Élő adásban mondott fel a tévériporter [VIDEÓVAL]
Élő adásban mondott fel a Russia Tuday angolnyelvű, orosz állami pénzből működtetett adó riportere, Liz Wahl – írta meg a Politico.com. Az amerikai állampolgárságú, de 56-os magyar emigráns nagyszülőkkel rendelkező nőnek erkölcsileg nem elfogadható olyan cégnél dolgozni, amelyik Putyin tetteit tisztára mossa, ezért bejelentette, hogy ezután az adás után benyújtja felmondását. Liz elmondta, hogy az utóbbi időben rengeteg erkölcsi és etikai problémával kellett szembenéznie ennél a csatornánál. Azt is említette, milyen ironikus, hogy nagyszüleinek a szovjetek beavatkozása miatt kellett elhagyni szülőhazájukat a magyar forradalom idején. „Büszke vagyok, hogy amerikai vagyok, és hiszek az igazság terjesztésében, ezért ezután a híradó után felmondok” – mondta. Kedden arról számoltunk be, hogy a Russia Today másik alkalmazottja, Abby Martin is élő adásban bírálta a krími helyzetet. „Oroszország helytelenül cselekedett. Nem fogok itt ülni, és bocsánatot kérni, vagy megvédeni a katonai agressziót” – mondta. Hozzátette, hogy attól még megvan a szakmai függetlensége, hogy az RT-nél dolgozik. Az orosz parlament közben egy olyan törvénymódosítást készít elő, ami az „az újságírók oroszellenes cikkeit“ államellenes bűncselekménynek minősítené – írta éppen szerda este az Izvestia az orosz kormánypárt egyik képviselőjére hivatkozva. forrás: index.hu
EINSTEIN LEVELE EGY DIÁKLÁNYHOZ, AKI AZ IMÁDKOZÁSRÓL KÉRDEZTE
Imádkoznak a tudósok? – tette fel a kérdést a múlt század harmincas éveiben egy hatodikos angol diáklány Albert Einsteinnek. A lány egy udvarias levélben kérdezte meg minden idők legismertebb tudósától, hogy imádkozik-e, mire legnagyobb meglepetésére, Einstein egy szintén egy udvarias levélben válaszolt. A levelezést Alice Calaprice tette publikálta “Kedves Einstein professzor: Albert Einstein levelei gyerekeknek, gyerekektől” – című kötetében. Az 1936 január 19-én keltezett levélben a diáklány megosztja a professzorral, hogy a vasárnapi iskolában arról beszélgettek, lehet-e egy időben a tudományban és a vallásban is hinni? Hogy válaszolni tudjanak erre a kérdésre, több levelet is írtak a kor jelentős személyiségeinek. “Megtisztelve éreznénk magunkat, ha válaszolna a kérdésünkre: imádkoznak-e a tudósok, és ha igen, miért” – kérdezte a levélíró. Einstein öt nap múlva válaszolt a diáklánynak. A fizikus úgy fogalmazott, hogy a tudósok szerint minden történés, beleértve az emberek közötti kapcsolatokban előforduló történések is, a természeti törvénynek köszönhetők. Ezért egy tudománnyal foglalkozó ember sem hihet abban, hogy a dolgok fejlődése imával, vagy más szóval mondva, természetfeletti erővel befolyásolható. Ugyanakkor el kell ismerni – folytatta Einstein, hogy ezekről az erőkről szóló ismereteink tökéletlenek, így annak a meggyőződésnek az alapja, hogy létezik egy magasabb rendű szellem, csak a hit lehet. Ez a meggyőződés a tudományos eredmények és megvalósítások dacára széles körben elterjedt maradt. Ha valaki komolyan beleássa magát a tudományokba, akkor meggyőződik arról, hogy létezik egy emberfeletti szellem, amely megnyilvánul a világegyetem törvényeiben – zárta Einstein, aki egy olyan Istenben hitt, aki minden létező harmóniában megnyilvánul, és nem abban az Istenben, aki az emberek cselekedeteivel és végzetével törődik. forrás: tudnodkell.info
