Egy Walter Schels nevű német fotográfus halálos betegekről haláluk előtt és után készített portréfotókat, majd azokat egymás mellé helyezte. A 20. század legelején sokan azt gondolták, hogy az ember szeme megjegyzi az utolsó képet, amit életében lát, és ez a látvány óvatos idegvizsgálatokkal előhívható. Schels képei metaforikusan megörökítik ezt az utolsó pillantást – mintha a meredő szemek azt mondanák a nézőnek: „Te vagy az utolsó dolog, amit életemben látok”.
forrás: newhorizon.hu