Újabb és újabb kutatások indulnak, előkerül egy-egy elveszettnek hitt irat, vagy egyszerűen egy történész újra átgondolja az összefüggéseket. A pletykák és a mondák azonban elég jól tartják magukat. Ritkán fog rajtuk az idő, még akkor is, ha megcáfolják őket.
1. Petőfi, a Nemzeti dal és a múzeumlépcső
Hiába hirdeti a Nemzeti Múzeum lépcsőjének oldalában a tábla, hogy ott szavalta el a költő a híres verset, úgy tűnik, ez nem igaz. Sem naplója, sem a hírlapi beszámolók nem említik ezt az eseményt. Az igaz, hogy Petőfi valószínűleg ott volt az eseményen, de a Nemzeti dal helyett „csak” egy buzdító beszédet mondott.
Photoshop
2. Landerer, az áruló
A szabadságharc leverése után hamar szárnyra kelt a pletyka, hogy a fiatal forradalmároknak március 15-én gépeit átengedő nyomdász a bécsi titkosszolgálat ügynöke volt. Kenyéri Kornélia sajtótörténész szerint a hagyományos értelemben vett besúgó vádak megalapozatlanok. A szakértő szerint Landerer Kossuth-tal való együttműködése bizonyíthatja, hogy az egész csak kitaláció. Amikor Kossuth önálló bankjegy és nyomda létrehozása mellett döntött, Landererhez fordult segítségért, sőt később rábízta a bankógyár menekítését is. Nem valószínű, hogy Kossuth olyan emberre bízta volna ezt a fontos feladatot, aki összejátszik az ellenséggel.
3. Haynau a magyarok szolgálatában
A szabadságharc hóhéraként ismerté vált Julius Haynau felajánlotta szolgálatait a magyar kormánynak – legalábbis ezt írta emlékirataiban Pálffy János képviselő, aki 1848-49-ben az Országos Honvédelmi Bizottmány tagja volt. A képviselő úr valószínűleg tévedett, ugyanis semmilyen más történelmi bizonyítékot nem találtak eddig erre a különös felajánlkozásra.
Julius Haynau valószínűleg nem akart magyar tiszt lenni
4. Az áruló Görgey
1849. augusztus 13-án Világosnál Görgey Artúr tábornok feltétel nélkül letette a fegyvert. Sokáig a magyar történelem legszörnyűbb árulásaként kezelték a hadvezér eme lépését. Katona Tamás történész szerin a nemzeti romantika találta ki ezt az áruló mítoszt: „Ha volt hadvezér, aki engedelmeskedett Kossuthnak, az épp Görgey, nem pedig Bem, és nem Perczel Mór, aki át akarta venni a hatalmat és szétkergetni az országgyűlést. Mégsem ők lettek az árulók.” Egy másik magyarázat szerint Kossuth azon fáradozott a fegyverletétel után, hogy megteremtse az alapot az újrakezdésre. Ehhez előfeltételként meg kellett tartani az emberekben a nemzet erejébe vetett hitet. Tehát ha a szabadságharc kudarcának oka a katonai túlerő, akkor az a veszély bármikor újra fennállhat. Ellenben ha árulás a kudarc oka, a vereségért egy személy a felelős, akkor nem abban van a hiba, hogy Magyarország önerőből nem volt képes a két nagyhatalom között helytállni. Azaz Kossuth indította el a pletykát.
1 Petőfi halála
A történelmünk egy vissza-visszatérő kérdése, de megegyezés egyelőre nincs. Ami biztosnak tűnik: a fehéregyházi (segesvári) ütközet a magyarok vereségével végződött. A csatában délután még élve látták a költőt, de további sorsát máig homály fedi. August von Heydte osztrák őrnagy évekkel később azt mondta egy meghallgatáson, hogy a magyar tisztek tanúvallomásukban „egy alacsony termetű, vézna, sárgás bőrű, szakállas, mellén átszúrt felkelőről beszéltek, aki valószínűleg a költő volt. A történet szerint a holttest mellett találtak egy Bemhez írt jelentést is a honvédcsapatok állásáról. Mások ezt vitatják, szerintük hadifogolyként Szibériába hurcolták, ahol később vagy kivégezték, vagy természetes halál halt.
forrás: ujnemzedek.hu