéseket tesz fel, és ha érkezik egy válasz, akkor nem ragad le annál, hanem egy megállapítást követően képes lesz nyitni egy újabb kérdés segítségével. Képes túllépni azon a beállítódásán, hogy csak egy válasz létezik, és csak ez lehet a helyes. A világban képes minden olyan lehetőséget felfedezni a maga számára, amire szüksége lehet. Szív szerinti tudatosság “A szív útja a bátorság útja. Azt jelenti, hogy bizonytalanságban élünk; azt jelenti, hogy szeretetben és bizalomban élünk; azt jelenti, hogy nekivágunk az ismeretlennek. Magunk mögött hagyjuk a múltat, és engedjük, hogy megérkezzen a jövő.” Mindez azt jelenti, hogy a tudatosság nem az elme szerinti tudatosságot jelenti, hanem a szív, az intuíció szerinti tudatossággal azonos. Vagyis, ha mersz a belső lényeged szerint dönteni az életedben, akkor fogod beteljesíteni azt az életet, amire születtél. A tudatosság fejlesztésének lépései: – a régi hátráltató realitástudatunk és a magunkkal kapcsolatos elgondolásaink felismerése, elfogadása; a szükségtelen dolgok elhagyása; és az új információk befogadásának megengedése – az ítélkezés megszüntetése, megtanulni elengedni – a tudatosságunk kitágítása kérdések mentén – hála a meglévő dolgainkért, ugyanakkor újabb célok kitűzése – az intuíciód erősítése – a lehetőségek befogadása. forrás: vilaghelyzete.blogspot.hu
Gondolkodtató: Lüktetés
Éreztem. Éreztem a lüktetést. Hallottam a szavakat s a szél fuvallatát. Nem tudtam hol vagyok és ki is valójában, de éreztem a lüktetést. És éreztem a meleget és a hideget. Volt hogy fáztam, olykor melegem volt. De a lüktetés mindig itt dobolt bennem… Aztán egyre éreztem a feltöltődést mintha nőnék és éreztem a fényt ahogy melegít. Hallottam kisgyerekeket kacagva hallottam szerelmes hangokat búgva. A lüktetés ott volt bennem. Volt hogy kivirultam nevetve néztem a napba esténként meg összecsukódva pislogtam a holdra. Aztán egy nap nagy lettem megcsodáltam a világot és mit látok? Kezdenek elszáradni a virágok. De én itt vagyok és a lüktetés most már nagyon dobog a lelkemben érzem most már máshol a helyem. Na megfogott egy kislány, fog a kezében, kék szemek, fitos orr, és öröm az arcán, a száját csücsöríti, és juhé szállok, hát én PITYPANG vagyok! Szét lüktetem magam és mindenkinek boldogságot okozok és hallom ahogy a kislány boldog. Írta: Márkus Zsóka
Túl sok ösvény-Tanmese!
Yang Zi mester szomszédjának elkóborolt a báránya, kiküldte hát összes emberét a bárány keresésére, és megkérte Yang Zi szolgáját, tartson ő is velük. – Micsoda! – rikácsolt Yang Zi. – Ennyi emberre van szükséged, hogy megkeress egy bárányt? – De hisz annyi ösvény van itt, ki tudja, merre ment – magyarázkodott a szomszéd. Amikor a szolga visszatért, Yang Zi megkérdezte: – No, megtaláltátok a bárányt? A szolga azt felelte, nem. Akkor Yang Zi megkérdezte, hogyhogy nem tudták megtalálni. – Túl sok az ösvény – felelte a szolga. – Egyik ösvény beletorkollik a másikba, nem tudtuk eldönteni, melyiket válasszuk, így aztán visszafordultunk. Yang Zi gondolkodóba esett hosszú ideig nem szólt semmit, egész nap el se mosolyodott. Tanítványait meglepte a viselkedése. – Egyetlen bárány nem a világ – vigasztalták mesterüket –, meg aztán nem is a tiéd volt. Miért lettél hát ilyen szótlan és komor? Yang Zi nem válaszolt, és tanítványai tanácstalanok voltak. Egyikük, Mengsheng Yang megpróbálta kifejteni, mi játszódhat le a mesterben. – Ha túl sok az ösvény – mondaná a mester –, az ember nem találja meg az elkóborolt bárányt. Ha egy tanítványnak túl szerteágazó az érdeklődése, elaprózza az idejét. Minden tudás ugyanazon forrásból ered, de a tudáshoz sokféle módon lehet eljutni. Ha tévútra lépsz, csak úgy kerülhetsz a helyes ösvényre, ha visszatérsz a kiindulóponthoz, az igazság forrásához. Mivel Yang Zi tanítványa vagy, tőle akarod megszerezni a tudást, add neki át magad teljes mértékben, különben soha nem fogod megérteni a mestert. forrás: http://szamszara.blog.hu
Szabad akarat vagy sorsszerűség?
