Így néznének ki kedvelt Cartoon-karaktereink a való életben
#1 Buzz Lightyear – The Toy Story #2 Homer – The Simpsons #3 Squidward – Spongebob Squarepants #4 Mickey Mouse #5 Spongebob And Patrick #6 Brain – Pinky And The Brain #7 Professor Hubert J. Farnsworth – Futurama #8 The Ice King – Adventure Time #9 Popeye #10 Jessica Rabbit – Who Framed Roger Rabbit forrás: boredpanda.com
Pár perces ‘Pixar’ animáció arról, hogy öli meg a társadalom és az oktatás a kreativitást és gyárt zombikat-Ébredjünk és változzunk!
Sokszor és sok cikkben foglalkoztam már a ‘rendszerrel’, mely felelős azért, hogy az embereket, de főleg a gyermekeket egy mesterséges, emberidegen oktatásba és teljesen felesleges dolgok megtanulására kényszeríti. Természetesen jó ideje tudjuk már, hogy ez a társadalom és ez a fajta oktatás egyszerűen jó rabszolgát kíván ‘előállítani’, azaz a kijelölt munka elvégzésre alkalmas robotokat és nem gondolkodó, a rendszer felépítését és működését megkérdőjelező egyéneket akar látni… Ahogy a ‘pokolba alászálló’ megboldogult David Rockefeller apja, a Standard Oil alapítója ezt meg is fogalmazta: „Nem gondolkodó, hanem dolgozó nemzetet akarok!” (John D. Rockefeller) A modern társadalom azt sulykolja mindegyikünkbe, tanuljunk meg mindent jól az iskolában, amit mondanak nekünk; dolgozzunk olyan keményen, amennyire csak bírunk és lehetőleg tanítsuk gyermekeinket is ugyanerre. Ez egy végtelen kör, mely alig enged teret a kreativitásnak.Ez a rövidfilm arra bátorítja és biztatja az embereket merjenek másként tekinteni a dolgokra, mint amire treníroznak bennünket… „ALIKE” („Egyformán”) Gyakorlatilag művészi erővel igyekszik kifejezni azt, amit a Matrix-ból kilépve, némi ébredezés után, az igazságot keresve és kutatva, a valóságra ráébredve közülünk sokan átélnek és melynek észrevétele után próbálják a társadalom még „dobozban” élő, lakó és masszívan a szigorú keretek és szabályok szerint gondolkodó többségét kicsit észhez téríteni… Tény, hogy csak annak észrevételére vagyunk képesek, aminek látására megtanítottak bennünket. Ezért egyáltalán nem mindegy, hogy ez a spektrum mennyire széles és mennyire mély, azaz az ember mennyire fogadja el vagy kérdőjelezi meg a számára egyetlen igazságként erőltetett dolgokat, véleményeket…. Legyen szó történelmi igazságokról (azaz verziókról), politikáról, gazdasági életről vagy egyáltalán életvitelről és életminőségről… Mi az a trend, ami mentén idomítva vagyunk és milyenné válunk, ha hagyjuk, hogy a rendszer kiölje a kreativitást, a keresést, a világ felfedezését, szóval a szabaddá és boldoggá válást…. „ALIKE” („Egyformán”), egy Pixar-szerű animáció, amit a madridi animator Daniel Martinez, Lara és Rafa Cano Méndez készítettek. Egy 7 perces lecke arról, mi történik az életeddel, amikor hagyod, hogy a napi robottal kiöljék belőle a kreativitást. De szól a szülői létről is és arról, hogy hagyni kell gyermekeinket, hogy saját útjukat és álmaikat kövessék. A filmet minden család számára készítették, hogy „ne hagyjuk elveszíteni saját sokszínűségünket”. A kanadai újságíró Graydon Carter mondta: „Ritka az a pillanat, amikor egy kis szünetet tartunk a mindennapi mókuskerékben, hogy elgondolkozzunk végre azokon a berögződéseken és feltevéseken, értékeken, amiket szentírásnak fogunk fel.” Használd ki az egyik ilyen pillanatodat és adj egy esélyt az „Egyformán” című kisfilmnek! forrás: vilaghelyzete.blogspot.hu
Az emberi élet 7 éves ciklusai! Érdemes elolvasni rólad is szól!
