Ötezer éves lombikbébik
Nincs új a nap alatt – mondták a régi rómaiak, és részben talán igazuk is volt. Hiszen például a legújabb, nemegyszer tudományos vagy társadalmi meghökkenést, sőt botrányt okozó felfedezések egyszer már megestek a múltban. Ilyen volt a lombikbébi-program. Ma már kevesen emlékeznek rá, de néhány évtizeddel ezelőtt az ezzel foglalkozó tudósokat és intézményeket megfenyegették, vallásos emberek és szervezetek átkokat harsogtak, utcákon tüntettek a módszer ellen, merthogy azt az isteni műbe való beavatkozásnak, természetellenesnek vélték. Mára a módszer elterjedt, és senki sem ütközik meg rajta. Nyilván idővel ez lesz a helyzet a klónozás egyes ártatlanabb válfajaival is. Az indiai biotechnológiai kongresszus egyik ülésén felszólalt dr. B. G. Matapurkar professzor, az új-delhi orvostudományi egyetem kutatóorvosa. Az Egyesült Államokban egy szerv-regenerációs program megalkotójaként ismerik. A professzor azt állította a kongresszus nyilvánossága előtt, hogy a klónozást és a “lombikbébi-készítést” ötezer évvel ezelőtt is ismerték. A bizonyítékot a Mahábhárata óindiai eposzban találta meg. Ott ugyanis az olvasható – a professzor hosszan idézte a verssorokat -, hogy a főszereplők egyik tábora, a Kauravák tagjai olyan technológiával jöttek a világra, amit a modern tudomány még nem fejlesztett ki. A Mahábháratát forgatva megtudhatjuk, hogy egy bizonyos Gandharinak száz fiúgyermeke volt. Logikailag kikövetkeztethető, hogy egyetlen asszony sem képes száz fiúgyermeket szülni. Már csak azért sem, mert a történet azt állítja: a gyermekek egykorúak voltak! A tudós maga is alaposan megdöbbent, amikor elolvasta ezt és a következő sorokat az eposzban. Ott ugyanis szabatosan leírták, hogyan hoztak létre egy magzatból száz Kauravát. Az egyszerűségre törekvő, nyilván jóval az esemény után keletkezett leírás szerint az egyetlen magzatot száz darabra vágták, és minden egyes darabot egy tartályba helyeztek. Matakapur professzor véleménye szerint ez több dolgot is jelent egyszerre. Az egyik: az ókorban, legalábbis Indiában, legalább is annak egy vagy több valamiféle tudományos intézményében már ismerték a lombikbébi módszert, és tudtak magzatot sokszorosítani. A módszert már mi is ismerjük, igaz, erre csak az 1970-es években jöttünk rá. Viszont a Mahábhárata tanúbizonysága szerint ötezer évvel ezelőtt ennél többről volt szó. Az ismeretlen eredetű tudás szakemberei olyan technikával is rendelkeztek, amelynek révén az anyaméhen kívül nevelhettek fel emberi magzatokat… Bár a professzor nem mondta ki, mindez arra utal, hogy a mostani előtt igenis létezett egy fejlett civilizáció. Hogy mi történt azzal a civilizációval, arról nem szólnak a krónikák. Vagy legalábbis ezeket a passzusokat még nem fedezték fel a mai emberek. Nemere István írása forrás: rejtelyekszigete.com
Koponyák alapján mintázták meg az izraeli kőálarcokat
A világ legrégebbi ismert, 9000 éves kőálarcaiból rendeztek kiállítást a jeruzsálemi Izrael Múzeumban. A Szemtől szemben: a világ legrégebbi álarcai című tárlaton tizenkét izraeli eredetű, a világ különböző pontjairól összegyűjtött ősi kőmaszk látható. Noha a maszkok regényes utakon szétszóródtak különféle magángyűjteményekbe szerte a nagyvilágban, a tudományos vizsgálatok szerint mindegyik Jeruzsálem közvetlen közelében, a júdeai hegyek és a Júdeai-sivatag találkozásánál egy 30 kilométer sugarú körből került elő – mondta el a Háárec című lapnak Debby Hershman, a kiállítás kurátora. A szakember szerint eredeti feladatuk az ősök megjelenítése lehetett, a korabeli emberek hite szerint ugyanis az istenekhez hasonló módon tisztelt ősök óvták és védelmezték őket. A kőmaszkokat alkotóik nem élő emberek, hanem koponyák alapján mintázhatták meg, erre utal formájuk, kicsiny orruk és fogaik elhelyezkedése. Az álarcok az emberi történelem egyik legfontosabb változásának idején, a földművelésre való áttérés és a letelepedés korában készültek. „A maszkok készítői gyakorlatilag a civilizáció megalapozóinak tekinthetők” – mondta Hershman. A kiállítás maszkjai közül kettő a múzeum tulajdona, az egyiket a Nahal Hemar nevű lelőhely ásatásain a nyolcvanas évek elején izraeli régészek találták, a másikat pedig a régiségekért rajongó Móse Dajan legendás tábornok és politikus eredetileg egy hebroni régiségkereskedőtől vette, majd azt özvegyétől megvásárolták. A múzeum tíz éve határozta el, hogy együtt bemutatja az ősi maszkokat, amelyeknek egy részét még soha nem láthatta a nagyközönség. A tárgyak eredetiségének és származási helyének megállapításához évtizednyi karbon- és összehasonlító vizsgálat kellett. A kiállításon a maszkok mellett egy videó feleleveníti az álarcok készítésének kilencezer éves történetét, és több mint száz képen ábrázolják a különböző korok vallási, történeti és művészettörténeti szempontból legértékesebb maszkjait. A kedden nyílt kiállítást szeptember közepéig lehet megtekinteni. forrás: mult-kor.hu
A szentelt hamu megvéd a fejfájástól?