Meghalt a férfi, aki 20 éven át virrasztott felesége sírjánál
Ennél meghatóbb történet örök szerelemről, kitartásról, hűségről ebben a hónapban már biztos nem lesz. A szívbemarkoló történetünk főszereplője egy bizonyos Rocky Abalsamo, egy argentin származású amerikai férfi, akiről a kétezres évek elején talán még önök is hallhattak. Az idős bácsiról ugyanis ekkortájt rengeteget cikkeztek és egy csapásra világhírűvé vált, mert úgy döntött, szeretett feleségét a halála után se hagyja magára egy percre sem és gyakorlatilag kiköltözött hozzá a temetőbe. A mindent elsöprő szerelem egy szép tavaszi napon kezdődött még az 1920-as évek végén, Buenos Airesben, egy aprócska kávézóban. Rocky és későbbi felesége, Julia egymásnak háttal ültek és saját barátaikkal beszélgettek, amikor Rocky felfigyelt Julia hangjára, és félig véletlenül, félig szándékosan kihallgatta a lányok beszélgetését. „Már akkor biztos voltam benne, hogy ő az életem párja. Tudtam, nem szalaszthatom el a lehetőséget, hogy megismerjem” – mesélte Rocky. Egy évvel később, áprilisban házasodtak, két gyermekük; egy fiúk és egy lányuk született. Boldogan éltek, egyetértésben, szeretetben 1993-ig, amikor kiderült, Juliának komoly szívbetegsége van. A család a műtét mellett döntött, úgy gondolták, ha bármit tehetnek, ami meghosszabbítja Julia életét, meg kell tenniük. Nem tudhatták, hogy szerettük műtét közben meghal a komplikációk miatt. Rocky képtelen volt megbékélni felesége elvesztésével. Egy pillanatra sem akarta őt egyedül hagyni, ezért úgy döntött, kiköltözik hozzá a temetőbe és virraszt mellette. És így is lett. Rocky minden nap, már nyitáskor megjelent a temető kapujában, odasétált felesége sírjához, köszöntötte őt, majd a kis székén üldögélve, mellette töltötte az egész napot. Alig evett, alig ivott, helyette fényképeket nézegetett és emlékezett. Esténként pedig, mikor zárt a temető, mogyorót szórt szét a síron, hogy távollétében az érkező mókusok vigyázzanak szerelmére. Rocky 2005-ig szünet nélkül, minden nap a temetőben volt, ám ekkor történt valami. Kisebbik gyermeke, a fia autóbalesetben életét vesztette. Rocky innentől kezdve már csak hetente-kéthetente egyszer ment látogatóba, lánya szerint a fia halála után rádöbbent, hogy az életünket a szeretteink halála után is tovább kell élnünk. A hűséges férfi alig egy hete, január 22-én, 97 évesen hunyt el. Utolsó kívánság az volt, hogy Julia baljára temessék, hogy úgy nyugodhassanak, ahogy mindig sétáltak. Át az egész életükön, együtt. forrás: hir24.hu Képek forrása: Europress
Borús jövőkép: Kínában már csak óriás tévén látnak naplementét!