Egy férfi felkereste Dzsunnaidot, a szúfi misztikust és megkérdezte: – Mi a véleményed az eleve elrendelésről, a kiszmetről, a sorsról és az ember szabadságáról? Az ember szabadon teheti, amit csak akar, vagy csupán dróton rángatott bábu egy ismeretlen bábjátékos kezében? Dzsunnaid a világ legcsodálatosabb misztikusa. Rákiáltott a férfira: – Emeld fel az egyik lábad! A kérdező dúsgazdag ember volt, és ezt Dzsunnaid tudta is róla. Valamennyi tanítványa, az egész iskola tisztában volt ezzel – ám Dzsunnaid mégis hangosan és durván reccsent rá: „emeld fel az egyik lábad!” A gazdag ember soha életében nem követte senki parancsait, és el sem tudta képzelni, hogy bárki ilyen erőszakolt, a tárgytól elrugaszkodott válasszal álljon elő a kérdésére. Azonban amikor egy Dzsunnaidhoz hasonló emberrel néz szembe, egyszerűen követnie kell. Felemelte hát az egyik lábát. Mire Dzsunnaid így szólt: – Ez nem elég. Most emeld fel a másikat is! A férfi bizony zavarba esett, és egyben fel is dühödött. – De hát te képtelenségeket kérsz! – mondta. – Azért jöttem, hogy feltegyek egy fontos kérdést, mire te egyszerűen válasz nélkül hagyod a kérdésemet, és arra kérsz, hogy emeljem fel az egyik lábam. Most meg hogy emeljem a másikat is?! Mit akarsz? Hogy emelhetném fel mindkét lábamat? – Értsd hát meg a lényeget: amikor arra kértelek, hogy emeled fel az egyik lábad, egyaránt szabadságodban állt a jobb és a bal lábadat választani. Senki sem rendelte el, hogy melyiket emeld fel; te magad választottad a jobb lábadat. Mihelyt azonban a jobb lábad mellett döntöttél, a balt már nem választhattad. A szabadságod rendelte el a rabságod tényeit. A bal lábad immár béklyóba volt kötve. Az ember fele részben szabad, fele részben rab, de a kettő közül a szabadság az első. Rabságát pedig épphogy a szabadsága határozza meg – az, hogy miként él a szabadságával. Senki sem ücsörög odafent azzal bajlódva, hogy előre bevésse a sorsod a fejedbe, vagy vonalakat rajzoljon a tenyeredre. Még egy mindenható Isten is belefáradt volna mostanra, ha ilyen ostobasággal kellett volna foglalkoznia, hogy vonalakat rajzoljon az emberek tenyerére? Nem Isten felelős a tetteidért. Isten nem létezik. Ezek csak a mi stratégiáink arra, hogy másra hárítsuk át a felelősséget. Szabad emberi lény vagy, azonban a szabadság minden egyes megnyilvánulása felelősséggel jár – és ez jelenti rabságodat. Egyaránt nevezheted a dolgot rabságnak, ami nem valami tetszetős szó – vagy felelősségnek – jómagam így szoktam nevezni. Szabadság és következmény Megválasztasz bizonyos cselekedeteket – ebben áll a szabadságod. Azonban a további következményekért neked kell vállalnod a felelősséget. Tökéletesen egyetértek azzal a tudományos elképzeléssel, hogy ok és okozat elválaszthatatlanul összefonódik. Ami az okot illeti, szabad vagy. De aztán nem szabad megfeledkezned róla, hogy az okozatról te magad határoztál az okod révén. Voltaképpen ebben a tekintetben is szabad vagy; az okozat a te szabadságod folyománya. Fogd fel az életet igen egyszerűen, minden teológiától mentesen, és meg fogsz lepődni: a problémáid tovatűnnek! Az élet egy rejtély, nem egy probléma. Probléma az, amit meg lehet oldani; rejtély az, amit át lehet élni, megoldani azonban soha. A meditáció pedig nem egyéb, mint e rejtély felfedezése – nem a magyarázata, nem is a megoldására irányuló kutatás, hanem a felfedezése? Hogy lassanként feloldódj a rejtélyben, ahogyan egy hullámfodor olvad vissza az óceánba; ez a fajta beolvadás az egyetlen vallásosság, melyet ismerek. Minden egyéb badarság? (Részlet Osho Végzet, szabadság és lélek című könyvéből) forrás: astronet.hu
Sejtszintű fiatalodást okoz az életmódváltás!
