A régészek ásnak, leleteket tárnak fel, majd utólagos tudományos munkával értékelik a leletekből levonható következtetéseket. Azonban sokszor ütköznek abba a problémába, hogy feltárt leletek nem illeszkednek az általánosan elfogadott történeti képbe. Ilyenkor vagy elteszik a leletet valamelyil tároló mélyére, vagy felvállalják a tudományos tekintélyek kételkedő, sokszor gúnyolódó kijelentéseit.
Ezek közül néhány:
Boszniai piramis.
A bosnyák származású, Texasban élő Samir Osmanagic nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy bebizonyítja a boszniai Viszoko mellett emelkedő hegy piramis voltát. A település határában lévő hegy első ránézésre is feltűnő piramis formát alkot.
A nehezen beszerzett engedélyek után kezdték meg az ásatást. A kétkedők legnagyobb megdöbbenésére a több mint tízezer éves fedő földréteg megbontása után mesterségesen faragott kőtömbök kerültek elő. Az azóta is folyó ásatások egyértelművé tették a piramis mesterséges eredetét.
Az építmény korát minimum 15 és maximum 40 ezer éve becsülik. Méretei impozánsak: Magassága 220 méter, az északi oldal csúcsa a sarkcsillagra néz. (A Keopsz piramis magassága 147 m) Alapéle 200 méter, oldalélei 365 méteresek. Ennek ellenére jelenleg is vannak szaktekintélyek, akik különböző részletekbe kapaszkodva az egész piramis elméletet a képzelet szüleményének tartják. Véleményük szerint ebben az időben nem létezhetett olyan fejlett civilizáció, mely ilyen alkotás létrehozására képes.
Kristálykoponyák:
A kristálykoponyák – amint nevük is mutatja – olyan kvarc- vagy egyéb kristályból kifaragott szobrok, amelyek emberi koponyát formáznak. Jelenleg több mint 200 kristálykoponyát ismernek. A leghíresebb és a legtökéletesebb közülük a Mitchell Hedges féle kristálykoponya.
1924-ben, a régész Anna nevű lánya találta az ősi maja város, Lubaantun (a mai Belize területén) végzett ásatásokon.
A Mitchell-Hedges-féle koponya az egyetlen, amely két darabból áll, az összes többi esetében a fogakat csupán rávésték a tömör koponyára. A koponya anatómiai pontossága szinte tökéletes. A fogak faragásán még a fogak kopását is megörökítették. A koponya tapintása selymes, még mikroszkóppal sem lehet a megmunkálás nyomait felfedezni. A kvarckristály Mohs-féle keménysége 7, (a gyémánté 10) amelynél az általunk ismert összes fém puhább. Az egyetlen ma elképzelhető anyag, amellyel megmunkálhatták, a gyémánt. További furcsaság, hogy az egész koponya a kvarc kristálytengelyének irányát figyelmen kívül hagyó módon készült, holott ez a tengely határozza meg, hogy a kifaragás során mekkora eséllyel reped meg a kristály.
A Mitchell-Hedges-féle koponyával és általában a kristálykoponyákkal foglalkozó irodalom több ezer oldalra rúg, de mindegyik megemlíti, miszerint 12 összetartozó koponya tárolja az emberiség régi tudását.
Rejtélyes tudás
Az Afrikában élő dogon-ok, ma is élő törzs, melynek eredet legendája a csillagokba nyúlik. Történetük szerint, ősapjuk a Szíriusz csillagról származik, amit ők Po Tolónak neveznek. Amma istennőtől származó ősapjuk onnan jött égi hajóval, és itt nemzette meg a nyolc dogon törzset. Évszázadok óta tudják, hogy a fényes Szíriusz körül kering egy jóval kisebb másik láthatatlan csillag, amely kapcsolatban áll istenükkel. Ennek a láthatatlan csillagnak a keringési ideje 50 év, amit a dogon-ok szorgalmasan, 50 évente meg is ünnepelnek. (Ez a láthatatlan csillag a Szíriusz B, amit csak 1862-ben fedeztek fel.)
Az 1930-as években két néprajztudós, Marcell Griaule és Germaine Dieterlen felfigyelt a különös törzsre, és több évtizedet töltöttek köztük, majd az 1950-es években az Afrikanisztikai Társaság erről könyvet is adott ki. A könyvet olvasva felfigyelt a dogon-okra később Robert K. G. Temple amerikai tudós a szanszkrit- és a keleti tudományok szakértője is, aki Párizsba utazott, hogy felkeresse Dieterlent, hogy személyesen beszéljen vele a dogon-ok közt szerzett tapasztalatairól, majd személyesen is elment Maliba, hogy végére járjon a mítosznak: „Kezdetben csak kutattam. Szkeptikus voltam. Csalást szimatoltam, mert nem tudtam elhinni a dolgot. Aztán egyre több, a képbe illő részletet ismertem meg” – írta később. ” Hitetlenkedését a helyszínen végzett néprajzi munka ámulattá változtatta. Meggyőződött, hogy ennek az egyszerű törzsnek az őstörténetébe olyan ismeretek vannak beleszőve a csillagokról, a naprendszerről, melynek egy részét a képzett csillagászok is csak a XIX században fedezték fel.
Titokzatos múmia
Ezt a múmiát Egyiptomban, II. Senusret (i.e. 1897- 1878) királyné kis piramisa feltárásakor találták. A mumifikálást több mint 2000 évnél régebben hajtották végre, állapították meg a szakértők.
Göbekli Tepe
Törökország közepén, e település mellett fedezték fel azokat a szabályos körben elhelyezkedő monolit kőoszlopokat, melynek eredetét a a karbonos kormeghatározás I.e. 10 000 körülire teszi.
A kőoszlopok súlya 15 tonna, melyeknek kifaragása, egy darabban való odaszállítása, felállítása még a modern gépekkel sem egyszerű feladat. Ráadásul mindez abban az időben, amikor a ma elfogadott nézetek szerint, az ősemberek még bunkósbottal kergették egymást, és szerszámként leginkább a kőbaltát használták.
forrás: costadelsolmagazin.com