Riasztó jövőkép látni azt, hogy Kínában is inkább egy óriás LCD tévén sugározzák a naplementét – ezzel tartva jobb kedélyállapotban a lakosokat – ahelyett, hogy inkább lépnének valamit az egyre növekvő szmog ellen. Nemrégiben történt az is, hogy Kína nem csak hogy nem próbál tenni semmit a mérgező por ellen, de propaganda üzeneteket terjesztett szét, hogy miért is jó a szmog. Például: A szmog miatt gyarapodik a népesség tudása. (a meteorológiával kapcsolatban mindenképp) Erősíti a humorérzéket. A probléma egyesíti a lakosokat. A szmog egyaránt érint gazdagot és szegényt. Mindenesetre elgondolkodtató, főleg hogy Magyarországon is gyakran fordul elő manapság, hogy alig látunk a szmogtól, másrészt vezetőink szeretettel kacsintgatnak mostanság keletre. Remélhetőleg nem Kína lesz a követendő példa a politikusaink számára, hogy hogyan kell letolni a szart a nép torkán, ha az anyagi érdek úgy kívánja. Ha nem vigyázunk, hamarosan arra a sorsra jutunk, amit az alábbi könyv jósol 1974-ből. Fehér Klára – Oxygénia c. könyv 1974: A sokoldalú, kitűnő írónő újból fantasztikus regénnyel jelentkezik. A régóta várt Fehér-sci-fi-ben egy földi űrhajótörött egy távoli bolygóra, Oxygéniába kerül, ahol megdöbbenve figyeli az oxigénhiányos környezetben dolgozó-sínylődő „ormányosok” lélektelen életét. Egy különös fiatalembertől megtudja, hogy az egykor virágzó növényi élet az elődök könnyelműsége folytán a környezetszennyezés hatására kipusztult. A súlyosbodó helyzetet egy érdekcsoport a maga hasznára fordította, s azóta uralkodik a sanyarú sorsú bolygólakók milliárdjain. A földi ember eljut az elenyésző számú uralkodó osztály pazar pompával felépített és berendezett városába is – és a bolygó titkainak megismerése után nemcsak saját szabadulását készítheti elő, hanem az elnyomott bolygólakók felszabadulását is. A feszült izgalmakba, meglepő fordulatokban bővelkedő sci-fi figyelmeztető kiáltás az emberiséghez a környezetszennyezés ellen: ne engedjük Oxygénia sorsára jutni a Földet!
AZ ÓCEÁN TÖNKREMENT?
Egy ausztrál vitorlás versenyző döbbenetes beszámolója szerint tíz év alatt szinte kihalt a Csendes-óceán. Először a nyomasztó csend hökkentette meg Ivan Macfadyan newcastle-i vitorlásversenyzőt, aki nem először tette meg az utat Melbourne és Oszaka között Funnel Web nevű vitorlásán. A hullámok természetesen locsogtak, ahogy a hajótestnek ütköztek, és tompa puffanások és kopogások is hallatszottak, amikor valamilyen törmelékdarabnak ütközött a hajó. Hiányzott azonban az élőlények, elsősorban a tengeri madarak ricsaja. Nem volt madár, mert nem volt hal sem, amelyre vadászhattak volna – mesélte Macfadyan a Newcastle Heraldnak. Tíz évvel korábban ugyanezen a 28 napig tartó úton mindennap fogtak méretes halat, elég volt csak egy csalival ellátott horgászzsinórt dobni a vízbe. Most csupán két halat fogtak társával az egész úton. Nem voltak halak, nem voltak madarak, Macfadyan szerint alig látták jelét az életnek. Az Egyenlítőtől északra, Pápua Új-Guinea felett egy hatalmas halászhajót láttak, amely egész nap és éjjel lámpafénynél is dolgozott egy zátony felett. A hajóról azután egy motorcsónakot küldtek a vitorláshoz, amitől kissé meg is rémültek, mert ezeken a vizeken nem ritkák a kalóztámadások. Szerencsére csak melanéziai halászok érkeztek, akik többek közt öt nagy, halakkal teli cukroszsákot hoztak ajándékba. Mindenféle jó nagy hal volt köztük. Mikor mondták, hogy ezt ők nem tudják elfogyasztani, akkor a halászok azt válaszolták, akkor dobják a tengerbe. Ők is ugyanezt tennék velük, mert őket csak a tonhal érdekli. „És ez csak egyetlen hajó a sok közül, amely a tengert szipolyozza ki. Nem csoda, hogy a tenger halott” – mondta az utazó. A következő sokk az Oszakából San Francisco felé tartó szakaszon