Szenny, mocsok, döbbenet! – Melósok felháborodása az “Édes élettel” és egyéb piszkos celebségekkel kapcsolatban
…”Azt gondolom jogos a felháborodás azon emberek részéről, akik napról-napra élnek, valódi munkát végezve, és értetlenül állnak esténként kezükben a távkapcsolóval – magyarázkodva gyerekeiknek, hogy: igazából nem ez a valóság, és a szülők tényleg nem lúzerek, hogy reggel korán kelnek, este későn fekszenek egész nap robotolva éhbérért… Csak – hát az van, hogy Magyarország ilyen érdekes – nem elég, hogy meglop, megcsal, meghazudtol, de még meg is szopat, miközben megaláz és kigúnyol…” Szenny, mocsok, döbbenet – Édes élet és Éjjel-nappal Budapest… A média szerint a szurkolóktól rettegni kell, ő miattuk maradnak el a családok a magyar mérkőzésekről. Orbán szerint a stadionban hallható ordenáré rigmusok elrettentik a kisgyerekeket a tv képernyője elől. Az nem számít, hogy a kereskedelmi csatornákon milyen műsorok vannak. Olvasónk levelét közöljük: “Reális, hogy az egykor a „nagy testvér” által megfigyelt lány, aki időközben többször “ideösszeomlott”, többekkel összefeküdt, majd tagadott… – most egy taljánféle fiúnak szül gyereket a kamerák előtt? Reális, hogy a valamikori nagyszerűnek mondott tévés, – Edina egy kubai macsóval parádézik nekünk esténként drámai hangvételben? Reális, hogy a szétkokszolt, nagyképű, a saját várandós feleségét semmibe vevő, bélszínt sütögető, milliókkal dobálózó bunkó Krisztiánt lessük? És reális-e vajon, hogy a bíróság által is többször bűnösnek kimondott, adócsaló félnótás cigányt beöltöztetik gladiátornak, miközben a pajzs és a gladiátor szavakat konkrétan nem is ismeri? – mint ahogy az az adásból ki is derült… Reális, hogy ezt a mocskot látják az emberek a tévében, vagy ha nem, akkor át lehet kapcsolni az éjjel-nappal Budapest-féle valamire, ami akár még realisztikusabb is lehetne az előzőnél, ha nem tudnánk, hogy konkrétan a fiatalokat eljátszók az előző sorozatéhoz hasonló szereplőket vonultat fel. Kurvák, stricik, maffiózók és szellemi fogyatékosok szerepelnek mindkét sorozatban. Nem akarom ám megmondani, hogy mit kell szeretni vagy nézni, de azért a rohadt életbe! – Nem lehetne, hogy egy kibaszott „reality” sorozat tényleg valóságos emberekről szóljon, és ne arról, ahogy a “nagy arcú” bunkó szórja a pénzt, miközben a „fél hülye” meg megint kirakatba bassza az egész családját milliókért? Azt gondolom jogos a felháborodás azon emberek részéről, akik napról-napra élnek, valódi munkát végezve, és értetlenül állnak esténként kezükben a távkapcsolóval – magyarázkodva gyerekeiknek, hogy: igazából nem ez a valóság, és a szülők tényleg nem lúzerek, hogy reggel korán kelnek, este későn fekszenek egész nap robotolva éhbérért… Csak – hát az van, hogy Magyarország ilyen érdekes – nem elég, hogy meglop, megcsal, meghazudtol, de még meg is szopat, miközben megaláz és kigúnyol… SzRTI utóirat: Az “Édes élet” refrénje így szól: “Nekünk jár az édes élet!…” Nos megmondjuk mi jár a piszkos bűnöző celebeknek: A börtön. Jobb esetben földmunka a tiszai gátakon. – Ott megtanulják majd, hogy milyen az Élet, – de “édes” nélkül. forrás: http://szabadriport.wordpress.com
A Szaloncukor Története…
Anno régen még általános iskolásként jött a szeretet ünnepe, mint minden évben. Mindenki kihúzott egy nevet a kosárból és őt ajándékozta meg. Verset kellett írni amivel tudomására hozta a kihúzott félnek hogy ő a szerencsés nyertes. „Volt egy fiú, árva fiú nem szerette senki…” A sok szép szónoklatok között volt egy amire mindenki felkapta a fejét : … barna haj, barna szem, barna szem barna haj na kit húztam ki?… 35-en jártunk egy osztályba körülbelül több mint a fele barna hajú és barna szemű volt, csak néztünk egymásra ki is lehet az. Eljött a nagy nap az ajándékozás. Mindenki hozta a becsomagolt nagy dobozban az ajándékot. A barna haj barna szem még nem került elő csak a majdnem legutolsóként. Az árva fiú volt. Egy szaloncukrot kapott zseléset, de már ráültek és egy díszítésről vették le el is volt laposodva. Könnyes szemmel átvette, megköszönte és nem szólt semmit csak zokogott egész nap halkan a hátsó padban ülve. Nem kellettek szavak csak egy rezdülés. Mi megajándékoztuk Őt az egész osztály összebeszélés nélkül. Minden ajándékunkat neki adtuk, amit csak kaptunk, hogy tudja mi szeretjük és van értelme élnie léteznie és nem baj ha szegény de olyan érző szív van benne mint ami nem volt ebben a barna haj barna szemben!!!! Az ajándékozó egy gazdag gyerek volt. Lenézte őt a barna hajjal, barna szemmel. Változott a világ nagyon erősen. A sorsok fordultak nem kis mennyiségben. Most az árva fiú aki fent van és a gazdag gyerek alul. De a mai napig ahol tud segíti mindenben és a szaloncukrot nem ette meg mindig hordja magánál hogy tudja honnan jött és mivé lett!
