Két nap az égen! Hogyan lehet ez?

Kétoldali melléknapot lehetett megfigyelni a főváros térségében pénteken, a napfelkeltét követő 2-3 órában – írta az OMSZ, amely több fotót is közzétett a jelenségről és saját webkamerájával is megörökítette a látványt. A melléknap egy fénytörési jelenség, amely a Naptól oldalirányban 22-30 fok távolságra jelenhet meg. Belső oldala vörös, a külső pedig kékes, ám gyakran csak fehéres foltként látjuk. Sokszor csak a Nap egyik oldalán látható, gyakori, hogy egy elhaladó repülőgép kondenzcsíkján alakul ki, ha az megfelelő pozícióban van a Naphoz képest – tették hozzá a meteorológiai szolgálatnál. „Esetünkben a keleti égboltot vékony, összefüggő fátyolfelhőzet borította, a fátyolfelhők jégkristályai megtörték a fényt, létrehozva a melléknap jelenségét a Nap mindkét oldalán” – írták. forrás: hvg.hu Fotó: met.hu
HANGUNK ELÁRULJA A SZEMÉLYISÉGÜNKET

Tudjuk, hogy hangunkból sok minden kiolvasható, a nemünk, korunk, akár még a fizikumunkra, vagy adott személyiségbeli jegyekre is utalhat, A Glasgow Egyetem kutatója, Phil McAleer azonban arra volt kíváncsi, vajon képesek vagyunk-e pusztán egy pár szóval, egy köszönéssel azonnali benyomást tenni másokra. Ehhez munkatársaival 64 ember hangját vették fel, miközben egy szövegrészletet olvastak, majd kiemelték belőle a „helló“ szót és megkértek 320 embert, hogy értékeljék, milyen személyiségjegyeket sikerült kihallani a beszélők hangjából, például megbízhatóságot, dominanciát vagy vonzerőt. Az kérdéses, hogy az ilyen rögtönzött értékelések mennyire pontosak, de tény, hogy mindannyian hajlamosak vagyunk ítéleteket alkotni magunkban, méghozzá nagyon gyorsan. „Meglepett minket mennyire hasonlóak voltak az emberek értékelései“ – mondta McAleer. Egy skálán, amin a 0 az észlelt jeggyel való egyet nem értéssel, míg az 1 a teljes egyetértéssel egyenlő, minden meghatározott személyiségjegy – összesen 10 – esetében az átlagos pontszám 0,92 lett, vagyis a legtöbb ember egyetértett a hangokból kiolvasott – feltételezett – személyiségjegyekkel. Ez azt sugallja, hogy a személyiségről alkotott döntések rendkívül gyorsan kialakulnak, tette hozzá McAleer. „Létezik egy evolúciós menni/maradni elv – gyorsan meg akarjuk tudni, bízhatunk-e egy személyben, hogy közeledjünk hozzá, vagy elfussunk, és ez nem lenne életképes, ha túl sokáig tartana kideríteni“ – mondta. A benyomás, amit hangunk közvetít – még ha az csupán egy 390 milliszekundumos hangrészlet is – úgy tűnik több tényezőre vezethető vissza, például az egyén hangjának magassága befolyásolja, mennyire tűnik megbízhatóak. „Egy srác, aki megemeli a hangmagasságát megbízhatóbbnak tűnik“ – taglalta McAleer. „Miközben egy lány esetében az tűnik megbízhatóbbnak, aki a magasabb felől az alacsonyabb felé tolja a hangmagasságot, szemben egy olyan lánnyal, aki a szó végén felviszi a hangot“ Elvileg a hangunk egyes aspektusai változtathatók. „Azt beszélték, hogy Margaret Thatcher és a királynő egyaránt gyakoroltak, hogy hangjukat dominánsabbá tegyék“ – mondta McAleer, hozzátéve, hogy számos olyan aspektus is van, amiket nehéz megváltoztatni, ilyen a hangképzőszervek alakjából adódó jegyek. „A tanulmányban alkalmazott módszerek ismerősek, a konklúziók azonban újszerűek és nagyon érdekesek“ – mondta a UCLA-n ugyancsak a hangok észlelését kutató Jody Kreiman, utalva a személyiség kapcsolatára a vonzerőhöz és a nemzőképességhez, ami biológiailag ésszerűnek tűnik. A skóciai csapat reményei szerint munkájuk segíthet mesterséges hangokat alkotni olyan embereknek, akik betegségükből adódóan elvesztették sajátjukat, valamint kedvelhető és biztonságérzetet nyújtó hangokkal ellátni a navigációs rendszereket és a különböző robotalkalmazásokat, esetleg megtalálni a megfelelő munkatársakat egy call centerbe. forrás: sg.hu
Hány univerzum létezik a miénken kívűl? [VIDEÓVAL!]

