A társadalom rabjai
A mai világban, talán klisének hangzik, de leginkább fiatalok között igen elterjedt az a mentalitás miszerint <<jó>> dolog, különleges és extrém ha valaki a társadalom perifériáira szorul. De miért is tölti el a fiatal tinédzsereket örömérzet, ha azt vallhatják magukról, hogy ők másak mint a többiek? Lássunk egy konkrét példát. Karakterzavar: éretlenséggel és felnőtt életvitelre való képtelenséggel jellemzett viselkedészavar. Gyakran szociális problémaként jelentkezik, például alkoholizmus, drogfüggőség, vagy bűnöző viselkedés. Némely pszichológus az antiszociális személyiséget is ebbe a kategóriába sorolja. Ergo, feltehetjük a kérdést, hogy miért jó az valakinek, ha nincs rendben a lelkiállapota, az élete, a szellemiség jegyében elkövet olyan dolgokat, amiket mások igenis teljes negatívumként élnek meg életükben, valós problémaként. Amíg egy-két bakfis kétségbeesetten írogatja ki közösségi oldalakra és szinte dicsőségként meséli el barátainak, ismerőseinek, hogy ő már pedig nem tartozik az átlag közé, ő őrült, szokatlan dolgokat csinál, vagy épp problémái vannak az alkohollal, droggal, mi-egyébbel, addig azok akiknek valós problémájuk akad ezekkel az addikciót okozó dolgokkal, az érintettek mélyen hallgatnak és akár egész életükben sínylődnek ezek rabságában. Ki mutatja ezt a példát fiatalok millióinak? Ki az aki felelősségre vonható mindezek miatt? Van-e egyáltalán valós felelős mindezekért? Mindenesetre szögezzük le, hogy nem elvetendő dolog az, ha valaki mer különb lenni, felvállalni a stílusát, személyiségét, álmait és átlagtól ambiciózusabb tervei vannak az életre nézve. De ha már ennyire hirdetik egymás között a „Be yourself” címkét, akkor miért pont azt bélyegzik meg aki nem az adott, szokásos „különb vagyok” séma szerint éli mindennapjait? Mert emberek, itt igenis ez történik. Ha valaki nem ölti fel magára a megfelelő jellegű álruhát, akár tudattalan is, de bizony pont hogy ő lesz a kirekesztett és a negatív karakter. Ideje lenne valakinek helyes irányt mutatni. Itt nem a tipikus tökéletes család modellre, és az egész életre szóló munkamorálról van szó. Csupán arról, hogy lányok és fiúk millióinak meg kéne tanulniuk, hogy önmaguknak kell megfelelniük, akármennyire is nehéz és rögös lehet az út, de nem foglalkozni más, jelentéktelen emberekkel a környezetükben akik véleményeikkel vagy akár apró, jelentéktelen tetteikkel is de utalnak arra, hogy az adott személy nem közéjük tartozik. Hallgassanak azokra, akik tényleg fontosak az életükben, és akiket valóban szeretnek. Önmagukért éljenek, találjanak békét, legyenek meghatározó céljaik ebben a hosszú, és kemény életnek nevezett játékban, amik által megnyerhetik a lelki békéjüket. Szerző: Élodie
Ufó dekkolt a skóciai tanya felett
Edinburgh – Négy órán át lebegett egy titokzatos tárgy egy skóciai család vidéki otthona felett. Az asszony azonnal felkeltette a családját, az ufót pedig lánya vőlegénye filmezte le. Ritchie-ék nagyon megijedtek, amiért a csészealj nem akart tágítani a házuk fölül, viszont volt idejük alaposan szemügyre venni.Morag Ritchie az éjszaka közepén ébredt arra, hogy négy lámpa világít be az ablakán, ami azért volt különös, mivel vagy harminc kilométerre élnek minden lakott településtől. A család először repülőre gyanakodott, de ezt a lehetőséget később elvetették. – Ennyi időn át legfeljebb egy helikopter tud egy helyben lebegni, de az ekkora távolságból fülsüketítő zajt csapott volna – mondta Morag lánya, Cara. – Ez a valami azonban tökéletes némaságban lebegett felettünk, és szemmel láthatólag még pörgött is. A környékről mások nem jelentettek ufóészlelést, igaz, ha a tárgy valóban csöndben volt, aligha észlelhette a családon kívül bárki a jelenlétét. forrás: www.blikk.hu
Hogyan kerültek ufóábrák a gabonatáblába?