Példát vehetnénk Japánról!
Furának hathat, mikor nálunk a 4-es metrót már több mint 10 éve építik, és folyamatosan arról hallunk, hogy nagyszerű vezetőink miképp nyerészkednek mindenféle fejlesztésen, hogy például Japánban mennyire elöl járnak fejlődésben- talán több száz évvel is. Kagosimában egy 70 megawattos naperőművet építettek, miután 2011-ben volt az a pusztító földrengés, amely megrongálta az atomerőműveket. A Japánok nem siránkoztak, nem szaroztak, tudták hogy szükségük van egy megoldásra, és megcsinálták. Ez az egy erőművük 22 ezer háztartást képes eltartani, ami bár országos viszonylatban nem olyan nagy, azonban kiváló iránymutató, hogy lehet olyan energiákat is felhasználni amelyekhez nincs szükség olajtársaságokra, és különböző olyan vállalatok oltalmára, amelyek inkább károsak a világra nézve, energia szolgáltatás ide, vagy oda. Vajon mi kell történjen a hazánkban, hogy az emberek úgy összefogjanak, a vezetőinket hasonló cselekedetekre késztessék ahogy történt az Japánban? Vajon miért olyan elképzelhetetlen nálunk ilyen fejlődés, miközben köztudott hogy a magyar ember az okos ember? 🙂 Gyakran vetik fel különböző érdek csoportok, hogy idehaza a fejlődés azért nem lehetséges, mert különböző cégek, olajtársaságok, stb stb-k, eltennék láb alól azokat akik olyan alternatívákat kínálnak amelyek kiválhatnák a káros, és drága energia forrásokat… Igazából ez baromság, lenne rá lehetőség hogy változtassunk, mindössze annyit kellene tennünk, hogy összefogjunk, és tegyünk magunkért!