Egy új kozmológiai elmélet, a multiverzum-modell alapján sok más világegyetem létezik a miénken kívül, és ezek közül sokban létrejöhetett a miénkhez hasonló élet. A mi Világegyetemünket létrehozó Ősrobbanás a multiverzum-modell szerint csak egyike volt a sok hasonló jelenségnek, amelyek temérdek univerzumot hozott létre. Ezek többsége kellemetlen hely lehet például az általunk ismert életnek, ugyanakkor szerencsés esetben, ha a körülmények lehetővé teszik, az anyagfejlődés máshol is eljuthat magasabb szintre, és az élet, sőt az értelem is megjelenhet. A multiverzum-elmélet egyik érdekes következménye, hogy bár temérdek világegyetem létezhet, ezek többségét nem figyelhetjük meg. A többi világegyetem nagyobb részének alapvető fizikai jellemzői annyira különböznek a miénktől, hogy „kommunikálni” sem tudunk velük, tehát nem vagyunk képesek érzékelni semmilyen belőlük származó hatást. Ugyanakkor lehetnek hozzánk hasonló univerzumok is, amelyekben hasonló fizikai folyamatok zajlanak. Ha a mi Világegyetemünkben több fizikai állandó értéke nem lenne nagyon közel a ma megfigyelhetőhöz, akkor nem csak emberek vagy egyéb élőlények, de bolygók és galaxisok sem léteznének. A fizikai állandóknak viszonylag szűk az a tartománya, amely lehetőséget biztosít létezésünkre. A multiverzum-modell egyik népszerűsítője Paul Davies, a világszerte ismert fizikus-ismeretterjesztő szerint statisztikailag indokolt feltételezés, hogy a számtalan kisebb-nagyobb mértékben eltérő világegyetem között sokban lehetséges a nálunk megfigyelthez hasonló kémiai alapú élet. Még izgalmasabb lehetőség, hogy speciális esetekben egyes világegyetemek egymással kölcsönhatásba is kerülhetnek – tehát egy másik univerzum nyomait is megfigyelhetnénk elméletileg. Ebben a témában közöltek nemrég egy cikket a Physical Review Letters and Physical Review D című folyóiratban. Hiranya Peiris (Imperial College London) és Stephen Feeney (University College London) valamint kollégáik először készítettek részletes matematikai leírást arról, hogy lehetne más univerzumok nyomait keresni a Világegyetem legősibb forró állapotából visszamaradt kozmikus háttérsugárzásban. A szakemberek szerint a sugárzásban mutatkozhatnak olyan korong alakú területek, amelyek egy másik világegyetem és a mi Világegyetemünk ütközésének következményeként jöhettek létre. Ezeket azonban nehéz lenne azonosítani, és az érdekes elgondolásra eddig nincs bizonyíték. Noha mindez egyelőre csak elméleti modell, nemrég egy olyan beszámoló látott napvilágot, amely alapján talán egy korábbi, a miénket megelőző világegyetem nyomát azonosították a szakemberek. Roger Penrose (University of Oxford) és Vahe Gurzadyan (Jerevan State University) a WMAP-űrszondával és a BOOMERANG nevű ballonról nyert adatok segítségével