[dropcap]Egy kaliforniai kutatócsoport bizonyítékot talált arra, hogy az egészséges étrend, a meditáció és a mozgás sejtszintű fiatalodást okozhat.[/dropcap] A The Lancet Oncologyban ismertetett tanulmányhoz 35 prosztatarákos férfit vizsgáltak meg; azoknak, akik változtattak az életmódjukon, bizonyíthatóan megfiatalodtak a sejtjeik. A kutatók látható változásokat észleltek annál a tíz résztvevőnél, akik vegetáriánus étrendre váltottak, tartották magukat az előírt mozgásmennyiséghez, illetve a stresszoldó meditációhoz és a jógához. A változások a kromoszómák végén található telomerrel állnak összefüggésben. A telomer szerepe a kromoszóma védelme; ez akadályozza meg, hogy sejtosztódáskor sérüljön a kromoszóma által hordozott genetikai információ. Ahogy az ember öregszik, a telomerek rövidülnek, a szerkezetük gyengül, és ez olyan üzenetet továbbíthat a sejteknek, hogy hagyjanak fel az osztódással és pusztuljanak el. A kutatók azt vizsgálták, hogy elkerülhetetlen-e a folyamat, vagy fel lehet tartóztatni, netán vissza is lehet fordítani. A Kalifornia Egyetem Dean Ornish vezette kutatócsoportja szerint megfelelő támogatással meghosszabbíthatók a telomerek. A vizsgálat elején, majd öt év elteltével is megmérték ezek hosszát. Annál a tíz, alacsony kockázatú prosztatarákos férfinál, aki átfogó életmódváltásra vállalkozott, a telomerhossz jelentősen, átlagosan tíz százalékkal nőtt. Ezzel szemben a kutatásban résztvevő többi 25 személynél, akitől nem kértek életmódváltást, a telomerek hossza három százalékkal csökkent. A telomerek rövidülését a korral járó betegségekkel, többek közt szívbetegségekkel, valamint a rákkal összefüggésben vizsgálták eddig. A mostani kutatás arra nem terjedt ki, hogy az életmódváltás és a telomerek hosszának növekedése javítja-e a rákból való felgyógyulás esélyét, de úgy vélik, ennek is érdemes lenne utánajárni. További vizsgálatok szükségesek Ornish elmondta, hogy a viszonylag szűk körű, próbajellegű kutatás eredményei túlmutathatnak a prosztatarákos férfiak körén. Ha nagy létszámú, a véletlen eredményeket kizáró, kontrollcsoportos vizsgálatok is alátámasztják a mostani felfedezést, az azt jelenti, hogy az átfogó életmódváltás jelentősen csökkentheti sok betegség kockázatát és az idő előtti elhalálozást. Ornish azt is megjegyezte, hogy a génjeink és a telomerjeink a velünk született hajlamokat jelentik, de a végzetünk nincs beléjük kódolva. A londoni Queen Mary Egyetem kutatója, Tom Vulliamy fontosnak tartaná, hogy nagyobb léptékű vizsgálatokat is elvégezzenek; csak ezeknél lehetne megfigyelni, hogy a kaliforniai ktuatók eredményei itt is megismétlődnek-e. A kutatók abban viszont egyetértenek, hogy nem kizárólag a telomerek rövidülése okozza az öregedést; az emberi telomer rövidebb, mint az egereké vagy a főemlősöké, mégis tovább élünk náluk. Ugyanakkor több korábbi kutatás is igazolta, hogy a mozgásszegény életet élő személyeknél felgyorsul a sejtöregedés, ami a telomerek megrövidülésével jár. MTI [dropcap]Kapcsolódó videó:[/dropcap]
A vak leány
Volt egyszer egy vak leány, aki gyűlölte magát amiatt, hogy vak volt. Mindenkit gyűlölt, kivéve a kedvesét. A fiú mindig vele volt. Mondta egyszer a barátjának: – Ha láthatnám a világot, hozzád mennék feleségül. Egy napon valaki hozott neki egy szempárt. Amikor levették szeméről a kötést, láthatta az egész világot, beleértve a barátját is. A fiú megkérdezte: – Most, hogy látod a világot, hozzám jössz feleségül? A leány a fiúra nézett, és látta, hogy vak. A lehunyt szemhéjak látványa szinte sokkolta. Erre nem számított. Az a gondolat, hogy az élete hátralévő részében ezt kell nézze, arra a döntésre vezette, hogy visszautasítsa