Bonnya — Ufók üzentek, vihar pusztított, vagy ősi romokat rejt a föld, esetleg, ahogy a helyi polgármester mondta: egyszerűen csak „megdőlt cseppet sávokban az árpa”? – két napja tartják lázban az országot a titokzatos bonnyai gabonanégyzetek. A rejtélyre S. András (41) hívta fel az index.hu figyelmét. – Száz méter széles és egy kilométer hosszú sávban rajzolódnak ki a teljesen szabályos formák. Olyan, mintha egy összefüggő rendszer lenne az egész – mondta a Blikknek András, aki meg is örökítette a látványt. – Amikor megláttam, hogy az árpaszálak mindegyike három helyen, harmincfokos szögben megtört, már biztosan tudtam: sem emberi kéz, sem természeti erő nem képes ilyesmire! Linszter Árpád, a Magyar Ufókutató Hálózat tagja szerint egyértelmű, hogy ufók tették tiszteletüket Somogyban. – Döbbenetesen szabályos alakzatok, hatalmas terület, gömböcskék az árpaszálak töréseinél: tipikusan az idegen civilizációk üzeneteire jellemző ismérvek. Ráadásul nemzetközi szinten is megfigyelhető, hogy a májustól októberig tartó csúcsidőszakban észlelik legtöbbször ezeket a jelenségeket! – magyarázta Linszter. Orlóczy László botanikus azt mondta: bár sem jég, sem pedig szél nem képes szabályos alakzatban pusztítani, biztosan van magyarázat a rejtélyre. – Hallottunk már hasonlóan titokzatos jelenségekről, azoknál a megoldás sokkal inkább földhözragadt, mintsem földöntúli volt: helikopterrel permetezték a területet, és a landoló gép talpa hagyott „üzenetet” a gabonatáblában. Szabó Mátét légi régészként ugyancsak izgalomba hozzák a gabonaföldeken fel-felbukkanó furcsa alakzatok, ám ő ufók helyett a történelemben sejti a megoldást. Marcz Konrád polgármester szerint egyszerű a magyarázat. – Ilyen mindig is volt: a vihar miatt sávokban megdőlt az árpa. Nekünk ugyan senki nem üzent semmit! – summázta a falu első embere. forrás: www.blikk.hu
Felrobbant egy UFO az USA felett? – VIDEÓ
Különös jelenséget örökített meg egy sacramentói férfi az Egyesült Államokban. Egyes feltételezések szerint egy UFO robbant fel a levegőben; a hatóságok még nem adtak magyarázatot a történtekre. Elijah Prychodzko egyik nap késő délután épp az eget kémlelte távcsövével, amikor egyszercsak egy vakító villanásra lett figyelmes. Gyorsan a teleszkóp keresőjéhez tette a telefonját, és videóra vette a nem mindennapi jelenséget. „Olyasmit láttam, amit azelőtt még soha. Egy UFO-nak látszó objektum egyszerűen felrobbant a levegőben, mígy egy másik idegen objektum keringett felette” – mondta a férfi. Az amatőr csillagász felvételén hallani is, amint azt mondja: „…te jó Isten, ez a valami felrobbant.” Prychodzko felkereste a helyi tévétársaságot, és átadta nekik a felvételt. A CBS 13-as csatornájának munkatársai kinagyították és lelassították a képsorokat. „Megvizsgáltuk a felvételt, és nagy valószínűséggel tényleg egy robbanás látszik rajta” – mondta a tévétársaság egyik ismert munkatársa. Cody Stark ezután elküldte a videót egy profi csillagásznak, az „Astronomy for Dummies” híres szerzőjének. Stephen P. Maran az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA számos projektjében részt vett, és egyben az Amerikai Csillagászati Társaság sajtótitkára. Azt nyilatkozta a CBS 13-nak, hogy véleménye szerint nem csillagászati jelenségről van szó, hanem valami más állhat a háttérben. A hivatalos szervek közül még senki nem volt hajlandó nyilatkozni az ügyben – írja a Huffington Post internetes magazin forrás: www.blikk.hu
Odafigyelés, de mire?