hatalmas gyűrűket azonosítottak a kozmikus háttérsugárzásban, amelyekben az egyébként mindenhol előforduló hőmérsékleti ingadozások az átlagosnál kisebbek. Elképzelésük alapján a furcsa alakzatokat szuper-nagytömegű fekete lyukak ütközése hozhatta létre egy korábbi világegyetemben, amikor nagyenergiájú gravitációs hullámok keletkeztek, és ezek nyoma a későbbi Világegyetemben, a mi Univerzumunkat létrehozó Nagy Bumm után is megmaradt. A kozmoszon túl: Univerzum vagy multiverzum? Bármilyen furcsán is hangzik, egyes modern elméletek szerint az univerzumunk nem az egyetlen univerzum. Épp elenkezőleg, végtelen számú univerzum létezik párhuzamosan, melyek közösen alkotják a „multiverzumot”. A filmben Brian Greene a meghökkentő teória nyomába ered, megkísérelvén kifürkészni, hogy milyenek lehetnek ezek az alternatív világok. forrás: ujvilagtudat.blogspot.hu
Egy új szer felrobbantja az agydaganatot

Az egyik leghalálosabb agydaganat lehetséges ellenszerét találták meg a stockholmi Karolinska Intézet kutatói. Több mint ezer különféle molekula közt találtak egyet, amely szó szerint felrobbantja a glioblasztóma (GBM) sejtjeit, miközben az egészségeseket békén hagyja. A Cell című tudományos lapban publikált tanulmány szerint még csak egerek sejtjein vizsgálták a módszert, szóval még sok vizsgálatot el kell végezni, hogy embereken is alkalmazható legyen. Nem szabad halogatni a kísérleteket, mert a GMB az egyik leghalálosabb rákos megbetegedés. Most a páciensek átlagosan 15 hónapot élnek túl vele, és csak a páciensek 5 százaléka él három évnél tovább. A Vacquinol-1 néven ismert új molekulával azonban óvatosan kell bánni, mert oly módon öli meg a rákos sejteket, amilyent még soha senki nem látott. A hatóanyag lekapcsolja a rákos sejt forgalomvezérlő képességét, amely azt szabályozza, hogy mi kerülhet át a sejtfalon. Az anyag hatására a sejtek elkezdenek megtelni mindenféle anyaggal, majd megtelnek és egyszerűen szétrobbannak. A rákos sejtet körülvevő egészséges sejtek azonban épek maradnak, tehát úgy tűnik, a kezelés valóban csak a GBM-re hat. Persze ami a Petri-csészében működik, az nem mindig ugyanúgy zajlik le egy élő szervezetben. A kutatók ezért élő egereket öt napon át etettek az anyaggal, és azt vették észre, hogy a tumor elkezd visszahúzódni, és a végén el is tűnt a kísérleti állat szervezetéből. Súlyos mellékhatást nem tapasztaltak. A nyolc állatból hat 80 napig élt, nagyjából 50 nappal hosszabb ideig, mint a semmilyen kezelést nem kapó kontrollcsoport. Most olyan dolgokat kell tisztázni, hogy milyen mennyiségű gyógyszer bevitele szükséges ahhoz, hogy az el is jusson a rákos sejtekig. Elképzelhető, hogy nagyobb mennyiség bevitelével már mellékhatások is megjelennek.
Megint jön a világvége, de most nem a maják mondják!