Hétévente egy új életszakaszba lépünk. Tulajdonképpen ezek a ciklusok alakítják az életünket, ezek határozzák meg, hogy milyen mértékű sikereket fogunk elérni, vagy hogy épp mennyire leszünk boldogak, ezért nem árt tisztában lenni ezekkel a 7 éves szakaszokkal. A születéstől 7 éves korig Édesanyánkkal szoros a kapcsolat, ekkor fedezzük fel a környezetünket, alakulnak ki az érzékeink. A kezdetben szoros kötelék az év múlásával lazulni fog, hiszen elindulunk felfedezni a közvetlen környezetünket. 7 és 14 éves kor között Szoros kapcsolat alakul ki édesapánkkal, kezdetét veszi a személyiségünk fejlődése, amelyben nagy szerep jut édesapánknak is, aki a legjobb szövetségesünk lesz. Szeretjük édesanyánkat, de édesapánkat már imádni fogjuk. 14 és 21 éves kor között A lázadás időszaka ez, amikor megkérdőjelezzük az adott társadalmi rendszert, politikai berendezkedést. Az intellektuális képességeink indulnak fejlődésnek. Összetűzésbe kerülünk a szüleinkkel, a társadalommal, mert úgy gondoljuk, hogy lehetne ennél is jobban élni. Ilyenkor anarchikus érzések dúlnak bennünk, amelyek fokozatosan alábbhagynak és megszűnnek, ha már kirepültünk a családi fészekből és saját lábunkra álltunk. 21 és 28 év között Alkalmazkodunk a társadalmi normákhoz, mert be kell látnunk, hogy a világot nem tudjuk megváltoztatni, de arra törekszünk, hogy jobban teljesítsünk, mint elődeink. Ez érvényes a munkahelyre, a családalapításra is. Vége az első 4×7 időszaknak és kezdődik a következő 28 év 28 és 35 év között Adott a lakás, az autó, a család, de ha az elmúlt 4 ciklusban több kudarc is ért bennünk, nagy az esélye annak, hogy a házasságunk, párkapcsolatunk válással, szakítással fog végződni. Ha a szülőkkel nem volt rendezve a viszony, most konfliktus pattanhat ki emiatt. Ez egy nehéz időszak lehet az életben, bekövetkezhet a munkahely elvesztése, valamint a depresszió is kialakulhat. 35 és 42 év között Minden a nulláról indul. Tanultunk a hibáinkból, így sokkal tapasztaltabban tudjuk kezelni a nehézségeket, válságokat. Megtörténik a családunkkal való viszonyrendezés, kibékülés. A munkahely keresés során már nem az fog számítani, hogy mennyi lesz a fizetés, hanem hogy mennyi lesz a szabadidőnk. 42 és 49 év között Itt már megtörténhet a társadalmi szerepvállalás, azaz, hogy valamilyen ügy mellé állunk. Azonban gyakran krízis alakulhat ki, amikor megkérdezzünk önmagunktól, hogy kik is vagyunk valójában, mit tettünk le idáig az asztalra, és mi a jövőben szerepünk. 49 és 56 év között Ebben a korban már az érzelmeinkre kezdünk figyelni, az anyagi javak háttérbe szorulnak. Életünk új értelmet nyer, amely idős napjainkig is elkísérhet. Vége a második 4×7-es időszaknak Következik egy újabb 7 éves ciklus, de már más szemszögből, perspektívából nézzük az életet, még akkor is, ha sokszor ugyan azokkal a problémákkal és gondokkal találkozunk. forrás: tudasfaja.com
Művészek rémisztő képei a depresszióról
Depresszióval élni nagyon nehéz. A betegek nem tudnak csak úgy felállni, és összeszedni magukat. Most alkotásokat hoztunk művészektől, akik ezeken keresztül fejezik ki, milyen is a depresszió. Érdemes megnézni őket, és segítséget keresni, hogyha ilyen problémákkal küzdünk. Ne hanyagoljuk el a jeleket! forrás: bizzarium.com
