Különös dolgok történnek Québec városában, amely Kanada egyik legrégebbi települése. A városról érdemes tudni, hogy 1608-ban francia telepesek alapították, elűzve az akkori indián őslakosokat. 1763-ban a település Nagy-Britannia gyarmata lett.
Na de miért is érdekes ez?
1600 körül történt, hogy egy indián sámánt meghurcoltak és kivégeztek a törzse szeme-láttára – elrettentésül. A gyarmatosítók ettől azt várták, hogy az őslakosok végre felhagynak az ellenállással, és maguktól befejezik a harcot, csendben, békében elkullognak… Az indián pap hóhérja két bányász volt. Rájuk bízták a „piszkos munkát”. Igen ám! De mielőtt kegyetlenül meggyilkolták egy csákánnyal, a sámán rontást küldött gyilkosaira, mely arról szólt, hogy haláluk után a lelkük az ő szolgája lesz…
A feljegyzések szerint a két bányász nem sokkal az incidens után rejtélyes körülmények közt meghalt. Mindkettőjükre úgy találtak rá, hogy nyitva volt a szemük, szájuk üvöltésre állt… Talán üvöltöttek is haláluk pillanatában.
Eme történet terjed azóta is szájról szájra, és a helyiek úgy gondolják, hogy a sámán szelleme azóta is ott kísért az erdőkben. Gyakran látnak ott egy fekete ruhás férfit eltűnni a fák között, ahonnan aztán varjak reppenek fel… Ezért sokan úgy tartják, hogy az indián pap kísértete a varjakban lakozik arrafelé.
Sok rémtettet tulajdonítanak az öreg sámán szellemének, azonban akkor kapott nagyobb sajtóvisszhangot a dolog, mikor egy komplett arany bányatelep munkásai tűntek el nyomtalanul… Szerszámaik, a kibányászott arany, minden úgy volt hagyva, mintha hirtelen váltak volna kámforrá. Néhány helyi turista – akik felfedezték a helyszínt, állítása szerint; munkagépeken tanyázó varjakat láttak. A hatóságok a különös eset után, minden erejüket bevetve kezdték meg nyomozást, melynek köszönhetően egy olyan barlangra bukkantak, amelyben több száz holtestek találtak. A helyi rendőrség azonban egyelőre tanácstalan az ügyben, ugyanis a barlangban talált holtestek közt, pár hónapostól – több száz éves tetemig mindenféle található volt.
Észak-Amerikában a varjat a legcsibészebb tolvajnak tartják. A feketeláb indiánok mondája szerint egyszer a varjú ellopta az összes bölényt, antilopot, szarvast, jávorszarvast és nyulat, mire az emberek közt éhínség tört ki. Az öreg teremtő kutya képében, a törzsfőnök fiának segítségével megtalálta a varjút egy barlangban, ahonnan kiszabadították az állatokat. A varjú erre megjelent, és visszaterelte őket. A teremtő éktelen haragra gerjedt és büntetésként a varjút a tűz fölé, egy karóhoz kötözte. Feltehetően, ekkor, az isteni büntetés következtében füstölődött meg a varjú, és lett fekete tollazata.
Néhány hagyományőrző indián lakos az eset után, különböző háztáji állatokat áldoznak/égetnek a sámán tiszteletére, mely rituáléktól azt várják hogy végre megbékéljen az öreg indián szelleme.