Elhagyatott, szellemjárta intézet Magyarországon
Rejtélyes történet övezi az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet hátborzongató épületét. Nem kell ahhoz külföldre elutaznunk, hogy kísérteties helyeket keressünk fel, hiszen hazánkban is akadnak olyan épületek, amelyeknek már a kinézete is megijeszt, a hozzátartozó történet pedig végképp ránk hozhatja a frászt. Magyarország egyik legismertebb szellemjárta helye az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet, melynek megalapításának ötletét II. Lipót uralkodása idején vetették fel először, ám akkor még az egészből nem lett semmi. Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet ötletét több évtizeddel később valósították meg, amikor a környező országok már rendelkeztek pszichiátriai intézménnyel, ám ezeknek a vezetősége elutasította a magyar betegek ellátását. Ennek oka az volt, hogy Magyarország nem tudta megfelelően honorálni a segítségüket. Ez a viszonzás az lett volna, hogy a külföldi országok is küldhessenek betegeket a magyar intézetbe, ami nem létezett. Képforrás: http://szellemvarosok.blog.hu/ Ennek a problémának orvosolására kezdték el építeni a Budai Magyar Királyi Országos Tébolydát, Lipótmezőn. A helyszínválasztás azért esett Lipótmezőre, mert egyrészről hatalmas alapterületet foglalhatott el az intézmény, másrészről az erdős környezet is vonzó volt, harmadrészről ideális vízlelőhelynek bizonyult a hely. A négyszintes épületet, ami 800 fő befogadására volt alkalmas, késő romantikus stílusban húzták fel 1.670.700 forintból, amiben benne volt a korszerű felszerelések költsége is. A Budai Magyar Királyi Országos Tébolydát 1868. december 6-án nyitották meg 300 beteggel. A betegek kórtermei mellett orvosi-, nővérszobák, hatalmas konyha, irodák, raktár, 50 holdnyi erdő is tartozott az intézményhez, aminek az igazgatói székét Schnirch Emil foglalhatta el 1868-ról 1884-ig. A tébolyda betegei először úgy éltek a falak között, mintha börtönben lettek volna. A napra ritkán mentek ki, mert inkább a falakon belül, vagy csak a szobájukban maradtak. Az orvosok és az ápolók pedig csak a képzeletbeli család illúzióját keltették. A hatalmas erdőt eleinte nem használták terápiás célokra, sőt, a beteg a terület közelébe sem mehettek, mert az orvosok úgy gondolták, hogy nem tenne jót nekik az erdő. Az orvosok egyébként sem bonyolították túl a páciensek kezelését az első időkben, hiszen elsősorban kényszerzubbonyt és injekciókat használtak. A legszörnyűbb kezelés a cellába helyezés volt, ám tudjuk, hogy a világ más pszichiátriai intézeteiben ennél borzalmasabb technikákat is alkalmaztak a betegeken, úgyhogy a modern Magyarország első pszichiátriai kórháza nem volt annyira rémes hely. A húszas években minden más lett, mert az intézmény egyre barátságosabb hellyé változott. A börtönhatást felváltotta a családias, lakható légkör. A női betegek számára zongorával ellátott szalont rendeztek be, a férfiaknak pedig társalgót. A változás Oláh Gusztávnak volt köszönhető, aki 1910-től 1925-ig vezette az intézményt. Az igazgató engedélyezte, hogy sertéstelep, jéggyár működjön a területen, parkosított télikertet, teniszpályát, uszodát, kis színházat, modern konyhát, központi fűtést csináltatott. A betegek most már az erdőben is sétálhattak, de csak orvosi felügyelet mellett. Elindult a családterápia, valamint néhány szobát albérletként adtak ki, hogy a meggyógyult, de hontalan embereknek legyen hol lakniuk. Ők kimehettek a városba dolgozni, a szobáért pedig felárat fizettek. Stief Sándor 1945-től 1953-ig vezette az intézményt, amiből kiköltöztették a betegeket, mert a szovjet katonai parancsnokság foglalta el az épületet 1945 júniusában. A betegek 1946 szeptemberében térhette vissza, ám rajtuk kívül 800 menekült, tbc-s hadifogoly és 150 hátrahagyott orosz elme- és idegbeteg katona is ideköltözött. 1950-ben megnyitották az ország első gyermekpszichiátriai osztályát, majd 1952-ben átkeresztelték a kórházat Országos Ideg- és Elmegyógyintézetre. Innentől kezdve az Egészségügyi Minisztérium vezette, irányította, ellenőrizte az intézményt. 