A titokzatos Korall kastély

Máig rejtély, hogyan volt képes modern gépek nélkül egymaga megmozgatni a többtonnás, esetenként 2,5 méter hosszú koralltömböket.

Egyes szemtanúk szerint az építész képes volt a levegőben lebegtetni a köveket, miközben énekelt hozzájuk, megint mások azt állítják, hogy a férfi megfejtette a világ energiaáramlásának titkát…
Máig rejtély, hogyan volt képes modern gépek nélkül egymaga megmozgatni a többtonnás, esetenként 2,5 méter hosszú koralltömböket. Egyes szemtanúk szerint az építész képes volt a levegőben lebegtetni a köveket, miközben énekelt hozzájuk, megint mások azt állítják, hogy a férfi megfejtette a világ energiaáramlásának titkát…

Hogyan volt képes az alig 45 kilós Leedskalnin egymaga megvalósítani mindezt? Merthogy a szemtanúk, és feljegyzések szerint majd 20 évig egyes egyedül dolgozott alkotásán. Valóban képes volt lebegtetni a többtonnás súlyú koralltömböket?

A Korall kastély nem az egyetlen építmény a világon, melyről nem mondhatjuk biztosra, hogy tudjuk hogyan készült. Elég csak a Stonehenge-t, vagy az egyiptomi piramisokat említeni. Bár akadnak rá teóriák, hogyan valósították meg őket, a legtöbb elmélet kikezdhető, s hozzátennénk, a mai technikával is igen izzasztó, és nagyszabású lenne egy piramist megépíteni. Ne feledjük, több ezer éve sokkal primitívebb eszközökkel sikerült ezeket fölépíteni. A Korall kastélyból sohasem loptak el semmit, egyetlen követ sem. Ennek oka magától értetődően a koralltömbök súlyában keresendő. De akkor Edward Leedskalnin hogyan volt képes ezeket a tömböket megmunkálni, és mozgatni? Hihetetlenül precíz ember volt, még viszonylagos iskolázatlansága ellenére is mesterművet alkotott, s ehhez nagyban hozzájárult az is, hogy bár amatőr építész volt, nagyon jól ismerte és használta a fizika alapvető törvényeit.

1986-ban elromlott a bejárati ajtót helyettesítő, csaknem 9 tonnás koralltömb. 6 embert hívtak segítségül, és egy 10 tonnás darut, mire végül sikerült elhárítani a hibát. Miután visszatették a forgó korall ajtót a helyére, már nem forgott olyan jól, mint mikor Leedskalnin megalkotta. Mint ismeretes, sokat foglalkozott a mágnesességgel, és annak különböző hatásaival, ezt számtalan kézzel írt jegyzete is alátámasztja. Egy elméletet is alkotott, mely szerint a föld középső vonala (egyenlítő, és nagy hatásterülete) pozitív mágneses töltésekkel van tele, a hétköznapi tárgyak, objektumok egyik oldalon pozitív, másik oldalon pedig negatív töltésűek. Úgy hitte, hogy az ekkor kialakuló vonzó jelenség okozza a gravitációt. Egyes kutatók szerint Leedskalnin úgy hozott létre antigravitációt a hatalmas koralltömbök lebegtetéséhez, hogy felcserélte ezek mágneses pólusait. A kérdés az: Hogyan?

Minden bizonnyal megvoltak erre a megfelelő eszközei, állítják néhányan. Tény és való, a ránk maradt munkaeszközök között akadnak olyanok is, amiknek máig sem sikerült azonosítani a rendeltetését. Ilyen például a kastély szerszámos falán megtalálható üres, kapszula alakú üveg, körbetekerve több méter hosszú kábellel, amiről senki sem tudja, mire való, pontosan mire is használta az építész. Viszonylag primitív eszközökkel dolgozott, a kövek emelésére három, csúcsaiknál összeépített telefonpóznát használt. (tripod) Ahogyan a képen is látszik, ennek a szerkezetnek a tetején egy kisebb fadoboz foglalt helyet, melyben azóta sem lehet tudni, hogy mi volt. (az általános nézet, miszerint ez a felhúzó/emelőszerkezet, téves) Ha jól megfigyeljük, az egyik telefonpóznára egy kezdetleges létra van felszerelve, melynek rendeltetése azt hiszem mindenki számára egyértelmű. Leedskalnin hozzáfért a fadobozhoz, sőt, hozzá is kellett férnie minden bizonnyal. A kérdés már csak az, hogy mi volt ebben a fadobozban?