Szakértők szerint néhány évtizeden belül bekövetkezik a ma ismert civilizáció elkerülhetetlen bukása. És ezek a szakértők most nem a maják, hanem egy a NASA által finanszírozott tanulmányszerzői, akik szerint az iparra és a fogyasztásra épülő társadalmak hatalmas nyersanyag-szükségletük miatt bukásra vannak ítélve, és csak idő kérdése, hogy mikor üt be a katasztrófa. A tanulmány vezetője, Safa Motesharri az alkalmazott matematika professzora, a kutatás mögött pedig a Goddard Űrrepülési Központ állt. Motesharri szerint a felemelkedés és összeomlás folyamata egy megújuló folyamat, amire számos példát láthatunk a történelem során. A források fenntarthatatlan fokozatú kiaknázása, a javak egyenlőtlen elosztása és a túlfogyasztás az ipari társadalmak összeomlásához vezethet, akár néhány évtized alatt is, figyelmeztet az Ecological Economics nevű lapban megjelenő tanulmány. A kutatók szerint a történelmi példákból az is látszik, hogy még a jól szervezett, fejlett birodalmak is törékenyek és átmeneti jellegűek, hiszen a Római Birodalom sem tartott örökké. Az okok általában megegyeznek: a jóléti rétegződés mintázata (vagyis a gazdagok és a szegények közti különbségek) és a természeti kincsek és egyéb források erőltetett kiaknázása mindig szerepet játszott egy-egy társadalom bukásában. A tanulmány szerzői szerint a bukás elkerüléséhez fontos, hogy a javakat igazságosabban osszuk el, hogy drámaian csökkentsük a természeti kincsek kitermelését, de a népességnövekedést is fékezni kellene. forrás: index.hu
A sötét anyag lett a dinoszauruszok végzete?

Egészen meglepő elmélettel állt elő két elméleti fizikus a dinoszauruszok kihalásáról. Az elméletben van sötét anyagból álló korong, emiatt kialakuló masszív aszteroidazápor és még a Naprendszer peremén állítólag megbújó Halálcsillag, amely néha kisbolygókat küld a Nap felé. Nem is foglalkoznánk az egésszel, ha az erről szóló cikk nem egy neves szaklapban, a Physical Review Lettersben jelenik meg. Lisa Randall és Matthew Reece, a Harvard Egyetem két elméleti fizikusa azt állítja, hogy közvetve a sötét anyag tehet a dinoszauruszok kihalásáról. Elméletük szerint egy vékony sötét anyagból álló lemez fut keresztül a Tejútrendszeren, ez a lemez lehet a felelős a földtörténetből ismert több masszív kihalásért, például a dinoszauruszok kipusztulásáért is. A modell egy tavalyi elméletükre épül, amely több kozmikus rejtélyt is megpróbál megmagyarázni. A kiindulópontot az jelenti, hogy a Földet elég gyakran megszórják meteorfelhők. Harminc évvel ezelőtt a fizikusok azt feltételezték, hogy az aszteroidák támadása ciklikusan történik, így valamilyen kozmikus oka kell lennie. Az egyik igazán eredeti ötletük az volt, hogy a Napnak van egy még nem ismert ikertestvére, amelyre Nemesisként vagy Halálcsillagként hivatkoztak, és ez a titokzatos csillag küldi az Oort-felhőn túlról az aszteroidákat a Naprendszer belseje felé. Ma már azért sejtjük, hol sántít ez az elmélet. A téma azonban nem hagyja nyugodni a csillagászokat, így Lisa Randall és Matthew Reece a nemrég közzétett tanulmányukban is arra próbál választ adni arra, hogy néha mintha több aszteroida csapódna a Földbe, mint máskor. Ők egy olyan anyagot húztak elő a kalapból, amelyről igencsak keveset tudnak a fizikusok, amely közvetlenül nem is figyelhető meg és amelynek jelenlétére egyelőre csak következtetnek a tudósok. Ez pedig a sötét anyag. Szerintük a galaxist kettészeli egy sötét anyagból álló lemez, mintha kettévágnánk egy zsemlét és a sötét anyag a benne lévő sonka lenne. A Naprendszer ugye a Tejútrendszer egyik nyúlványában van. Az elmélet szerint a Nap felfelé