2007-ben mindenkit megdöbbentett, amikor egyetlen tollvonással megszüntették az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetet, a betegeket pedig szélnek eresztették. Ennek okát a mai napig nem tudjuk. Teóriák viszont akadtak. Volt, aki azt feltételezte, hogy lakóparkká alakítják az épületet, míg más parkolóházat várt, ám az elképzelések megbuktak, hiszen az intézmény még ma is ott, ugyanúgy áll a II. kerület, Páfrány utca 17/b alatt, mint 2007-ben. Az elhagyatott Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben bárki megnézheti a Pszichiátriai Képtár- Múzeum gyűjteményét, amit az itt kezelt betegek készítettek a több, mint száz év alatt. Az állandó kiállítás 130 festményből, grafikából, és rengeteg írásos anyagból áll. Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is! Forrás: trueway.hu
A halál utáni élet reménye élteti a kísérteteket
Mai modern világunkban még mindig sokan hisznek kísértetek, természetfeletti lények létezésében, és egész iparágak épülnek az emberek ijesztgetésére. Miért fogékony sok ember a természetfeletti jelenségekre? A válasz evolúciós okokban és a lélek halhatatlanságába vetett hitben keresendő. Paranormális reneszánsz Az utóbbi évek kutatásai alapján a nyugati országokban a paranormális hiedelmek reneszánszukat élik. Egy 2013-as felmérés alapján az amerikaiak 42 százaléka hisz a szellemek létezésében. Ennél is magasabb (52 százalék) a brit kísértethívők aránya. Ezekben az országokban komplett iparág épült ezekre a hiedelmekre. A paranormális turizmus során csak az Egyesült Királyság területén tízezer kísértet járta helyszín látogatható, a HauntedRooms.co.uk című weboldalon pedig külön rá lehet keresni azokra a hotelekre, amelyeket beszámolók szerint szellemek látogatnak. illusztráció A magyarországi szellemhívőkről átfogó felmérést legutoljára 2010-ben készített a Tárki közvélemény-kutató cég. Az eredmények alapján a hazai lakosság szkeptikusabb nézőpontot képvisel a kísértetekkel kapcsolatban: a magyarok kevésbé hisznek a sorsszerűségben és az erre épülő szolgáltatásokban (jósok, horoszkópok), illetve a halálon túli életben, az ufókban vagy a szellemekben. Ázsiában kulturális szerepük van Justin McDaniel, a Pennsylvaniai Egyetem vallástudományi professzora szerint Ázsiában a szellemekbe vetett hit még beágyazottabb, mint a nyugati kultúrában. A kísértetek személyisége is más a keleti kultúrkörben: általában semlegesek, akiket ki lehet békíteni különböző szertartásokkal, de ellenségessé válhatnak, ha provokálják őket. Kínában, Malajziában, Szingapúrban, Vietnamban és Thaiföldön a holdnaptár hetedik hónapjában (ami az idén augusztusra esett) tartják az Éhező Szellemek Fesztiválját. Ezen a napon a hagyományok szerint az ősök szellemei éhesen visszatérnek a túlvilágról, ezért az emberek oltárokat emelnek a házakban és ezekre különböző ételeket helyeznek el. A fesztivállal párhuzamosan – tehát a hetedik holdhónapban – kezdődik el Tajvanon a Szellemek Hónapja. Az itt élők hite szerint ebben az időszakban az ártó lelkek is kiszabadulnak a túlvilágról, és igyekeznek mindent megtenni annak érdekében, hogy az embereket különböző szerencsétlenségek érjék. Már tudományos kutatásban is kimutatták, hogy ebben az időszakban az emberek kockázatkerülőbb magatartást tanúsítanak, ami a halálozási statisztikák csökkenésében nyilvánul meg. McDaniel szerint mind Ázsiában, mind Nyugaton a tudomány, a szkepticizmus és a közoktatás felemelkedése ellenére továbbra is erős maradt a szellemekben való hit. Ez a kutató szerint különösen a világias Japánon és a liberális, modern szemléletű skandináv államokon vehető észre, ahol sokan hisznek a paranormális jelenségekben. Mi áll a paranormális élmények mögött? Meglepően magas azoknak a száma, akik személyesen élnek át paranormális élményeket. Egy 2011-es kutatásban egy amerikai egyetem hallgatóinak 28,5 százaléka számolt be arról, hogy tapasztalt már természetfeletti jelenségeket személyesen is. Ha hiszünk a szellemekben, vagy egy olyan helyszínen tartózkodunk, amit sokan elátkozottnak vélnek, számítsunk arra, hogy szinte biztosan szembesülünk valamilyen furcsa jelenséggel. Ezek a tapasztalatok természetesen pszichológiai okokkal magyarázhatók. Egy 2002-es angol tanulmányban a látogatókat a Hampton Court Palace-ba vitték. A palotát – amely London egyik legszebb építménye – sokan