Címke: parajelenség

Az igazság Oroszország véres folyója mögött

Az emberek, akik a Daldykan folyó mellett élnek Oroszországban attól tartottak, hogy a világ a végéhez közeledik, hiszen a folyó színe vérvörössé változott. A félelmetes jelenségről azonnal megjelentek a képek az interneten, és szakértők próbálták megfejteni az okát.  A nyomok természetesen a Norilsk Nikkel nevű céghez vezettek, amely a világ egyik legnagyobb nikkel előállító helye. Ráadásul nem ez az első, hogy furcsaságok történnek a Norilsk céggel kapcsolatban. A közeli lakók és szervezetek tiltakoztak ellene, hiszen magas fokú szennyezést okoznak a környéken. Az ABC szerint a Norlisk olyan anyagot eresztett a folyóba, amely képes volt teljesen vörösre színezni a vizet. A helyiek elmondták, hogy tulajdonképpen a folyó most földöntúli látványt nyújt, de riasztó, hogy ez mind a kémiai anyagoknak köszönhető. Nemrégiben a BBC-ben nyilatkozott a cég, hogy ők felelősek a folyó vörös színéért. Emellett elmondták, hogy a vörös szín nem veszélyes senkinek sem az életére, de ez az embereket nem annyira győzte meg.   forrás: bizzarium.com