Mire figyeljünk oda? Ez is hasonló kérdés, de némiképp eltérő módon vizsgálható meg. Próbáljuk ki, és lássuk az eredményt. Ha kiválasztunk valamit, amit követni akarunk, mindig felvetődik a kérdés: miért pont ezt? Ha nem veszünk tudomást a problémáról, hanem valamilyen oknál fogva egyszerűen csak kiválasztunk bármit, és ragaszkodunk hozzá, a figyelem tárgyát előbb vagy utóbb annak fogjuk látni, ami: örökké változónak, múlékonynak, minden más részének. A másik alternatíva, ha nem vagyunk hajlandók semmit kiválasztani, és mindennek azonos figyelmet szentelünk. Mind az összes, sok miriádnyi mentális tartalom felvonul és eltűnik, és látjuk, hogyan röppen el sebesen, és kapcsolódik egymáshoz, emelkedik ki és hull alá újra meg újra. Úgy tűnik, az eredmény ugyanaz, akár egyetlen gondolatot kezdünk el figyelni, akár az összesre ügyelünk. Az egyik stratégia, amelyet igen hasznosnak találtam a mindennapi életben, az, ha úgy birkózunk meg bármely problémával, hogy mindenre egyformán figyelünk oda, mint én a meditáció során. Folyamatosan ezt tenni nehéz, de nem lehetetlen. Könnyebb és nagyon hasznos trükk az, ha ezt mindig olyankor tesszük, amikor a figyelmünket valami megragadja. A másik trükk, amelyet használtam az, hogy mindig ezt tettem a vécén, vagy ahányszor valami felzaklat, vagy ahányszor egy bizonyos tárgyat látok. Azt hiszem, nincs nagy jelentősége annak, melyik trükköt vetjük be, ha amúgy eszünkbe juttatja, hogy figyeljünk oda. Íme egy példa. Mentem az úton valamelyik nap, és észrevettem egy férfit magam előtt, aki ugyanoda ment, ahová én. Nem örültem a látásának, még hátulról sem, és gonosz gondolatokat kezdtem forralni róla. Folytathattam volna ezt tovább, sőt, ami még valószínűbb, átválthattam volna abba, hogy önmagamat vádolom, amiért ilyen rémes vagyok. De ehelyett azt történt, hogy valami eszembe juttatta: figyeljek – nyíljak ki az egész múlékony jelenet előtt. Rengeteg minden volt, amire odafigyelhettem – a jelentéktelen, állandóan változó gondolatok, az általuk felkavart érzelmek, a tovatűnő épületek, a lépdelő lábak, az aranyló, az utcai lámpák fényében csillogó nyálkás őszi falevelek a nedves járdán. Mindezekre odafigyeltem, anélkül hogy bármelyiket elkülönítettem volna a többitől. A gondolatok és az ítéletek szertefoszlottak, és minden kitisztult. Úgy éreztem magam, mintha a jelenbe csöppentem volna; békés, állandóan változó jelen ez végül is, a mindennapi élet bármelyik pillanatában mindig elérhető. A gonosz gondolatok nem élték túl az odafigyelés világosságát.
Másnak és ugyanannak lenni?