kísértetjárta helynek tartják. A kutatás eredménye szerint azok, akik eleve hittek a szellemekben, jóval több paranormális élményt éltek át, mint a nem hívők. A túra során ugyancsak több szokatlan tapasztalatról számoltak be azok az egyébként nem szellemhívő résztvevők, akiknek a kísérlet előtt a palotában történt megmagyarázhatatlan eseményekről meséltek. Az sem mindegy, hogy kitől értesülünk egy-egy természetfeletti eseményről. Egy 2011-es kutatásban arról értekeztek, hogy minél hitelesebb forrás (például szülő vagy barát) számol be egy paranormális jelenségről, annál inkább nő a szellemekkel kapcsolatos élmények száma a résztvevők körében. Azt is sikerült tanulmánnyal bizonyítani, hogy a szellemvadászokról szóló egyre népszerűbb televíziós valóságshow-k növelhetik azoknak a számát, akik hisznek a kísértetekben. Az ismeretlen sajátos értelmezése „Az egész arra vezethető vissza, hogy az emberek értelmezni próbálják a számukra értelmezhetetlen eseményeket” – mondta Christopher French brit pszichológus, a Londoni Egyetem professzora. „Tulajdonképpen félreértelmezünk olyan zajokat vagy vizuális jelenségeket, amelyeknek megvan a maguk természetes magyarázata.” French szerint az emberek gyakran azt hiszik, hogy ha nem tudnak valamit megmagyarázni természetes okokkal, akkor egyből valamilyen természetfeletti történés állhat a háttérben. French úgy véli, a hallucinációk sokkal gyakrabban fordulnak elő a lakosság körében, mint azt általánosan hiszik. A kutató erre a legjobb példaként az alvási bénulást hozta fel. Az alvási bénulás (vagy alvásparalízis) közvetlenül elalvás előtt vagy felébredéskor jelentkezik, és legfeljebb egy-két percig tart. Az érintett a szemén kívül az izmait sem tudja megmozdítani, így még beszélni sem tud. Gyakran kíséri félelemérzet, társulhatnak hozzá hallucinációk (lidércnyomás) vagy testen kívüli élmény. Egy 2009-es kutatás szerint az emberek harminc-negyven százaléka tapasztal alvásparalízist legalább egyszer az élete során. Az érintettek közül öt százalék ráadásul hallucinációkról is beszámolt: egyeseknél szörnyszerű alakok jelentek meg, másoknál a légzés okozott nehézséget. Ezeket az élményeket a különböző kultúrák gyakran paranormális eseményekként értelmezik. Egy hongkongi kutatásban a tanulók harminchét százaléka számolt be arról, hogy legalább egy esetben volt olyan érzésük, mintha az alvási bénulás során egy szellem nyomta volna a testüket. Thaiföldön az állapotnak saját nevet is adtak („phi um”, azaz szellem által letakarva), Új-Fundlandon pedig a népi folklór (Vén Boszorkány) próbálta sajátos módon értelmezni a jelenséget. French szerint az élményt legjobban a 18. századi svájci festő, Henry Fuseli „A rémálom” című műve szemlélteti, aki nagy valószínűséggel átélt egy hallucinációkkal kísért alvási bénulást. A szellemek is az evolúció termékei Michael Shermer tudományos ismeretterjesztő, tudománytörténész, a Skeptics Society alapítója a „The Believing Brain” című könyvében arról írt, hogy a szellemekkel kapcsolatos hitünknek evolúciós gyökerei vannak. Shermer szerint arra vagyunk beprogramozva, hogy mindenütt ok-okozati összefüggéseket lássunk, még akkor is, ha azok nem léteznek. Erre a legjobb példa a pareidolia néven ismert illuzórikus érzet. A pareidolia bizonytalan és véletlenszerű ingereket (többnyire hangokat vagy képeket) konkrétnak és tisztán kivehetőnek tüntet fel (például a felhőkben állatok alakját látjuk, vagy emberarcot fedezünk fel a Holdban). A Brit Kolumbiai Egyetem 2013-as kutatásából kiderült, hogy azok az emberek, akik hajlamosak az antropomorfizálásra – azaz gyakran ruháznak fel emberi tulajdonsággal nem emberi dolgokat – sűrűbben hisznek a paranormális jelenségekben. A hinni akarás ereje Christopher French szerint a szellemekben való hit egyik legerősebb mozgatórugója a halál utáni élet reménye. „A legtöbbünk valószínűleg nem szeret a saját halandóságára gondolni. Bármennyire is ijesztőnek tűnnek a szellemek és halott lelkek, tudat alatt rajtuk keresztül szeretnénk bizonyítani önmagunknak a lélek halhatatlanságát” – összegezte nézeteit a kutató a The Atlantic című amerikai kulturális magazin összeállításában. Forrás:
Rémtörténet – A Great Eastern szelleme