érte Macfadyant. „Miután elhagytuk Japánt, olyan érzés volt, mintha maga az óceán volna halott” – mondta a vitorlázó. „Egyetlen bálnát láttunk, annak is mintha egy nagy tumor lett volna a fején. Sok-sok mérföldet tettem meg már az óceánon életemben, és rendszerint láttam teknősöket, delfineket, cápákat és halakkal táplálkozó, nagy madárrajokat. Ezúttal azonban 3000 tengeri mérföldön keresztül egyetlen élőlényt sem láttam.” „Ennek egy része a Japánt néhány éve sújtó cunami következtében került az óceánba.” A szemét nagy részét azonban sárga műanyag bóják, szintetikus kötelek, halászhálódarabok és milliónyi polisztiroltörmelék tette ki. Ezenkívül mindenütt olaj- és benzinfoltok úsztak. Hawaii fölött, ahol mélyre le lehetett látni a vízbe, látták, hogy a felszín alatt is mindenféle méretű műanyagszemét úszik, a műanyagpalackoktól kezdve az autó méretű hulladékig. Ivan Macfadyan még mindig az utazás sokkja alatt áll. „Az óceán tönkrement” – mondta. A világ nagy részének azonban még mindig alig van fogalma a probléma nagyságáról. Macfadyan keresi a lehetőségeket, hogy felhívja a kormányok és a szervezetek figyelmét a part felé sodródó katasztrófára. Arra a kérdésére, miért nem küldenek flottákat a törmelék eltakarítására, eddig azt a választ kapta, hogy a tisztítóakció közben elégetett üzemanyaggal nagyobb kárt csinálnának, jobb, ha a szemetet otthagyják. Lehet, hogy a vitorlázó elbeszélése első hallásra túlzónak tűnik, de a túlhalászás pusztító hatása és acsendes-óceáni szemétsziget növekedése tagadhatatlan tény… Forrás: origo.hu
Ezért ne szórakozz egy tigrissel! [VIDEÓVAL!]
Madridban egy 35 éves férfira támadt egy tigris! Danny Gottanit kórházba szállították az incidens után, fontosabb szervei nem sérültek, azonban jó pár harapás mélyre sikeredett. A szóban forgó cirkusz közleménye szerint az idomár sosem használt ostort, illetve különböző fenyítő eszközöket az állatok tanítása közben. Az ilyen ügyek kapcsán joggal merül fel az a kérdés, hogy minek a vadállatokkal egyáltalán ilyen műsort csinálni? A spanyoloknál van ugye a bikaviadal, ami az állat leölésével végződik. Talán a „vadon így üzen az embereknek”: Ne szórakozz velünk, nem játékok vagyunk!
Íme, az utolsó kép a világ leghűségesebb kutyájáról
Szívbemarkoló képet tettek közzé Hachikóról, a kutyáról, aki tíz éven keresztül hiába várta gazdáját. A megható kutyatörténetek közül a legmeghatóbb talán a japán akitáé, Hachikóé. A hűséges kutya azzal lopta be magát az egész világ szívébe, hogy éveken keresztül várta elhunyt gazdáját. Hachikó gazdája, egy egyetemi professzor minden nap ugyanazzal a vonattal ment munkába és jött haza, hűséges barátja pedig minden egyes alkalommal elkísérte őt az állomásig, hogy aztán a munka végén együtt sétáljanak haza. 1925-ben azonban szörnyű dolog történt: a professzor infarktust kapott és meghalt, így nem jöhetett többet Hachikóért, hogy hazavigye. Bár a gazdi nem jött, Hachikó minden áldott reggel kisétált a Shibuya állomáshoz és kitartóan várt. Várt arra a vonatra, ami a szeretett gazdiját hozza haza. Tíz évig várt, majd végleg elaludt. A története annyira megindította az embereket, hogy a kutyus őrhelyén később bronzszobrot emeltek, ami mára az egyik legnépszerűbb találkozási hely lett Tokióban. Utóbb Hachikó történetéből még egy megható film is készült Richard Gere főszereplésével, Hacsi címen. És, hogy miért mondtuk mindezt el? Nos, azért, mert a közelmúltban előkerült a legutolsó fénykép, ami Hachikóról készült. Az 1935. március 8-án készült fotó azután készült, hogy megtalálták Hachiko élettelen testét. A képen a kutya egykori gazdájának felesége, és az állomás dolgozói láthatók, ahogy siratják a hűséges barátot. forrás: hir24.hu
Nagy gondot jelentenek az alkoholista szülők?