Talán egy újabb alternatív módszernek hangzik a fenti cím, de valójában úgy tartja az ősi néphagyomány – főleg a katolikus magyar vidékeken -, hogy aki a mai nap a szentmise keretén belül hamvazkodásban részesül, az mentesül a következő évig a fejfájástól. Honnan ered a szokás? A keresztény ünnepkör egyik jeles napja hamvazószerda a farsangi időszak utáni első nap. Ez a a húsvétot megelőző 40 napos nagyböjt kezdete. Ezen a napon az ókereszténység idején a bűnösök levetették cipőiket és mezítláb, zsákruhába öltözve a püspök a templomba vezette őket, majd miután a bűnbánati zsoltárokat elimádkozták, fejükre hamut hintett, és kiutasította őket a templomból. A kiutasítottaknak egészen nagycsütörtökig tilos volt a templomba belépniük. A szokás fennmaradt és II. Orbán pápa 1091-ben elrendelte, hogy a papok minden keresztény homlokát hamuval kenjék meg ezen a napon. A mai nap a mise után a pap az előző évi barka hamuját újra megszenteli, s azzal rajzolja a keresztet a hívek homlokára. Miközben ezt mondja:„Ember, emlékezz rá, hogy porból vagy és porrá leszel” Ezt nevezik latinul: impositio cinerumnak azaz hamvazásnak. A hamu, mint ősi szimbólum A hamuval hintés ősi jelképe a bűnbánatnak. A hamu az elmúlásra, a halálra emlékezteti az embert. Ennek tükrében megjelenik Krisztusa szenvedése, halála, emberi testünk mulandósága és kezdetét veszi a negyven napos böjt. A böjt időszakában a bűnbánat, a megtisztulás, az áldozat, kerül középpontba kifejezve az ember Isten iránt tanúsított szeretetét. A negyven nap alatt egy testi-lelki tisztulás zajlik, ami felkészít a test (hamu) elmúlásán túl, a lélek feltámadásának misztériumára. A böjt, mint testi megtisztulás A negyvennapos böjt a XI. századig olyannyira szigorú volt, hogy késő délutánig semmit sem ettek; húst, tejterméket és tojást pedig a böjti napokon egyáltalán nem fogyasztottak. Az Egyház mára enyhített a böjti szabályokon, de a mai napra és nagypéntekre szigorú böjtöt ír elő: a 18 és 60 év közötti híveknek csak háromszor lehet étkezniük és egyszer jóllakniuk. Függetlenül vallási hovatartozástól mindenki számára hasznos lehet egy olyan időszak kiválasztása, amikor tudatosan odafigyelve étkezésére lemond a testet terhelő nehéz ételekről és igyekszik lelkileg is ráhangolódni egy belső tisztulásra. Így kerülhet egyensúlyba test és a lélek, ami által közelebb kerülünk létünk és életünk igazi forrásához és misztériumához. forrás: filantropikum.com
Soha nem látott ősi vírust találtak és keltettek életre
Egy soha nem látott méretű ősi vírust nyertek ki és keltették újra életre a szibériai 30 000 éves állandóan fagyott altalajból. Hihetetlen módon a génjeinek 60 százaléka a Földön jelenleg ismert gének egyikére sem hasonlít. A vírus, amely olyan nagy, hogy egy mikroszkóp alatt is látható, a mamutok, a neandervölgyiek és a korai emberek korából származik. És most újjáélesztették, ami azt a félelmet hívta életre, hogy más potenciálisan veszélyes kórokozók is kiszabadulhatnak a szibériai tundra megolvadásának hatására. A vírus, a Pithovirus sibericum, amely a görög nagy amforát jelentő „pithos” szó után kapta a nevét, az amőbákra nézve fertőző, de nem olyannak tűnik, mint ami az emberi sejtekre is veszélyes volna. A Kelet-szibériai-tenger közelében fekvő Csukotka part menti tundrájának állandóan fagyott talajából vették a mintát kb. 30 méteres mélységből, a részletes megállapítások pedig a Proceedings of the National Academy of Sciences című lapban jelentek meg. A szibériai fagyott talaj feltárása várhatóan fokozódni fog, mivel úgy vélik, hogy a világ olajtartalékainak, aranylelőhelyeinek és egyéb más fontos ásványi anyagainak a 30 százaléka