Korának Titanicja volt a hajó, amely hátborzongató események főszereplője lett. Ha hajókkal kapcsolatos ijesztő történetek kerülnek napirendre, akkor a legtöbbünknek a Titanic jut az eszébe, pedig van egy másik óceánjáró, amelynek a múltja sokkal hátborzongatóbb. A Great Eastern története 1858-ban kezdődött, ugyanis akkor bocsátották vízre Nagy-Britanniában. Az óceánjáró korának a legnagyobb vízi járműve volt. Ehhez hasonló hajót évtizedekig nem épített senki. A Great Eastern azonban nem okozott sok örömöt az embereknek. Eleve az első vízre bocsátása nem járt sikerrel, ugyanis 1857. november 3-án egy csörlőkezelő meghalt munka közben. Az első próbálkozás után, még kétszer kísérelték meg vízre tenni a Great Eastern-t. Végül 1858. január 31-én sikerült a rámpáról a Temzébe juttatni a gőzöst, de ez sem volt teljes siker, hiszen az indítómotor megakadt és megállt. A hajó további egy évig a kikötőben rostokolt, és ezzel megkezdődtek az anyagi problémák, amik állandósultak, ugyanis a Great Eastern építése kétszer annyiba, azaz 732 ezer fontba került, mint azt eredetileg tervezték. A gőzöst a Great Ship Társaság fejezte be, és a Great Eastern végre elindulhatott az első útjára, ám inkább maradt volna ott, ahol volt, hiszen a balesetek és a szerencsétlenségek végigkísérték a sorsát. A Great Eastern építésének utolsó fázisában például eltűnt egy férfiakból álló csoport, köztük a hajóács mester is. A gőzös 1859. szeptember 8-án futott ki először a kikötőből, és Holyhead felé vette az irányt. Négy nappal később bekövetkezett az újabb tragédia, ugyanis az egyik kazán felrobbant, aminek következtében több ember meghalt. Amikor ez történt, akkor Isambard Kingdom Brunel betegen feküdt Londonban, mert nem sokkal a Great Eastern kifutása előtt szélütést kapott. Amikor meghallotta, hogy milyen szörnyűség történt a hajón, annyira rosszul lett, hogy szeptember 15-én meghalt. Az elátkozott óceánjáró ennyi halállal nem érte be, mert a szerencsétlenségek folytatódtak. A következő halott a kapitány volt, aki egy hosszabb úton veszett a tengerbe. A Great Eastern viharba került a negyedik útján. A csúnyán megsérült hajót Corkban javították, nyolc hónapon át, ami 60 ezer fontba került. 1862-ben három utat tett meg a gőzös. Ezek közül az utolsó megint balesettel ért véget, ugyanis a New York-i kikötő megközelítése közben vihar tombolt, amiben a Great Eastern egy hatalmas sziklának ütközött. A szikla 2,7 méter széles, 25 méter hosszan szakította fel a hajótestet, de szerencsére az utasoknak nem esett baja, sőt, meg sem érezték a balesetet, hála a kettős héjnak. Miután az óceánjárót megint megjavították, 1863-ban újra vízre került, ám két út után végleg csődbe ment a Great Eastern tulajdonosa. Ezt követően a hajó nem indult többé hosszabb útra, hanem tengeralatti távírókábelek lefektetésében nyújtott segítséget. A Great Eastern által 48 ezer kilométernyi vezeték került a tengerekbe, valamint hat újabb kábelt fektetett Európa és Amerika között, egyet pedig az Indiai-óceánon keresztül, illetve közreműködött két régebbi vezeték kijavításában. A Great Eastern tragédiáit nem lehet a véletlenre, vagy a balsorsra fogni, ugyanis több utas is arról számolt be, hogy furcsa dörömbölő, ismeretlen forrásból származó hangot hallottak a messzebb eső fedélzet alatt. A személyzet pedig arról beszélt, hogy még az erős szélviharok alatt is hallani lehetett a kísérteties hangot, ami állandóan felébresztette a békésen alvó tengerészeket. S, hogy mi okozta a zajt? Az 12 évvel később derült ki, ugyanis akkor adták el vashulladéknak a gőzöst, ami évek óta rozsdásodott a kikötőben. Amikor szétszedték a Great Eastern-t, akkor a két hajótest között megtalálták annak a hajóácsmesternek és egy másik férfinak a csontvázát, akik a hajó építése közben tűntek el rejtélyesen. A tragédiákért, tehát valószínűleg az elhunytak nyughatatlan lelke volt a felelős. (Forrás: noiportal.hu)
Ijesztő mendemondák