és lefelé irányuló mozgása miatt néha keresztezi ezt a lemezt (sonkát). Ennek a találkozásnak a gravitációs hatása miatt az Oort-felhőből több aszteroida indul útnak a Naprendszer belseje felé. Az elmélet alapján nagyjából 35 millió évente jönnek ezek az üstökösviharok. A sötét anyagról szinte semmit nem tudnak a tudósok, de az eddigiek alapján az az elmélet, hogy nagyon gyenge kölcsönhatásban van bármi mással, így nem is képes ilyen lemezeket alkotni. A két fizikus azonban ezt úgy hidalja át, hogy kis mennyiségben a sötét anyag teljesen máshogy képes viselkedni. Az Európai Űrügynökség Gaia küldetése segíthet közelebbit megtudni a sötét anyagról, de legalábbis a galaxisban lévő gravitációs mezőről. A Gaiát tavaly indították útnak, azóta már megérkezett a tervezett pályájára: másfél millió kilométerre kering a Földtől, a Napot a Földdel összekötő egyenes mentén a Föld pályáján kívül levő L2-es Lagrange-pont körül. A kutatók ellenőrizték ezt a 35 millió éves periódust, ehhez megvizsgálták a 20 kilométernél nagyobb és 250 millió évesnél fiatalabb krátereket. Azt találták, hogy nagyjából helytálló ez a ciklikusság, legalábbis 3 az 1-hez, hogy a modell helytálló. Coryn Bailer-Jones, a Max Planck Institute for Astronomy asztrofizikusa szerint a 3:1-hez arány annyira gyenge lábakon áll, hogy szóra sem érdemes. A modell ráadásul figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy az Oort-felhőnél jóval közelebbi aszteroidák is okozhatnak krátereket. Hasonlóan szkeptikus egy másik csillagász, Adrian Melott, a Kansas Egyetemtől azt mondja, hogy a sötét anyag lehet egyfajta magyarázat, de nem világos, hogy megmagyaráz-e bármit is. forrás: index.hu
KÉPES AZ AGY ÉRZÉKELNI AZ ESEMÉNYEKET, MIELŐTT AZOK MEGTÖRTÉNNEK?

Képes az agy érzékelni az eseményeket, mielőtt azok megtörténnek? Ez volt a lenyűgöző következtetése egy kísérletsorozatról írt 2012-es tanulmánynak, melyet hét független laboratóriumban végeztek az elmúlt 35 évben, és amely megállapította, hogy az emberi test “látszólag képes érzékelni véletlenszerűen érkező ingereket jövőbeli megjelenésük előtt 1-10 másodperccel.” A vizsgálatok során fiziológiai méréseket végeztek a résztvevőkön, akiket kiszámíthatatlan eseményeknek vetettek alá, melyek célja, hogy aktiválják a szimpatikus idegrendszert (például provokatív képek mutatásával), valamint “semleges eseményekkel”, melyek nem aktiválják az idegrendszert. Ezek az értékek azt mutatták, hogy az idegrendszer igazodott az esemény jellegéhez (aktiválódott/nem aktiválódott), mi több, az esemény előtti válasz nagysága megfelelt az esemény utáni válasz nagyságával. Egy még frissebb tanulmányban a kutatók kritikusan elemezték ezeket az eredményeket, figyelembe véve az eredmények lehetséges hétköznapi magyarázatait, és azt is, milyen következményekkel járnak az eredmények, ha valóban egy paradigmát megrázó felfedezésre mutatnak: A legfontosabb megfigyelés ezekben a vizsgálatokban az, hogy úgy tűnik, az emberi fiziológia képesnek látszik megkülönböztetni a kétértékű kiszámíthatatlan jövőbeli ingereket, mint például az érzelmi, vagy semleges képeket vagy hangokat, a csendet. Ezt a jelenséget előérzetnek nevezik (mint a “jövő megérzésénél”). Ebben a tanulmányban prediktív megelőző aktivitásnak hívjuk, vagy PAA-nak. A jelenség “prediktív”, mert meg tudja különböztetni a közelgő ingert; “megelőző”, mert fiziológiai változások történnek a jövőbeni esemény előtt, és “aktivitás”, mert magában foglal kardiopulmonáris, bőr, és/vagy idegrendszeri változásokat. Azt találták, hogy “úgy tűnik, sem megkérdőjelezhető kutatási gyakorlatok (elfogultság), sem a