Titokzatosságát csak tetézte a tény, hogy általában éjszakánként dolgozott, és akkor is teljesen egyedül. Még egy csengőt is beépített a kastélyba, ha éppen látogató jött hozzá, ezt megkongatva tudatta Leedskalnin-nal, hogy vendége van. Ilyenkor azonnal abbahagyta a munkát, gyorsan mindent elpakolt, majd kiment a kapuhoz. Hátra maradt jegyzeteiben gyakran írt le nem oda való dolgokat, mintha csak utalni akarna bizonyos dolgokra. Lehetséges, hogy könyvében megírt sorai egy hatalmas kirakó darabjaiként szolgálnak, amit azzal a szándékkal készített, hogy megismerhessük a Korall kastély, és a levitáció titkát. Mindez persze csak spekuláció, azonban történtek ennél érdekesebb események is a kastélyban.

Egy ismeretlen évben (feltehetőleg 1936 előtt egy, vagy két évvel) a kíváncsi szomszédok lesték meg az éjszaka leple alatt, hogyan is dolgozik Leedskalnin. Mikor meglátták, alig akartak hinni a szemüknek. Állításuk szerint Edward játszi könnyedséggel lebegtette a köveket, miközben énekelt hozzájuk. A hatalmas koralltömbök oly könnyűnek látszottak, mintha csak óriás léggömbök lennének rájuk kötve. Talán épp ennek hatására, vagy más miatt (lesz szó róla később), de 1936-ban Leedskalnin úgy döntött, hogy átköltözteti az egész kastélyt kőről-kőre, 10 mérfölddel arrébb, Homestead városába. Ez volt az első, és utolsó alkalom, hogy a munkálatokhoz segítséget hívott. Egy kamiont, és egy sofőrt bérelt, mert ő maga nem rendelkezett semmiféle szállító járművel, majd a sofőrnek azt az utasítást adta, hogy parkoljon le a kastély mellett, hagyja ott a platós kamiont, majd jöjjön vissza reggel. A kíváncsi férfi eleinte úgy tűnt követi a parancsot, egyszer azonban fél óra elteltével visszament a kamionhoz. Döbbenten tapasztalta, hogy a platón ekkorra már rengeteg koralltömb volt.

Hogyan volt képes fél óra alatt csaknem egy tucat ilyen többtonnás követ felpakolni teljesen egyedül? Tegyük hozzá, mai modern eszközökkel is lehetetlenség lenne lebonyolítani egy ilyesfajta műveletet. Az új helyszínre szállítva aztán kőről-kőre felépítette a kastély eredeti mását, szinte ugyanazt. Az utolsó, 30 tonnás és csaknem 10 méter magas korall monolitot is saját kezűleg állította fel, természetesen senki nem tudja hogyan.

A kamionsofőr beszámolója szerint fel is ajánlotta neki segítségét, látva a jókora darab követ, ő azonban ezt visszautasította. Másnap a helyszínre ellátogatva a monolitot már a helyén találta. De miért is költözött át Homestead-be az egész Korall kastély? Nos, egyesek úgy vélik, hogy Leedskalnin pontos ismeretekkel rendelkezett az úgynevezett energiavonalakkal, illetve azok pontos helyzetével kapcsolatban. Mikor először megépítette a komplexumot, rájött, hogy alig 10 mérfölddel arrébb egy ilyen vonal húzódik meg, így nem volt kérdéses, a maximalista építész a lehető legbiztosabb helyen szerette volna tudni élete munkáját.

Magára a technikára, amit Leedskalnin használt, máig nem született bizonyított magyarázat, csupán légből kapott, vadabbnál vadabb teóriák, kivéve egyet. Eszerint Edward valóban a levitáció segítségével építette fel a Korall kastélyt. Az antigravitációs állapotnak köszönhetően könnyedén tudta mozgatni a többtonnás tömböket bármiféle segítség nélkül. Feltehetőleg a telefonpóznákból összetákolt emelővel megemelte a köveket, épp hogy csak annyira, hogy körbe tudja tekerni kábellel az egészet. Ez a bizonyos kábel a háromlábú emelő tetején elhelyezkedő piciny fadobozból ereszkedett le. Szintén ebből a dobozból egy másik kábel eredt, ami egészen a Korall kastély egyik elzárt termébe vezetett (itt tartotta Leedskalnin a munkához használt eszközeit), ahol feltehetőleg egy hatalmas motor működtette szerkezet volt, ezt beindítva, a hozzáépített forgótárcsa különböző frekvenciákat generált az éterben.