AKIK 1980 ELŐTT SZÜLETTEK, AZOK VALÓDI HŐSÖK! :)
Akik 1980 előtt születtek, azok valódi hősök, olyasféle igazi hollywoodi mindent túlélő fenegyerekek. De tényleg! Gondolj csak bele, az 1980 előtt születettek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, sőt még biztonsági öv se, viszont bizton tudhattuk, hogy a gyerekágyak festékében akadt bőven ólom. A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval, és mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Azért az nem volt semmi. Folytatás a videóban: forrás: tudnodkell.info
MÉRGEZŐ ÉRZELMEK
A negatív érzelmektől a betegségig Minden érzést gondolatok előznek meg. Ha kellemes, pozitív gondolataink vannak, az érzéseink is kellemesek lesznek. Szeretet, öröm tölt el bennünket – azonban fordítva is igaz: legyenek kellemetlen, negatív gondolataink, és úrrá lesz rajtunk a félelem, a düh. Az érzelmek az úgynevezett limbikus rendszerben képződnek az agyunkban. Pozitív érzéseink hatására az izmaink elernyednek, a szívverésünk, légzésünk lelassul, a vérnyomásunk alacsonyabb lesz, sejtjeink oxigénfogyasztása csökken, és az immunrendszerünk is fellélegzik. A negatív érzelmi állapotot ellenben az agy fenyegetésnek értelmezi. A vegetatív idegrendszer ilyenkor mozgósítja az egész szervezetet. Ez a krónikus stresszhatás számos betegség okozója. Kémcsőbe zárt harag Elmer Gates professzor a washingtoni egyetem pszichológiai laboratóriumában érdekes biokémiai kísérleteket folytatott. Kimutatta, hogy az emberi szervezetben lelki hatások, érzelmek következtében mérgek termelődnek. A professzor a következő kísérletet végezte el: cseppfolyós levegő elpárologtatásával –271 Celsius-fokra hűtött le kémcsöveket, s aztán különböző lelkiállapotban lévő egyének leheltek az üvegcsövekbe. Pár perc után az egészséges és normális lelkiállapotú ember kilégzésének párája színtelen cseppek formájában csapódott le a lehűtött üvegcső falára. De ha a kísérleti alany erős haragot érzett abban az időpontban, a lecsapódó folyadék nem színtelen, hanem barna színű lett, bánat esetén szürke, lelkiismeret-furdaláskor pedig rózsaszín. A csapadéknak természetesen nemcsak a színe, hanem a kémiai összetétele is más és más volt. A kísérletek folyamán Gates professzornak lassanként elegendő ilyen anyag állt rendelkezésére ahhoz, hogy tengeri malacokkal végezhessen kísérleteket. Amikor a barna anyagot beoltotta a kísérleti állatba, az eleinte rendkívül ingerlékeny lett, majd valóságos dührohamot kapott, fogaival nekiesett a ketrec falának. Gates többször megismételte a kísérleteit, és az eredmények reprodukálhatók voltak. Annak az embernek a leheletéből kiválasztott méreg, akiben erős gyűlölet tombolt, a kísérleti állatokat nyomban megölte. A professzor megállapította, hogy tíz percig tartó erős gyűlölet elegendő mérget tartalmaz ahhoz, hogy azzal több személyt el lehessen pusztítani. Ez a méreg egyike a legerősebbeknek, amelyet a tudomány ismer. A gyűlölet salakja Az ember szervezete felszívja az érzelmek, gondolatok hatására képződő mérget, és így önmagát mérgezi meg vele. Ezek a mérgek éppúgy, mint a hormonok, már a legparányibb mennyiségben is igen hatásosak, és salakként gyülemlenek fel a szervezetben. Valahányszor haragszunk vagy gyűlölködünk, a szervezetünk mérget választ ki. Ezt a mérget kétségtelenül az ellenségnek szánjuk. Azonban az ember ilyenkor önmaga esik áldozatul, ha nem korlátozza rosszindulatú érzéseit. Érdekes dr. Vasant Lad közlése, mely szerint az elfojtott mohóság, birtoklási vágy a szívre és a lépre is hatással lehet, az elfojtott félelem és szorongás a veseműködésre, de megváltoztathatja a vastagbél flóráját is. Ennek eredményeképpen a has a képződő gázoktól felfúvódik és fájdalmat okoz (ezt a fájdalmat össze lehet téveszteni a szív- és májbántalmakkal). Az elfojtott érzelmek az immunrendszerre is hatnak, és ez allergiás reakciókhoz vezethet (por-, virágpor-, ételallergia stb.). Gates professzor kísérleteiből az is kiderült – s megállapítását már sokan igazolták –, hogy a jó hangulat a szervezet számára rendkívül hasznos kémiai anyagokat állít elő, például endorfinokat, amelyek morfinszerű, fájdalomcsillapító vegyületek. Forrás: emelkedjfel1.blogspot.hu
EL KELL ADNIUK MAGYAR FÖLDJEIKET A KÜLFÖLDIEKNEK!