Ebben a cikkben egy szerencsétlen 19 éves fiúról olvashattok, akit a szülei alkoholgondjai miatt bocsájtottak a munkahelyéről. A fiú szegény családban született. Szerencséjére keresztapám Kastélyában kapott munkát. Képzelem, milyen boldog lehetett, hogy ilyen helyen kapott állást, talán kilábalhat a családi gondokból a kapott fizetéssel. Főállása kertész volt, de azon kívül bármit elvállalt a Kastélyban, és azon kívül. Ha valaki „csettintett” neki, azonnal ottermett, nem csak lazán odasétált, mint egyéb más munkatársak. Mindenre talált megoldást. Mindig becsületesen végezte a munkát, mindenki maximálisan megbízott benne, amíg egy szülők általi hiba nem történt. Az alkoholista szülők megfenyegették, ha nem visz haza a kastélyból italokat, kizárják otthonról, soha többé nem mehet haza. Pénzt nem adtak a fiúnak, sőt, elvették tőle a megkeresett munkabért. Nem tudott mást tenni, minthogy szó nélkül vigyen alkalmanként haza alkoholt a szomjas, lázadó szülőknek. Volt már rá példa, hogy a fiút kizárták otthonról, és a Kastély udvarában kellett éjszakáznia egy padon. Ez igaz, ezt a fiú maga mondta el nekem. Talán verték is, nem tudom, erről nem beszéltünk. Valaki egyszer figyelmes lett arra, hogy fogy az alkohol a raktárból. A Kastély minden egyes dolgozója ki lett kérdezve az esetről, mire a fiú bevallotta, hogy ő volt. Menten elbocsájtották. Én tudom, hogy nem magának vitte folyton haza az alkoholt. Nem az az ivós fajta. Egyszer a Kastély büféjében vettem egy szimpla dinnye ízű Breezert. Megkínáltam, de nem kért. Szóba jött az alkoholfogyasztás. Megkérdeztem, hogy milyen gyakran iszik. Azt felelte, hogy nem szokott inni, buliba se jár el. Hiszek neki. Megkértem keresztapámat, hogy tegyen valamit a fiú érdekében, fogadják vissza, adjanak neki egy utolsó esélyt. Hiszen sosem kellett benne csalódni.-Mindenki tudott a szülei alkoholizmusáról.- Minden egyes munkát elvégzett hibátlanul. Kerti munka, pincér, büfés, tárlatvezető, technikus, asszisztens, mosogató és egyéb fizikai és nem fizikai munkák. Nekem is mindig segített, ha egy kicsit is megingtam valamiben. Nem kapott utolsó esélyt. Tudom, hogy a családi gondokat nem lehet bevinni a munkahelyre, de legalább egy ember rajtam kívül megérthette volna, milyen sajnálatos helyzetbe került a fiú az alkoholra szomjas szülők miatt. Én mellette állok, akárki akármit mond. Ti mit tettetek volna a fiú helyébe? Ellentmondtatok volna szüleiteknek, hogy aztán ne léphessétek át azt az otthon küszöbét, ahol eddigi életeteket leéltétek? írta: Cseresnyés Éva
Egy apa levele kislányához, jövendőbeli választottjáról!