Rémtörténetek 1. rész

A megszállott lány 1936. február 13-án a 19 éves Giuseppe Verardi holttestét a Siano és Catanzano közötti híd alatt találták meg, Olaszországban. A ruhái szétszórva hevertek körülötte, csak alsónemü volt rajta. A városi hatóság öngyilkosság mellett döntött, a fiú hozzátartozói viszont nem értettek egyet, mivel sérülései komolyabbak voltak annál mint amit a tízméteres zuhanás okozott volna. 1939. január 5-én  különös eset történt. A 17 éves Maria Talarico, aki nem ismerte Giuseppe-t, éppen a hídon ment át a nagyanyjával, amikor hirtelen térdre rogyott, és delíriumba esett. A nagyanyja egy járókelő segítségével hazakísérte a lányt. Amikor a lány magához tért, már nem önmaga volt. Idegen férfihang szólalt meg a szájából, és azt állította, ö Giuseppe Verardi. Giuseppe nyughatatlan szelleme teljesen hatalmába kerítette Mariát, még levelet is írt az anyjának a saját kézírásával. Ugyanezen a napon, este a kísértet különös pantomimra kényszerítette Mariát, amelyben újraélte az utolsó estéjét Sianoban. Eljátszotta, hogy iszik és kártyázik, mint Giuseppe azon a végzetes estén. A kísértet rengeteg bort ivott, bár Maria soha nem fogyasztott többet egy pohárkánál étkezés után. Ezután Maria verekedést színlelt a kártyapartnerekkel, amely feltehetöleg a hídon zajlott le. Giuseppe anyja másnap meglátogatta Mariát. A szellem azonnal megismerte és leírta sérülései jellegét. A gyilkosait is megnevezte, akik közül csak kevesen éltek már Sianoban. Maria ugyanezen a napon, még mindig megszállott Állapotban, elment a végzetes hídhoz. Levette ruháit, és pontosan úgy feküdt le a földre, ahogy a fiú testét megtalálták. Néhány perc múlva felébredt és semmire nem emlékezett. Olaszország egyik leghíresebb lelki jelenségekkel foglalkozó tudós, Ernesto Bozzano tanulmányozta az esetet és 1940-ben beszámolót írt róla. EMBERI ÖNGYULLADÁSOK 1951. július 2.-án, a floridai St. Petersburgben a 67 éves Mary Reeserrel végzett a tűz, csak a mája, lába és a koponyája egy darabja maradt meg. 1964. november 8.-án, a pennsylvaniai Upper Darby-ban az 51 éves Helen Conway kapott lángra. Ugyancsak Pennsylvaniában, a 92 éves dr. John Irving Bentley-t hasonló körülmények között találták meg 1966. december 5.-én; csak az egyik lába maradt meg. Mindössze három a hasonló, tragikus halálesetek tucatjai közül melyekre azonnal lecsaptak a szenzációhajhász bulvárlapok. Az azonban tény, hogy igen ritkán, de előfordul, hogy valóban így hal meg valaki. 1985. január 8-án a 17 éves Jacqueline Fitzsimmons, aki szakácsnak tanult a Halton Technikal College-ban az angliai Cheshire Widnes nevű városában, már kiment a konyhából, és az osztálytársaival beszélgetett a folyosón, amikor hirtelen lángra lobbant. J. először égő érzésről panaszkodott a hátában a barátnőjének, Karen Glenholmesnak. – J. azt mondta, nem érzi jól magát – mesélte Karen. – Füstszagot éreztünk, aztán lángolni kezdett a blúza. Kiabálni kezdett, hogy segítsünk, és azt mondta, az egész teste ég. Pillanatokon belül már a haja is lángolt. A közelben lévő oktatók és tanulók letépték J. kötényét, és megpróbálták eloltani a ruhájába kapó lángokat. Ezután sietve kórházba vitték, ahol kiderült, hogy égési sérülései nagyon súlyosak; bőrének 18%-a elégett. Tizenöt napos intenzív kezelés után a lány meghalt. Bert Gilles, cheshire-i tűzoltótiszt elismerte, hogy ő is értetlenül áll az esettel szemben. – Hét szemtanút is kikérdeztem – mondta -, de eddig semmilyen magyarázatát nem találtam a tűznek, bár nem zárhatjuk ki az öngyulladás lehetőségét. A halottkémi jelentés megállapította, hogy J. F. ,,szerencsétlenség” követkztében halt meg, ami igaz is.     Egy igazán ijesztő eset Az egyik különösen ijesztő eset 1978. október 3-án, este kilenc óra táján történt, amikor egy férfi, kétéves lánya társaságában egy hegyre autózott fel, Sayama City közelében. A férfi egy falatozó tulajdonosa, aki buzgó rádióamatőr is volt egyben. Azért utazott ezen a tájékon, hogy nem korlátozott rádióadást és –vételt tudjon létesíteni fivérével, aki tőle nagyon messze élt. Egyszer csak az autó utasterében hirtelen nagy világosság támadt. A fény érdekes módon azonban csak az utastérre korlátozódott, semmi sem szivárgott ki a kocsi ablakán. A következő pillanatban a férfi észrevette, hogy az idáig nyugodtan ült kislánya a hátsó ülésen fekszik, és erősen habzik a szája. Ugyanabban a pillanatban észrevett egy kör alakú, narancsszínű fényt, ami áthatolt a szélvédőn keresztül a hasához. Látta, hogy a fény az ég egy pontjából ered, és határozottan érezte, hogy valami fémes tárgy nyomódik a jobb halántékához. A kocsi mellett egy földönkívüli, humanoid lényt vett észre, akinek a szájából egy csőszerű valami nyúlt ki, és ez volt az, ami a halántékához nyomódott. Vajon a lény így olvasott a férfi agyhullámaiban, vagy pedig valamiféle elektromos energiát szerzett ezáltal. A szemtanú elmondása szerint a humanoidnak kerek arca, két hegyes füle, két apró, mozdulatlan, kékesen ragyogó szeme volt, de nem volt nyaka, és egy háromszög alakú bemélyedés volt a homlokán. Szája a csövet tartotta, orrot nem lehetett látni. Amikor megpróbálta beindítani az autót, hogy azonnal elmeneküljön, a motor nem indult, és a lámpák sem működtek. Egyszer csak a lény elhomályosodott, majd eltűnt, és vele együtt a narancsszínű fény is. Az utastér világítása normális lett, a berendezések újra működni kezdtek, a motor azonnal beindult, a kislány pedig azonnal vizet kért az apjától   Rémtörténet 4 barátnő megbeszélte, hogy elmegy este moziba, a 21:00 órás filmre. A megadott időpontban elmentek a mozi elé, de csak 3-an. A 4. lánynak se híre, se hamva. Gondolták késni fog, ezért bementek a moziba. Megnézték a filmet,  kimentek a mozi elé. A barátnőjük még mindig nem volt sehol. Elindultak az egyik lány házába. Út közben, a mozitól nem messze, látták, hogy egy nagy tömeg állja el az utat. Megkérdezték, mi történt! Az egyik lakostól tudták meg, hogy 21:03-kor szándékosan elütöttek egy lányt. A 3 barátnő közelebb ment, és látták, hogy akit elgázoltak, az a barátnőjük volt. Az út többi részét sírva tették meg. Mikor odaértek a házba, az egyik lánynak egy őrült ötlete támadt: idézzék meg az elhunyt barátnőjük szellemét. Nehezen ugyan, de a többiek is belementek. Az asztalhoz ült a 3 barátnő. Gyertyákat gyújtottak -bár korom sötét este volt kint- elhúzták a függönyt. Megfogták egymás kezét, majd elkezdték mondani: Sarah (hívjuk így), kérlek, ha itt vagy, adj jelet! Majd hirtelen a függöny felszállt, és a gyertyák kialudtak. Mikor meggyújtották őket, látták, hogy a tükörre rúzzsal fel van írva: itt vagyok! Az egyik lány ezt mondta: Sarah, ha tudsz, kérlek áruld el, ki ölt meg. Bekapcsolódott a telefon üzenetrögzítője, egy üzenetet jelzett.