a fiút. A fiú csendesen könnyezett, majd pár nap múlva írt néhány sort: ‘Vigyázz jól a szemeidre, mert mielőtt a tied lettek, előtte az enyémek volta Valahogy így működik az emberi agy, amikor megváltozik a helyzetünk. Csak kevesen emlékeznek arra, milyen volt az életük azelőtt és ki az, aki mindig mellettük volt a nehéz időkben. Az élet Ma, mielőtt kimondasz egy bántó szót, gondolj azokra, akik nem tudnak beszélni. Mielőtt panaszkodsz az ételed íze miatt, gondolj azokra, akiknek nincs mit enni. Mielőtt panaszkodsz a férjedre vagy a feleségedre, gondolj azokra, akik Istenhez fohászkodnak, hogy legyen társuk. Ma, mielőtt panaszkodsz az életre, gondolj azokra, akik túl hamar mentek el a másvilágra. Mielőtt siránkoznál amiatt, hogy túl nagy távolságon kell vezessél, gondolj azokra, akik ugyanezt a távolságot gyalog kell megtegyék. És amikor fáradt vagy és panaszkodsz a munkádra, gondolj azokra a munkanélküliekre, akik szívesen végeznék a Te munkádat. És amikor gyötrő gondolatok rosszkedvűvé tesznek, mosolyogj egyet és gondolj arra, hogy élsz és csodálatos, ami körül vesz! forrás: sgforum.hu
Odafigyelés, de mire?
Mire figyeljünk oda? Ez is hasonló kérdés, de némiképp eltérő módon vizsgálható meg. Próbáljuk ki, és lássuk az eredményt. Ha kiválasztunk valamit, amit követni akarunk, mindig felvetődik a kérdés: miért pont ezt? Ha nem veszünk tudomást a problémáról, hanem valamilyen oknál fogva egyszerűen csak kiválasztunk bármit, és ragaszkodunk hozzá, a figyelem tárgyát előbb vagy utóbb annak fogjuk látni, ami: örökké változónak, múlékonynak, minden más részének. A másik alternatíva, ha nem vagyunk hajlandók semmit kiválasztani, és mindennek azonos figyelmet szentelünk. Mind az összes, sok miriádnyi mentális tartalom felvonul és eltűnik, és látjuk, hogyan röppen el sebesen, és kapcsolódik egymáshoz, emelkedik ki és hull alá újra meg újra. Úgy tűnik, az eredmény ugyanaz, akár egyetlen gondolatot kezdünk el figyelni, akár az összesre ügyelünk. Az egyik stratégia, amelyet igen hasznosnak találtam a mindennapi életben, az, ha úgy birkózunk meg bármely problémával, hogy mindenre egyformán figyelünk oda, mint én a meditáció során. Folyamatosan ezt tenni nehéz, de nem lehetetlen. Könnyebb és nagyon hasznos trükk az, ha ezt mindig olyankor tesszük, amikor a figyelmünket valami megragadja. A másik trükk, amelyet használtam az, hogy mindig ezt tettem a vécén, vagy ahányszor valami felzaklat, vagy ahányszor egy bizonyos tárgyat látok. Azt hiszem, nincs nagy jelentősége annak, melyik trükköt vetjük be, ha amúgy eszünkbe juttatja, hogy figyeljünk oda. Íme egy példa. Mentem az úton valamelyik nap, és észrevettem egy férfit magam előtt, aki ugyanoda ment, ahová én. Nem örültem a látásának, még hátulról sem, és gonosz gondolatokat kezdtem forralni róla. Folytathattam volna ezt tovább, sőt, ami még valószínűbb, átválthattam volna abba, hogy önmagamat vádolom, amiért ilyen rémes vagyok. De ehelyett azt történt, hogy valami eszembe juttatta: figyeljek – nyíljak ki az egész múlékony jelenet előtt. Rengeteg minden volt, amire odafigyelhettem – a jelentéktelen, állandóan változó gondolatok, az általuk felkavart érzelmek, a tovatűnő épületek, a lépdelő lábak, az aranyló, az utcai lámpák fényében csillogó nyálkás őszi falevelek a nedves járdán. Mindezekre odafigyeltem, anélkül hogy bármelyiket elkülönítettem volna a többitől. A gondolatok és az ítéletek szertefoszlottak, és minden kitisztult. Úgy éreztem magam, mintha a jelenbe csöppentem volna; békés, állandóan változó jelen ez végül is, a mindennapi élet bármelyik pillanatában mindig elérhető. A gonosz gondolatok nem élték túl az odafigyelés világosságát.