10 hihetetlen időutazós legenda
Benépesített Kis-Trianon, teleportáló hadihajó, bizonyító erejű fényképek, reklámüzenetek, jóslatok, tőzsdei tippek és spamek a jövőből. Tíz időutazásos sztori a Wikipédia gyűjtése alapján. 1. Moberly és Jourdain látomásai 1901. augusztus 10-én két akadémikus végzettségű brit nő a versailles-i Kis-Trianon épületet keresve furcsa ruházatú és viselkedésű emberekbe, majd egy esküvői ceremónia előkészületeibe botlott. Hazatérésük után Anne Moberly és Eleanor Jourdain papírra vetették emlékeiket, és azok összevetése után arra jutottak, hogy valószínűleg rövid időre a múltba csöppentek, ahol többek között Marie Antoinette-et is látták. Álnéven kiadott 1911-es könyvük szerint annak a 109 évvel azelőtti napnak az eseményeit látták, amikor a francia királyné megtudta, hogy a kommün által irányított tömeg megostromolta a Tuileriákat. Az An Adventure címet viselő munkájuk nagy sikert aratott, de már akkor is sokan szkeptikusan fogadták. Az iskolázott szerzők valós kilétére a harmincas években derült fény, ami után visszaemlékezést újabb vizsgálatok alá vetették. Az egyik legátfogóbb elemzést W.H. Salter készítette 1950-ben, aki szerint a hölgyek az állítólag 1901-ben papírra vetett emlékezéseiket évekkel később – a francia forradalom eseményeinek beható tanulmányozása után – több helyen is módosították. A Hoaxes.org szerint nagyon úgy tűnik: a hölgyek erősen hittek abban, hogy láttak valamit Versailles-ban, de erről annyira meg akarták győzni kortársaikat, hogy a bizonyítékként lobogtatott egykorú leiratok kozmetikázásától sem riadtak vissza. Egy másik, 1965-ös magyarázat szerint a két nő jó eséllyel a környéken élő költő, Robert de Montesquiou jelmezes partijába futott bele. 2-3. A Philadelphia-kísérlet és a Montauk-projekt Nikola Tesla és Albert Einstein neve egyaránt felbukkan abban az egyes helyeken Philadelphia-kísérletnek, máshol Szivárvány Projektnek hívott történetben, amely szerint 1943. október 28-án az amerikai hadsereg USS Eldridge névre hallgató anyahajója állítólag 10 másodpercre (más verzióban 10 percre) eltűnt az ellenség szemei elől. Egyes feltételezések szerint a hajó a pennsylvaniai Philadelphiából teleportált a virginiai Norfolkba, majd vissza, mások szerint pedig visszament az időben. A projekt következményeként a katonák egy része állítólag láthatatlanná vált, mások megőrültek, ezért aztán a kísérletet hamar leállították. A hadsereg természetesen mindent tagad a fizika törvényeinek is ellentmondó projektet illetően, és oldalukon részletesen közlik, a hadihajó merre járt az adott időben. A történet szülőatyja egy Carlos Allende (máshol Carl Allen) névre hallgató férfi volt, aki egy Morris Jassup nevű sci-fi szerzőnek írt különös leveleiben “leplezte le” az ötvenes évek elején a hadsereg világháborús próbálkozásait. E történet formálódásából aztán több fiktív, illetve tényként előadott könyv is született, az elméletet világhíressé William Moore és Charles Berlitz könyve, majd a belőle készült film tette. E teória egyik leágazása a nyolcvanas években népszerűvé vált, Montauk-projekt alatt futó konteó, amely szerint az Egyesült Államok egy montauki katonai támaszponton kísérletezett az időutazással. 4. Rudolph Fentz esete A történet szerint 1950 júniusában egy 19. századi ruhákat viselő, zavart férfi bukkant fel a Times Square-en a semmiből, majd rövid nézelődés után pánikszerű rohanásba kezdett. Pechjére azonnal elütötte egy kocsi. Amikor a rendőrség átkutatta a ruházatát, a zsebében még különösebb dolgokat találtak: többek között egy Rudolph Fentz névre szóló névjegykártyát és 19. századi bankjegyeket. A név és a cím alapján elindított vizsgálat során bukkantak rá ifjabb Rudolph Fentz özvegyére, akitől megtudták, hogy apósa, idősebb Rudolph Fentz 1876-ban nyomtalanul eltűnt. A rendőrök először nem akartak hinni az azonosságban, de egy nyomozó végül rálelt a korabeli iratok között az eltűnt férfi személyleírására, és annak ruházata egyezett az 1950-ben elütött férfi öltözékével. Bár a sztorihoz még ma is gyakran csatolják az “egy valós történet, amire máig sincs magyarázat” címkét, igazából nagyon is van magyarázat a különös időutazásra. Méghozzá az, hogy ez egy városi legenda, ami egy 1951-es fiktív műből mutálódott. Az eredeti írás szerzője Jack Finney amerikai sci-fi szerző volt, az írást pedig egy okkultista társaság állította be valós történetként, még az ötven évek elején. 5. Reklámüzenet a jövőből 1989. október elsején, 0 óra 1 perckor különös üzenet szakított félbe egy reklámot Nagy-Britanniában: “Kérjük, ne ijedjen meg! Ez az első kísérlet arra, hogy üzenetet küldjünk az időben. Ezt a kísérletet a first direct támogatja, hogy megünnepelje 21. évfordulóját. Most 2010-et írunk. Hogy a first direct méltó ünnepelhessen, visszatértünk indulásának évébe. Most pedig folytatódjon a műsor, minden jót kívánunk Önöknek és sok boldogságot a további életükben!” A Howell Henry Chaldecott Lury reklámügynökség által készített üzenet maga is egy tévéreklám volt, amely a first direct nevű bank bevezetésére készült. A first direct forradalmi újítása – Audi-reklámot félbeszakító, futurisztikus hirdetése mellett – az volt, hogy bankfiókok helyett telefonon keresztül működött. A reklámot követő 24 órában a cég több mint ezer hívást kapott. A bank ügyfélköre a következő év végére meghaladta a hatvanezret, 1995 végére pedig közel megtízszereződött a számuk. 