ott található. Fennáll annak a veszélye, hogy olyan vírusok szabadulhatnak ki a jégből, amilyenekkel azelőtt még sosem találkoztunk, és amivel szemben nincs immunitásunk. „Az olyan vírusok újraéledése, amelyeket kihaltnak hittek – mint például a himlő –, amiknek a replikációs folyamata hasonlít a Pithovíruséhoz, többé nem korlátozódik a tudományos-fantasztikum birodalmára.” – jelentette ki Jean-Michel Claverie professzor a Tudományos Kutatás Nemzeti Központjában, aki Chantal Abergel-lel, kutatótársával és feleségével élesztette újra a vírust. – „Annak a kockázatát, hogy egy ilyen forgatókönyv megtörténhessen a való életben, reálisnak kell tekinteni.” De talán a kutatás leginkább forradalmi aspektusa az a tény, hogy az nem hasonlít semmilyen egyéb, Földön megtalálható vírusra. A modern vírusok parányiak és csupán kevés génnel rendelkeznek. Azonban, a Pithovirus sibericum 500 hihetetlen gént tartalmaz, amely az új vírusóriás kategóriájába helyezi őt, egy olyan családba, amit Megaviridae-ként ismerünk. „A géntartalmának 60 százaléka nem hasonlít semmire a Földön” – közölte Dr. Abergel. A BBC Radio 4 Today programme rádióinterjújában Claverie professzor elmagyarázta, hogy a nemrégiben felfedezett óriásvírus másfajta genetikai anyagból készült, mint a jelenleg ismert, ami arra utal, hogy „közös történet” híján van. „Amikor egyre több és több ilyen óriásvírust találunk, akkor úgy tűnik, hogy az az élet többféle, s nem csupán egyetlen gyökerének bizonyos fajtájára hívja fel a figyelmet, mivel az óriásvírusok teljen eltérő genetikai anyagból állnak bizonyos tekintetben, és ezért valóban kíváncsiak vagyunk arra, hogy ez a fajta vajon honnan származik. Nem látunk semmilyen közös történelmi nyomot.” A következtetések hatalmasak: amennyiben az életnek „többféle gyökere van”, melyek ezek? És honnan erednek? Forrás: boldognapot.hu
Csillagvizsgálót fedeztek fel a Machu Picchun
Csillagvizsgálónak bizonyult perui és lengyel régészek vizsgálódásai alapján egy korábban ismeretlen építmény a Machu Picchun. A Varsói Egyetem és a Wroclawi Műszaki Egyetem kutatóinak a nehéz terep ellenére is sikerült háromdimenziós lézerképet alkotniuk. A jól kidolgozott kövekből épült obszervatórium az inka romvárost magában foglaló régészeti nemzeti parknak egy lezárt részén áll, és a park igazgatója, Fernando Astete Victoria antropológus fedezte fel a Huayna Picchu-hegyen tervbe vett katalogizáló munkálatok előkészítése során. Az igazgató lengyel szakemberek segítségét kérte az építmény felméréséhez. A Varsói Egyetem és a Wroclawi Műszaki Egyetem kutatóinak a nehéz terep ellenére is sikerült háromdimenziós lézerképet alkotniuk, amelynek segítségével aztán elkészült a „lenyűgöző építmény” pontos modellje. Az elemzések előzetes eredményei arra utalnak, hogy a vizsgálót inka papok, asztronómusok egy kis csoportja használta égitestek helyzetének pontos megfigyelésére a Yanantín-hegy csúcsaihoz viszonyítva. A csillagvizsgáló jelentősége kivételes a szakemberek szerint. Inka szertartásos helyszínek – nagy terek, napfordulók tiszteletét emelt létesítmények – már korábban is ismertek voltak, ez azonban egy másfajta szentély. Az El Mirador (Kilátó) néven emlegetett csillagvizsgáló a felfedezett egyetlen precíz csillagászati megfigyelő, eltekintve a szintén a Machu Picchun lévő Intimachay csillagászati barlangtól – a „Nap barlangjától” -, amelyre tavaly véletlenül bukkantak ugyancsak perui és lengyel kutatók. A lengyel szakemberek 2008 óta dolgoznak a Machu Picchun, munkájuk elsősorban a kövek állagmegőrzésére, 3D-s dokumentálásra és az archeoasztronómiára terjed ki. forrás: mult-kor.hu
Óriások a történelem előtt?