Élet az északi sarkkörön – egy norvég család lenyűgöző otthona
Gyönyörű környezetben, ráadásul egy igazán különleges házban él a hattagú Hjertefølger család, akik 3 éve az északi sarkkörön elterülő Sandhornøya szigetén kezdtek új életet. A norvég család lenyűgöző házát egy háromszögek hálózatából álló geodéziai kupola veszi körül, amely megvédi őket, illetve az épületet az időjárás viszontagságaitól és lehetővé teszi számukra, hogy zöldséget és gyümölcsöt termesszenek. A közel 8 méter magas kupola amellett, hogy megóvja a családot illetve a 3 szintes, 5 hálószobás, 2 fürdőszobás otthonukat, még az északi fényre és a környező érintetlen vadonra is tökéletes kilátást kínál. A különleges ökoház két éven át épült, rokonok és a barátok segítségével, és 2013 decemberében készült el teljesen. Nemcsak a környéken élők járnak csodájára, hanem az internetes portálokok is világszerte beszámoltak róla, azóta pedig rengetegen keresik meg a házaspárt, hogy a házukról érdeklődjenek és tanácsokat kérjenek tőlük. A család azt tervezi, hogy a közeljövőben néhány kisebb épültet is felhúznak majd, és jóga- valamint nyári táborokat tartanak a természetbe, illetve nyugalomra vágyó felnőtteknek és gyerekeknek. forrás: erdekesvilag.hu
ITT A NAGY VÉRNYOMÁS TÁBLÁZAT! MEGMUTATJA, MENNYI AZ ALACSONY, NORMÁLIS, TÚL MAGAS VÉRNYOMÁS A KOROD SZERINT
Azt tudjuk, hogy a magas vérnyomásra nagyon oda kell figyelni, mert komoly életveszélyt jelent, ha nem cselekszünk időben. Sokaknak már van otthon vérnyomás mérőjük, és megmérik magukat meg a család többi tagját, de nem mindig világos, mennyi az ideális vérnyomás életkor szerint. Lassan lopakodik, hosszú időn át észrevétlen, hiszen semmi feltűnő jele nincs a magas vérnyomásnak. Pedig kezeletlenül káros szövődményei lehetnek a stroke-tól a szívelégtelenség. Illik tehát mérni a vérnyomást. Két értéket kapunk: az első – szisztolés – a szív összehúzódásakor alakul ki. A második, diasztolés értéket a szív elernyedésekor mérik. Stratégiát kínálunk a magas vérnyomás ellen. Aktívan és sportosan Magas árat fizetünk a kényelmességért. Megkeményednek, megvastagodnak a vérerek, a szívnek nagyobb erőt kell kifejtenie, hogy átpumpálja a vért rajtuk. A testmozgás rugalmasan tartja az ereket. Ideális a legendás napi tízezer lépés. Aki lépésszámlálóval jár-kel, automatikusan többet gyalogol. Javasolható még a gyengéd gimnasztika vagy olyan kitartást igénylő sportok, mint a kerékpározás, úszás. Nem kell zsírpárna Törekedjünk a normálsúlyra. Minden leadott kiló két ponttal csökkenti a vérnyomásértéket. Mértékkel fogyasszunk édességet, ahogy kifőtt tésztát vagy kenyeret is. A hús viszont nem tilos, az egyik aminosava ugyanis részt vesz a vérnyomás szabályozásában. Épp ilyen hatásuk van a gyümölcs és zöldség ásványi sóinak is. Takarékosan a sóval! Nem csalás: háromszor-ötször több sót fogyasztunk a szükségesnél. A só pedig megtartja a vizet a szervezetben. Nő a vér mennyisége és a vérnyomás is. A sóban szegény táplálkozás minden harmadik magas vérnyomásosnál 5-8 ponttal csökkenti a felső értéket. A legtöbb sót észrevétlenül vesszük magunkhoz: felvágottból, szalámiból, készételekből. A meleg élvezete ellazít Nem kell kerülni a