Néha azt gondolom, hogy kevesebb rémisztőbb dolog van az őrülteknél, aztán eszembe jut, hogy talán még rémisztőbb, ahogy velük bántak a történelem során. Gondolok itt leginkább a pszichiátria fejlődésére, arra a folyamatra, amely eljuttatta e tudományt a mai szintjére, egy olyan állapotból, mikor rendszeresen félrekezelték a betegeket tönkretéve azok életét.
Gyanakvási mánia, monománia – és ehhez hasonló elavult kifejezések voltak használatosak a 19. századi pszichiátria mindennapjaiban. Az alábbi képeken szereplőket sokkal inkább kezelték betegségük címkéjeként mint emberként.
A képek a West Riding Pauper Lunatik elmegyógyintézet képtárából valók. Az elmegyógyintézetet eleve úgy tervezték, hogy a bentlakókat teljesen elzárja a külvilágtól, így a területén működtetett pékséget, élelmiszerboltot és kertészeti szaküzletet is.
A kórház 1995-ben zárt be.