Szellemjárta helyek, ahonnan biztosan te is menekülnél

A thrillerekben és horrorfilmekben ijesztő, de egyben szórakoztató dolog is számunkra, ha azt látjuk, hogy a szereplők ijesztő helyekre merészkednek. A valóságban viszont ez nem lenne ilyen buli – a következő helyeken biztos, hogy téged is kitörne a frász, és egy idő után száz százalék, hogy elmenekülnél. Íme a világ legrémisztőbb helyei, szellemfotókkal!   Union Cemetery, temető Connecticutban Amerika leginkább kísértet-járta temetőjeként is emlegetik a Union Cemetery-t, ahol biztos, hogy még a legbátrabbaknak is inukba szállna a bátorságuk. Az itt felbukkanó szellemek közül a legismertebb a Fehér asszony, akit lefilmezni és lefotózni is sikerült már. A Pokol kapuja, Türkmenisztán A szovjet tudósok által lángra lobbantott gázmező kísérteties látványt nyújt – mindenki elkerüli, csak valami rejtélyes módon a pókok nem, sőt, azok kifejezetten vonzódnak hozzá. Whaley-ház, San Diego Az itt élők mind rejtélyes halált haltak, de azóta többször látták a szellemüket, és volt, akit le is fotóztak. Raynham Hall, Anglia A világ egyik leghíresebb szellemfotója itt készült. Ezen a Brown Lady néven emlegetett kísértet lefelé tart a lépcsőn, de érdekes módon a fotó elkészülte óta nem jelent itt meg újra senkinek sem. Willard elmegyógyintézet, New York A körülbelül 50 000 beteg fele itt halt meg. Csoda, ha meggyötört kísértetek járnak ide vissza, hogy a frászt hozzák a bemerészkedőkre? The Tower, London Boleyn Anna szellemét többször is látták itt, számos helyen felbukkant 1536 óta. Pickens megyei bíróság, Alabama A képen látható kísértet állítólag nem más, mint Henry Wells, akit a helyi feljegyzések szerint valószínűleg hamisan vádoltak meg a bíróság leégetésével, és ártatlanul lincseltek meg 1878 egyik viharos éjszakáján, ezért szelleme nem tud nyugodni. Mirny gyémántbánya, Kelet-Szibéria Készen álltok egy utazásra a Pokolba? Elhagyott ház és autók, Seneca Lake, New York Itt már csak attól feláll a szőr a hátunkon, ha rápillantunk a házra, és a körülötte álló elhagyott autókra… Elsüllyedt jacht az Antarktisz közelében Vajon milyen titkokkal süllyedhetett örökre ebbe a jégsírba ez a jacht? Six Flags Jazzland, New Orleans A Katrina hurrikán után vált elhagyatott helyszínné, azóta a madár sem jár ott – csak néhány vállalkozó kedvű horrorfilmes. Ez a fotók láttán nem is véletlen. I.M. Cooling Tower, Belgium Már az elhagyott épület furcsa szerkezetétől kiver minket a víz. Vízalatti város, Shicheng, Kína Az 1341 éves város 1959-ben süllyedt a víz alá, de a mai napig tökéletes állapotban van. Vízalatti Krisztus-szobor, San Fruttuoso, Olaszország Guido Galletti az 1950-es években alkotta meg ezt a szobrot, majd a víz alá süllyesztette. Vajon mit akart ezzel mondani? Párizsi katakombák Valószínűleg 6 millió ember csontjai és koponyái kerültek ide a történelem során. Üresen álló katonai kórház, Beelitz, Németország Ti vállalkoznátok egy kis nézelődésre odabent? Mi biztosan, bár az tuti, hogy egyik helyiségben sem szívesen maradnánk egyedül…   forrás: offline.hu

A holtak hangja

A technológiai fejlődés adta lehetőségek spirituális kiaknázásáról és a szellemekkel való kapcsolatfelvétel tudományos lehetőségéről először Thomas Alva Edison nyilatkozott 1920. október 30-án, nem kisebb sajtóorgánum, mint a Scientific American hasábjain. Az akkor 73 éves feltaláló beváltotta, hogy olyan eszköz létrehozásán fáradozik, amelyet a másik életben élő személyiségünk meg tud mozgatni, vagy hatással lehet rá. Ez volt az első próbálkozás azok közül, amelyek a szellemekkel való kapcsolatteremtést technikai eszközökkel kívánták megvalósítani, de Edison halála miatt a szerkezet befejezése már nem sikerülhetett. Tizenöt évvel később, a rádió tökéletesítésén fáradozó Guglielmo Martoní szintén egy, a szellemvilággal kapcsolatot létesítő készüléken dolgozott, de Edisonhoz hasonlóan ez a készülék sem készülhetett el a fizikus 1937-ben bekövetkezett halála miatt.   Bár a háború kitörése az ilyen kísérleteknek véget vetélt a technika fejlődésére óriási hálással volt. Hatalmas fejlődésnek indult az elektronika, a rádiózás és szinte mindenféle kommunikációs tevékenység. Megvalósul! a televízió, a rögzített képfelvételek nagy távolságra történő továbbításának eszköze, és a sort még hosszasan folytathatnánk. A rádió a háború mindennapos, elengedhetetlen eszközévé vált, és a hangok lemezre rögzítése sem jelentett már újdonságot. A 40-es évek közepén azonban egyre több olyan megmagyarázhatatlan eseményről érkezett jelentés, amikor a bombázókötelékeket irányító és figyelő rádióállomások furcsa zörejeket, emberinek tűnő hangokat, beszédfoszlányokat, sőt később konkrét üzeneteket is fogtak az éterből. Csakhogy ezeknek az üzeneteknek a feladói olyan pilóták voltak, akik napokkal, heteken korábban hős halált hallak légi hadviselés során… A halott pilóták adásai általában vagy egy már ismert eseményre, egy adott bárd cselekményre vonatkoztak, vagy közvetlenül a pilóta családjának, feleségének szóló személyes üzenetek voltak.   Természetesen akkor mindezt az ellenség dezinformációs tevékenységének tartották, és a rádiósok közül csak kevesen vélték úgy, hogy az üzenetek valóban a túlvilágról jöttek. Húsz évnek kellett eltelnie, míg egy svéd feslő, zenész és filmproducer különös véletlen esete felkeltette a tudomány érdeklődését a titokzatos, semmiből jövő hangok iránt A svéd művész, Fridorich Jürgenson vidéki villája közelében madárhangok rögzítése közben valami mást is felvett hordozható magnetofonjára, ami halk emberi hangoknak, svéd ás norvég beszédnek tűnt. Mivel a villa melletti parkban akkor Jürgonsonon kívül senki sem tartózkodóit, a filmproducer úgy vélte, egy rádió adását sikerült rögzítenie, és mivel meglehetősen furcsállta a dolgot megismételte kísérletét Ismét kiment a parkba, és miután meggyőződött róla, hogy a közelében senki sem tartózkodik, bekapcsolta a magnót A visszajátszott felvételen ekkor újabb hangokat lehetett felfedezni, amelyek tulajdonosai ezúttal közvetlenül Jürgonsonhoz szóltak azt állítva, hogy az ő rokonai. A svéd kísértetei éveken át tartottak, majd 1964-bon megjelent Hangok a világűrből (Voices From The Universe) című könyvében bemulatta mindazokat a bizonyítékokat, amelyeket fel évtized alatt sikerüli összegyűjtenie. A technikai spiritizmus tehát nem a képzelet szülötte. Több mint spiritizmus, de még nem igazi tudomány. A semmiből jövő titokzatos hangok létezése viszont alátámasztja a paranormális jelenségek létezéséi, míg a Bender-Jürgenson kísérletek Dr. Konstantin Raudlve eredményeivel és a goniométerrel kiegészülve egyértelműen új irányt szabnak a parapszichológiai kutatásoknak és talán a spiritizmus fejlődésének is…   forrás: paranormal.hu