szaunát. A rendszeres verejtékezés csökkenti a túl magas vérnyomást. Ha meleg van, kitágulnak az erek, ellazulnak, akárcsak az idegeink. Ajánlatos alacsonyabb – 60 C-fokos – szaunát látogatni, ahol magas a levegő nedvességtartalma. Utána lassan, fokozatosan kell lehűlni, nem hideg vízbe ugrani. Ez a táblázat megmutatja, az első sorban az életkor, a másodikban a minimális, majd a normális, végül a legmagasabb, még nem kórosan magas érték látható Grafika: Séra Tamás Néhanapján masszázs Dilemma volt orvosi körökben, hogy összefügg-e a beállt nyak a magas vérnyomással. A tapasztalat azt mutatja, hogy a betegek vérnyomása többszöri tarkómasszázs után csökken. Vagyis: a tarkó izmai olyan agyi területtel vannak kapcsolatban, mely jó pár szívfunkciót, többek között a vérnyomást, légzést és szívverést kontrollálja. Forrás : http://blikkruzs.blikk.hu/
Katonák a háború előtt, közben és után
Ezeket a portrékat Lalage Snow, fotós, újságírós és filmes készítette azokról a brit katonákról, akik önkéntesen mentek ki Afganisztánba 7 hónapra. A képek szolgálat előtt, közben és után készültek, a katonák pedig saját rövid leírásaikkal, naplóbejegyzéseikkel egészítették ki portréikat, a háborút egy új, ijesztően életközeli oldalról bemutatva. Chris MacGregor, 24 Március 11, Edinburgh: A családom egyértelműen nagyon fog hiányozni, leginkább talán a kutyáim, de a TV is hiányozni fog. Próbálok nem a legrosszabbra gondolni. Június 19., Afganisztán: Szerintem a félelem tart minket életben itt, bár azt gondolom, ha valami meg fog történni, az ellen semmit sem tehetünk. Ha odafent tudnák irányítani a dolgokat, nem lennének halott katonák, mind életben maradtak volna. Szörnyű érzés hallani, hogy valaki nem élte túl, mindig arra gondolok, hogy min mehet keresztül a családja. Megkérdezem magamtól, hogy miért haltak meg, mit érnek el a halálukkal. Fogalmam sincs. Augusztus 28., Edinburgh: A térdeim feladták és haza kellett jönnöm. A testem folyamatosan követelte, hogy adjam fel. Minden katona érzi magában még a dühöt és az adrenalint, mikor hazaér. Ezután nekem is segítségre volt szükségem – most már csak elviszem sétálni a kutyákat, ha bármikor ugyanazt a dühöt érzem, ez a legjobb módja a kikapcsolódásnak. Miután hazaértem, az első dolgom volt a feleségem megcsókolgatása után, hogy levigyem őket egy hatalmas sétára. Órákig csak mentünk és mentünk, végre nem kellett figyelnem, hogy hova lépek. Steven Anderson, 31 Március, Edinburgh: Hogy őszinte legyek, valószínűleg borzasztó lesz. Nem is a haláltól félek a legjobban, hanem a lábaim elvesztésétől – az lenne a legrosszabb. Június, Afganisztán: Nehezen lehet leírni, hogy mi folyik itt. Gyakran, amikor beszélek a barátnőmmel telefonon és megkérdezi, hogy miért nem beszélek rendesen… nem érti, kimerült vagyok, koszos, és néha napokig nem eszem. Elég víz sincs, a kiszáradás szélén vagyunk. Szerencsére eddig nem voltam igazán halálközeli helyzetben, és most már csak reménykedem, hogy ép kezekkel és lábakkal mehetek haza. Október, Edinburgh: Odamegyünk, megpróbáljuk meggyőzni őket és megváltoztatni a gondolkodásmódjukat, de ezek az emberek alig 45 évig élnek a szegénység és a gyógyszerek hiánya miatt. Teljesen máshogy látják az életet. Egy