6-7. John Titor jóslatai és Bob White spamjei 2000-ben különböző internetes fórumokban megjelent egy magát John Titornak nevező ember, azt állítva magáról, hogy a 2036-ból érkezett egy kormányzati időutazás keretében, és szórni kezdte az információkat az emberiségre váró kegyetlen jövőről. Többek között azt jósolta, hogy 2004 után az államok ellenségeskedése miatt megszűnik az olimpiai mozgalom, Amerikát polgárháború sújtja, 2015-ben pedig kitör a harmadik világháború. Mindeközben persze a titokzatos szerző nyitva tartotta a párhuzamos idősíkok kiskapuját, ezzel biztosítva magának a tévedés lehetőségét. Titor 2001. március 24-én írta meg utolsó szösszenetét, majd eltűnt. Írásait egy 2003-ban indított – egyes vélemények szerint maga “Titor” által létrehozott – oldal gyűjtötte össze, itt egyben megtekinthető a 151 bejegyzés. Jóslatai azóta szerencsére teljesületlenül váltak idejétmúlttá, egészen más jelentést kapott azonban a közelmúlt történései tükrében az Oroszország által Európa ellen 2015-ben kirobbantott háború víziója. Sokkal szomorúbb történet a Bob White nevű “időutazós spammelő” esete: a 2001 és 2003 között közel 100 millió bizarr spamet kiküldő, 22 éves fiúról ugyanis kiderült, hogy komoly mentális problémákkal küzd. 8. A tőzsdéző időutazó Andrew Carlssin 2003 januárjában 126 magas kockázatú üzletet kötött a tőzsdén, és ezek mindegyikében bejött a számítása – 800 dolláros kezdőtőkéjét 350 millió dollárra hizlalva. Nem csoda, hogy ez a hatóságok figyelmét is felkeltette. Miután előállították, négyórás vallomásban elmesélte: a jövőből érkezett, méghozzá 2200-ból – innen a tuti tippjei. Ezekből a hatóságoknak is juttatott párat: elárulta például az akkoriban égre földre keresett Oszama bin Laden tartózkodási helyét és az AIDS gyógyításának titkát. Ennyi a sztori, amit több lap is átvett, pedig az csak az übergagyi Weekly World News kamulap egyik cikke volt – tehát színtiszta kitaláció. A nagy sikerre
Feltalálók, akikkel saját találmányuk végzett
A következő összeállításban feltalálók, illetve vállalkozók sorsait ismerhetjük meg, akik saját találmányuk megvalósításába haltak bele. Alexander Bogdanov A vértranszfúzió úttörője, a szovjet-orosz Alekszandr Bogdanov tanár, közgazdász, bolsevik és orvos is volt egy személyben. Az örök fiatalság titkát tanulmányozta, amikor 11 vérátömlesztésen már túlesett. A tizenkettedik vérátömlesztésbe halt bele, miután olyan vért kapott, amely fertőzött volt vagy nem a megfelelő vércsoportba tartozott. Francis Edgar Stanley Francis Edgar Stanley (1849-1918) ikertestvérével együtt kifejlesztették ki a Stanley gőzhajtású autót. Francis 1918-ban ezt az autót vezetve vesztette életét, amikor egy farakásnak rohant a gőz meghajtású autójával. Franz Reichelt Franz Reichelt (1879 – Párizs, 1912. február 4.) osztrák származású, Franciaországban élő szabómester volt, aki egy olyan ejtőernyő kifejlesztésén dolgozott szabadidejében, amely megmentheti a bajba került pilótákat. Szerkezete leginkább egy nagy – zsinórokkal, gumival, rudakkal összeerősített – kabátra emlékeztetett, amely a tervek szerint a levegőben szétterül és viselője leereszkedhet vele a földre. Számos kísérletet hajtott végre szerkezetével bábukkal, azonban azok túlnyomó többsége sikertelen volt. Reichelt engedélyt kért arra, hogy szerkezetét egy bábura erősítve kipróbálhassa az Eiffel-toronyról. A jóváhagyás birtokában 1912. február 4-én megjelent az építménynél, majd közölte, hogy ő maga ugrik le. A feltaláló egy rövid ideig hezitált a vaskorláton állva, majd az összecsődült újságírók és érdeklődők előtt levetette magát a mintegy 60 méteres magasságból. Az ernyő nem terült szét, így Reichelt a földnek csapódott és azonnal meghalt. Halálos kísérlete után a Repülő Szabó néven is emlegették. Harry K. Daghlian Jr. és Louis Slotin Harry K. Daghlian Jr. és Louis Slotin az atombomba kifejlesztésén dolgozott a II. világháború alatt és után, de egy baleset során halálos mértékű sugárzás érte őket. 1946. május 21-én, a Los Alamosban lévő kutatóközpontban folytattak atomkutatási kísérletet. Louis Slotin kollégáival azt kutatta, hogy milyen feltételek mellett lehet láncreakció. Kísérletükhöz két fém félgömböt használtak, melyek közepe radioaktív plutóniummal volt töltve. Amikor a két félgömb közeledett egymáshoz olyan mennyiségű plutónium keletkezett, hogy beindulhatott a láncreakció. Slotin a kísérletben kézzel, egy csavarhúzó segítségével tartotta távol egymástól a félgömböket, de a csavarhúzó hirtelen kiesett Slotin kezéből, a két félgömb összekapcsolódott és így a sugárzás halálos dózisának a többszöröse került a szervezetükbe. Horace Lawson Hunley Horace Lawson Hunley tervezte és építette meg az első olyan tengeralattjárót, amely képes volt éles harci helyzetben megsemmisíteni egy hajót. Az Amerikai polgárháborúban sikeresen süllyesztették el vele a USS Housatonic hajót, azonban a kézi erővel hajtott fából készült tengeralattjáró a támadás után egy rutin merülés során tervezőjével és a teljes legénységgel együtt odaveszett. Ismail Ibn Hammad al-Jawhari Ismail Ibn Hammad al-Jawhari