Harold, a démoni baba

Harold több embernek is fejfájást okozott az elmúlt években. Anthony nem fél a megszállt tárgyaktól, sőt, 2004-ben kifejezetten olyan dolgokat vásárolt az interneten, amelyekről az a hír járta, hogy szellemek kísértik. A férfi ekkor szerezte meg Haroldot, akinek a korábbi gazdája azonnal aggódni kezdett a vásárló miatt.   Az 1930-as évekből származó, elég rossz állapotban lévő baba, azonban eleinte nem okozott gondot. Amikor megérkezett Anthony házába, akkor a férfi EMF detektorral vizsgálta meg, de az nem jelzett szellem aktivitást. A férfi kissé csalódottan fogadta el, hogy a szerzeménye nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, de azért tett a baba mellé egy feszületet és szentelt vizet.baba2Néhány nappal később Anthony elvitte Haroldot az egyik barátjához, akivel felvételeket készítettek. Ezeket visszahallgatva döbbenten hallották, hogy valaki a „fogd be, ribanc” szavakat mondja a szalagon. Ez után a babával senki sem foglalkozott, majd 8 évvel később, 2013-ban újra elővették a tárolóból. Anthony képeket készített Haroldról, majd feltette az internetre a fotókat, amivel kapcsolatban több érdekes visszajelzés érkezett. Sokan állították, hogy megfájdult a fejük a képektől. Akadt, aki arra riadt fel az éjszaka közepén, hogy olyan érzése támadt, mintha Harold őt figyelné a sötétben. A babát később a jól ismert mexikói babaszigetre is el akarták szállítani, de végül maradt a gazdájánál. Később egy médium erősítette meg, hogy a babát szellemek szállták meg. A hír elterjedt, és egy televíziós társaság műsort készített, amelynek nézői közül többen arra panaszkodtak, hogy megfájdult a fejük. Habár a legfrissebb vizsgálatok szerint Haroldot démon szállta meg, Anthony mégsem fel, és továbbra is együtt él a babával.   forrás: paranormal.hu