gyerek meghalt, semmi köze sem volt a háborúhoz, csak beteg volt. Elvitték a testét egy táborba, meglőtték, és azt állították, mi lőttük le, felháborodva, pénzt követelve. Őket nem lehet megváltoztatni. Alec McBroom, 24 Március 11., Edinburgh: Nem bánom, hogy oda kell utaznom, végül is ez a munkám, de nagyon fog hiányozni a családom, még a szobaszőnyeg és a papucsom is – tudom, furcsán hangzik, de az apró részletek összessége az, ami az igazi változást jelentik. Június 12., Afganisztán: Szörnyen hiányzik a családom. A feleségem, a gyerekeim, a tulajdonságaik és furcsa szokásaik, de nekik valószínűleg még rosszabb csak ülni és várni, hogy hazaérjek. Nem félek. Legutoljára Írországban féltem igazán, de az már nagyon régen volt. Október 12., Edinburgh: Mindig ott a kétségbeesettség – mi fog történni, ha valami robban? Amikor megtörtént, akármennyire is lehetett rá számítani, a világ legnagyobb meglepetése és legijesztőbb dolga volt. Azért mentem el otthonról, hogy én is tegyek valamit, ahogy a többi katona is tette, ne csak kényelmesen üljek a papucsomban és nézzem a TV-t, miközben odakint emberek halnak meg. Most már olyan, mintha két életem lenne: az egyikben minden veszélyes és mindenki meg akar ölni, míg a másikban itthon vagyok, kinézek az ablakomon, és rózsaszín hajú, békés embereket látok. Teljesen más világ. Mindig is mélyes vallásos voltam, az események hatására pedig egyre többet beszélgetek Vele. Hálás vagyok, hogy valaki figyel rám. Sean Patterson, 19 Március 11, Edinburgh: Korán fogok elbúcsúzni a családomtól, mivel utálok búcsúzkodni. Hiányozni fognak, de nem félek, igazából nagyon várom. 15 évesen csatlakoztam a háborúhoz, mindig is ezt akartam csinálni. Június 20., Afganisztán: Borzasztó volt. Amikor végre biztonságos helyre értünk, elkezdtem zokogni. Mindenki sírt. Nem tudtam aludni aznap éjjel, arra gondoltam, milyen lehet otthon. Előtte is voltak nehéz éjszakáim, rémálmokkal, álmatlansággal, ha végre elaludtam, pár óra múlva leizzadva keltem fel. Nem sokkal később visszamentünk a terepre – megint tüzeltek ránk, kezdődött minden előröl. Ketten elvesztették a lábaikat és hazaküldték őket. Szar volt látni az egészet újra. Mindig elmondok egy imát indulás előtt, de mindig csak arra tudok gondolni, hogy egy darabban érek-e majd vissza, vagy csak egy lábbal. Mindig félek, utálom az egészet. És még 84 nap van, mire hazaérek. Október 7., Edinburgh: Az emberek azt hiszik, hogy túlélni és leélni egy életet könnyű, pedig egyáltalán nem az. Bármikor elüthet egy busz, és akkor vége. Fogalmunk sincs, mi fog történni, a háborúban végképp nincs, elég egyszer rossz helyen állni, és ennyi volt. Eddig nem gondoltam így, de hagyni kéne őket. Túl sok embert vesztettünk el. Túl sokan jönnek vissza végtagok nélkül, akik képtelenek lesznek visszatérni a rendes életükhöz. Fraiser Pairman, 21 Március 11, Edinburgh: Egy kicsit félek, de annál sokkal jobban várom, hogy végre elinduljak. Mondjuk a barátnőm és a fagyasztott pizza nagyon fog hiányozni. Jőnius 11., Afganisztán: Eddig minden rendben ment a melegtől eltekintve. Az itteni emberek egészen kedvesek, vettünk tőlük görögdinnyét. Sokat gondolkozom azon, hogy hogy a francba kerültem ide pontosan, utána