Kisgyerekként – és néha még most is – nehéz megbirkózni a hatalmas fantáziánkkal, ami gyakran nem értünk, hanem ellenünk dolgozik. Mi lapul az ágyunk alatt? Vajon valaki mindig mögöttem áll, csak mikor megfordulok eltűnik? Bele merjek nézni a tükörbe, vagy ott nem magamat, hanem valami egészen szörnyűt fogok látni? És a többi hasonló szörnyűséges kérdés, amit idővel egyre kevésbé veszünk komolyan, de egy életkorban igazán megkeseríti az ember estéit. John Kenn Mortensen is olyan gyerek volt mint az összes többi, viszont most, felnőtt fejjel átfordítja a rémületet kreativitássá és arra használja a fantáziáját, amire való: kirajzolja magából. A rajzok rémisztők, de egyben zseniálisak is.