A köddé váló, majd valószínűtlen helyen ismét felbukkanó emberek, állatok és háztartási eszközök mindig is központi motívumai voltak a népmeséknek.
Charles Fort használta elsőként a “teleportáció” szót, annak a folyamatnak a leírására, amelyben emberek vagy tárgyak egyik helyről a másikra, vagy éppen egyik létből a másikba kerülnek, láthatatlan, ismeretlen eredetű erők közreműködésével.
Ezeket az erőket ki-ki ízlése szerint Istennek, Sátánnak, szellemvezetőknek, tündéreknek, vagy földönkívülieknek tulajdonítja. Az, hogy egy láthatatlan erő tárgyakat képes mozgatni, teljesen megfelel a spiritiszták hitének, hogy szilárd testek dematerializálhatók, anyagtalaníthatók, majd újra materializálhatók szellemek közreműködésével.
A legtöbb halandó azonban nem rendelkezik ilyen képességekkel. A spiritualisták ezt azzal magyarázzák, hogy a többiek nem látják a “másik oldalt”, amely térben és időben áthatja a világot. Az anyagi világ lassan vibráló “sűrű” anyag, a spirituális viszont “kifinomult” matéria, amely az ember fizikai észlelése számára túlságosan gyorsan vibrál.
Az atomikus vibráció hirtelen változása a tárgyakat vagy az embereket az egyik helyről vagy szintről a másikra viszi úgy, mint az Enterprise űrhajó személyzetét a Star Trek című sci-fi sorozatban a “gyorsító” és “lassító” sugár.
Emberek eltűnnek, aztán valahol messze váratlanul újra felbukkannak. 1665-ben egy férfi üzleti ügyben az indiai Goa-ba indult, amikor egyszerre szülőföldjén, Portugáliában találta magát.
Otthonába való váratlan visszatérésének elegendő szemtanúja volt ahhoz, hogy biztos lehessen abban, esete nem marad titokban az inkvizíció előtt. Az inkvizíció a szerencsétlen utazót gyakorló varázslónak kiáltotta ki, majd máglyára vetette.
És ez csak egy példa a sok közül, hiszen manapság is történnek rejtélyes eltűnések (illetve megjelenések), melyeket nem tudunk megmagyarázni, továbbá számtalan olyan eset is lehet, amiket a szemtanúk nem mernek nyilvánosságra hozni, tartva attól, hogy kinevetik, vagy megbélyegzik őket.
forrás: rejtelyekszigete.com