fiziológiai leletek nem képesek megmagyarázni a PAA-t”, és hogy “a bizonyítékok azt mutatják, hogy van egy időbeli tökrözés a fiziológiai megelőző és utóesemények között, így az eseményt követő fiziológiai válasz jellege összefügg a PAA adott eseménnyel kapcsolatos jellemzőivel.” A tanulmány szerzői rámutatnak a kutatás lenyűgöző aspektusaira is, mint például arra a tényre, hogy “a PAA egy tudattalan jelenség”, ami “úgy tűnik, hogy hasonlít a jövőbe látásra (tudatában lenni, hogy valami történni fog, mielőtt bekövetkezne), de a PAA konkrétan tudattalan fiziológiai reakciókra utal, szemben a tudatos előérzettel.” A következmény az, hogy “kell, hogy legyen szükségszerűség a PAA-ra, hogy tudattalan maradjon az idő nagy részében”, tekintettel arra, hogy “ha az idegrendszerünk egy része képes információkat szerezni az eseményekről másodpercekkel a jövő előtt, nem alakul ez az információ tudatossá.” Van egy szellemes, spekulatív vita, hogy egy ilyen jelenség hogyan lehetséges: Egy metafora segíthet, hogy intuitív megérzést nyújtson erre a hatásra – nézzünk egy folyót, amiben egy bot van leszúrva. A metafora a következőképpen működik: Képzeld el, hogy a víz jelenlegi folyásiránya a tudatos tapasztalás áramlása az időben (időbeli áramlás), és képzelj el egy behatolást ebbe az áramlásba (a bot), ez egy érzelmi, izgató, vagy más fontos esemény. A legnagyobb zavart a vízben a behatolás okozza (az előrehaladó idő irányában), amely hasonló a fontos eseményeknél tapasztalható tudatos rekcióhoz. De ha megvizsgáljuk a víz áramlását közel a bothoz, láthatóan megjelenik egy kis előtte lévő zavar, előre jelezve a behatolást az ellennyomás miatt. Ez általában nem része a tudatos éberségünknek, ahogy a zavar a víz áramlásában többségében a behatolás után a folyás irányában van. Ugyanakkor természetesen mint máskor, ezt a jelenséget is fenntartással szükséges kezelni. A szerzők legújabb tanulmánya óvatosságra int mindaddig, amíg a kiterjedtebb kutatások folynak. “Amíg tartanak a standard kísérletek számos laboratóriumban, pontosan ugyanazon eljárást, fiziológiai méréseket és statisztikai elemzéseket használva, addig továbbra is fennáll a lehetősége, hogy ezek a többszörös elemzések befolyásolhatják a PAA-t alátámasztó bizonyítékokat.” forrás: tudnodkell.info
3 bizonyíték a telepátia létezésére

A telepátia jelensége megosztja az embereket. A tudományos álláspont szerint nem bizonyított létezése, ezért sokan szkeptikusak vele kapcsolatban, pedig néhány kutatás és történelmi tény arra utal, hogy létező dologról van szó – írja a femina.hu. A telepátia két személy között az érzékszervek és hangok használata nélkül létrejövő összeköttetés. A gondolatok és érzések megosztása nem a beszéd vagy a nonverbális kommunikáció segítségével történik, hanem valamilyen más, ismeretlen tudati síkon. A kommunikációban részt vevő személyek ráhangolódnak egymás frekvenciájára. Ilyenkor két ember ugyanabban a pillanatban, egymástól távol ugyanazt gondolja. A portál megjegyzi, hogy a telepátia létezésének magyarázatát egyelőre nem találják a kutatók, a szkeptikusoknak azonban már a huszadik század egyik legnagyobb pszichológusa, C. G. Jung is azt üzente, hogy felesleges túlzottan belebonyolódniuk szubjektív tudatosságukba. Jung úgy vélte, miközben az ember mindenhatónak érzi magát a természet jelenségeivel szemben, éppen a saját pszichéje működését nem ismeri. Jung szerint a telepátia a kollektív tudattalan segítségével működhet. Ez egy úgynevezett központi tudatalatti csatorna, mely olyan információkat tárol és továbbít, melyek az emberiség múltjával és ezáltal jövőjével is kapcsolatosak