A világ legismertebb legendái, amelyekben a mai napig hisznek az emberek. Minden népnek megvannak a maga rémtörténetei, amelyek közül néhányat átvettek más kultúrák. Ezeknek a mendemondáknak legtöbbször nincs valóságalapja, ennek ellenére még ma is vannak, akik a „jobb félni, mint megijedni” elvet vallják ezekkel kapcsolatban. Éjjeli sugdolózás: Nagyon sok legenda kapcsolódik ehhez a szokáshoz. Az egyik ilyen szerint, az éjjeli sugdosás szellemeket és kígyókat vonz, míg Japánban úgy tartják, hogy a gyerekrablókat vonzza be, aki éjjel sugdolózik. Törökországban viszont attól félnek, hogy az ördög jelenik meg a házban. Az elalvás kockázata: Az alvás egy veszélyes tevékenység, hiszen olyankor kiszolgáltatottak vagyunk, éppen ezért fűződik hozzá számtalan mendemonda. Sokan abban hisznek, hogy a hálóban tartott növények elszívják az oxigént. Régen úgy tartották, hogy alvás közben a lélek elhagyja a testet, ezért könnyen meghalhatunk, ha hirtelen felriadunk. Holdfényben pedig tilos volt aludni, mert az őrületet és vakságot okozott a hiedelem szerint. Tükörrel szemben sem jó ötlet aludni, mert a negatív energiák megtapadnak azon, és visszajönnek hozzánk éjjel. Újszülött babák: Anno gyakori volt a csecsemőhalálozás, ezért Oroszországban például 40 napig nem láthatták idegenek a babát, akit a házból sem lehetett kivinni. A keresztény tradíciók szerint pedig nagyon kell vigyázni a babákra addig, amíg meg nem keresztelik őket, hiszen addig nem juthatnak a mennyországba, amíg a szertartást meg nem tartják. A Dominikai köztársaságban úgy gondolták, hogy a gyerek később megőrül, ha valaki üres bölcsőt ringat. Az ördögök velünk költöznek: Koreában él az a mendemonda, amely szerint, ha új lakásba költözünk, akkor a régi otthonunkban tanyázó szellemek és ördögi lelkek elbújnak a költöztető kocsiban, a cuccaink között, és beköltöznek velünk az új lakba. Persze minden hónapban vannak biztonságos napok, amelyeken ezek a rosszindulatú lelkek nem figyelnek. Néhány költöztető cég meg is jelöli ezeket a naptárban. Pinky Pinky: 1994-ben városi legendaként kezdődött a történet Dél-Afrikában. A mendemonda úgy szólt, hogy az általános iskolák mellékhelyiségében él egy szörny, ami megtámadja, és megerőszakolja a lányokat, ha rózsaszínt viselnek. Anno hatalmas hisztériát okozott a legenda, és többen látni vélték a szörnyet. Ma már senki sem hisz Pinky Pinky létezésében. Megláthatjuk jövendőbeli férjünket: Nálunk is ismert az a szokás, amely szerint október 31. éjszakáján éjfélkor be kell állnunk a tükör elé, a sötétben, a hátunk mögött égnie kell egy gyertyának, majd a tükörben a saját arcunkat kell néznünk, miközben beleharapunk egy almába, és lassan fésüljük a hajunkat. Ha elég sokáig koncentrálunk, akkor megpillanthatjuk a jövendőbeli férjünket. Egy másik verzió arról szól, hogy meg kell hámozni egy almát úgy, hogy a héja ne szakadjon meg, majd ezt dobjuk át a bal vállunk felett. A héj meg fogja mutatni a leendő férjünk nevének kezdőbetűit. Halott kezek: A néphit úgy tartja, hogy a halott emberek keze ki tud gyógyítani bárkit abból a betegségből, amelybe ő belehalt. Ha a beteg megérintette a halott kezét, akkor utána le kell feküdnie. Állítólag az ágynemű, amiben elhunyt az illető, szintén tartalmazza a gyógyító erőt. Holttestek nyitott szemmel: Régi hiedelem, hogy az a halott, akinek a szeme nyitva, keres valakit, akit magával vihet a túlvilágra. Általában a saját családjából választ „útitársat”. A britek ennek megelőzésére két pennyt tettek az elhunyt szemére, míg a görög mitológiában a halott szájába helyeztek pénzt, hogy ki tudja fizetni a révészt, aki átvitte a Styx folyón a túlvilágra. Egy másik legenda szerint, egy halottnak akkor marad nyitva a szeme, ha nem nyugodott meg. A halál csengője: Jól figyeljünk, ha kopognak, mert a mendemonda szerint, ha kopogás hallatszik az első ajtón, de senki sem áll előtte, akkor pár percig nyitva kell hagyni az ajtót, hogy a jó lélek bejöhessen. Amennyiben több kopogást hallunk, akkor ne nyissuk ki, még akkor se, ha éjjel folytatódik a kopogás, mert más esetben az ördögöt eresztenénk be a házba. Ha először három kopogás hallatszik, akkor egyáltalán ne nyissunk ajtót. Amikor feltalálták csengőt, akkor arra is kiterjedt a hiedelem, amely szerint, ha a csengő folyamatosan cseng, akkor valami borzalmas fog történni. Rágózás éjfél után: Sok kultúrában él a mendemonda, amely szerint, ha egy kisbaba végigsírja az estét, akkor az halált jelez. Törökországban egy ennél furcsább legenda létezik. Ott úgy hiszik, hogy éjfél után azért nem szabad rágózni, mert az rothadó hússá változik a szánkban. (Forrás: bizzariummagazin)