egy muszlim tudós volt 1010 körül, aki egy kötelekkel összefogott, fából készült szárnyakkal szeretett volna repülni. Allahban és szerkezetében bízva leugrott egy mecset tetejéről, de a gyenge és kezdetleges szerkezetnek köszönhetően nem élte túl a kísérletet. James Douglas Ma már bizonytalan, hogy James Douglas, a Guillotin egyik elődjének feltalálója vagy csak skóciai elterjesztője volt az 1500-as évek második felében. A gróf rajongott a “tiszta munkát” végző szerkezetért. James Douglast 1581-ben Skóciában gyilkosságért halálra ítélték és az általa meghonosított „Skót Szűz” által halt meg Edinburgh-ban. Otto Lilienthal Otto Lilienthal német repülőgép-mérnök, feltaláló, pilóta. A repülés egyik úttörője a madarak repülését utánzó siklórepülőket tervezett és készített. A sárkányrepülés egyik úttörője. 1896. augusztus 9-én Berlinhez közel felszállt egy, a Birodalmi Találmányi Hivatalnál egyszerű vitorlás apparátus néven bejegyzett kétfedeles siklógéppel. A repülés jól indult, de egy hirtelen széllökés mindennek véget vetett: korrigáló mozdulatához már nem volt elég a magasság, gépe 17 méterről a földbe csapódott. A becsapódáskor eltört a gerince, kínszenvedések közepette egy nap múlva meghalt Michael Dacre Michael Dacre egy megfizethető, régiós légitaxi kifejlesztésén dolgozott. 2009-ben Kuala Lumpurtól 300 kilométerre északra fekvő Tekah repülőtérről hajtottak végre kísérleti repülést, de kétszáz méter magasról a földbe csapódott a kisgép. Thomas Andrews Az ír Thomas Andrews a híres-hírhedt Titanic egyik tervezője volt. A Harland és Wolff hajógyár rajzoló és tervezőrészlegének ügyvezetője és a cég vezérigazgatója volt Belfastban, Írországban. Andrews volt a White Star Line hajótársaság tulajdonában lévő Olympic és Titanic tervezésének felügyelője és a hajók konstruktőre. A Titanic fedélzetén volt, amikor az 1912. április 14-én jéghegynek ütközött és a hajóval együtt a hullámsírba merült. Marie Curie Madame Curie volt az első nő, aki Nobel-díjat kapott, és az első valaha élt ember, aki két Nobel-díjban is részesült. Ám ő is saját – illetve férjével, Pierre Curie-vel közös – felfedezéseibe, a radioaktivitás tanulmányozásába halt bele. A lengyel származású Marie Curie-Sklodowska fedezte fel a rádiumot és a polóniumot (az elem neve Lengyelországra utal). Mindkettő erősen radioaktív kémiai elem. Curie kísérletezett a radon gázzal is, amely a rádiumból keletkezik (a rádium bomlik le radonná és egy alfa-részecskévé, gyakorlatilag héliummá). A radioaktív sugárzás vezetett 1934. július 4-ei halálához, ekkor 66 éves volt. Halálának oka aplasztikus anaemia volt, ami a csontvelő elégtelenségét jelenti. A betegség a vérsejtek termelődésének csökkenéséhez, illetve sejtpusztuláshoz vezet. forrás: erdekesvilag.hu
10 undorító tény, amit nem is tudtál magadról
Lehet, hogy eddig nem tudtál mindent a testedről? Lerántjuk a leplet 10 olyan dologról a saját testeddel kapcsolatban, amiről eddig biztosan nem hallottál. Ami viszont fontos: Gyenge gyomrúak ne lapozzanak tovább. 1. Bőrödről óránként 600 ezer darabkát hagysz szerteszéjjel. Évente 0,7, egy hetven év alatt nagyjából 50 kilót. 2. Lábaidon mintegy félmillió verejtékmirigy van, amelyek naponta több mint fél liter izzadtságot termelnek (ami a benne lévő baktériumoktól lesz büdös). 3. A fülzsírunk kétféle lehet: van akinek száraz, van, akinek “zsíros” (nedves). Akinek zsíros a fülzsírja, annak büdösebb a hónalja (amire logikus magyarázatis van). 4. Előfordulhat, hogy az ember bélsárt hány (copremesis). 5. Van, aki plusz mellel vagy mellbimbóval születik, amely bárhol kialakulhat. 6. A fitymát 21 nap alatt 3 kosárlabda-pálya nagyságúvá lehet kinyújtani. 7. Naponta több mint egy liter taknyot nyelsz le. (A tüsszentést viszont ne tartsd vissza, mert megölhet: szétrobbanthatja az ereket a nyakadban vagy a fejedben.) 8. A nők bélgázában több a kénhidrogén, ezért büdösebb, a férfiak viszont többször eresztik el a békegalambocskát. 9. Bőröd minden négyzetcentijén nagyjából ötmillió baci van, a szádban meg hétszáz-féle. Faji összetételük meg attól függ, honnan jöttél. 10. Ha egy férfi függőleges testhelyzetben vagy arccal előre fekve hal meg, a halála után erekciója lesz. forrás: tudasfaja.hu
Rejtélyes orvosi esetek
Aki kicsit is különbözik tőlünk, azt kicsúfoljuk, megvetjük, aki pedig nagyon különbözik tőlünk, azt cirkuszban mutogatjuk. A szörnyszülöttek, addig ritkán vagy soha nem látott betegségekben, testi rendellenességekben szenvedők a történelem folyamán általában nem élhettek tisztes életet, kenyerüket magamutogatással keresték, s a vásári mutatványosok és cirkuszok legfőbb látványosságaivá váltak. A Colloredo-ikrek Az „eredeti” sziámi ikrek, Eng és Csang Bunker – akiknek születési helyéről nevezték el a születési torzulást – 1811-ben látták meg a napvilágot Thaiföldön, a hajdani Sziámon. Az ikreket a mellkasuknál lévő porcszalag kötötte össze. A helyi király a gonosz küldötteinek tekintette az ikerpárt, s el akarta pusztítani őket, ám egy brit kereskedő megmentette életüket. 