1941-ben a svájci Alpok egyik eldugott völgyében ástak ki egy háromszáznegyven centiméter magas csontvázat, amelyet bronzpáncél borított. A leletet további vizsgálatok céljára (és alighanem az árja szuperember-elmélet igazolása végett) Németországba szállították, ahol sajnos a háború viharai során nyoma veszett. Megmaradtak viszont a fotókkal illusztrált jegyzőkönyvek, így bármennyire szeretnék is egyesek, ezeknek az óriásoknak a létezését sem lehet letagadni. Az anyag ma a berlini történeti múzeum raktárában kallódik, és néhány elszánt kutatón kívül senkit sem érdekel. Dr. Wood könyvében több mint száz másik óriás csontvázáról tesz említést. Ezek feltárásáról mára csupán írásos beszámolók maradtak fenn, ám a professzorasszony ezeket a beszámolókat hitelesnek fogadja el. Vagyis megdönthetetlen bizonyítékok igazolják a tényt, hogy valaha Európa, Amerika és Afrika területén óriások éltek. A mitikus lények utáni nyomozás következő állomása a néphagyományok, mesék, legendák elemzése volt. Mint említettük már, óriásokról szóló történetek a világ valamennyi táján léteznek, noha a régészeti leletek tanúsága szerint ezek a lények nem éltek minden kontinensen. Ezért tehát meg kellett találni a legősibb legendákat, amelyek történetét és szereplőit később távoli tájakon élő emberek is átvették és továbbmesélték. Ez rendkívül nehéz feladat volt (gyakorlatilag megoldhatatlan), ezért Dr. Wood néprajzkutatókkal és irodalomtörténészekkel konzultálva végül három mondakört vizsgált meg alaposabban. Az ősi zsidó hagyományokon alapuló Ószövetség szerint “Isten fiai Ázázel vezetésével leküldettek a földre, hogy a tévelygő emberiség tanítói, őrzői és vezetői legyenek. Az emberi alakot öltött angyalokon azonban úrrá lett a kéjvágy, halandó asszonyokra kezdtek áhítozni, és a velük való szeretkezésekkel bemocskolták magukat. A testi szenvedély egyre inkább a földhöz láncolta őket, így végül már képtelenek voltak levetni fizikai testüket és visszanyerni szellem-alakjukat. Eleinte csak fiatal lányokkal bujálkodtak, később azonban már idős asszonyokkal, férfiakkal és állatokkal egyaránt. Ezekből a bűnös kapcsolatokból ered az óriások, más néven a Nefilim (“Bukottak”) nemzedéke, akik visszaélve félisteni hatalmukkal, szörnyű bűnket követtek el, és végül még az emberevésre is rákaptak. Ekkor határozta el Isten, hogy özönvizet zúdít a világra, és megtisztítja a földet minden mocskától.” Az antik görög mítoszokban szereplő óriások, az egyszemű Küklopszok, az ősi Titánok és a kígyólábú Gigászok is régebbi történetek megújult szereplői. Őseik közt megtaláljuk a sumér Gilgames-eposz Humbaba nevű óriását és a germán mitológia jötunjait, az istenek ősellenségeit, akik a Föld északi és keleti peremének zord, jeges vidékein élnek. Az ő történetük is gyanúsan hasonlít a Bibliában megörökített Bukottakéra.
Megtalálták Atlantiszt?