Rémtörténetek a londoni temetőkből

Nyomornegyed, járványok forrása és tragikus gyilkosságokról vallanak a városi sírkertek.   A londoni temetők hemzsegnek a paranormális jelenségektől, ami nem meglepő, ha közelebbről megismerkedünk a sírkertek rémes múltjával. A viktoriánus korban ugyanis olyan hanyagul kezelték a temetőket, hogy az reformra szorult. Ennek volt a legelkötelezettebb híve George Alfred Walker, aki egy egész könyvet írt a londoni temetőkkel kapcsolatos problémákról. Az egyik ilyen gond az volt, hogy éjszaka nem a szellemek, hanem a sírrablók jelentek meg a temetőkben. Walker leírta, hogy a temetők felől borzalmas szag terjeng, mert a rablók kiásták a tetemeket, megcsonkították azokat, majd újra eltemették őket, ám ilyenkor több emberi maradványt is a földön hagytak. A szagért az is felelős volt, hogy több koporsón vágtak egy lyukat, hogy a gázok könnyebben távozzanak, ám így a betegségek is gyorsan terjedtek. Az is problémát okozott, hogy a koporsókat gyakran tüzelőnek használták, az emberi csontokat pedig trágyának. Walker makacsul kiállt a temetők reformjáért, hiszen a szag mellett tudta, hogy a járványok hatalmas pusztítást okoznak, ám a koleravírus volt az, ami igazán szükségessé tette a reformokat. A londoni temetők egyes sírjai is szörnyű történetet mesélnek el, amelyek hallatán nem meglepő, ha nyughatatlan lelkek bolyonganak a sorok között. Elizabeth Siddal: John Everett Millis Siddal történetéből nyert ihletet Ophelia alakjához. Siddal beteges lányként órákat pózolt egy fürdőkádban, majd évekig modellként dolgozott. A nő később megismerkedett Gabriel Rossettivel, akihez feleségül ment. A pár házassága nem volt boldog, mert miután a gyermekük halva született, Rossetti rengeteg nőve megcsalta a nejét, aki 1862-ben megölte magát. A holttestét a paranormális körökben híres Highgate temetőben hantolták el.     Jane Clouson: Jane Marie Clouson tragédiája szomorú emlékeztetője annak, hogy az 1800-as években milyen problémákat jelentettek a társadalmi különbségek. A 17 éves Jane története 1817-ben repít vissza minket. A lányt vérbe fagyva, de még életben találták meg, ám a kórházba szállítás után néhány nappal meghalt. A támadás előtt Jane Ebenezer Pook családjánál dolgozott. Jane csendes, tisztelettudó alkalmazott volt, ám másfél héttel később kirúgták, és csúnyán összeverték. A nyomozásból kiderült, hogy a lánynak viszonya volt Edmunddal, a család fiával, ám a férfi letagadta a kapcsolatot, és azt állította, hogy Jane mocskos volt. Ez az állítás valószínűleg igaz, mert Jane 7 hónapos terhesen halt meg. Edmund azonban ennyivel nem úszta meg a gyanúsítást, hiszen korábban ő vásárolta azt a kalapácsot, amelyről kiderült, hogy az volt a gyilkos fegyver. Ennek ellenére a férfit később elengedték, ám a londoni polgárok fellázadtak, és később feljelentették a Pook családot, Az, hogy ki gyilkolta meg Janet, örök rejtély maradt. Cross Bones Temető: A XII. század óta létezik az a sírkert, ahova azokat a rossz hír nőket temették el, akik South Banken dolgoztak. Mivel ezek a nők nem éltek istenfélő életet, ezért nem nyugodhattak szent temetkezési helyeken. A Cross Bones temető évszázadokig a legismertebb nyomornegyed volt Londonban. Az 1830-as és 1840-es években egyre több holttest került jelöletlen sírokba, majd 1853-ban bezárták a temetőt. A papság ekkor aggódni kezdett, mert szerintük nem temették elég mélyre a holttesteket, s ebben nem tévedtek, mert több elhunytat csak 60 centi mélyre földeltek el. Később 148 csontvázat emeltek ki a földből. 1883-ban építési területté nyilvánították a temetőt, ám a járványveszély miatt nem építettek ide semmit. Napjainkban pedig tárolóterületnek használják az egykori temetőt. (Forrás: trueway.hu)

Hátborzongató temetők furcsa múlttal II. rész [18+]