Két hónapja maradt a külföldi földtulajdonosoknak, hogy eladják a Magyarországon illegálisan szerzett termőföldjeiket. Később már büntethetik korábbi tetteikért őket. A hét elején fogadott el az Országgyűlés egy olyan jogszabályt, amely alapján 60 napot adtak a zsebszerződéssel magyar termőföldhöz jutó külföldieknek, hogy szabadon eladhassák illegálisan szerzett javaikat. Azt követően már az illegális földszerzésért büntethetik őket, sőt azt sem követelhetik, hogy a földekért így kifizetett vételárat visszakövetelhessék. A zsebszerződések kötését már korábban bűncselekménnyé minősítették a honatyák, s 2013 nyarától azt már akár öt évig terjedő szabadságvesztéssel is „honorálhatják” a hatóságok. 2014-től az illegálisan szerzett földek az államhoz kerülnek, pontosabban a Nemzeti Földalapkezelő Szervezethez. Emellett a földhasználati nyilvántartásban már az állampolgárságot is fel kell tüntetni. Az új földforgalmi törvény szerint – amelynek nagy része december 16-től lép hatályba – minden földvételi és bérlési szerződést egyrészt az állami hatóság, másrészt a helyi földbizottságok vizsgálják, így folyamatos lesz a kontroll az ügyletek felett. Tegyük hozzá, az a külföldi, aki mondjuk tíz év szerzett itthon földet, jól is kijöhet az ügyletből. Akkoriban ugyanis 100-200 ezer forintért jutott egy hektárhoz, mely ma már 800-1000 ezer forintot ér. Ugyanakkor a szabályozással az a baj, hogy a hazai spekulánsokat nem nagyon tárja fel – a hírekben sincs szó nagyon róluk. Holott szinte biztos, hogy jóval nagyobb területeket szereztek magyar spekulánsok illegálisan, mint a sokat szidott külföldiek. forrás: tudnodkell.info
Levegőből rabszolgaság!
Sokan beszélnek manapság arról, hogy fel kell ébrednünk. Forradalmár kutatók, tudósok, írók, előadók -sok-sok nagy ember. (Én nem gondolom magamat nagynak, de ha „kicsi” is vagyok, talán néhány ember pont az én írásaimnak köszönhetően ébred fel, és ha ez így lesz, akkor már volt értelme megírni ezt a bejegyzést. IS.) Én is sokat használom a szót: „felébredés” – sokan talán még mindig nem értik, hogy miért. De, ha már ennyien teszünk azért, hogy felébredjetek a hipnózisból, talán most már tényleg megtörténik az a felébredés – sokkal nagyobb méretekben, mint eddig valaha! De miből is kell felébredni? Nézzük csak a dolog egyik aspektusát – nagyon egyszerűen. Hiszen ez tényleg pofon egyszerű. Döbbenet, hogy mennyire megvezettek minket. És még azt gondoltam gyerekkoromban -de nemcsak gyerekkoromban, hanem később is még sokáig- hogy én vagyok a hülye. A kérdéseim rendre megválaszolatlanok maradtak és az egész körülöttem lévő valóság abszurdnak és megfoghatatlannak tűnt. Amikor mégis kaptam válaszokat a körülöttem lévő felnőttektől, ezek a válaszok valóban abszurdak és értelmetlenek voltak. Csakhogy a körülöttem lévők addigra már teljes mértékben hozzászoktak az abszurditáshoz, azaz már kómában élték életüket – én meg kómában lévőktől akartam éber és értelmes válaszokat kapni… … … Pénz A bankok pénzteremtő eljárása oly mérhetetlenül egyszerű, hogy az elme képtelen felfogni.” (John Kenneth Galbraith, közgazdász) Hát épp ez az! De tudjátok mit? Ha ilyen egyszerű, FOGJUK FEL! Igen! Az első lépés az, hogy elhisszük: ez tényleg ilyen pofon egyszerű; tényleg csúnyán megvezettek minket és MI PEDIG HAGYTUK, és hagyjuk a mai napig… -de meddig? “Minden egyes alkalommal, amikor egy bank kölcsönt nyújt (vagy kötvényt vásárol), új bankhitel jön létre – vadonatúj pénz.” (Graham F. Towers, Governor of the Bank of Canada) Örvendetes, hogy léteznek azok a könyvek, filmek, tanulmányok, gyűjtemények (ld lent), amelyek számtalanszor elmagyarázták nekünk – nagyon egyszerűen és egy óvodás számára is érthető módon- hogy a pénz -legalábbis MA- nem más, mint a nagy semmi. Egy része papírdarab, ami mögött a bankban nincs szinte semmi, a másik része -ez a rész elsöprően a nagyobb rész!