Dr. Kelly Flanningan terapeuta rengeteg olyan nővel találkozott már, akik a tökéletes férfiról álmodoztak. Ezen felbuzdulva írt egy levelet az összes nőnek címezve, de mindenekelőtt kislányának szánva gondolatait, lényegre törően körbejárva mindazt, amit egy férjnek nyújtania kell szíve választottjának. „Drága Aranybogaram” Édesanyád és én nemrég felütöttük a Google-t egy választ keresve. Félig begépelve a kérdést, kidobta a legnépszerűbb keresések listáját- ez állt a lista tetején: hogyan tartsuk fenn a férfi érdeklődését? Riasztó volt. Számos cikket átfésültem, ami arról adott tanácsot, hogyan legyél nőies és kívánatos, hogy mikor vigyél neki szendvics helyett inkább sört, és hogyan éreztesd vele okosságát és felsőbbrendűségét. Ez felháborított. Kicsim, nem a te feladatod, nem is volt soha és soha nem is lesz az, hogy „fenntartsd az érdeklődését.” Kislányom, a te feladatod egyedül csak az, hogy tudd mélyen a lelkedben- ott azon a megingathatatlan, elutasításról, veszteségtől és egótól zavartalan helyen-, hogy te megérdemled az érdeklődést (ha még emlékszel arra, hogy mindenki más is megérdemli az érdeklődést, az élettel vívott harcod már megnyerted- de ezt majd egy másik levélben mesélem el). Ha tudsz bízni ebben az értékedben, akkor a szó legszorosabb értelmében vonzó tudsz lenni és egy olyan fiút találhatsz akit nem csak érdekelsz, hanem aki egész életét hajlandó ebbe az érdeklődésbe befektetni. Kicsim, most arról a fiúról szeretnék beszélni, akinek nem kell fenntartani érdeklődését, mert tudja, hogy érdekes vagy: Nem érdekel, ha felkönyököl az ebédlőasztalra- hacsak nem veszi észre a ráncot az orrodnál mikor nevetsz, és nem tudja majd levenni róla a szemét. Nem érdekel, ha nem a pénztárcájának él- ameddig a szívét követi, ami vissza vezeti hozzád. Nem érdekel, ha izompacsirta- ha ad neked teret, hogy fejleszthesd azt az erőt, ami a szívedben van. A legkevésbé sem érdekel, kire szavaz- ameddig minden reggel téged választ az otthon becsületének és a tisztelet helyének a szívében. Nem érdekel, a bőrszíne- ameddig életetek vásznára a türelem, az áldozat, a kiszolgáltatottság, és gyengédség ecsetvonásaival fest. Nem érdekel, ha ilyen vagy olyan vagy semmilyen vallásban nem nevelkedett- amennyiben arra nevelték, hogy értékelje azt, ami szent és tudja, hogy az élet minden pillanata és minden pillanat veled szent. És végül Kicsim, ha belebotlasz egy ilyen emberbe és semmi közös nem lesz benne és bennem, a legfontosabb dolog mégis közös lesz: Te. Mert végül is Drágám, a legfontosabb dolog, amivel „fenntarthatod érdeklődését” az az, hogy önmagad vagy. Az örökké érdekelt srác, Apu. forrás: 2perc.hu
A halál közeli élmény megváltoztatta az életét!
Amikor egy repülőgép elkezd zuhanni, az utasok nem sok dolgot tehetnek, legtöbbjük előtt lepereg az élete, majd átértékeli azt. Így tett Ric Elias is, aki 2009 januárjában az első sorban ült azon a gépen, amelyik a Hudson folyón landolt, de a pilótának hála, a gépen utazó mind a százötven utas épségben megúszta a balesetet. Azóta ezt mindenki a „hudsoni csodaként” emlegeti, Ric pedig elmesélte: a zuhanás, majd a szerencsés földet érés hogyan változtatta meg az életét. Ő három dolgot lát másként a halálközeli élmény óta. Ezekből főleg szerettei profitálhatnak, de bárki sokat tanulhat az ő tapasztalataiból. Érdemes megnézni ezt az ötperces kisfilmet és átértékelni, mi a fontos az életben: forrás: hir24.hu