Sokat beszéltem az átalakulásról és a változásról. Az odafigyelés megváltoztatja az embert, aki nem ugyanaz többé. De ennek is megvannak a maga paradoxonjai. Könnyű elszánni magunkat, és azt gondolni, hogy „meg akarok változni. Jobb, együtt érzőbb emberré akarok válni. Jó buddhista akarok lenni” – de ez így nem fog menni. A cél az, hogy „én” váljak jobb emberré. Ám ha én egyáltalán nem vagyok maradandó valami, akkor világos, hogy ez nevetséges. Az akarás csak megerősíti a sóvárgó ént, és nem hogy nem csökkenti, hanem fokozza a vágyat. Az odafigyeléssel mindez megkerülhető. Most teszem meg, rögtön. Nem a jövőben tervezem, nem kötöm valamilyen más helyhez. Odafigyelés ez most rögtön, akármilyen most rögtönről van szó. Ennyi az egész. Bármilyen átalakulás megy végbe, magától történik. Azért olyan ijesztő ez, mert valóban nincs mihez ragaszkodni. Csak a jelen van, és az már tova is tűnt. Mindazonáltal, paradox módon, ez a módja a félelemtől való megszabadulásnak is. Az odafigyelés gyakorlásával eljutunk ahhoz a bizonyossághoz, hogy mindig van egy most, amelyben jelen vagyunk. Minden múlt és minden jövő az elme konstrukciója. Ha gondolkodom felőlük, gondolattá válnak az odafigyelésben. Ha nem gondolkodom róluk, nincsenek. Ha minden jelen pillanat elviselhető, ha nincsenek akadályok a gondolat előtt, mert megtanultam mindenre odafigyelni, akkor igazából nincs miért félni. Minden „most”, amelyet a világ elém lök, jó lesz. Ez a bizonyosság azt jelenti, hogy nyitottabbak lehetünk mások iránt, és kevésbé leszünk elfoglalva saját énünkkel. Nem szükséges azt akarnunk, hogy jobb emberré váljunk, sem rettenetesen törekednünk arra, hogy jót tegyünk másoknak. Ez valójában csak táplálná a jó és a rossz ellentétét, és ahogyan a falban lévő kis papírdarab Maenllwydnél figyelmeztet, „Amikor ellentétek támadnak, a Buddha-értelem elveszett”. Az odafigyelés azt jelenti, hogy most rögtön ott vagyunk, ahol valakinek szüksége van ránk. Gyanítom, hogy ez biztosabb módja az együttérző cselekedetnek, mint bármekkora adag akarat a jóra. És itt akkor most megállok, mert elbizonytalanodtam. Számtalan komplex dolog látszik létezni, amely könnyen összezavarhat, ha megpróbálom végiggondolni. Amit mondtam, a saját korlátozott gyakorlati tapasztalatomra alapoztam, és valójában nem tudom, mi volna a következő megtanulni való. Csak azt mondhatom, hogy úgy tűnik, az odafigyelés, amint a csan tanítja, megéri a kemény munkát és megéri a rémületet, amelyet kelt. Az odafigyelés a legkeményebb dolog, amit ismerek, de még csak nem is én vagyok az, aki csinálja. Mert ahol valóban tiszta odafigyelés van, ott nincs én. Ennek ellenére nem összeegyeztethetetlen ez a tanítás a mi összetett nyugati életünk élésével. A csan inspiráció az élethez, és én mélységesen hálás vagyok azért, hogy rátaláltam. Mert most már folytatni fogom az odafigyelést, minthogy azt gyanítom, nincs más teendő.