- nem más, mint SZÁM. ADAT. Nem érték, nem valóság – csak digitálisan létezik. A bankban beütnek egy számot a gépbe és -csiribú-csiribá- létrejött a pénz! Ezen az alapon tartanak adósságban minket! Levegő – alapon! Csiribú-csiribá – alapon!!! Nekik „joguk van” a semmiből, a levegőből pénzt csinálni, ami mögött nincs semmi érték, és az emberek tömegeit életük végéig rabszolgává tenni. Milyen alapon? Mivel az emberek többsége ezt még mindig nem fogta fel, meg tudják csinálni. „A pénz ismeretéből szabadság születik” ~francia mondás Egyszerű, hogy még egy óvodás is megérti, mégis bonyolult, mert annyira abszurd -a levegőből pénzt csinál, úgyhogy neki van, de én nem csinálhatok a levegőből pénzt, mint ő -neki joga van hozzá, nekem nincs -miért? Mégis miért? Hogy van ez? Ha ő csinál a levegőből pénzt, az legális; ha te teszed ugyanezt, akkor az bűncselekmény. Értitek. Szóval mindez annyira abszurd, hogy el sem hiszi a többség. Hihetetlen, hogy egy ilyen óvodás butasággal tartanak rabszolgaságban emberi tömegeket. Meg kell értenünk, mi a pénz -jobban, mint a jelenleg fennálló rendszert. Ha csak a jelenlegi rendszert tanulmányozzuk, akkor egy hurokban maradunk” -Bernard Lietaer, üzletember Ez annyira durva, hogy nem könnyű szembenézni vele és épp ezért a legtöbben nem is teszik. Sajnálom, emberek, a valóság ez! És ha végre hajlandóak vagytok szembenézni vele, akkor egy csapásra megváltozik! Ez ilyen egyszerű! Hogy mi a megoldás? Megintcsak pofon egyszerű. Csereberélünk. És ha valamit nem tudunk elcserélni -mert a szükségletek éppen nem találkoznak- akkor kitalálunk valami csereeszközt. Valamit, amit az a kis közösség elfogad -megegyezünk, hogy ez a dolog a jelképe az ÉRTÉKNEK, amit létrehoznak. Ha a világon most ebben a pillanatban mindenhol ezt elkezdenék, a minket kirabló, minket rabszolgasorsba taszító rendszer egy csapásra megszűnne létezni! De ahhoz, hogy TE szabad légy, nem is kell, hogy az egész világ megtegye -ha TE és néhány társad megteszi most: például ilyen kis dolgokkal kezdve, hogy szolgáltatást szolgáltatásra; terméket termékre (és ezt még lehet tovább variálni) cseréltek és egyszerűen kihagyjátok a rabszolgatartó zsarnok pénzének a használatát – akkor már el is kezdted felszabadítani magad! Akarsz látni működő példát? Akkor olvasd el ezt! – Klikk ide! De figyelmesen ám! 😉 (Aki nem lusta kattintani egyet és jelen bejegyzés végeztével a másik ablakban megnyílót is nekiáll elolvasni, arra nagy élmény vár – már amennyiben az illető egy gondolkodó és érző ember. ;-)) Észrevettétek már, hogy a pénzt nemhogy megenni nem lehet, de öltözködni sem lehet vele, sem házat építeni – még sorolhatnánk, hogy mi mindenre nem jó…? Mégis egész iparágak épülnek köré, emberek milliói gyakorlatilag értéket nem termelnek, a világnak -a Földnek, az embernek, a természetnek- nem adnak semmi értékeset, ehelyett pénzzel -ráadásul a központi és központosításmániás hatalom által létrehozott pénzzel- foglalkoznak. Aztán ha a parasztember nem termel többé (vagy gépek nem hoznak létre „élelmiszert” – hogy az milyen, ebbe most ne menjünk bele), vajon csak akkor döbben rá, hogy egész életét valami teljesen értelmetlen, tartalmatlan hülyeséggel töltötte? Csak akkor? Olyan folyamatok zajlanak ma világszerte, hogy úgy tűnik, van remény, hogy sokan nem várják meg azt a bizonyos utolsó pillanatot, hanem már korábban rádöbbennek, hogy ők NEM ADTAK, csak ELVETTEK és attól a pillanattól kezdve megnézik, hogy milyen képességeik vannak, mit tudnak létrehozni, ami valóban érték és elkezdenek ADNI; elkezdenek visszaadni a természetnek és az embertársaiknak egyaránt mindabból, amit eddig csak elvettek. Rádöbbennek, hogy eddig csak fogyasztottak, raboltak, adni pedig nem adtak. Ugyanez vonatkozik egy csomó szakmára – még belegondolni