néha csak el akarok innen menekülni, haza akarok szökni. Október 6., Edinburgh: Gyorsan hozzá lehet szokni a lövések hangjához, egy idő után meg kell tanulni nem félni. Egyszer bekerítettek minket, ott ragadtunk 24 óráig, hatalmas szerencsénk volt, hogy élve megúsztuk. Nem tűnik úgy, hogy fél évet távol voltam, de nagyon jó érzés megint itthon lenni és jó látni anya megkönnyebbült arcát is. Órákig szoktam zuhanyozni és végre azt veszek fel, amit akarok. Biztos bele fog telni pár hétbe, mire az egészet megszokom. forrás: newhorizon.hu
Az emberi létezés eltorzult oldala
A most következő illusztrációk kíméletlenül rámutatnak a társadalmunkat átható eltorzult mintákra és képmutatásra. A legdurvábbak azok, amik az emberek közösségi médiához való beteges kapcsolódásait ábrázolják. A vágyott online identitás megalkotásához egy függésen alapuló, méltóságot hátrahagyó offline (valódi) személyiség társul, ahol leginkább (és többek közt) az intimitás és a magánszféra sérül. A képeket egy kedves ismerősöm küldte át megtekintésre, és hiába próbáltam, nem sikerült kideríteni ki készítette őket. Ha valaki tudja írja meg kommentben, szívesen megnéznénk a készítő más munkáit is. forrás: newhorizon.hu
A halál előtt és után
Egy Walter Schels nevű német fotográfus halálos betegekről haláluk előtt és után készített portréfotókat, majd azokat egymás mellé helyezte. A 20. század legelején sokan azt gondolták, hogy az ember szeme megjegyzi az utolsó képet, amit életében lát, és ez a látvány óvatos idegvizsgálatokkal előhívható. Schels képei metaforikusan megörökítik ezt az utolsó pillantást – mintha a meredő szemek azt mondanák a nézőnek: „Te vagy az utolsó dolog, amit életemben látok”. forrás: newhorizon.hu
18+ GG Allin, a mocsok pápája
GG Allin az a fajta ember volt, aki e sárgolyón töltött harminchat éve folyamán valószínűleg egyetlen egy napot sem élt meg úgy, hogy arra rá lehetne sütni az „átlagos” jelzőt. De éppen arra törekedett, hogy ez ne is legyen így, hogy mindenki emlékezzen arra az önpusztító, polgárpukkasztó punkra, akit megteremtett. Hősünk 1956. augusztus 29-én született a New Hampshire-i Northumberlandben, Jesus Christ Allinként. Neve jelzi, hogy már a szülei sem voltak teljesen százasak, konkrétan vallási fanatikus apja gondolta úgy, ha már egy látomásban megjelent neki Jézus, akkor a gyerekét is illik így elnevezni a keresztség alatt. A totálisan nomád körülmények között, mindenkitől elszeparáltan élő család nyomorát, a férj halálvágyó indulatait (a pincében az egész famíliának sírt ásott a biztonság kedvéért) végül az édesanya unta meg, s gyerekeivel együtt elszökött a ház urától, beadva egyúttal a válókeresetet. Józan eszének visszatértét jelzi az is, hogy GG (e becenevet bátyja, Merle ragasztotta rá, mivel Jesus helyett mindig „Jeje”-nek, a hasonló hangzás miatt idővel GG-nek szólította) a középiskolát már Kevin Michaelként kezdhette meg, elkerülve ezzel az osztálytársak cikizését. Persze Allin így sem vált az iskola éltanulójává, korábbi, elszigetelt élete nem segítette beilleszkedését (előfordult, hogy női ruhában ment suliba), így bátyjával hamar a szélsőségek felé sodródtak, zenélni kezdtek, a punk felbukkanásával pedig végképp eldőlt a sorsuk. GG