17 éves koruktól európai és amerikai cirkuszokban léptek fel, majd Észak-Karolinában telepedtek le. Előttük azonban több híres ikerpár is született, akik fényes karriert futottak be. Az egyik legmeghökkentőbb eset a Colloredo-ikreké volt Lazarus Colloredo és Joannes Baptista Colloredo Genovában születtek 1617-ben. A testvérpár igen furcsa módon volt összenőve: Lazarus egy életerős, jóképűnek leírt előadóművész volt, ezzel szemben ikertestvére, Joannes (ő Keresztelő Szent János után kapta a nevét) szinte életképtelen volt, bal lába „kilógott” bátyja hasából. (Valószínűleg a mellkasuknál és a gyomruknál lehettek összenőve.) Nem szólt soha semmit, szemét csukva, száját szinte kivétel nélkül nyitva tartotta. Az ikerpárt megvizsgáló koppenhágai anatómus, Thomas Bartholinus szerint, ha valaki megérintette Joannes mellét, megmozdította kezét, ajkait, sőt a fülét is. Lazarus, hogy megéljenek, testvérét cipelve Európát járta: volt Baselben, Koppenhágában, majd 1642-ben érkezett meg Skóciába, később pedig I. Károly angol királyt is felkereste. Ezt követően keletre ment, német városokban, majd Itáliában és az oszmán törököknél is fellépett. A kortárs beszámolók Lazarust igen jóképűnek és udvariasnak írták le, azonban kiállásában komoly csorbát ejtett, hogy testéből „kilógott” az öccse. Amikor éppen nem mutogatták magukat, Lazarus betakarta Joannest köpönyegével, hogy feleslegesen ne bámulják meg. Későbbi beszámolók szerint az idősebb testvér megnősült, s egészséges gyermekei születtek. Haláluk pontos ideje nem ismert, ez valószínűleg 1646 után következhetett be. A kéz és lábnélküli nőcsábász Matthias Buchinger 1674-ben a Nürnberghez közeli Ansbach városában született egy, a korban igencsak ritkán látott testi rendellenességben: nem voltak karjai, s az alsó lábszárai sem fejlődtek ki. Azonban hiányából előnyt faragott, s előadóművésszé vált. „A kisember Nürnbergből” – így hívták. A kisember bejárta Angliát, s miután I. György király udvarába nem tudott betérni, átkelt Írországba, Dublinban és Belfastban is szerencsét próbált. Buchinger igazi nőcsábász volt: a fáma szerint négyszer házasodott meg, s nyolc nőtől legalább 14 gyermeke született, ám a pletykák szerint még legalább hetven szeretője volt a Brit-szigeteken és a kontinensen. A híre igen elterjedt a nők körében, hiszen ahogyan a korabeli szóbeszéd mondta: egyetlen „végtagja” a pénisze volt, ami felkeltette a szebbik nem képviselőinek kíváncsiságát. Előadóművészi karrierje mellett rézmetszéssel is foglalkozott, munkái hihetetlenül részletesek voltak. Az ábrán látható önarcképet is ő alkotta, haja göndörségét miniatűr betűkkel készítette, amelyek összeolvasva bibliai szövegeket és zsoltárokat adnak ki. Testi fogyatékossága abban sem akadályozta meg, hogy messze földön híres mágus lehessen. A feljegyzések szerint a kártyában verhetetlen volt, s zenei tehetséggel is meg volt áldva. A méretes fenekű Sarah Baartman Sarah a brit uralom alatt lévő kelet-fokföldi régióban látta meg a napvilágot 1790 előtt, születési nevét nem ismerjük. Miután szüleit elvesztette, a Saartjie nevet kapta, amelynek jelentése: ismerős, gyengéd. A hatalmas fenekű hölgy egy holland földműves, Peter Cezar szolgája volt, akinek egy sebész, bizonyos Alexander Dunlop azt tanácsolta, engedje el a hölgyet Európába, hogy közszemlére tehessék. A földműves belement az ajánlatba, Sarah pedig 1810-ben Londonba utazott. Baartmannak méretes hátsója volt (a steatopygia/zsírfarúság nevű betegségben szenvedett), továbbá a koiszan nőkre jellemező hosszúkás szeméremajka – egyes leírások szerint – a szeméremtest alatt 7-9 centiméterrel lógott lejjebb. Mivel „kiállítása” a rabszolgaellenes törvény után három évvel történt, nagy botrányt kavart, ami után bírósági tárgyalások sora következett. A nyilvánosság jót tett a leány népszerűségének, a Brit-szigetek után Franciaországba ment, miután eladták egy francia állatidomárnak. S. Réaux 15 hónapon keresztül mutogatta, több természettudós is felkereste, s számos ábrázolás készült a nem mindennapi idomokkal rendelkező hölgyről. A feljegyzések szerint többször is igyekeztek lefesteni meztelenül, azonban mindig maga elé tartott egy kis ruhadarabot, s még akkor sem volt hajlandó elvenni azt onnan, amikor pénzt kínáltak neki. 1815 decemberében valószínűleg himlőben vesztette életét, halála után fölboncolták a leírások szerint kitűnő arcmemóriával rendelkező, anyanyelvén kívül hollandul, angolul folyékonyan, franciául felületesen beszélő leányt. Csontváza és nemi szervei ma egy párizsi múzeumban vannak kiállítva. A farkasasszony Az 1834-ben született Julia Pasrana egy hypertrichosis nevű betegségben szenvedett, testét – beleértve az arcát is – sűrű, fekete, egyenes szálú szőr borította. Fülei és orra szokatlanul nagyok voltak, fogai pedig igencsak kuszán álltak. Ez utóbbi állapot egyébként nem a hypertrichosisnak volt köszönhető, hanem egy másik ritka, a Gingival hyperplasia nevű kórnak, ami az ajkainak és az ínyének a megvastagodásáért is felelős. Még maga Charles Darwin is írt róla egyik tanulmányában, megemlítve, hogy egy kitűnő spanyol vérű táncos volt, aki vastag, férfias szakállal rendelkezett, arca pedig egy gorillára emlékeztette a természettudóst. Pastrana egyébként mexikói születésű volt, s ősei sem európaiak, hanem amerikai őslakosok voltak. A farkasasszonyt, akit egyébként néhol majomembernek vagy női medvének is hívtak, több tudós is megvizsgálta. Néhányuk szerint erőteljesen domináns