Birtokolni és nem akarni
Sok éve már annak, hogy először hallottam a vágy nélküli létezés botrányos eszméjéről. Rémesnek tűnt – teljesen élettelennek és értelmetlennek. Hogyan lehet valaki emberi és eleven és vidám és boldog, ha nincsenek vágyai? És hogyan lehetnek tárgyak a birtokában? Nem képtelenség-e, hogy valakinek legyen mosogatógépe meg ezer könyve, új CD-lejátszója és faxkészüléke, szép kertje és elektromos fűnyírója, anélkül hogy vágyna rájuk? Én meg tudom érteni a szerzetesi eljárást, a lemondást minden tulajdonról mint a vággyal való megküzdés módját – de ez nem a világi zen gyakorlóinak az útja. Nekünk gyakran igenis van mosogatógépünk és faxkészülékünk, kertünk és drót nélküli sövénynyírónk. Nemrégiben új trükköt kezdtem el tanulni a vágyakkal kapcsolatban. Szerelmes lettem. Csodálatos volt és izgató és csupa gyönyör, boldogság és öröm. De az új szeretőm messzire lakott, és gyakran maradtam ott nélküle. Sóvárogtam utána. Kívántam. Odafigyeltem erre, és mire jutottam? Természetesen arra, hogy mindezek a vágyak csupán újabb mentális tartalmak, egyszerűen további gondolatok és érzés, hozzáadandók a sok másikhoz abban a nagy térben. Voltak fájdalmak a szívem tájékán, rángások a végtagjaimban, üresség és epekedés a lábam között, csillapíthatatlan vágy, hogy levelet írjak neki. De mindezek csupán újabb megjelenései voltak ugyanannak – mind, mind részei az érzéseknek, hangoknak, sóhajoknak és gondolatoknak, amelyekre egyformán kellett ügyelnem. Ez teljesen átalakította a vágyakat. Nem foszlottak szét. A szeretőm utáni vágy nem tűnt el, de nem is volt szükséges a számomra, hogy most rögtön kielégüljön. Ahelyett az érzés helyett, hogy ha azonnal nem láthatom, boldogtalan leszek, azon kaptam magam, hogy üldögélek a vággyal együtt. Jó volt így. Még ez az óriási nagy sóvárgás is csupán egy újabb örökké változó pillanat lett. Ugyanez áll minden vágyra. Újabb adag csokoládépuddingot szeretnék. Valójában vagy maradt számomra elegendő belőle, vagy nem. A vágy vagy beteljesül, vagy nem. Attól függően, hogy az egyik vagy a másik történik, én vagy a teli, csokoládétól megcsömörlött bendőre figyelek oda, vagy a valamivel üresebbre, amelyben csak egy adag van. A kettő közül bármelyik jó lesz. Odafigyeléssel az a furcsaság áll elő, hogy mintha valójában minden jónak tűnne, akár teljesülnek a vágyak, akár nem. Az ilyen fajta közelítés fokról fokra átalakítja a vágyakat. Nem tűnnek el, de nem hajszolják az embert többé. Mintha az odafigyeléstől egyszerűen elvesztenék az erejüket. És nem kevésbé, hanem annál inkább elevennek érezzük magunkat.
Tudtad e?
[dropcap]A szavak inkább eltakarják, mint megmutatják a valót A gondolaterők viszont minden akadályon áthatolnak.[/dropcap] A szutrák, amelyeket a következőkben felsorolok, valójában gondolatsorokat indítanak el, amelyek befelé és fölfelé vezetnek – mulandó önmagunktól halhatatlan magasabb önmagunkig. Ezt az utat azonban senki sem teheti meg helyettünk. Íme: Minden gyógyulás arkánumát egyedül a lélek és a szellem rejtett laboratóriumában lehet létrehozni. Annak az embernek a dicséretére sóvárogsz, aki óránként elátkozza magát? Annak akarsz tetszeni, aki önmagának sem tetszik? Vagy talán tetszik önmagának az, aki szintén minden cselekedetét megbánja? Aki vétkezik, maga ellen vét, aki igazságtalan, maga ellen igazságtalan, hiszen másokban önmagát ítéli el. Tudod-e, hogy emberben mindig azon a ponton rejtőznek sorsának buktatói, ahol a legbiztosabbnak érzi magát? Tudod-e, hogy a fogadalmak mindig sorsot idéznek? Átgondoltad-e már teljes mélységig a környezeteddel való kapcsolataid félelmetes jelbeszédét, azt, hogy mindegyik sorstükröt tart eléd, amely saját jellemed és tetteid gyökereit mutatja? Meg tudod-e különböztetni a valódi alázatot a kegyes önfelmagasztalástól? Közelebb vitt-e egyetlen lépéssel is az átlényegülés tiszta békéjéhez a mások iránt táplált, akár jogosnak tűnő keserű harag, vagy ingerült sértődöttség? Mióta járod a Logosz iskoláját, amely a kimondott szó teremtő erejét a hallgatás szinkópáival váltogatja? Rájöttél-e már arra, mikor kell szavakból hidat verned egy másik ember felé, hogy átvezesd őt a közöttetek tátongó szakadékon, és mikor szükségesebb a csend balzsama valaki agyonsebzett idegzetének?