is szörnyű, hogy van egy rakás olyan tevékenység, ami adni nem ad, csak elvesz és még kárt, bajt is okoz; amit csak a pénzért csinál az, aki csinálja és az értelme nem más, nem több, mint az, hogy rabszolgasorban, kiszolgáltatott állapotban legyen és abban is maradjon! Ha már itt tartunk… milyen elnevezéssel is illetjük azt a lényt, amelyik csak szívja el az erőt és az életet más lényektől, de adni nem ad semmit…? PARAZITA. Úgy van.Van az emberiségnek egy nagy parazitája, ami egyesek szerint egy embercsoport, mások szerint földönkívüli lények -tudjátok mit? Nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy TE hogy döntesz? Követed a te véred szívóinak
Eckhart Tolle a belső béke megteremtésének Mestere – Videó interjú
Eckhart Tolle napjaink egyik legmeghatározóbb spirituális tanítója, aki a Most Hatalma című könyvével, amely több mint 5 millió példányban kelt el, hozta el sokak számára a belső béke megteremtésének lehetőségét. Az elme és a gondolatok zaja mögött rámutat arra a csendre, ami mindannyiunk igazi Én-je. “Aki Te vagy, és a Csend, az egy és ugyanaz” Eckhart Németországban született, tinédzser éveit Spanyolországban töltötte, majd Angliába ment tanulni és szakmai gyakorlatot szerezni. Eckhart egész életében szorongott, depressziós volt, többször próbált öngyilkosságot elkövetni. Viszont 29 éves korában az élete hirtelen drámai fordulatot vett. Egyik napról a másikra végtelen örömöt és lelki békét élt meg. Évekig tartott, míg megtudta mi is történt azon a napon. És még több időbe telt, mire másokat is képes volt megtanítani erre. Eckhart tanításainak lényege a következő: “Te nem az elméd vagy, sőt az elméd a legádázabb ellenséged, mert eltakarja a valódi lényedet, és folyamatosan olyan gondolatokat bocsát ki, amely felborítja az életedet. Ha meg szeretnéd tapasztalni a valódi lelki békét, akkor le kell választanod önmagad az elmédről. Hogyan? Úgy, hogy a Mostban élsz, hiszen a múltban való vájkálással csak bűntudatot és önsajnálatot teremtesz, ha pedig állandóan a jövőre gondolsz, az folytonos szorongást és aggodalmakat szül”. A kiadást követő 3-4 hónap múlva az emberek kézről-kézre adták a könyveket, és a barátaiknak, rokonaiknak is vásárolnak belőlük. A folyamat egyfajta” lavinává” nőtte ki magát, és egyre csak növekedett az olvasók száma. Sokak számára sorsfordító volt a könyv elolvasása. Az Eckhart Tolleval készült videó interjút itt nézhetitek meg: forrás: filantropikum.com
A magány kelepcéjében
Ahogy körbenézek a világban, azt látom, hogy egyre több az egyedülálló vagy magányos emberek száma. Egyedülálló, magányos fiatalok és magukra maradt idősek. Már több részről is jelezték, hogy a mostani generációnak nincs könnyű dolga a társkeresésben, párválasztásban, valami nehezebben megy, mint régen, már nem olyan gördülékeny ez a feladat. Akarva-akaratlanul is, de Kemény István sorai jutnak eszembe ilyenkor: „ma gamrama radtam ma gamra”. A szavaival élve, ez az a „használhatatlan varázsige a XX. században”. Magányosnak lenni nem ugyanaz, mint egyedül lenni. És egyedül lenni sem ugyanaz az egyedüllét érzésével. Habár mindegyikben ott bujkál valami közös is. A legnagyobb fájdalommal mégis a magány jár. Magányos és egyedül lehet az ember társaságban vagy annak hiányában. Lehetsz házas, hat gyerekes sikeres apuka, vagy híres életmód tanácsadó, a lelked mélyén mégis nyomot hagyhat a magány. De olyat is láttam, hogy egyes-egyedül volt a csillagos ég alatt, a kerek világon, árvaházba nőtt fel, sose ment férjhez, gyerekei se voltak, de nem tudta mi az, hogy magány. Sokan a magányt társtalanságnak hiszik vagy annak élik meg, pedig nem az. Nem mindegy, hogy az ember mi mellé választja a társait: magánya mellé, vagy pedig annak kiegyensúlyozására. Értelmezhetjük az életet úgy is, mint egy beteljesedés és kiteljesedés utáni