afrikai származással rendelkezett, mások szerint egy ember és egy orángután leánya volt, néhány anatómus szerint egy új fajt fedeztek fel, a Bostoni Természettudományi Társaság pedig úgy vélte, hogy fehér ember és indiai felmenői lehettek. Juliát egy Theodore Lent nevű üzletember fedezte fel, s vásárolta meg valószínűleg a leány édesanyjától. Megtanította táncolni, írni, s világkörüli útra vitte, később elvette feleségül, s gyermekük is lett, aki Moszkvában született meg. Az újszülött örökölte anyja ritka betegségét, Pastrana pedig életét vesztette a szülés utáni ötödik napon. Az elefántember Az 1862-ben Leicesterben született Joseph Carey Merrickről már életének első néhány évében kiderült: nem lesz átlagos gyermek. Születése után öt évvel ugyanis bőre megvastagodott, göröngyössé vált, ajkai hatalmasra duzzadtak, s csontos dudor nőtt a homlokán. A jobb karja, illetve mindkét lába hatalmasra nőtt, groteszkségéhez továbbá hozzájárult, hogy gyermekkorában egyik alkalommal olyan szerencsétlenül esett el, hogy ezt követően egész életében sántított. 11 éves korában meghalt édesanyja, apja újranősült, azonban a mostoha kiutálta otthonról Josephet, aki 13 évesen elment otthonról. Dologházakban fordult meg, majd egy
Érdekes gyermekgondozási találmányok a 20. század elejéről
Ablakpárkányra rögzíthető alvódoboz, baba-gázmaszk, sétáltató szerkezet – mindez csak néhány azok közül a találmányok közül, amelyek a XX. század elején a gyermeknevelést és gondozást voltak hivatottak megkönnyíteni. Néhányuk igencsak hajmeresztő… Alvódoboz, 1916 Az ablakba rögzíthető találmány célja az volt, hogy a kert nélküli lakásokban is elegendő friss levegőhöz jusson a baba. A szerkezetet vaskeret tartotta, továbbá megvédte a kicsit a széltől és a bogaraktól. Önműködő bölcső, 1917 Mint a legtöbb újdonsült szülő, Sheldon D. Vanderburgh feltaláló is hamar belefáradt abba, hogy folyamatosan nyugtatgassa síró babáját. A megoldást egy házi készítésű bölcsőben vélte felfedezni, amelyet egy kis motorral kombinált, ami képes volt a babát “tartalmazó” kosarat mozgatni. Halk, ketyegő hangja még pluszban elősegítette, hogy a kicsi álomba merüljön. Babatartó doboz, 1917 Vonaton utazni kisbabával sok szülőnek okozott fejtörést. De az emberi kreativitás határtalan. Caleb M. Prather egy “tökéletesen hangszigetelt és hermetikusan zárt” dobozt alkotott, amelyre szerencsére nem felejtett el apró lukakat fúrni, amin keresztül a baba levegőhöz jutott. Arról sajnos nincs feljegyzés, hányan vették igénybe ezt a csodálatos találmányt… Baba biciklisülés, 1938 A kormányra szerelhető biciklisüléstől a kerékpár rendkívül instabillá vált, mégis előszeretettel alkalmazták a fémkerettel a járműhöz rögzített alkalmatosságot. Baba-gázmaszk, 1938 A babák teljes egészében belefértek abba a gázmaszkba, amit a közelgő háború fenyegetésétől inspirálva alkottak meg a franciák, hiszen ekkoriban egy gáztámadás lehetősége egyre nagyobb veszéllyé vált. UV-monogramm, 1938 Senki nem szeretné véletlenül más kisbabáját hazavinni a kórházból! Az ilyen esetek megelőzésére fejlesztették ki azt az UV-fénnyel dolgozó szerkezetet, amely halványan “beleégette” a babák bőrébe nevük kezdőbetűit. A jelölés néhány héttel később nyomtalanul eltűnt. Babasétáltató, 1939 Egy svájci mérnök úgy döntött, elég a fárasztó babasétáltatásból: kitalált tehát egy hosszú falécekkel operáló szerkezetet, amelynek egyik végét saját, a másikat kisgyermeke lábára erősítette, s ezáltal saját lépéseivel irányíthatta a kicsijét, miközben néhány szíj óvta meg a gyereket attól, hogy elessen. Biztonsági öv fürdőkádba, 1939 Egy babát, kisgyereket nagy felelőtlenség egyedül hagyni a fürdőkádban, hiszen pár másodperc alatt is történhet tragédia. Carl H. Fischer mérnök egy fém rúd és néhány pánt segítségével igyekezett áthidalni a problémát. forrás: erdekesseg.hu
A világ legbizarrabb kísérlete – A kétfejű kutya
FIGYELEM! A KÉPEK FELKAVARÓAK! 1954-ben egy Vladimir Demikhov nevű orosz tudós egy titkos moszkvai laboratóriumban ,,megalkotta” a szörnyet: egy teljesen kifejlődött kutya fejét hozzávarrta egy másik kutya felsőtestéhez. A kísérlettel bebizonyította, hogy egy agy is képes idegen emberi testben funkcionálni. A második világháborúban katonai orvosként szolgáló Demikhov már e fura kísérlet előtt is hitt abban, hogy lehetséges a tüdő, és a szív átültetése emberi szervezetekbe. Amikor külföldi tudósoknak bemutatta kísérletét, a hatóságok úgy látták jobbnak, ha eltiltják a külföldi utazásoktól, s újból csak 1989 után utazhatott. A transzplantáció megalapítójának titulált orosz tudós a Leipzig Egyetem díszdoktora lett, s tagja a svéd királyi tudományos társaságnak is. Az első kísérlete után tizenöt éven át összesen húsz kétfejű kutyát ,,alkotott”. Sajnos a sebészi beavatkozás miatt egyik eb sem volt hosszú életű. A legnagyobb kort megélt kutyája mindössze egy hónapot bírt ki. forrás: erdekesvilag.hu
Pannóniában szolgált egyiptomi katona levelét rejti az 1800 éves papirusz