Sok ember fél a temetőkben, főleg este, sokan pedig úgy gondolják, hogy egy  temetőnél nincs is békésebb. A következő képek valahogy bennem félelmet keltettek! És benned? 1. Greyfriars Kirkyard, Edinburgh, Scotland A temető az egykori kolostor kertjében épült az 1950-os években. Úgy tartják, hogy Skócia leginkább kísértetjárta helyéről van szó. 1691-ben ide temették el a hírhedt skót ügyvéd George Mackenzie. Mackenzie a 17. században elismert jogi szakember volt, és egyben felelős mintegy 1200 skót ember bebörtönzéséért, megkínzásáért. A különösen kegyetlen kínzások miatt, amiket a rabokon végzett el kiérdemelte a „Véres Mackenzie” nevet. Halála után Greyfriarsben temették el, azonban díszes mauzóleuma már egy jó ideje nem csendes és nyugodt… A temetőben mindig is megfigyeltek megfigyeltek megmagyarázhatatlan jelenségeket: váratlan ájulások, bőrön keletkező vágások, zúzódások, kisebb-nagyobb sérülések. 2. Glasnevin Cemetery, Dublin, Írország A 120 hektáros Glasnevin sírkertet egy újfundlandi kutya szelleme kísérti, aki nem volt hajlandó elhagyni gazdája sírját és éhen halt a temetőben. Az ember legjobb barátja valóban a kutya életében, és halálában is.    3. Howard Street Cemetery, Salem, Massachusetts Salem az USA leginkább kísértetjárta városa, amit egy régi boszorkány vadászatnak köszönhet. 1692-ben Giles Corey kínzások következtében vesztette életét, mert nem volt hajlandó bevallani bűnösségét boszorkánysággal kapcsolatban. Utolsó leheletével megátkozta a várost. A legenda szerint Corey megjelent az 1914-es nagy tűzvész előtti napon. Ma az emberek azt állítják, hogy többször látták a szellemét a sírok között.  4. Capela dos Ossos, Portugália A kápolnát 1816-ban építették hozzá a főtemplomhoz. Bejárata felett kb. az Állj meg itt és gondolj a sorsra, ami téged is elér felirat olvasható. Azért hozták létre, hogy emlékeztessen a földi lét múlandóságára. A kápolna maga nem nagy, de elég hátborzongató. Több mint 1200 karmelita szerzetes csontjai borítják a falai és a boltozatos mennyezet minden négyzetcentiméterét. Ezek egyrészt koponyák, másrészt combcsontok a fal habarcsába ágyazva, meghatározott rend szerint. 5. Feltámadás temető, Chicago, USA A „feltámadás” temetője egyáltalán nem átlagos hely. A helyszín valójában nagyon szép, éppen ezért nagyon messze áll a félelmetestől. Azonban Chicago hírhedt szelleme, Mary a temetőben kísért. A pletyka szerint éjjelente jelenik meg egy fiatal lány szelleme. Az emberek 1930 óta számolnak be a jelenéséről. Több kamionos, valamint sofőr számolt be arról, hogy felvett egy fiatal stoppos lányt, aki fehér ruhában volt, majd amikor közeledni kezdtek a „feltámadás” temetőjéhez, a lány arra kérte a sofőröket, hogy álljanak meg, és kiszállt, majd eltűnt a temetőben. 6. Witches Cemetery, Tennessee, USA Ez talán az egyik legkevésbé ismert amerikai temető. Viharvert kövek jelölik a halottak nyughelyét. Észlelések szerint furcsa fények látszódnak éjjelente az erdőben, de feláldozott állatmaradványokat is találtak már a temető udvarában.    7. La Noria Cemetery, Chile A temető egy elhagyott bányavárosban található. Állítólag a városban is megfigyelhetőek természetfeletti jelenségek. Azonban az elhagyott falu fénypontja a temető, ahol rengeteg nyitott sír található. Ugyan azt pontosan nem lehet tudni, hogy miért.   8. Sedlec Ossuary Near Kutna Hora, Czech Republic A sedleci osszárium római katolikus kápolna és csontház Kutná Hora külvárosában. Az osszárium mintegy 40 000 csontvázat tartalmaz, amelyek művészi elrendezésben díszítik a kápolna belső terét. Magától értetődik, hogy az emberek azt mondják, hogy ez egy kísértetjárta hely. Érdekesség az egészben az, hogy annak ellenére, hogy a holtak csontjait használják fel a dekoráláshoz, a szellemeik ezért nem haragszanak.    Forrás: Google      