Az emberré válás szabályai
1. Kapsz egy testet Akár tetszik, akár nem, földi léted egész tartalmára ez a tiéd. 2. Tanulsz Teljes óraszámban látogatod az Élet nevű szabadegyetemet, ahol mindennap módod nyílik arra, hogy valami újat tanulj. Talán szereted az így szerzett ismereteket, talán lényegtelennek vagy ostobaságnak tartod őket. 3. Nincs balsiker, csak tanulság A fejlődés próba szerencse folyamat, azaz kísérletezés. A „sikertelen” kísérletek éppúgy a folyamat részét képezik, mint az „eredményesek”. 4. A lecke addig ismétlődik, míg nem tanulsz belőle Ugyanaz a lecke a legkülönbözőbb formákban kerül eléd, amíg meg nem érted a tanulságot. Miután felfogtad, továbbléphetsz a következőhöz. 5. A tanulásnak soha nincs vége Minden életszakasznak megvannak a maga leckéi, amelyek várnak rád, ha megéred azt a kort. 6. Semmivel sem jobb „ott”, mint „itt” Mire eljutsz „oda”, az „amott” még vonzóbbnak tetszik. 7. Mások pusztán éned tükörképei Semmit sem szerethetsz vagy gyűlölhetsz valaki másban, ami ne azt tükrözné vissza, amit magadban szeretsz vagy gyűlölsz. 8. Rajtad áll, hogy mihez kezdesz az életeddel Rendelkezésedre áll minden eszköz és erőforrás. Tőled függ, hogy használod őket. Tiéd a választás joga. 9. A válaszokat magadban találod. Az élet kérdéseire magadban lelhetsz feleletet. Nincs más dolgod, mint nézni, hallgatni és bízni. [dropcap]10. Mindezt úgyis elfelejted.[/dropcap]
UFO-k jártak Somogyban?
Más országokból is jeleztek a magyar gabonatáblában látott jelenséghez hasonlókat. A Somogy megyei Bonnya község árpamezőjében Siki András fedezte fel a furcsa lenyomatokat körülbelül 150 méter széles és egy kilométer hosszú szakaszon. Az Indexnek küldött fotóin nem szabályos körök, hanem nonfiguratív motívumok láthatók. a vetésben. Azt mesélte: „Szisztematikusan meg vannak hajlítva és törve az árpaszálak, de egyik szár sem halott. Mindegyik árpaszálon három törés, és a töréseknél gumó van. Ez egészen biztos, hogy mesterséges” – mondta. Hozzátette: tudja, hogy a sérült árpaszálak ilyen gumókkal regenerálódhatnak, de szerinte furcsa, hogy több százezer szál regenerálódott így. Az árpaföld tulajdonosa szerint egyszerű szélkárról van szó. Siki András azonban úgy gondolja: Somogyban is annak a jelenségnek lehetünk szemtanúi, amelyekről nemrég látott videókat több más országból. A Múlt-kor történelmi portál cikke alapján az Index is azt gyanítja, arról van szó, hogy „ha egykori épületek alapfalai, falmaradványai rejtőznek a talajban, a tápanyagháztartás különbségének köszönhetően a fölöttük növő, belőlük táplálkozó növényzet eltérést mutat. Fejletlenebb lesz, alacsonyabbra nő, előbb érik be, illetve kevesebb vizet képes felvenni és ellenállóbbá válik a viharokkal, viharos széllel szemben”. Vagyis feltehetően nem jöttek földönkívüliek, de izgalmas leletek lehetnek a földben arrafelé. forrás: index.hu