Egy pannóniai római légióban szolgált fiatal egyiptomi katona, Aurelius Polion családjához írt levelét tartalmazza az az 1800 éves papirusz, amelyet megfejtett és lefordított egy amerikai kutató- írta az MTI. A levelet több mint egy évszázaddal ezelőtt találták az ősi Tebtunisz egyiptomi városban azokon az ásatásokon, amelyeket Bernard Grenfell és Arthur Hunt vezetett. A két brit papirológus 1899-1900 telén bukkant számtalan papiruszra, amelyeket a felfedezésük helye után Tebtinusz-papiruszoknak neveztek el. Ezek jelentős részét a Berkeleyben lévő Kaliforniai Egyetem Bancroft Könyvtára őrzi, jó néhányat még nem fordítottak le. A levél, csakúgy mint a Tebtunisz-papiruszok egy része, görögül íródott. Polion közli családjával, hogy nagyon szeretne hallani felőlük, és azt is, hogy eltávozást fog kérni, hogy hosszú úton hazatérhessen és találkozhasson velük. A levelet anyjának, húgának és fivérének írta. “Imádkozom, hogy jó egészségben legyetek éjjel és nappal, és nevetekben mindig fejet hajtok valamennyi isten előtt. Nem szüneteltetem az írást nektek, de ti nem gondoltok rám” – olvasható a levélben. “Aggódom értetek, mivel bár gyakran kaptok tőlem levelet, soha nem válaszoltok nekem, hogy tudhassam, hogyan..” – a levél ezen része hiányos. Polion hat levelet írt családjának, egyikre sem kapott választ, ami azt jelzi, hogy valami feszültség volt közte és családja között. “Miközben távol vagyok Pannóniában, leveleket küldtem nektek, de ti idegenként kezeltek engem. Eltávozást kell kérnem a parancsnoktól, hogy hozzátok menjek, hogy tudjátok, a testvéretek vagyok…” Grant Adamson, a Rice Egyetem doktorandusza fordította le a papiruszokat infravörös fényt használva, amely által a szöveg még inkább olvashatóvá vált. Fordítását az amerikai papirológiai társaság hivatalos közleményében tette közzé. Adamson nem biztos abban, hogy a katona családja válaszolt neki, és abban sem, hogy Polion hazaindult meglátogatni őket. A levél azonban hazaért a Kairótól délre fekvő Tebtuniszba. “A levelet egyiptomiaknak címezték, és egyiptomiakat említ. Fajjum kormányzóságban, a Nílustól nem messze fekvő Tebtunisz római kori város templománál találták meg” – írta Adamson a Live Science tudományos-ismeretterjesztő hírportálnak írt e-mailjében. Polion, aki akkor élt, amikor Egyiptom a római birodalom fennhatósága alatt állt, Pannoniában a II. úgynevezett Adiutrix légió katonája volt, amely a 3. század derekán szolgált Aquincumban. Valószínűleg önkéntesként állt be katonának, hogy zsoldot és élelmet kapjon. Azt nem tudni, tudta-e akkor, hogy ilyen messze fog otthonától szolgálni. “Önkéntes lehetett és elhagyta Egyiptomot anélkül, hogy tudta volna, hová fogják küldeni” – írta Adamson. A fordítás szerint Polion a levelet egy katonai veteránnak küldte, aki továbbíthatta azt a családjának. forrás: erdekesvilag.hu
Te klónoztatnád a kutyád?
Úgy tűnik, lassan valóság lesz a sci-fiből: Nagy-Britanniába hamarosan megérkezik az első klónozott kutya. Április 9-én született, és most, alig egy hónappal később már lát, sőt első önálló lépéseit is megtette Nagy-Britannia első klónozott kutyája: II. Winnie. Az előkelő név, ahogy azt önök is látni fogják ebben az esetben egy egyszerű tacskókölyköt takar, aki éppen azért lett világhírű, mert tökéletes genetikai mása gazdája első kutyájának, a 12 éves Winnie-nek. A 29 éves Rebecca Smith egyébként egy nyereményjátékon nyerte azt a lehetőséget, hogy egy dél-koreai laboratóriumban klónozzák kutyáját. Ha nem nyer, ki kellett volna fizetnie az eljárás meglehetősen borsos, 60 ezer fontra rúgó árát is. Így viszont a még élő Winnie szövetmintája segítségével szinte teljesen ingyen juthat majd a klónozott kutyushoz, akit a születését követő hatodik hónap után vihet majd haza. Rebecca a Daily Mirror című brit lapnak elmondta, társaként és legjobb barátjaként tekint 12 éves kutyájára, Winnie-re. Hozzátette az elmúlt években egyre többször eszébe jutott, vajon mennyi közös ideje maradt még Winnievel, barátjával pedig még viccelődött is azon, hogy klónoztatni kellene a tacskót. Nem sokkal később bukkant a dél-koreai cég hirdetésére, és szinte egy pillanat alatt döntött: részt vesz a játékon, mert klónoztatni szeretné kedvencét. Nem II. Winnie az első klónozott állat Európában: az első emlős, akit 1996-ban egy tudományos kísérlet részeként klónoztak egy bárány volt, Dolly. A nőstény állat egész életét egy farmon töltötte, ahol összesen hat utódott hozott a világra, majd nem sokkal a hetedik születésnapja előtt előrehaladott tüdőbetegség miatt elpusztult. A halála mindenképpen korai volt még, hiszen a Dollyhoz hasonló bárányok várható éllettartama 12-13 év. Az állat korai halálát sokan a klónozás számlájára írták, ám később kiderült, a tüdőrákját egy JSRV nevű retrovírus okozta, nem a korai öregedés. A dél-koreai laboratóriumban, ahol Nagy-Britannia első klónozott kutyája készült, állítják, a klónozott állat éppen olyan várható élettartammal rendelkezik majd, mint az a kutya, amitől a genetikai anyagot kapták. Sőt, a labor szakemberei abban is biztosak, hogy a klón személyisége is megegyezik majd az eredeti kutyáéval. Csakhogy az állatvédők ezzel nem értenek egyet, épp ezért hevesen tiltakoznak a klónozás ellen. Szerintük a kutya személyiségét nem csak a gének, de az őt ért ingerek, a környezet, sőt a gazdi is befolyásolja. Szerintük ostobaság azt várni, hogy a kémcsőben készült kutya pontosan olyan lesz majd, mint az eredeti. forrás: hir24.hu
TUDOMÁNYOS BIZONYÍTÉK VAN ARRA, HOGY SZÓ SZERINT ISTENEKKÉ VÁLUNK?