Az 4 legbizarrabb rejtély a 19. században

Furcsa és megmagyarázhatatlan események mindig voltak a történelem során. Furcsa események, titokzatos bűncselekmények, amikre nincs egyértelmű magyarázat. Íme néhány ilyen rejtély a 19. századból.   1801. augusztus 6-án hajnal 2 óra körül Sir Jonah Barrington egy ír bíró, ügyvéd és politikus furcsa dolgot tapasztalt, amit talán soha nem felejtett el. Lord Barrington és felesége lágy zenére ébredt az éjszaka közepén, ami valamiért félelemmel töltötte el őket. A hang egyre hangosodott és panaszosabb lett, ekkora felkeltek az ágyból, és próbálták megállapítani, honnan jöhet. Azonban a hang úgy tűnt, mintha mindenhonnan jönne. Körülbelül 30 perc telhetett el, mikor különös sírás, mély, zokogó sóhaj hallatszott a zene alól: „Rossmore! Rossmore! Rossmore!”, majd minden elcsendesült. Barringtonsék visszafeküdtek az ágyba, majd megbeszélték, hogy senkinek nem beszélhetnek erről a dologról. Másnap reggel 7 órakor Lord Barrington hangos kopogásra ébredt. Egy szolga hozta a szörnyű hírt: bár a látszólag egészségesnek tűnő szomszédja, és a család jó barátja Lord Rossmore éjjel 02:30kor meghalt.   1830 körül Skóciában a Benbecula szigeten egy nő lábat akart mosni egy zátonynál, amikor megpillantott egy furcsa lényt, aki úgy nézett ki, mint egy miniatűr nő. A lény nyugodtan úszkált a tengerben. A nő odahívta a barátait, hamarosan egy egész csoport nézte a furcsa lényt. Néhány ember próbálta elfogni, de az elúszott. Aztán néhányan kövekkel kezdték el dobálni, az egyikük el is találta, a lény nem tért vissza eddigi helyére. Pár nappal később egy holtesetet találtak a tengerparton. Sok-sok ember jött el megnézni a furcsa lényt, akit a következőképpen írtak le: mérete egy jól táplált három-négy éves gyereké, abnormálisan fejlett mellek, hosszú, sötét, fényes haj, nagyon puha fehér bőr. Más szóval: egy sellő. A testet a parthoz közel temették el.   Rugólábú Jack vagy Rugóláb Jack (Spring-heeled Jack) az angol folklór egy alakja, különös lény, aki állítólag Angliában létezett a viktorianus korban. Az első pletykák egy különös ugráló férfiról már 1817 táján közszájon forogtak, de az első hivatalos jelentés időpontja 1937 szeptembere. Egy londoni üzletember késő este hazatérőben tanúja volt, ahogy egy titokzatos figura könnyűszerrel átugrott a temető magas kerítésén és éppen előtte ért földet. Támadás nem történt, de a férfi leírása zavarbaejtő volt: izmos férfiember ördögszerű vonásokkal, mint hosszú, hegyes orr és fülek és kiugró, világító szemek. Nem sokkal később ugyanez a figura egy csapat járókelő elé ugrott és rátámadt az egyik nőre, aki a többiekkel együtt mégis el tudott menekülni, miután elszakította a kabátját. Egyikük viszont, egy Polly Adams nevű felszolgálónő megbotlott és elesett; a rendőrség később ugyanott talált rá. Állítása szerint a támadó letépte a felső blúzát, és miután megragadta a meztelen mellét, mély sebet ejtett a hasán a karmával, eszméletlen és vérző állapotban, de életben hagyva őt. 1838. február 19-ének éjjelén Jane Alsop egy magát rendőrnek kiadó személynek nyitott ajtót, aki azt mondta neki, hogy „Hozzon valamit, amivel világítani lehet! Az imént kaptuk el Rugólábú Jacket a sikátorban!” A nő gyertyával a kezében ment ki, ám a férfi ekkor rátámadt. Az egyik nővére mentette őt meg, ám a támadó ekkor hirtelen elillant. Alsop kisasszony a rendőrségen a következő személyleírást adta támadójáról: kékes fehér lángnyelveket okádott a szájából, miközben szemei vörös tűzgolyókként izzottak. Fején sisak volt és testéhez simuló ruhát hordott. Az 1870-es években is többször látni vélték, 1904-ben pedig Liverpoolban látták őt ugrálni a háztetőkön, de nem tudták sarokba szorítani, mert felszívódott.   A 19. század végén Mrs. Sarah Pardee Winchester kettős örökséghez jutott – a Winchester fegyvergyárból származó vagyonhoz és a bűntudat terhéhez. Amikor meghalt a férje, egy médium azt közölte vele, hogy a fegyverekkel meggyilkoltak szelleme nem lel nyugalmat. Egyetlen gyógyír létezik: olyan házat kell építenie, amely sosem készül el. 1884-ben vásárolt egy tanyaházat San Joséban, és építőmunkások csapatait vette alkalmazásba, akik 38 éven át, egészen a haláláig az ő tervei alapján dolgoztak minden egyes napon. Hatalmas, bizarr kastélyt emeltek 160 szobával, 40 lépcsőházzal (némelyik nem vezet sehova) és 467 ajtóval (némelyik falra nyílik). Nem bizonyított, hogy kísértetjárta a ház, bár Sarah meg volt győződve erről, és gyakran beszélt is a szellemekhez.   Forrás: Google