hajsza, erőteljes vágy a teljesség megtapasztalásának irányába, és ha ebből a szemszögből nézzük, ez a mély, belső vágyunk hatalmas mozgatórugója és alapja is lehet további cselekedeteinknek, ennek a vágynak a beteljesítése érdekében. A magány pedig annak a felismerése és fájdalmas megélése, hogy ez a földi vágyunk sohasem lesz elérhető, sem kivitelezhető. A magányosság állapotában a valóság helyére egy erőteljes belső üresség telepszik, elszigeteltség érzése és kirekesztettség. A magányos ember számára nehézséget okozhat vagy lehetetlenné válik emberi kapcsolatokat kialakítani, nem mintha nem vágyna rá, sőt, de gyakran az elidegenedés érzése sokkal erőteljesebb ennél. Az ember általában két okból válik magányossá: ő válassza magának ezt, életútként, vagy életének kifürkészhetetlen szálai belevetik a magány megtapasztalásába. Több elözvegyült nőt és férfit láttam, aki társa halála után, úgy döntött, hogy nem választ új társat maga mellé. További életük jól alakult, tettek-vettek a ház körül, rendezték a megmaradt kertet, majorságot, néha meglátogatták az unokákat, volt, amikor egyedül töltötték az ünnepeket, nem panaszkodtak, tették a dolgukat. Látszólag minden rendben volt. De kevés akadt közöttük, aki négyszemközt, őszintén bevallotta, hogy magányos. De szeretne így élni tovább is. Azok az emberek, akik tudatosan vállalják a magányt, nem kis dolgot vállalnak a lelkükben, de tisztán és világosan tudják és felvállalják a dolgukat. Azoknak nehéz, akiknek a magány megtapasztalása nem volt a választási lehetőségek között. Lehet, hogy arra gondolsz, hogy apácák, szerzetesek, remeték, papok, azok, akik elvonulnak és elzárkóznak a világtól, ők is tudatosan választják a magányt. Pedig nem. Ők Istent választják, így ők csak akkor válnak magányossá, ha valamilyen okból nem lelnek Rá. Valóban, az intenzív jelenlét képes megszüntetni bármilyen mély magányosság érzését. Az ő esetükben Isten intenzív jelenléte. De, figyeld csak: intenzív jelen-lét, avagy legyél jelen a léttel, az élettel a jelenben, vagyis nem a megváltozhatatlan múltadban, se nem az ismeretlen jövődben, hanem a most-ban. A „jelen lét” megélése is olyan intenzív valódi jelenlétté válhat, ahol magányod fölöslegessé válik. Sokszor elhangzik az a mondat, hogy „ismerd meg önmagad”. Az emberek két dolgot nem tudnak erről a mondatról. Az egyik az, hogy a mondat itt nem ér véget, hanem folytatódik, éspedig így: „…és megismered az egész világegyetem isteneit és rejtett erőit.” A másik dolog az, hogy sokan nem tudják, mit kezdjenek ezzel a mondattal és mondanivalójával. Jó, jó, megismerem, megismertem magam, és akkor mi van? – csodálkoznak sokan. Azért ismerd meg önmagad, hogy tudjál önmagaddal élni. Hogy legnagyobb magányodban is legyen egy jó társad, akivel érdemes élni, és megtudd tapasztalni, ha nem is az egész teljességet önmagában, de minél több teljes pillanatot. A magánnyal az a legnagyobb baj, hogy megbetegít, azért, mert néha olyan, mint a szurok: ha egyszer rád ragadt, nehezen tudod eltávolítani vagy egyáltalán. A magányos ember hajlamos a pesszimizmusra, általában csalódott és borúlátó, zárkózott, nehezen nyit mások irányába. Immunrendszere legyengül, így szervezete védtelen magad fertőzések, gyulladások, egyéb megbetegedések iránt. Épp ezért a magánnyal valamit kezdeni kell, ha éppen nem tudsz kikecmeregni belőle sehogy. Ugyanúgy, mint a fájdalomnak, ennek is értelmet kell adni. Ez a legkevesebb. Azt, hogy milyen értelmet adsz neki, és hogy mit kezdesz vele az elkövetkezőkben, rád bízom, kedves olvasó. Legyen számodra egy tudatos munka, amit megteszel magadért, hogy könnyebben tudj önmagaddal élni. Meglátod, társaiddal, együtt is könnyebb lesz majd, ha úgy szeretnéd. Dolgozz meg ezért. Keményen. Az „egészséges magány” titka, hogy helye és értelme van az életedben, és meg van a maga ideje. Használd ki egészségesen, tudd mikor vált fölöslegessé magányod számodra és a megfelelő időben lépj ki belőle, ha úgy döntesz. Nézz szét magad körül. Nem vagy egyedül (és főleg nem vagy egyedül magányos)…hát igen, vagyunk egy páran: körülbelül hét milliárdan – úton a teljesség felé. forrás: filantropikum.com/ Birtalan Katalin