Mi lenne, ha azt mondanám neked, hogy 1000 éven belül a mostani fizikai és mentális állapotunkkal jelentéktelen ősemberek leszünk a jövő emberiségéhez viszonyítva? Elsöprő mennyiségű tudományos bizonyíték van, amely azt támasztja alá, hogy nem csak a fizikai testünk fejlődik felgyorsult ütemben, hanem a tudatunk is. Ténylegesen egy evolúciós gyorsító sávban vagyunk, s talán működés közben is szemtanúi lehetünk a meg istenülésről szóló próféciáknak. A tudatunk és a testünk a Föld történetében eddig még soha nem látott ütemben fejlődik. Körbetekinthetünk a világban és észrevehetjük a drámai spirituális fejlődés jeleit, ahogy egyre inkább kibontakoztatjuk a legteljesebb potenciálunkat. Most éppen egy ébredési folyamat megy végbe, s 2012.12.21. valóban a megvilágosodás új korszakának a hajnalát jelölte. Azonban, ahogyan ez a globális ébredés zajlik, úgy a fizikai járműveink és intelligenciaszintünk szintén fejlődik, mivel beléptünk az új korszak fényébe. 2007-ben, Dr. John Hawks, Wisconsin-Madison Egyetem antropológia professzora, egy olyan cikket közölt a nagyszámú szakértői bírálattal készültProceedings of the National Academy of Sciences (PNAS) folyóiratban, melynek címe: Az ember alkalmazkodó evolúciójának újabb gyorsulása. Ez a cikk azt igazolja, hogy az emberiségen belüli pozitív szelekció százszor gyorsabb ütemben történik, mint bármikor máskor az emberi történelem folyamán, valamint hogy a fejlődésbeli intenzív sebességnövekedés különösen az elmúlt 5000 ezer évben ment végbe. A vizsgálat kifejezetten az egyszeres nukleotid polimorfizmusokként (Ez egy DNS szekvencia-variáció, amely akkor jön létre, ha egy nukleotid a genomban megváltozik, rövidítése SNP. Ezek teszik ki a humán genetikai variációk 90 százalékát.) ismert DNS szekvencia módosulásra irányult, amelyek a kromoszóma egy pontján jelentkező mutációk. Miként arra a Health and Medicine Week-ben rámutattak: „A kutatók az összekapcsolódó DNS bázispárok hosszú szakaszainak felfedezésével új genetikai módosulást azonosítottak be. Mivel a genetikai kicserélődésen keresztül az emberi DNS állandóan újraszerveződik, az LD egy hosszú, megszakítatlan szelete általában a pozitív szelekció bizonyítéka. Mivel az összekapcsoltság instabilitása gyorsan bomlik, amint az újjászerveződés sok generáción keresztül végbemegy, ezért ezeknek a megszakítás nélküli szegmenseknek a felfedezése az új adaptáció döntő bizonyítéka – mondja Hawks.” A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy ha az emberi népesség továbbra is növekedni fog, akkor az evolúciós gyorsulás hatása is követni fogja ezt a népességen tapasztalható új mutációknak fenntartott hely mennyisége miatt. Az eredeti újságcikk szerint megközelítőleg 1800 gén, illetve a teljes genetikai rendszerünk 7 százalékát érinti az utóbbi pozitív szelekció. Hozzáteszik: „Amennyiben az új alkalmazkodó allék továbbra is demográfiai növekedést jeleznének, akkor a neolitikum és a későbbi periódusok több mint százszor nagyobb alkalmazkodó fejlődési üteműek lehettek, mint ami az emberi evolúció nagy részére jellemző. A mezőgazdasági termelés, az étrendben bekövetkező változások és kísérletezés (például a tejben lévő laktózzal szembeni adaptív tolerancia), a betegségek (például a CCR5 gén bevezetése, amely az AIDS-szel szemben tesz ellenállóvá), valamint az emberpopulációnak az elmúlt 10 000 évben végbement jelentős kiugrása pozitív szelekcióra alkalmas optimális párzási helyekkel, illetve a masszív génállomány és a környezeti feltételek állandó megváltoztatásának bevezetésében rejlő, új alkalmazkodó mutációkkal ajándékozták meg a természetet. Például csak az elmúlt néhány ezer évben az európaiak gyors változásokon mentek keresztül egy olyan proteinekért felelős gén esetében, amely káliumionokat szállít az idegsejtek és az ízlelőbimbók esetében oda-vissza, valamit az Alzheimer-kórral és a rákkal kapcsolatos gének tekintetében is. John Hawks legmerészebb kijelentését a Wisconsin-Madison Egyetem honlapján jegyezték fel, ahol Hawks közölte: „Mi genetikai szempontból jobban különbözünk az 5000 évvel ezelőtt élt emberektől, mint amennyire ők különböztek a neandervölgyiektől.” Más szóval, ha veszünk egy i.e. 3000 évvel élt embert – például egy egyiptomit –, akkor azt fogjuk találni, hogy az jobban hasonlított a neandervölgyiekre genetikai szempontból, mint amennyire ránk hasonlít.” A Utahi Egyetem antropológusa és genetikusa, Dr. Henry Harpending, is részt vett ennek a tanulmánynak a lefolytatásában, és azt mondta a National Geographic-nak, hogy „Amennyiben az emberek mindig ilyen ütemben fejlődnének, a modern ember és a csimpánzok közötti különbségnek 160-szor nagyobbnak kellene lenniük, mint amekkora az valójában.” A hatalmas mennyiségű empirikus bizonyíték azt sugallja, hogy az ember az utóbbi időben a genetikai információk terén végbement felgyorsult természetes