eleinte dobolt a rosszabbnál rosszabb bandákban (Little Sister’s Date, Malpractice, Stripsearch), majd 1977-ben megalakult a The Jabbers (amelyben GG 1984-ig játszott énekesként és dobosként). A nyolcvanas években aztán olyan „remek” formációk élén találta magát, mint a The Cedar Street Sluts, a The Scumfucs vagy a The Texas Nazis, s több, felejthető lemezt is kiadott velük, majd jött a GG Allin and the Murder Junkies. Ekkor már egyébként (nem meglepő módon) kőkeményen ráállt a piára és a létező összes olyan drogra, amelyhez csak hozzájutott. Az addig sem túl acélos zene is kezdett háttérbe szorulni (habár olyan kultstátuszú muzsikusokkal is dolgozott együtt, mint J. Mascis a Dinosaur Jr.-ból és Thurston Moore a Sonic Youth-ból), az élő fellépések alkalmával ugyanis egyre inkább átvették a szerepet Allin fokozatosan durvuló, extrém performanszai. Ezek általában az alábbi szentháromság jegyében teltek: meztelenség, véres öncsonkítás, mindenféle testnedvek szétterítése a saját testén és a teremben. Nem csoda, hogy szinte azonnal komoly érdeklődés kezdte el övezni fellépéseit, ahol a punkok és a hasonlóan önpusztító egyedek mellett bőven akadtak olyan sznobok is, akik minden este szar- és vérszagra gyűltek össze az adott szórakozóhelyeken. És persze ne felejtsük el a rendőrséget sem, hisz nekik is szintén elég sűrűn meg kellett fordulniuk GG bulijain, begyűjteni a magát, de senkit mást sem kímélő showmant. Ha Allin még élne, valószínűleg Ozzyhoz hasonlóan azt mondaná, nagyrészt kiestek neki a nyolcvanas évek történései, s ebben nem is lenne semmi meglepő. Habár ő Ozzyval ellentétben néha kénytelen volt józan életet élni, hiszen többször letartóztatták, a borotvapengékkel vagdalkozás, a mikrofon rendszeres fejhez csapkodása és a vérmérgezés miatt pedig a kórházban is sűrűn látott vendég volt. Fentiek okán azon fogadalmát sem tudta soha teljesíteni, miszerint Halloweenkor öngyilkosságot követ el koncert közben, mivel október 31-én rendre a sitten vagy egy kórházi ágyban töltötte idejét. De persze így sem érte meg a nyugdíjas kort, hiszen 1993. június 28-án, egy szokás szerint botrányosan és idejekorán véget érő fellépést követő tivornya után feltehetően herointúladagolás végzett vele – állítólag a bulizó tömeg csak reggel vette észre, hogy GG már órák óta halott. Temetése utolsó éveihez mérten kellően extrém módon zajlott, a nyitott koporsóban fekvő testet a rajongók összefirkálták, teletömték piával és drogokkal és persze fotózkodtak is vele. Az elhantolás előtt pedig bátyja GG-re tett egy fejhallgatót, s walkmanről lejátszotta a The Suicide Sessions című lemezt. Bár GG Allinből nem vált Messiás, ahogyan azt apja remélte, ennek ellenére mindmáig ő számít a rock- és a punkzene egyik legikonikusabb figurájának. Igaz, hogy amit csinált, szó szerint szarból építkezett, de nála extrémebb alakot nem hordott hátán a Föld (nyomába se érhetnek az olyan, GG alsónadrágjából előbújt sokkerek, mint Marilyn Manson, Lady Gaga vagy Miley Cyrus). A mocsok pápája vérrel és ürülékkel írta be nevét a zene nagykönyvébe. „Testem a rock ‘n’ roll temploma…” – fogalmazott, és saját maga gyalázta meg ezt a szentnek semmiképpen sem nevezhető „helyet”. forrás: newhorizon.hu