A világ 20 legrémisztőbb valós fotói!! Csak erős idegzetűeknek!! +18
Az interneten rengeteg rémisztő kép terjeng, amik közül a legtöbb csak azért igazán paráztató, mert durván meg van photoshoppolva, vagy éppen valami oltári nagy kamu sztori lett költve hozzá. Éppen ezért mi most egy olyan összeállítást szerettünk volna elhozni nektek, amin a történelem, vagy éppen az utóbbi idők legrémisztőbb képei láthatóak de úgy, hogy azokba senki nem nyúlt bele Photoshoppal 1. Celebsz szigetén minden évben kiássák a halottakat, hogy új ruhákat adjanak rájuk 2. Egy “misztérikus család” hentesboltja 1978-ban 3. Egy ismeretlen férfi holttestekkel 4. A Phoenix-i rendőrség egy helyi lakos pincéjében talált rá erre a szettre 5. Egy 15 centis penge lóg ki Julia Popova nyakából 6. Egy elhagyatott (?) kórház a Kentucky-ban található Wavery Hillsben 7. Ez a kép a Fort Worden katonai erődítményben készült. Nézzétek csak meg a bal felső sarkot! 8. Bohóc egy szintén Kentucky-ban megrendezett gyerekzsúron, 1969-ben 9. Ez egy igen kísérteties ultrahang… 10. Egy bevásárlóközpont biztonsági kamerája rögzítette ezt a felvételt 11. Elmegyógyintézet 1924-ből 12. A sorozatgyilkos John Wayne Gacy, aki immáron köztudottan tucatjára gyilkolta a kisfiúkat, gyakran bohócnak öltözött és gyerekzsúrokon adott műsorokat. Képzeld csak el milyen érzés lehetett mikor utólag kiderült, hogy az ő karmai közt volt a gyermeked 13. Egy aranyos kis elhagyatott épület. Bevállalnál itt egy éjszakát? 14. Halloween jelmezek az 1920-as évekből 15. Eredetileg ehhez a képez ez volt írva: Elmegyógyintézet 1952-ből. Azóta kiderült, hogy ez egy bizonyos Pina Bausch nevű táncművész “Blaubart” (Kékszakáll) című performanszához készült fotó a 70-es évekből. 16. Ezen a fiún egy maszk van, ami az általa meggyilkolt édesapjának a bőréből van. Rémisztő! 17. Ezt a képet egy USB-s pendrive-on találták meg, ami egy elhagyatott épület romos falának egyik üregébe volt betéve 18. Orosz kannibálok 1921-ből 19. Ez szintén egy elhagyatott épületben állt 20. Végül pedig egy mumifikálódott holttest.. csak hogy jól aludj!
Igazi démonok között: Ed és Lorraine Warren története
Meglepő módon a magyar mozikban is népszerűségnek örvend James Wan tényleg jó horrorfilmje, a Démonok között. Ez a cikk most a film alapjául szolgáló valós nyomozópáros munkásságát veszi górcső alá. Nem az volt a célom, hogy eldöntsem mi is a teljes igazság, csupán egy számomra roppant érdekes történetet szeretnék megosztani, amiről majd az olvasó eldöntheti, hogy elhiszi-e vagy sem. A házaspár már 1952 óta paranormális jelenségek felkutatásával foglalkozott, több évtizeden átívelő pályafutásuk alatt több mint 4000 kísértetjárást vizsgáltak ki. Ed Warren öt és tizenkét éves kora között egy kísértetházban nőtt fel. Apja(aki rendőrbiztosként dolgozott) mindig mondogatta a fiának, hogy a házban tapasztalható furcsa jelenségekre biztosan lennie kell valami logikus magyarázatnak. Sajnos azonban ő soha nem tudott előállni vele. Hogy milyen jelenségek történtek? Például úgy hajnal kettő és három óra között, mikor a család már régen csendesen pihent, Ed számtalanszor a kinyíló kamraajtó csikorgására ébredt. Egyszer aztán elhatározta, hogy megnézi mi az. Benézett a nyitott ajtón, a sötétségben pedig egy éppen akkor gyúló fényt látott meg, ami lassan egy teniszlabda méretére nőtt. Ebben a gömbben egy idős nő arca kezdett lassan kirajzolódni, aki nem éppen mókás kedvében volt. A “szellemgömb” követte a fiatal Edet a szobájába, az ágyába bújt fiú lépések és nehéz légzés hangjait hallotta, miközben a szoba hőmérséklete jéghideggé változott. És habár apja tanácsára hallgatva tudta, hogy mindenre kell logikus magyarázatnak lenni, azért biztos ami biztos alapon a szülei ágyában kötött ki. Ed 16 évesen ismerte meg Lorraine-t, mikor jegyszedőként dolgozott a Bridgeport-beli Colonial Színházban. Lorraine az édesanyjával minden szerda este ide járt, a fiú a kezdeti puhatolózás után egyre többször beszélgetett vele, jó barátokká váltak, aztán egy este Ed megjelent az ugyancsak tizenhat éves lány ajtójában és randira hívta őt. Így kezdődött az életük