lehetnek. Nem lehet véletlen Egy brit tudós, Rupert Sheldrake a telepátia létezését vizsgálta. A tudós szerint túl gyakran fordul elő az a jelenség, hogy gondolunk valakire, és az illető hamarosan felhív. Sheldrake szerint ez annyira gyakori, hogy nem lehet véletlen. Kutatása során arra kísérleti alanyait, hogy adják meg négy rokonuk vagy ismerősük nevét és telefonszámát. Később a kutató találomra felhívott egyet a négy közül, és megkérte, hogy telefonáljon az érintett személynek. A kísérletben részt vevő személytől a telefon csörgésekor megkérdezték, mit gondol, ki keresi. A kísérlet során a válaszok találati arányának 25%-osnak kellett volna lennie – mivel összesen négy nevet adtak meg az alanyok. Ennek ellenére az eredmény azt mutatta, hogy a vizsgálati alanyok 45%-os gyakorisággal meg tudták mondani, ki keresi őket telefonon. A szakember szerint ez kizárja annak eshetőségét, hogy az egész a véletlen műve lenne, így a kutatás eredménye bizonyítja a telepátia létezését. Sheldrake úgy gondolja, hogy ez egy morfogenetikus mező által valósulhat meg, mely a telepátia szempontjából nem különbözik Jung kollektív tudattalanjától. Különös kapcsolat az ikrek között Közismert, hogy különösen az egypetéjű ikrek között rendkívül szoros lelki kapcsolat van Gyakran előfordul, hogy telepatikus képességeiket szinte a gondolatolvasás szintjére fejlesztik. Megtörténik, hogy egymástól távol, más városokban élve is megérzik a másik fájdalmát vagy örömét. Ugyanilyen telepatikus kapcsolatra képesek néha az édesanyák is a gyerekeik esetén. A spirituális tanok hívei szerint ennek magyarázata, hogy az energiaadó olyan tudati kapcsolatba lép a másik személlyel, melynek eredményeképpen ez utóbbi aktivizálja rejtett energiáit. Katonai célokra is használják Az Egyesült Államok kormánya is alkalmazott úgynevezett távolbalátó embereket a Star-Gate nevű titkos katonai akció során. A telepatikus képességekkel bíró személyek feladata az volt, hogy titkos katonai bázisok helyét határozzák meg a világ másik felén. A program főhadiszállása Marylandben volt. A távolbalátónak ugyanakkor a túszok egészségi állapotára vonatkozó információkkal is szolgálniuk kellett a CIA számára. A telepátia ilyen irányú alkalmazása azt mutatja, hogy a jelenséget érdemes komolyan venni – jegyzi meg a cikk. forrás: filantropikum.com
Hamarosan emberi szövetet is nyomtatnak majd

A 3D nyomtatás egyre nagyobb teret nyer az orvoslásban is. Egy brit sebész például sikeresen ültetett be egy kinyomtatott medencét, a 3D nyomtatással készült bionikus végtagokkal, külső csontvázzal pedig olyanok is járhatnak például, akik eddig nem tudtak. Hamarosan pedig emberi szövetet is nyomtatnak majd. Az egészségügyben is egyre nagyobb teret nyer a 3D nyomtatás. Egy brit sebész például nemrégsikeresen ültetett be egy kinyomtatott medencét. Az orvos páciense csontrák miatt elvesztette medencéjének felét, ezért volt szükség a pótlásra. A hírek szerint hamarosan már emberi szövetet is lehet majd nyomtatni, elindulhat a „bionyomtatás”. A technológiai fejlődés a külső csontvázak, exoskeletonok területén is áttörést hozhat. Az utóbbi napokban épp Budapesten mutattak be egy olyan exoskeletont, melynek segítségével a deréktól lefelé lebénult emberek is újra tudnak majd járni. forrás: hvg.hu
Rábukkantak a legelső emberi lábnyomokra. 1 millió éves

A Mashable írt arról, hogy az az 50 lábnyom lehet az első jele az embernek Afrikán kívül, amit még tavaly találtak Angliában, a Happisburgh nevű településnél. A tudósok eddig vizsgálták és most jutottak el arra a pontra, hogy biztonsággal kijelenthetik ezt. forrás: http://lajk.hu/