Ezeket, a frekvenciákat fogta a kis fadoboz, majd elektromágneses energiává alakította a koralltömb körül, aminek mágneses pólusai így felcserélődtek, s lényegében megszűnt a súlya. Abszurd feltevés, ennek ellenére sokan hangoztatják, hogy közel a nap, mikor bizonyítható lesz az eljárás, és a teória valósággá válhat.

Szintén ez utóbbi eszmefuttatást támasztják alá a korábban már említett kíváncsi szomszédok beszámolói, melyek szerint Leedskalnin énekelt a kövekhez. Valójában nem éneklést hallottak, hanem a kastélyból kiszűrődő frekvenciákat, és egyéb statikus zajokat.

Hogy még ennél is messzebb menjünk, a Korall kastély rendelkezik egy kisebb, viszonylag elzárt szobával, aminek látszólag „semmi értelme”. Leginkább olyan, mint egy sírkamra, azonban a fentebb említettekkel összefüggésbe hozva egyértelművé válhat, miről is van szó. Feltehetőleg ebben a piciny, elszeparált helyiségben követte nyomon Leedskalnin a különböző frekvenciákat rádióin keresztül.

Rejtély, rejtély hátán, ahogyan egyre mélyebbre ásunk a Korall kastély ködös múltjában, úgy pattannak fel az egyre bonyolultabb kérdések. Valóban lehetséges levitációt előidézni? Leedskalnin ismerte az antigravitáció titkát? Gondoljunk egy pillanatra bele, mi lenne, ha mi is e tudás birtokában lennénk. Technológiai forradalom következne be mind az építőiparban, mind a magánszférában. Millió módja lenne annak, hogyan lehetne hasznosítani ezt a végtelen energiát. A jelenlegi energiaválságot egy csapásra megoldaná a felfedezés, nem beszélve arról, hogy egy lépcsőfokkal közelebb kerülhetnénk a szennyezés mentes világ utópiájához.

Elég bizarr a feltételezés, miszerint valaki csak úgy, rájön az antigravitáció titkára, de koránt sem lehetetlen. Gondoljunk csak arra, hány hasonló helyzet adódott emberi történelmünkben. Az ókorban nem gondolta volna senki, hogy egy napon lehetséges lesz a repülés. A híres Wright fivéreket is rengetegen kinevették, meghurcolták, még mielőtt bebizonyíthatták volna elképzelésüket, mégis sikerrel jártak. Lehet, hogy még nincsenek pontos ismereteink az antigravitációra vonatkozóan (bár már zajlanak sikeres kísérletek, ennek ellenére a magánszférába, vagy a hétköznapokba még nem jutott át), ez azonban nem zárja ki ennek lehetőségét. Persze joggal felvetődik a kérdés: Akkor vajon miért nem adta hírül a világnak égbekiáltó felfedezését? Talán magának való volt, talán nem érdekelte a pénz, sem a hatalom, de az is lehet, hogy szánt szándékkal vitte sírba titkát, nehogy rossz kezekbe kerüljön a technika. Máig megmagyarázhatatlan a Korall kastély pontos eredete, és az, hogy egy alig 45 kilós ember hogyan volt képes egymaga fölépíteni az egészet. Talán az egyiptomi piramisokat, vagy a Stonehenge-t is hasonló technikával kivitelezték.

Vajon ha valóban megfejtette az antigravitáció titkát, miért tartott 20 évig az egész? Persze tudom, vegyük szépen sorjában, megépítette, majd átköltöztette egy új helyre, tehát kétszer építette fel 20 év leforgása alatt. Ha olyan egyszerűen ment ezeknek a köveknek a lebegtetése, és már a kezdetektől fogva így dolgozott, miért tartott ilyen sokáig? Miért nem találták meg soha ezeket a híres kis fadobozokat, illetve a nagy szerkezetet, ami a frekvenciákat generálta? Csak azért, mert valamire nem tudunk rájönni az első nekifutásra, nem szabad mindenféle bizarr dolgot belemagyarázni a történetbe. A Korall kastély csak egy szimpla építmény, mely a szokottnál is pontosabb, precízebb tervezési munka eredménye. Edward Leedskalnin pedig egymaga is könnyedén megépíthette, hisz bár amatőr kőműves volt, nagyon jól ismerte a fizika alapvető törvényeit.