Gyilkossághoz használta a CIA a 8 éves fiút!

A CIA ennek segítségével találta meg a célpontot, Adnan al-Qadhit, akit sikeresen likvidált is – egy rakétával.

A kis Barq al-Kulyabi végre is hajtotta a parancsot: az apró mikrocsipet sikerült észrevétlenül elrejtenie annak a férfinak a kabátzsebében, akit apjaként szeretett, és aki korábban az életét mentette meg. A The Atlantic című magazin szerint egyébként vér szerinti apja (aki korábban kitaszította Barqot) szervezte be a CIA parancsára. Az amerikai kormány szóvivőjén keresztül határozottan cáfolta, hogy egy nyolcéves gyereket arra használtak volna, hogy elárulja jótevőjét, és ezáltal közreműködjön a meggyilkolásában. Pedig a gyermek és az édesapja egy videofelvételen maguk is bevallották a dolgot.

Barq al-Kulyabi mindössze négy­esztendős volt, amikor apja elküldte a családtól, mert akkora szegénységben éltek, hogy nem tudták tovább nevelni. A gyermek egy távoli faluban élő rokonaihoz került, de a fiúnak nem volt ott maradása, és néhány hónap után az utcán tengődött, kéregetett, a kukákból evett, és a kapualjakban aludt.

Itt talált rá Adnan al-Qadhi, az al-Kaida terrorszervezet jemeni egységének vezetője, aki befogadta és fia­ként szerette, nevelte a gyereket. Ám édesapja közben belépett a Jemeni Köztársasági Gárdába, amelynek katonái szoros kapcsolatot ápolnak az amerikai titkosszolgálattal. Ők bízták meg az édesapát, hogy vegye fel a kapcsolatot régen kidobott fiá­val, és vegye rá az árulásra. A férfi meg is kereste a gyereket, ám egyelőre nyitott kérdés, miként vette rá, hogy forduljon a nevelőapja ellen. A lényeg, hogy Barq elvégezte a feladatát.

– Hazamentem a rám bízott mikrocsippel, felmásztam az asztalra, és beledugtam az adóvevőt a kabátzsebébe – mondta az ominózus videofelvételen a kisfiú, aki a „bevetése” után továbbra is nevelőapjánál élt, mintha mi sem történt volna. Al-Quadhit a mikrocsip segítségével napokkal később bemérte a CIA, és egy drón repülőről indított rakétával felrobbantották a kocsit, amelyben több társával együtt utazott.

K. Á.

forrás: blikk.hu