[dropcap]Két tengerkutató, Paul Weinzweig és Pauline Zalitzki érdekes építészeti struktúrákat talált Kuba partjainál.[/dropcap] Az építmények idősebbek mint a gizai piramisok, tehát legalább 6-7 ezer évesek, de vélhetően több mint 10.000 évesek. Ezért is feltételezhető hogy a kutatók Atlantiszt találták meg, ugyanis az ókori feljegyzések szerint Atlantisz épületeinek elrendezése körkörös volt, épp úgy mint a most talál vízalatti városé. Platón írása szerint Atlantiszt időszámításunk elött 10.000 évvel borította el a víz. Vélhetően a bibliai özönvíz történet is eme tragédiából született később. Érdekesség, hogy Szfinxhez hasonló szobrokat, és az egyiptomi piramisokat is találtak az épületek között, pedig eddigi tudomásunk szerint amerikát csak 1942 fedezték fel, tehát az egyiptomiak sem járhattak arra. (legalábbis így tudjuk ugye)
Misztikus Koponyák: A csillaggyermek rejtélye
Az emberiség elsőnek tekintett halállal kapcsolatos szimbólumai, a koponyák. Sok, „furcsán” deformálódott koponyát találtak Mexicó és Peru területén. Közülük egy, a Csillaggyermek (Starchild) koponya, amit Mexikóban találtak, alapos vizsgálatoknak és DNS teszteknek van alávetve. 1930-ban, egy 15-18 éves amerikai-mexikói lány egy dél-nyugati faluba, Chihuahua-ba utazott szüleivel, hogy meglátogassa rokonait. A lánynak megtiltották, hogy bemenjen akár egy környékbeli barlangba is, de mivel tinédzser volt, elindult felfedezni. Egy bányászati alagút végében talált rá a teljes emberi csontvázra. Mellette felállítva a földről, egy deformált, idomtalan karcsont körülfonta az emberi csontváz felkarját. A lány megtartotta mindkét koponyát, majd halála után egy amerikai emberhez került, aki később átadta őket egy házaspárnak. A híres koponya A gyermekkel és sírral kapcsolatos elméletek Mint sokan tudjuk az emberek szeretik az idegeneket. Főleg akkor, ha egy kézzelfogható tárgyra bukkannak, mely esetlegesen bizonyítja létezésüket, ezt megragadva gondolhatunk az idegen elrablásokra, melyeknek következtében (ahogy sok ősi nép írása is leírja) az „istenek lejönnek a mennyből” avagy az idegenek lejöttek a földre, és a források szerint nem is egyszer közös gyermek született emberi nőktől és idegenektől (pl. óriások, lásd a Biblia). Akár egy ilyen furcsa frigy terméke is lehetett ez a gyermek. A nagyokos tudósok körében csupán egy elváltozásról van szó, mely bármikor előfordulhat, (valószínű hogy a szimmetriát nem vették figyelembe mikor ezt kijelentették). Egy nem túl tradicionális elképzelés szerint, a nő (a Csillaggyermek anyja) egy idegennel hált, aminek következtében született meg ez a gyerek. Sokan érzik, gondolják, hogy a nőtől elakarták venni és vinni a gyereket. A hölgy elutasította, és elküldte az idegeneket melegebb éghajlatra, mivel nem akarta ereszteni gyermekét (ó az anyai szeretet :). Pánikkal és félelemmel telve egy közeli bányának a barlangjéban keresett menedéket, ahol sokak szerint féltve gyermekét a furcsa és rossz dolgokban bővelkedő jövőtől, megölte, majd eltemette egy sekély sírba, kint hagyva egyik kezét, hogy foghassa. Ezután halálos dózisú mérget ivott-jutatott magába, lefeküdt a gyermeke mellé és meghalt. (Azért ez szerintem szép történet, még ha rosszul is ér véget.) Forrás, az eredeti cikket itt olvashatod: http://www.world-mysteries.com/sar_6.htm
Ősi idegenek és az emberiség kapcsolata
Az „Ősi Idegenek” egy elmélet, ami az „ókori asztronauta elméletként” is ismert. Határozott bizonyíték arra, hogy a múltban is jelen voltak Földünkön, (közvetlenül vagy közvetetten) kommunikáltak az emberrel, befolyásolták életüket, és megismertették velük a Föld ősi kultúráit, civilizációit. Ittlétük olyan civilizációkban hagyott nyomot mint a maya, sumér, azték, ókori Egyiptom, inka, kínai, görög és sok más. A világ tele van vallással, teóriákkal, amiket nehéz elfogadni valamennyi embernek. Amit meg kell értenünk, hogy az ősi idegenek nem bizonyítják vagy cáfolják az egyes vallási meggyőződéseket, hanem lehetővé teszi számunkra, hogy jobban megértsük az alapvető gyökereinket és eredetünket, mint emberi faj. Az ókori civilizációk történelmének gondos vizsgálatán keresztül a teoretikusok továbbra is keresik a választ a zavarbaejtő kérdésekre, hogy az Ősi Idegenek közvetlenül befolyásolták-e az emberi faj és civilizációk kialakulását. forrás: borsonline.hu