Létezik telepátia?

Szinte mindannyiunkkal előfordult már, hogy egy ismerősünkre gondoltunk, majd hamarosan megcsörrent a telefon, és az illető volt a vonal végén. Az sem ritka jelenség, hogy megérezzük, ha valamelyik szerettünket baj vagy nagy öröm érte. Véletlen lenne mindez, vagy létezik egy olyan különleges kommunikációs csatorna, ami az érzékszerveink felett áll?

A legtöbben hiszünk benne

A tudományosan extraszenzoros percepciónak nevezett jelenség létezésében az emberek többsége hisz, legalábbis ezt támasztják alá a közvélemény-kutatások. Egy 2005-ös felmérés során kiderült, hogy a megkérdezettek 41 százaléka hisz benne, 30 százalékuk szerint képesek vagyunk kommunikálni az ismert érzékszervek megkerülésével, 26 százalék pedig azt mondta, hogy az emberi elme képes látni a múltat és a jövőt is. A megkérdezettek között volt 92 pszichológushallgató is, és 73 százalékuk azon a véleményen volt, hogy a jelenség létezése tudományosan is bizonyított. Nemcsak a pszichológushallgatók többsége képviseli ezt a nézetet. Egy másik kutatásban természettudománnyal foglalkozókat kérdeztek erről, és a válaszadók több mint fele vélekedett úgy, hogy az extraszenzoros percepció létezése jól megalapozott tény vagy valószínű lehetőség. Nem véletlen, hogy ilyen sokan hisznek ebben a jelenségben: egy 1500 személy részvételével végzett vizsgálat során a megkérdezettek 67 százaléka azt állította, hogy volt már ilyen jellegű élménye.

Jung szerint mindenki gondolatolvasó

A jelenség létezésében Jung sem kételkedett, és igyekezett tudományos magyarázattal szolgálni rá. Úgy vélte, hogy az extraszenzoros percepció magyarázata a kollektív tudattalan lehet. Ez az emberiség ősi, közös tapasztalatait tartalmazza, és születésünktől fogva mindannyiunk tudatában ott vannak ezek a tartalmak a személyes tapasztalatainktól függetlenül. Jung szerint ez a rendszer nemcsak információkat tárol, hanem egyfajta csatornaként is működik, így elképzelhető, hogy két ember tudata ezen keresztül összekapcsolódik, így képesek kommunikálni egymással fizikai érzékszerveik használata nélkül.

Rhine-ék kártyái

J. B. Rhine és felesége, Louisa szintén meg voltak győződve arról, hogy létezik telepátia, és ezt laboratóriumi körülmények között is igyekeztek bizonyítani. Ennek érdekében az 1920-as és 30-as években kísérletsorozatot végeztek az észak-karolinai Duke Egyetemen. Kísérleteikben az úgynevezett Zener kártyákat használták. Ezeken a kártyákon kör, csillag, kereszt, négyzet és hullámvonal szerepelt, a kísérleti alanyoknak pedig ezek sorrendjét kellett kitalálniuk. Többféle kísérleti elrendezést is alkalmaztak. Volt, hogy két személy vett részt a vizsgálatban: az adó egy távoli helyiségben egy véletlenszerűen összekevert paklit nézett, miközben a vevőnek ki kellett találnia a sorrendet. Máskor adó nélkül kellett meghatározni a pakli sorrendjét, amit Rhine vagy a felesége tett az asztalra. Olyan is volt, hogy egy később összekevert pakli sorrendjét kellett megtippelni az előérzetre hagyatkozva. Minden kísérletnél 20 százalékos találati arányt lehetett várni a véletlen alapján, ezt azonban minden alkalommal túlteljesítették a résztvevők. Ebből Rhine-ék arra következtettek, hogy létezik valamiféle érzékszerveken túli érzékelés.

Gondoltam egy képre…

Rhine-ék kísérleteit számos kritika érte. A legtöbben azzal vádolták őket, hogy a vizsgálatok során a kísérleti alanyoknak lehetőségük nyílhatott meglesni a lapokat, így az eredmények nem hitelesek. A Ganzfeld-vizsgálatok ezeket a módszertani hiányosságokat igyekeztek kiküszöbölni. Több ilyen kísérletet is végeztek, melyekben az a közös, hogy két kísérleti alany vesz részt benne. A vevő szemét félbevágott pingponglabdával takarják le, fülére fülhallgatót tesznek, melyen keresztül fehér zajt (hangfrekvenciák random keveréke) hall, a szobát pedig szórt piros fény világítja be. Az adó egy másik helyiségben ül, és arra kérik, hogy rajzok, képek vagy rövid filmjelenetek közül válasszon ki egyet és koncentráljon rá. Ezalatt a vevőnek az a feladata, hogy minél pontosabban beszámoljon arról, hogy milyen gondolatok vagy képek futnak át az agyán. A kísérlet végén a vevőnek négyféle rajzot, képet vagy filmjelenetet mutatnak, és azt kell megmondania, hogy melyikre gondolhatott a vevő. Egy vizsgálat során áttekintették az össze Ganzfeld-vizsgálatot, és arra jutottak, hogy a vevők 38 százaléka találta el, hogy mire gondolhatott az adó, ami jóval meghaladja a véletlen alapján várható 25 százalékos találati arányt.

Mit mondanak a szkeptikusok?

Hiába hisznek olyan sokan az érzékszerveken túli érzékelés létezésében, és hiába vannak olyan kísérleti eredmények, amik bizonyítani látszanak a létezését, szép számmal vannak olyanok is, akiket ezek az eredmények nem győznek meg. Ők azzal érvelnek, hogy a jelenség létezése ellentmond a legtöbb fizikai törvénynek. Szerintük a telepátiában való hit egyszerűen abból az emberi igényből ered, hogy szeretnénk valamiféle rendszert és célt látni a rengeteg véletlenszerű eseményben, ami életünk során ér minket. Az emberi emlékezet pedig asszisztál ehhez, ugyanis jobban emlékszünk azokra az eseményekre, amelyek alátámasztják az elképzeléseinket, mint azokra, amik cáfolják. Épp ezért, akik hisznek a telepátiában, vagy bármilyen paranormális jelenségben, jobban megjegyzik azokat a tapasztalatokat, amit alátámasztják ezt. Ha például rágondolnak egy ismerősükre, és az hamarosan felhívja őket, emlékezni fognak az esetre. Viszont elfelejtik azt a rengeteg esetet, amikor rágondoltak valakire, ám az nem hívta fel őket.

forrás: life.hu