végéig tartó kapcsolatuk. A tizenhetedik születésnapján Ed beállt a haditengerészethez, aztán mikor hajója négy hónap múlva az Atlanti-óceán északi részén elsüllyedt, túlélőként harminc napos eltávozást kapott, mialatt elvette szerelmét. A második világháború után a Perry Képzőművészeti Iskolában két évig festészetet tanult, eközben született meg lányuk is. Ed aztán egyszer csak fogta magát és kilépett, mert úgy érezte, hogy a kapott instrukciók inkább gúzsba kötik, mintsem segítenének művészete kibontakoztatásában. Ezután 15 dollárért vettek egy 1933-as Chevy Eagle-t, és olyan helyekre utaztak vele(Massachusetts, Vermont, New Hampshire) ahol a turistaforgalom miatt sokkal több vevőt lehetett találni Ed festményeire. Warrenék elmondásuk szerint ekkortájt fantasztikus életet éltek, három- négy dollárt is adtak nekik egy-egy festményért, ha pedig sikerült ötöt kapni értük, az maga volt a megvalósult álom. Manapság ezek nevetségesnek tűnő összegek, de ha belegondolunk, hogy akkoriban 10 centbe került a hamburger és a hot dog, a benzin gallonjáért(4,4 liter) pedig 18 centet kellett fizetni, akkor már nem is hangzik mindez olyan rosszul. A festészet vezette őket a szellemek utáni nyomozás számukra hírnevet hozó útjára. Ugyanis ha Ed arról hallott, hogy egy helyet megszálltak a kísértetek, legyen az ház, település vagy bármi más, addig beszélt Lorraine-nek amíg el nem mentek oda, hiába mondta neki a felesége, hogy szellemek meg hasonlók márpedig nincsenek. Ezeknél a vitáknál egyébként ha mással nem is, de gyerekkori élményeivel mindig rábeszélte Lorraine-t, hogy menjenek. Ilyenkor még nem az a hivatalos nyomozópáros voltak, csupán egyszerű kíváncsiskodók, akik legfőképp szellem-lakta házak után érdeklődtek. Akkori módszerük? Megálltak az út közepén, Ed pedig csinált onnan egy rajzot a házról. A helyiek mindenhol csak néztek, hogy mi az istent csinálnak ezek itt. Mikor kész lett a rajz, Lorraine fogta és bekopogott a házba, majd meggyőző ír személyiségével elmondta az ott lakóknak, hogy a férje nagyon szereti megörökíteni a kísértet-házakat, ezt a rajzot pedig személyesen nekik készítette. Rengeteg helyre sikerült így bejutniuk, ahol aztán minden egyes tulajdonossal egyenként is elbeszélgethettek. Alapjaiban véve csupán annyit akartak megtudni, hogy történtek-e máshol is az Ed családjában tapasztalt dolgokhoz hasonló esetek. Ed egyik kedvenc hasonlata szerint, ha egy álló ventilátort nézünk, akkor könnyedén meglátjuk azok széllapátjait. Ellenben ha működés közben nézzük, akkor láthatatlanná válnak, nem látsz belőlük semmit. Valahogy így van ez a szellemekkel is. Mindenhol ott vannak, talán éppen most melletted is, mégsem észleled őket. De ha olyan vagy, mint Lorraine, azaz tisztánlátó(médium, telepata,látnok) akkor észreveszed, látod, hallod őket. Viszont Ed nem ilyen, és soha nem is mondta hogy az. Nem vert át senkit, hiszen őt nem is ezért fizették. Nyomozóként neki épp az volt a dolga, hogy megpróbálja racionálisan feltérképezni a különböző eseteket. Látnia, éreznie, hallania, rögzítenie kellett a mások által tapasztalt jelenségeket, majd ha mindez megvolt, akkor ő is elfogadta a tényeket. Sok helyre költözött be egy hónapra úgy, hogy fogalma se volt arról fog-e találni valamit. Interjúkat készített az ott élőkkel, aztán ha ő is észlelt valamit, akkor az általa felhalmozott tudásanyaggal felvértezve megpróbálta kitalálni mi is lehet a történések kiváltója. Aztán persze mindig a tisztán látók tudták a legjobban leírni, hogy pontosan mi okozza ezeket. A legtöbb ügynél három-négy médiumot is használtak, akiket egyenként vittek ki a színhelyekre. Semmilyen támpontot nem adtak nekik, fogalmuk sem volt hova mennek és az milyen üggyel van összefüggésben, ahogy semmi másról sem. Aztán ha mindannyian ugyanarról számoltak be, például egy női vagy gyermek kísértetet láttak ugyanabban a szobában, akkor Ed már tudta, hogy tényleg találtak valamit. Mindent tudományos szempontok alapján közelítettek meg, tudósokkal dolgoztak együtt, logikusan és következetesen gondolkodtak minden esetben. Ennek ellenére rengeteg támadást kaptak ateista szervezetektől és szkeptikus nyomozóktól egyaránt. Warrenék mindezt nevetségesnek tartják, az általuk létrehozott Okkult Múzeumban több száz tárgyi bizonyíték található, ami őket igazolja, ezen felül több ezer ügyirat bárki számára elérhető, amivel alá tudják támasztani a természetfeletti dolgok létezését. Lefilmezték Easton Fehér Özvegyét, ahogy kopogó szellemeket is, emberek elleni támadásokat, és több ezer szellemeket ábrázoló képük van, amin nem valami ektoplazmatikus anyag látható, hanem olyan kísértetek, amik olyan tisztán kivehetőek akár csak te magad. 