ÚJABB MEGDŐLT ORVOSTUDOMÁNY ELMÉLET
Komoly változást okozhat az orvoslásban egy új kutatás, melynek eredményeképpen a betegeket órákkal a szív leállása után is vissza tudják hozni az életbe. Órákkal a halálunk után is visszatérhetünk az életbe Komoly változást okozhat az orvoslásban egy új kutatás, melynek eredményeképpen a betegeket órákkal a szív leállása után is vissza tudják hozni az életbe. A válaszvonal élet és halál között közel sem olyan egyértelmű, mint azt eddig gondoltuk, mivel az újjáélesztéssel kapcsolatos tudományos fejlesztések eredményeképpen mostantól órákkal a szív leállása után is képesek az orvosok visszahozni az életbe az elméletileg már halott pácienst. “Az eddigi álláspont szerint ha egy beteg szíve és a légzése is leállt, akkor halottnak lett nyilvánítva” – árulta el Dr. Sam Parnia, a New York Állami Egyetem adjunktusa. “Semmit nem lehetett tenni, hogy változtassanak ezen.” Azonban a halállal kapcsolatos kutatások során kiderült, hogy az elmúlás nem egy pillanat alatt következik be, hanem egy hosszas folyamatként zajlik le a szervezetünkben. Igazából a halál jelenlegi definíciója után kezdik meg a sejtek a haldoklás folyamatát. “Ez a procedúra hosszú órákig is eltarthat és most már képesek lehetünk megfordítani azt” – tette hozzá Parnia. Az orvostudományban eddig tartotta magát az a tény, hogy ha egy emberi szív leáll és már nem pumpálja a vért, akkor pár perccel később az agy az oxigénhiány miatt elkezd maradandó károsodásokat szenvedni. Ezt az elméletet azonban ma már a legtöbb tudós, kutató idejétmúltnak nevezi. “Mikor a szív leáll, az csak a halál folyamatának kezdete” – árulta el Dr. Stephan Mayer, a Columbia Egyetem neurológus professzora. “Egy oxigén nélküli agyról tudjuk, hogy rengeteg jelzést küld a test különböző sejtjeihez: ideje meghalni” – árulta el Dr. Lance Becker, a Pennsylvania Egyetem professzora. “Szóval van lehetőségünk kicsit módosítani ezt a programot és elérni, hogy behúzza a féket a folyamat.” Az egész kutatás ötlete onnan ered, hogy már korábban is sikerült különösebb agyi károsodás nélkül visszahozni az életbe órák óta “halott” betegeket. Ennek azonban feltétele a hypothermia, azaz a kóros lehűlés. Ilyenkor a testet a normál hőmérsékleténél (37 fok) pár fokkal alacsonyabban tartják a szakemberek, mivel ebben az esetben az agy oxigénigénye csökken, ám ennek is vannak határai. Bár a hűtési folyamat már komoly technológiai háttérrel rendelkezik, de itt is eljön az a pillanat, amikor már nincs értelme a további próbálkozásnak. A kutatók arra is rájöttek, hogy az sem mindegy, hogyan kezdjük el visszahozni a pácienst az életbe. Az eddigi módszer szerint ha fellépett az oxigénhiány, akkor oxigént pumpáltak be, ám mostanra kiderült, hogy ez a legtöbb esetben ártalmas. Éppen ezért a szív újraindítása után tilos azonnal vért és oxigént adni a betegnek, fokozatosan kell beindítani a szervezetet. Az új eredményekkel azonban etikai gondok is lehetnek, hiszen nem biztos, hogy az orvosok vállalják majd annak a kockázatát, hogy órákkal a szív leállása után visszahoznak embereket és vagy lesz agyi károsodás vagy nem. “Amit meg kell tanulnunk az annyi, hogy a berögzült hiedelmek az agy visszafordíthatatlan károsodásáról egyszerűen nem valósak” – fejtette ki Mayer. “Ám ha túl korán hozzuk meg a döntést és nem megyünk végig az úton, akkor egyszerűen leírjuk ezeket a betegeket. Ha azonban tehetünk valamit értük, akkor miért csak félig megyünk el az úton?” forrás: kolomedia.hu