szelekció alanyai voltak!!! Arra is van bizonyíték, hogy ez a közelmúltban történt evolúciós sebességnövekedés nem csak biofiziológiailag jelentkezett, hanem ugyanakkor mentálisan is az intelligencia tekintetében. J.R. Flynn, az Új-Zélandi Otago Egyetem politológia professzora, felfedezte, hogy minden egyes évtizedben átlagosan 3 ponttal emelkedett az IQ-szint világviszonylatban, amióta az IQ-tesztek eredményeit mérik. (Ezt 1910 óta dokumentálják az USA-ban.) Ez azt jelenti, hogy aki 100 évvel ezelőtt benne volt a felső 10 százalékban az IQ-tesztek során, jelenleg a leggyengébb 5 százalékba tartozna. Ezek a növekedések állandó sebességgel mentek végbe a férfi és a női neműeknél egyaránt, és több mint 20 országban nyert tapasztalati úton visszaigazolást. Az átlagos IQ pontszám 100-tól indult, ezért ha egy ember 130 pontra teljesíti az IQ tesztet, akkor a tesztírók felsőbb kategóriájába tartozik, és egy 80-as eredmény messze átlagalattinak számítana. Meglepő, hogy az elmúlt évszázadban az IQ pontozást folyamatosan nehezíteni kellett, hogy az áltagos 100 fenntartható legyen. Flynn felfedezte, hogy a legnagyobb differencia a kulturálisan redukált tesztekben és a fluid intelligencia területén volt. A fluid intelligencia az a képesség, melynek segítségével a racionálisan és elvont módon gondolkodva találjuk meg a megoldásokat az újszerű problémákra a megszerzett tudástól függetlenül. Ez cáfolhatatlanná teszi a tényt, miszerint ezek nem a tanult tartalmak gyarapodásából fakadnak, melyekhez az emberek az egyre több hozzáférhető információn keresztül jutnak, minthogy az csupán a tanult ismeretek alkalmazására vonatkozó, kikristályosodott intelligenciát tükrözné. Ráadásul, más környezeti faktorok – mint például az oktatás és az előnyösebb gazdasági helyzet – kevésbé játszanak szerepet, ha megpróbáljuk megfelelő módon az olyan esetek közötti lévő hiányosságokat megmagyarázni, mint például a hollandoknál az elmúlt 30 évben tapasztalható 20 pontos növekedés az IQ-eredmények területén. Mint azt Flynn állítja az eredeti dolgozatainak egyikében: „A nemzetközi adatok ugyanazt a mintát követik, mint az amerikaiak. A növekedés 18 IQ-pont körül mozog generációnként (30 évenként) a Ravens teszteken, valahol 9 és 18 pont között van a Wechsler és Stanford–Binet teszteknél, nagyjából 9 pont a tisztán szóbeli teszteknél, csekély vagy nulla a Wechsler résztesztek esetében, mint amilyen a számtan, az információ vagy a szókincs.” A Ravens teszt az érvelés képességét méri a nyelvtől, az írástól és az olvasástól független, elvont feladatok felhasználásával. Ez azt jelenti, hogy az ilyen tesztbéli növekedések nem annak köszönhetőek, hogy az emberek mennyi ismerethez és információhoz férnek hozzá, hanem éppen az ellenkezőjét mutatják meg,
Köd előttem…, köd utánam – Teleportáció?
A köddé váló, majd valószínűtlen helyen ismét felbukkanó emberek, állatok és háztartási eszközök mindig is központi motívumai voltak a népmeséknek. Charles Fort használta elsőként a “teleportáció” szót, annak a folyamatnak a leírására, amelyben emberek vagy tárgyak egyik helyről a másikra, vagy éppen egyik létből a másikba kerülnek, láthatatlan, ismeretlen eredetű erők közreműködésével. Ezeket az erőket ki-ki ízlése szerint Istennek, Sátánnak, szellemvezetőknek, tündéreknek, vagy földönkívülieknek tulajdonítja. Az, hogy egy láthatatlan erő tárgyakat képes mozgatni, teljesen megfelel a spiritiszták hitének, hogy szilárd testek dematerializálhatók, anyagtalaníthatók, majd újra materializálhatók szellemek közreműködésével. A legtöbb halandó azonban nem rendelkezik ilyen képességekkel. A spiritualisták ezt azzal magyarázzák, hogy a többiek nem látják a “másik oldalt”, amely térben és időben áthatja a világot. Az anyagi világ lassan vibráló “sűrű” anyag, a spirituális viszont “kifinomult” matéria, amely az ember fizikai észlelése számára túlságosan gyorsan vibrál. Az atomikus vibráció hirtelen változása a tárgyakat vagy az embereket az egyik helyről vagy szintről a másikra viszi úgy, mint az Enterprise űrhajó személyzetét a Star Trek című sci-fi sorozatban a “gyorsító” és “lassító” sugár. Emberek eltűnnek, aztán valahol messze váratlanul újra felbukkannak. 1665-ben egy férfi üzleti ügyben az indiai Goa-ba indult, amikor egyszerre szülőföldjén, Portugáliában találta magát. Otthonába való váratlan visszatérésének elegendő szemtanúja volt ahhoz, hogy biztos lehessen abban, esete nem marad titokban az inkvizíció előtt. Az inkvizíció a szerencsétlen utazót gyakorló varázslónak kiáltotta ki, majd máglyára vetette. És ez csak egy példa a sok közül, hiszen manapság is történnek rejtélyes eltűnések (illetve megjelenések), melyeket nem tudunk megmagyarázni, továbbá számtalan olyan eset is lehet, amiket a szemtanúk nem mernek nyilvánosságra hozni, tartva attól, hogy kinevetik, vagy megbélyegzik őket. forrás: rejtelyekszigete.com