1989-ben pert nyertek egy bíróságon, Rockville-ben.A Connecticut állam-beli Hebronban szellemek üldözték el otthonukból egy nőt és fiatal lánygyermekét. Az asszony főbérlője azonban 2000 dollár kártérítést követelt tőle, mert idő előtt felmondta a bérleti szerződést. A nő könyörgött Warrenéknek, hogy menjenek a házba és hozzanak valami bizonyítékot arról, hogy tényleg igazat beszél. Persze egyáltalán nem volt egyszerű dolguk, ezek a dolgok nem úgy
HÁTBORZONGATÓ: DÉMONOK ŰZTÉK EL A CSALÁDOT
Pokollá változott egy amerikai család otthona. Kiderült, hogy házukba démonok százai költöztek be, melyektől nem tudtak szabadulni. Horrorfilmbe illő jelenetek zajlottak az indiana állambeli házban. Latoya Ammons három gyermekével és édesanyjával három évvel ezelőtt új otthonba költözött. Az indianai Gary városában álló ház azonban cseppet sem volt jó választás, lakói ugyanis hamarosan rettegni kezdtek benne. Először furcsa hangokat, lépéseket hallottak a pincéből, pedig senki sem járt ott. Legalábbis szerintük… Még a rendőrök sem mertek belépni Latoya Ammons (a képen) házába, amelyben egy fotó megörökítette az egyik szellemet Néhány hónap múlva valamennyiük szeme kidülledt, és borzasztó remegés rázta testüket, a legborzasztóbb pedig az volt, amikor minden ok nélkül morogni kezdtek. A 8, 9 és 12 éves gyerekek édesanyjukkal együtt teljesen kifordultak önmagukból, úgy érzékelték, láthatatlan erők lökik le őket a kanapéról, vagy préselik a szekrényhez. Különböző betegségek is kínozták őket. Kétségbeesésükben tisztán látóhoz fordultak, aki szerint kétszáz rosszindulatú démon zaklatja őket. Ezt követően Ammons a rendőrségtől kért segítséget, és a hatóság megbizonyosodott róla, hogy a szürreálisnak ható történések valósak. A legfiatalabb fiút ugyanis kórházba szállították, ahol többen látták, amint egy titokzatos erő felemelte és falhoz vágta, és olyan is előfordult, hogy hátrafelé sétált a falon. A család végül Michael Maginot atyát is bevonta az ügybe, de ő nem volt hajlandó ördögűzést végezni a fiún. Végül médiumok tanácsára az anya olajjal mosta be kezeiket, oltárt állított a ház közepére, és zsályát égetve próbálta kifüstölni a szellemeket. Mindez hasztalan volt, ezért a család elköltözött. forrás: borsonline.hu
Egyre több élőhalottat, boszorkányt, szörnyet, földönkívülit és vérfarkast vél látni a brit Nottinghamshire grófság lakossága
[dropcap]A rendőrséghez tavaly már 49 bejelentés érkezett – és a hatóság 13 esetben intézkedett is. 2011-ben 31 telefonáló látott bűvös vagy természetfeletti lényt, míg 2010-ben még csak 17.[/dropcap] A látomások közül egy sem bizonyult valósnak, ám senki ellen nem indult eljárás a rendőrség idejének pocsékolása miatt. Andy Bishop nyomozó a The Daily Telegraph című brit lapnak pontosított az adatokon. Elmondta, hogy a bejelentések között akad több, amelyet ugyanaz a lakos tett, akiről azután kiderült, hogy elmebeteg. Egy többszörös ufólátó is elmebajban szenved, de ő még részeg is volt telefonálásaikor. A lap megszólaltatta a „másik oldalt” is. Jessica Gladwin, a nottinghami telephelyű Dusk Till Dawn – Alkonyattól Pirkadatig – nevű kísértetvadász-vállalat tulajdonosa úgy látja, hogy az emberek egyre nyitottabbak más világok lényei felé. A cég fő profilja olyan körutak szervezése, amelyek során kísértetjárta helyekre látogatnak el az érdeklődők, vagy legalábbis olyanokra, amelyekről az a hír járja. A szellemi túrákra egyre többen jelentkeznek – mondta Gladwin, hozzátéve, hogy ő maga is látott már kísértetet – bár még csak egyszer. „Nottinghamban történt egy múzeumban. Férfi volt, arcán borzalmas grimasszal, és egyenesen rám meredt. Mielőtt köddé vált, iszonyatos pöceszagot árasztott magából” – mondta a kísértetvadász-vállalat tulajdonosa. forrás: mti.hu