A halál utáni élet reménye élteti a kísérteteket

Mai modern világunkban még mindig sokan hisznek kísértetek, természetfeletti lények létezésében, és egész iparágak épülnek az emberek ijesztgetésére. Miért fogékony sok ember a természetfeletti jelenségekre? A válasz evolúciós okokban és a lélek halhatatlanságába vetett hitben keresendő.   Paranormális reneszánsz Az utóbbi évek kutatásai alapján a nyugati országokban a paranormális hiedelmek reneszánszukat élik. Egy 2013-as felmérés alapján az amerikaiak 42 százaléka hisz a szellemek létezésében. Ennél is magasabb (52 százalék) a brit kísértethívők aránya. Ezekben az országokban komplett iparág épült ezekre a hiedelmekre. A paranormális turizmus során csak az Egyesült Királyság területén tízezer kísértet járta helyszín látogatható, a HauntedRooms.co.uk című weboldalon pedig külön rá lehet keresni azokra a hotelekre, amelyeket beszámolók szerint szellemek látogatnak.   illusztráció   A magyarországi szellemhívőkről átfogó felmérést legutoljára 2010-ben készített a Tárki közvélemény-kutató cég. Az eredmények alapján a hazai lakosság szkeptikusabb nézőpontot képvisel a kísértetekkel kapcsolatban: a magyarok kevésbé hisznek a sorsszerűségben és az erre épülő szolgáltatásokban (jósok, horoszkópok), illetve a halálon túli életben, az ufókban vagy a szellemekben.   Ázsiában kulturális szerepük van Justin McDaniel, a Pennsylvaniai Egyetem vallástudományi professzora szerint Ázsiában a szellemekbe vetett hit még beágyazottabb, mint a nyugati kultúrában. A kísértetek személyisége is más a keleti kultúrkörben: általában semlegesek, akiket ki lehet békíteni különböző szertartásokkal, de ellenségessé válhatnak, ha provokálják őket. Kínában, Malajziában, Szingapúrban, Vietnamban és Thaiföldön a holdnaptár hetedik hónapjában (ami az idén augusztusra esett) tartják az Éhező Szellemek Fesztiválját. Ezen a napon a hagyományok szerint az ősök szellemei éhesen visszatérnek a túlvilágról, ezért az emberek oltárokat emelnek a házakban és ezekre különböző ételeket helyeznek el. A fesztivállal párhuzamosan – tehát a hetedik holdhónapban – kezdődik el Tajvanon a Szellemek Hónapja. Az itt élők hite szerint ebben az időszakban az ártó lelkek is kiszabadulnak a túlvilágról, és igyekeznek mindent megtenni annak érdekében, hogy az embereket különböző szerencsétlenségek érjék. Már tudományos kutatásban is kimutatták, hogy ebben az időszakban az emberek kockázatkerülőbb magatartást tanúsítanak, ami a halálozási statisztikák csökkenésében nyilvánul meg. McDaniel szerint mind Ázsiában, mind Nyugaton a tudomány, a szkepticizmus és a közoktatás felemelkedése ellenére továbbra is erős maradt a szellemekben való hit. Ez a kutató szerint különösen a világias Japánon és a liberális, modern szemléletű skandináv államokon vehető észre, ahol sokan hisznek a paranormális jelenségekben.   Mi áll a paranormális élmények mögött? Meglepően magas azoknak a száma, akik személyesen élnek át paranormális élményeket. Egy 2011-es kutatásban egy amerikai egyetem hallgatóinak 28,5 százaléka számolt be arról, hogy tapasztalt már természetfeletti jelenségeket személyesen is. Ha hiszünk a szellemekben, vagy egy olyan helyszínen tartózkodunk, amit sokan elátkozottnak vélnek, számítsunk arra, hogy szinte biztosan szembesülünk valamilyen furcsa jelenséggel. Ezek a tapasztalatok természetesen pszichológiai okokkal magyarázhatók. Egy 2002-es angol tanulmányban a látogatókat a Hampton Court Palace-ba vitték. A palotát – amely London egyik legszebb építménye – sokan kísértetjárta helynek tartják. A kutatás eredménye szerint azok, akik eleve hittek a szellemekben, jóval több paranormális élményt éltek át, mint a nem hívők. A túra során ugyancsak több szokatlan tapasztalatról számoltak be azok az egyébként nem szellemhívő résztvevők, akiknek a kísérlet előtt a palotában történt megmagyarázhatatlan eseményekről meséltek. Az sem mindegy, hogy kitől értesülünk egy-egy természetfeletti eseményről. Egy 2011-es kutatásban arról értekeztek, hogy minél hitelesebb forrás (például szülő vagy barát) számol be egy paranormális jelenségről, annál inkább nő a szellemekkel kapcsolatos élmények száma a résztvevők körében. Azt is sikerült tanulmánnyal bizonyítani, hogy a szellemvadászokról szóló egyre népszerűbb televíziós valóságshow-k növelhetik azoknak a számát, akik hisznek a kísértetekben.   Az ismeretlen sajátos értelmezése „Az egész arra vezethető vissza, hogy az emberek értelmezni próbálják a számukra értelmezhetetlen eseményeket” – mondta Christopher French brit pszichológus, a Londoni Egyetem professzora. „Tulajdonképpen félreértelmezünk olyan zajokat vagy vizuális jelenségeket, amelyeknek megvan a maguk természetes magyarázata.” French szerint az emberek gyakran azt hiszik, hogy ha nem tudnak valamit megmagyarázni természetes okokkal, akkor egyből valamilyen természetfeletti történés állhat a háttérben. French úgy véli, a hallucinációk sokkal gyakrabban fordulnak elő a lakosság körében, mint azt általánosan hiszik. A kutató erre a legjobb példaként az alvási bénulást hozta fel. Az alvási bénulás (vagy alvásparalízis) közvetlenül elalvás előtt vagy felébredéskor jelentkezik, és legfeljebb egy-két percig tart. Az érintett a szemén kívül az izmait sem tudja megmozdítani, így még beszélni sem tud. Gyakran kíséri félelemérzet, társulhatnak hozzá hallucinációk (lidércnyomás) vagy testen kívüli élmény. Egy 2009-es kutatás szerint az emberek harminc-negyven százaléka tapasztal alvásparalízist legalább egyszer az élete során. Az érintettek közül öt százalék ráadásul hallucinációkról is beszámolt: egyeseknél szörnyszerű alakok jelentek meg, másoknál a légzés okozott nehézséget. Ezeket az élményeket a különböző kultúrák gyakran paranormális eseményekként értelmezik. Egy hongkongi kutatásban a tanulók harminchét százaléka számolt be arról, hogy legalább egy esetben volt olyan érzésük, mintha az alvási bénulás során egy szellem nyomta volna a testüket. Thaiföldön az állapotnak saját nevet is adtak („phi um”, azaz szellem által letakarva), Új-Fundlandon pedig a népi folklór (Vén Boszorkány) próbálta sajátos módon értelmezni a jelenséget.     French szerint az élményt legjobban a 18. századi svájci festő, Henry Fuseli „A rémálom” című műve szemlélteti, aki nagy valószínűséggel átélt egy hallucinációkkal kísért alvási bénulást.   A szellemek is az evolúció termékei Michael Shermer tudományos ismeretterjesztő, tudománytörténész, a Skeptics Society alapítója a „The Believing Brain” című könyvében arról írt, hogy a szellemekkel kapcsolatos hitünknek evolúciós gyökerei vannak. Shermer szerint arra vagyunk beprogramozva, hogy mindenütt ok-okozati összefüggéseket lássunk, még akkor is, ha azok nem léteznek. Erre a legjobb példa a pareidolia néven ismert illuzórikus érzet. A pareidolia bizonytalan és véletlenszerű ingereket (többnyire hangokat vagy képeket) konkrétnak és tisztán kivehetőnek tüntet fel (például a felhőkben állatok alakját látjuk, vagy emberarcot fedezünk fel a Holdban). A Brit Kolumbiai Egyetem 2013-as kutatásából kiderült, hogy azok az emberek, akik hajlamosak az antropomorfizálásra – azaz gyakran ruháznak fel emberi tulajdonsággal nem emberi dolgokat – sűrűbben hisznek a paranormális jelenségekben.   A hinni akarás ereje Christopher French szerint a szellemekben való hit egyik legerősebb mozgatórugója a halál utáni élet reménye. „A legtöbbünk valószínűleg nem szeret a saját halandóságára gondolni. Bármennyire is ijesztőnek tűnnek a szellemek és halott lelkek, tudat alatt rajtuk keresztül szeretnénk bizonyítani önmagunknak a lélek halhatatlanságát” – összegezte nézeteit a kutató a The Atlantic című amerikai kulturális magazin összeállításában.   Forrás: