ÉRDEKES: Különös épület a holdon?
Már a történelem kezdetén is sok misztikum övezte Földünk kísérőjét a Holdat. Számtalan mítosz keletkezett róla, és megannyi találgatás arról, hogy vajon létezik e rajta valamiféle élet. Vannak egyes teóriák, amelyek arról szólnak hogy a NASA, illetve egyéb űrhivatal, csak azért készítenek folyton fekete-fehér fotókat a Holdról, hogy ne derüljön ki; valójában hasonló légkörrel rendelkezik mint a Föld. Olykor-olykor felbukkannak érdekes fotók kőzetekről, formákról, megmagyarázhatatlan struktúrákról is – amelyek arról árulkodnak, hogy valójában több rejtőzik eme rejtélyes bolygón, mint amit a különböző médiák sugároznak. Különös „véletlen”, hogy a téma egyik jeles képviselője a Holdat megjárt egyik amerikai űrhajós is – Buzz Aldrin. Ha valaki, akkor ő egész biztosan első kézből tud beszámolót adni, hogy vajon mi is lehet a Holdon. (A képen Buzz Aldrint láthatjuk Hold-séta közben) A technika, és az internet segítségével – ma már mindenki kutathatja valamilyen szinten a Holdat a Google Moon szolgáltatással. Így került elő az alábbi kép is, amely valamiféle épületegyüttes ábrázolhat – de semmiképpen sem természetes képződményt. Érdekes azonban, hogy újboli rákereséssel – 1 hét után már nem találni meg a titokzatos épületet, hanem csak a kiretusált holdfelületet: A 26°50’01.72″É 25°38’55” Ny koordinátákon egyébként utána nézhet bárki, sajnos már nem lehet látni az épületet. Felmerül azonban pár kérdés… Vajon miért nincs már ott? Vajon kik tüntették el a képről, és miért? Remélhetőleg egyszer ezekre a kérdésekre még választ kapunk.
Kotta rejtheti a nácik aranyát
Leon Giesen holland filmes és zenész úgy gondolja, megtalálta a nácik eltemetett kincsét, amelyről régóta legendák szólnak. Egy német kisvárosban, a bajorországi Mittenwaldban állt neki ásni, állítása szerint egy kottában talált rejtjelezett kód vezette ide. Az elmúlt hetekben a filmes háromszor fúrta meg a földet. Bár a lyukakat azóta betemették, a próbálkozások helyei még most is jól látszanak az őszi levelek alatt. A helyi hatóságok engedélyezték a kincskeresést, ami hamar a helyi lapok címoldalára került, a Garmisch-Partenkirchner Tagblatt például „Vadászat a náci aranyra” címmel hozta a sztorit. Giesen szerint a nácik kincsének a mittenwaldi utak alatt kell lennie. A titkos aranyról szóló legendák régóta tartják magukat, Bajorország pedig a náci párt erősségének számított. 1944-ben Heinrich Himmler ide tervezte az alpesi erődöt, sőt a tervek szerint 1945 áprilisában a Wehrmacht és a Reichsbank (német központi bank) megállapodott, hogy tartalékaikat Einsiedlben, egy Mittenwaldhoz közeli városban tárolják. Egy részüket átadták a szövetséges csapatoknak, de legalább száz aranyrúd, valamennyi dollár és svájci frank biztosan hiányzik. Zenés térkép Giesen úgy gondolja, a kincs pontos helyét a Gottfried Federlein által komponált March Impromptu című mű kottája rejti. A legenda szerint a második világháború utolsó napjaiban Adolf Hitler titkára, Martin Bormann írogatott betűket, jeleket, rúnákat a kottára, és ezek valójában a titkos náci kincs koordinátái. A kottának Münchenbe kellett volna eljutnia valakihez, de ez sosem történt meg. Évtizedekkel később egy holland újságíró, Hammer Kaatee fedezte fel a jeleket, ő éveket töltött a kód feltörésével, de miután nem járt sikerrel, tavaly decemberben nyilvánosságra hozta a teljes dokumentumot. Giesen viszont viszont úgy gondolja, megfejtette a kódot: a kottában lévő „Wo Matthias die Saiten Streichelt” (ahol Matthias a húrokat pengeti) sor célzás Mittenwaldra: itt alapította Matthias Klotz hegedűkészítő műhelyét. A filmes szerint a kotta sematikus diagramban ábrázol a városon áthaladó vonatokat, a szöveggel együtt pedig úgy tűnik, hogy a vágányok végén van a kincs. Az ásatásokból nagy mennyiségű azonosítatlan fém, került elő. Giesen szerint a geológusok úgy gondolják, ez egy anomália, ennek az anyagnak nem kellene itt lennie. A kincs még nincs meg, robbantással folytatják a kutatást. forrás: index.hu
NOSTRADAMUS KELETRŐL INDULÓ HÁBORÚT LÁTOTT!
A saját és világunk jövője mindenkit érdekel. Vannak, akiket ez annyira foglalkoztat, hogy jósokhoz járnak, vagy híres jövendőmondók fennmaradt írásait tanulmányozzák. Sokan úgy tartják, hogy számos eseményt megtudhatunk előre Nostradamus jegyzeteiből is. Nostradamus jövendöléseinek megítélése két táborra szakítja az utókort. Az emberek egy része kétségbe vonja ezek valóságalapját, mások hisznek benne, és minden jelentősebb katasztrófa után találnak egy próféciát, mely szerintük pontosan megjövendölte az eseményt. Néhány részlet különösen aktuálissá vált napjainkban. Aktuális jóslatok a prófétától A közelmúltra, napjainkra és a néhány évvel későbbi időszakra vonatkozó látomások nem mutatnak valami jól. Tragédiák, háborúk és betegségek követik egymást. Annyi vigaszunk lehet, hogy ennek a folyamatnak a jóslatok szerint már el kellett volna kezdődnie, de szerencsére egyelőre kevés nyoma van az előre leírtaknak. Pénzügyi válság 2009-re vonatkozó jövendölése részben megvalósult: „A hét nemzet porba hull, midőn az arany sárrá változik”. Michael McClellan Nostradamus-szakértő és -kutató ezt a gazdasági világválság eljöveteleként írta le, mikor számos tehetős ember vagyona lesz semmivé. Ezt mindenki a saját bőrén érezheti az utóbbi években. Eltűnő földrész Körülbelül a 2010-es évet jelölte meg időpontként a következő jóslat: „A nagy birodalom a tengerbe fúl, a hatalmasok felosztják az új földeket.” Francois Pignon, a Nostradamus Future Research Institue egyik vezetője szerint ez a jóslat az Egyesült Államok süllyedését jelentheti, mind természeti, mind pedig politikai szempontból. A jövendölés azt vetítette előre, hogy a földrész egy része víz alá kerül. Ez szerencsére nem valósult meg. Másrészről azonban azt is jövendöli, hogy Amerika alul marad a Kelettel vívott harcokban. Harmadik világháború A „Rejtett halált hoznak a borzasztó gömbök” és a „Hosszú harcok vezetnek majd a harmadik nagy háborúhoz” – leírások háború kirobbanását ígérték 2010-től, mely 2014-ig fog tartani. Az elméletek szerint a borzasztó gömbök az atombombákat jelzik. A jóslat folytatása szerint Franciaországot és a keleti országokat éri nukleáris támadás. A Harmadik Világháború a jóslatok vizsgálata alapján Kelet felől indul majd. És mi van a valósággal? Egy-egy tragédia után vagy a vészterhes politikai időkben menetrendszerűen számíthatunk rá, hogy valaki előhúz a farzsebéből egy több száz éve megírt jóslatot, ami pont a megtörtént eseményre illik. Érdekes azonban, hogy ezeket mindig csak utólag lehet magyarázni. A borzongásra vágyók időnként megpróbálkoznak ugyan az előzetes értelmezéssel is, de ezzel időről időre csúnyán befürödnek. Gondoljunk csak a 2000-es évfordulónál a Y2K-ra, mikor azt várták, hogy leáll az összes számítógép, káoszba fullad a világ, mert a masinák nem tudják majd értelmezni ezt az évszámot. Vagy emlékezzünk a tavalyi maja világvége jóslatra, aminek 2012. december 21-én kellett volna bekövetkeznie. A rendszeres melléfogások ellenére azonban sokan nem tudnak felhagyni a belemagyarázós, „megmondták előre” okoskodásokkal, hiszen borzongani is kell néha. És ehhez úgy látszik, már nem elég maga a tragikus esemény. borsonline.hu [dropcap]Kapcsolódó videó:[/dropcap]
Felvillanások az agyhalál után?
Korábban sosem látott agytevékenységet figyeltek meg mélykómában fekvő betegeknél a Montreali Egyetem kutatói. Az agytevékenység megfigyelésére használt EEG-n csak a filmekből is ismerős egyenes vonal futott, ami az orvostudomány jelenlegi állása szerint valóban a semmivel egyenlő: se agytevékenység, se esély az életre. A mostani felfedezés egy teljesen új, eddig ismeretlen területre vezetheti el az emberi és az állati agyat kutató orvosokat. A kutatók egy román orvos, Bodgan Florea jelzése alapján kezdtek bele a vizsgálatokba. A román eseténél egy epilepsziás, kómába esett betegnél fedezték fel az anomáliákat az EEG adataiban, a kanadai kísérleteknél macskákat használtak fel az igazolásra. A vizsgálatokat vezető Florin Amzica és csoportja mély, de átmeneti kómába helyezte az állatokat, akiknél az EEG valóban hozta az elvárt egyenes vonalat. Ez azt jelenti, hogy az agykéregben semmilyen aktivitás nem mérhető. A csoport minden egyes macskánál képes volt azonban aktivitást mérni a hippokampuszban, az emlékezetért és a térbeli tájékozódás működéésért felelős agyrészben. A korábban ismeretlen, felvillanásszerű jelenség a mérések szerint az agykéregig is eljutott. A nu-komplexnek elnevezett jelenség a kutatók véleménye alapján mind az emberi, mind az állati agyban reprodukálható és felismerhető. Amzica szerint azonban nem arról van szó, hogy az eredmények alapján át kellene gondolni az agyhalál megállapításának körülményeit, illetve változtatni kéne az ezt követő eljárásokon. „Akik korábban az EEG nulla agytevékenységet mutató egyenes vonala láttán döntöttek úgy, hogy egy rokonukat már le lehet húzni a létfenntartó gépekről, ne gondoljanak semmi rosszra és ne kérdőjelezzék meg az orvosaik szakértelmét sem. Az agyhalál beálltának megállapítása szigorú feltételrendszer mentén történik. A mostani eredmény talán hosszú távon átírja majd ezt, de egyelőre még nagyon messze vagyunk bármi ilyesmitől. A tanulmány és a felfedezés lényege korántsem ez.” A szakértők szerint inkább a terápiás felhasználás az, ami fontos lehet. A súlyos sérülést szenvedő betegek egy részét művi kómába juttatják azért, hogy védjék az agyat és a testet a sokkhatástól. Amizca szerint azonban a macskáknál is használt extrém mélységű kóma még hatékonyabb lehetne. A kómából visszatérő inaktív agy sokkal rosszabb állapotban van, így már a minimális agytevékenység is előrelépést jelentene, ha közben a kóma pozitív hatásai is megmaradnak. „Ugyanakkor az eredmények arra is utalhatnak, hogy az agy még különösen mély kómát is túl tud élni, ha a nem éri szerkezeti sérülés” – nyilatkozta Daniel Kroeger, az eredményeket összegző tanulmány első szerzője. „Az is kiderült, hogy a hippokampusz képes parancsokat küldeni az agyat amúgy irányító agykéregnek. És végül az sem lehetetlen, hogy egy új módszert találtunk a tanulás és az emlékfeldolgozás folyamatainak mélykómában végzett vizsgálatára. Egy halom alapkutatás előtt nyílt meg az út.” index.hu
Háromhavi semmittevésért fizet a NASA!
Havi ötezer dollárt, vagyis körülbelül 1,1 millió forintot fizet a NASA az ágyban heverészésért. A szervezet kutatói arra kíváncsiak, milyen hatást gyakorol az emberi szervezetre a súlytalanság, ami nagyon megviseli az emberi testet: a kutatókat leginkább a csontritkulás aggasztja, ami egy űrút hosszával egyenes arányban fokozódik. A munka látszólag lustálkodásnak tűnik, mégis kemény feladat. A jelentkezőknek hetven napon át kell egyhuzamban feküdniük a hátukon, és eközben a lábaknak magasabban kell lenniük a fej szintjénél. A kutatók szerint e a testhelyzet hasonlít a legjobban a súlytalansághoz. A megbízatás több mint három hónapra szól. Az alanyoknak a houstoni Johnson Űrközpontban az első két héten át mindennapi életvitelt kell élniük, hogy a kutatók normál körülmények között is vizsgálhassák a testi reakcióikat. A hetvennapos heverészés csak ezután kezdődik, utána pedig kéthetes rehabilitáció vár az önkéntesekre. Az alanyok a fekvős időszakban napi 16 órán át lesznek fényben, és 8 órát teljes sötétségben. A jelentkezők fekvés közben tévézhetnek, számítógépezhetnek és olvashatnak, sőt, látogatót is fogadhatnak. Enni is kapnak, de csak annyit, hogy ne változzon a testtömegük. Némi nehezítést jelent, hogy az alanyoknak tisztálkodás közben is feküdniük kell; a zuhanyozást az ágyukba kérhetik. Mozogniuk csak akkor és annyit szabad, amennyi a testük tudományos vizsgálatához szükséges. A kutatók többek közt a csontritkulást, az izomtömeg csökkenését, a vér és a nyirokrendszer keringését, illetve az immunrendszer változásait tesztelik. MTI
Sejtszintű fiatalodást okoz az életmódváltás!
[dropcap]Egy kaliforniai kutatócsoport bizonyítékot talált arra, hogy az egészséges étrend, a meditáció és a mozgás sejtszintű fiatalodást okozhat.[/dropcap] A The Lancet Oncologyban ismertetett tanulmányhoz 35 prosztatarákos férfit vizsgáltak meg; azoknak, akik változtattak az életmódjukon, bizonyíthatóan megfiatalodtak a sejtjeik. A kutatók látható változásokat észleltek annál a tíz résztvevőnél, akik vegetáriánus étrendre váltottak, tartották magukat az előírt mozgásmennyiséghez, illetve a stresszoldó meditációhoz és a jógához. A változások a kromoszómák végén található telomerrel állnak összefüggésben. A telomer szerepe a kromoszóma védelme; ez akadályozza meg, hogy sejtosztódáskor sérüljön a kromoszóma által hordozott genetikai információ. Ahogy az ember öregszik, a telomerek rövidülnek, a szerkezetük gyengül, és ez olyan üzenetet továbbíthat a sejteknek, hogy hagyjanak fel az osztódással és pusztuljanak el. A kutatók azt vizsgálták, hogy elkerülhetetlen-e a folyamat, vagy fel lehet tartóztatni, netán vissza is lehet fordítani. A Kalifornia Egyetem Dean Ornish vezette kutatócsoportja szerint megfelelő támogatással meghosszabbíthatók a telomerek. A vizsgálat elején, majd öt év elteltével is megmérték ezek hosszát. Annál a tíz, alacsony kockázatú prosztatarákos férfinál, aki átfogó életmódváltásra vállalkozott, a telomerhossz jelentősen, átlagosan tíz százalékkal nőtt. Ezzel szemben a kutatásban résztvevő többi 25 személynél, akitől nem kértek életmódváltást, a telomerek hossza három százalékkal csökkent. A telomerek rövidülését a korral járó betegségekkel, többek közt szívbetegségekkel, valamint a rákkal összefüggésben vizsgálták eddig. A mostani kutatás arra nem terjedt ki, hogy az életmódváltás és a telomerek hosszának növekedése javítja-e a rákból való felgyógyulás esélyét, de úgy vélik, ennek is érdemes lenne utánajárni. További vizsgálatok szükségesek Ornish elmondta, hogy a viszonylag szűk körű, próbajellegű kutatás eredményei túlmutathatnak a prosztatarákos férfiak körén. Ha nagy létszámú, a véletlen eredményeket kizáró, kontrollcsoportos vizsgálatok is alátámasztják a mostani felfedezést, az azt jelenti, hogy az átfogó életmódváltás jelentősen csökkentheti sok betegség kockázatát és az idő előtti elhalálozást. Ornish azt is megjegyezte, hogy a génjeink és a telomerjeink a velünk született hajlamokat jelentik, de a végzetünk nincs beléjük kódolva. A londoni Queen Mary Egyetem kutatója, Tom Vulliamy fontosnak tartaná, hogy nagyobb léptékű vizsgálatokat is elvégezzenek; csak ezeknél lehetne megfigyelni, hogy a kaliforniai ktuatók eredményei itt is megismétlődnek-e. A kutatók abban viszont egyetértenek, hogy nem kizárólag a telomerek rövidülése okozza az öregedést; az emberi telomer rövidebb, mint az egereké vagy a főemlősöké, mégis tovább élünk náluk. Ugyanakkor több korábbi kutatás is igazolta, hogy a mozgásszegény életet élő személyeknél felgyorsul a sejtöregedés, ami a telomerek megrövidülésével jár. MTI [dropcap]Kapcsolódó videó:[/dropcap]
Honnan tudhatod ha halálközeli élményed volt?
Ebben a cikkben a halálközeli élmény sajátosságairól fogok említést tenni, még pedig azért mert eme rejtélyes jelenség csak akkor válik érthetővé ha alapjaiban ismerjük annak fő aspektusait, állomásait és főbb jellemzőit. Hogyan kezdődik, hogyan megy végbe, és egyáltalán milyen folyamat játszódik le halálközeli élmény esetében? A XX. Században számos kutatás és halálközeli élményt átélt ember beszámolója került napvilágra, amelyek tükrében már biztosak vagyunk a halálközeli élmény realitásában és annak részletes folyamata hitelességében. Az első fázis a fájdalom érzete. Sokan nincsenek tudatában annak, hogy az általuk átélt halálközeli élmény a halállal függ össze. Egyszer csak azt veszik észre, hogy saját testük fölött lebegnek, bizonyos távolságból szemlélik testüket majd hirtelen félelmet és /vagy zavarodottságot éreznek. Csodálkoznak: „hogyan lehetséges az, hogy én itt fent vagyok, miközben lent önmagamat látom”? Nem értik az egészet és teljesen összezavarodnak. Ebben a fázisban az is előfordulhat, hogy nem ismerik fel saját fizikai testüket. Valaki egyszer azt mesélte, hogy mialatt a testén kívül tartózkodott egy katonai kórház termén haladt át, és meghökkentette hány vele közel egykorú s hasonló testalkatú fiatal férfit lát. Ez a látvány gondolkodóba ejtette vajon melyik test lehet az övé? Egy másik személy, aki egy szörnyű baleset következtében mindkét lábát elvesztette, azt mesélte hogy mialatt hosszasan időzött a műtőasztalon fekvő teste fölött sajnálatot érzett a megcsonkított személy iránt. Később jött csak rá, hogy az valójában ő maga! A halálközeli élményt átélt emberek ebben a fázisban gyakran éreznek félelmet, amelyet később az események tökéletes felismerése vált fel. Pontosan értik, hogy miről beszélnek egymást közt az orvosok és ápolónők (annak ellenére hogy előtte nem részesülnek orvosi képzésben), ám amikor megkísérlik megszólítani ezeket a személyeket, vagy más jelenlévőt senki sem látja vagy hallja őket. Ekkor megpróbálják a jelenlévők figyelmét magukra hívni, így hogy megérintik őket. Amikor azonban ezt teszik kezük egyenesen áthatol a személy karján, mintha az nem is léteznék. A második fázis a nyugalom és fájdalommentesség érzése. Amikor a beteg a saját fizikai testébe tartózkodik gyakran érezhet erős fájdalmat. Amikor azonban kilép testéből igazi nyugalom és fájdalommentesség alakul ki. Egyes kutatók szerint amikor az agy ilyen intenzív fájdalmat tapasztal egyfajta kémiai anyagot szabadít fel a testben, amely megszünteti a fájdalmat. A harmadik fázis a „testen kívüliség” megtapasztalása. Amikor az orvos közli a halálhírt a beteg perspektívája gyakran megváltozik. Úgy érzi felemelkedik és a magasból látja saját testét. Legtöbben arról számolnak be, hogy ilyenkor az énjük nem egyszerűen lecsupaszított tudat. Bár fizikai testükön kívül mégis valamiféle testben tartózkodnak. Azt mondják, hogy a szellemi testnek a fizikai testtől eltérő az alakja és jellege. Karja van és formája, de a legtöbben elbizonytalanodnak, ha szavakba kell foglalniuk a látványt. Vannak, akik színes felhőhöz vagy erőtérhez hasonlítják a látványt. Egyszer valaki elmondta, hogy ebbe a stádiumban megfigyelte a kezét és az úgy nézett ki mintha fényből állna benne parányi szerkezetekkel. Látta ujjlenyomatának finom örvényeit és a fénycsóvákat a karja körül. A negyedik fázis az alagútélmény. Az alagútélmény általában a testtől való elváláskor következik be. Ilyenkor egy kapu vagy alagút nyílik meg előttük, és sötétségbe kerülnek. A sötét terület végén pedig ragyogó fényáradat várja őket. Vannak, akik nem alagúton keresztül haladnak, hanem lépcsőn mennek fel. Nem ritka csigalépcső említése sem. Mások arról számoltak be, hogy gyönyörű, díszes ajtókon mentek át, s ezt egy másik világba való belépésként foghatjuk fel. Egyesek szelek fütyülését hallják, amikor belépnek az alagútba, mások elektromosan vibráló hangokat vagy halk zümmögést. Az alagutat szinte végtelen szélesnek és hosszúságúnak írják le legtöbben, amelynek végében vakítóan ragyog a fény. Az illető útja egy folyosón keresztül vezet az erőteljes fény felé. Az ötödik fázis a sugárzó lények erőtere. Az alagútban az emberek rendszerint sugárzó lényekkel találkoznak. Ezek nem közönséges fényből álló lények. Csodálatos, erős, mindent elárasztó, foszforeszkáló fényt bocsátanak ki, amelyek az embert szeretettel tölti el. Olyan ez mintha szeretet-fényzivatarban fürödne az ember. Ez a fény ugyan sokkal erősebb a földi fényeknél, mégsem bántják a szemet. Ellenkezőleg: meleg, vibráló és életteli. A halálközeli élményt átélt emberek ilyenkor gyakran találkoznak elhunyt rokonuk, barátjuk szellemével. Sokszor azt mondják, hogy olyan leírhatatlan testben tartózkodnak, mint maguk a halálközeli élményben részesülő emberek. A ragyogó fényen, a foszforeszkáló barátokon és rokonokon kívül egyesek csodálatos mezei tájakat is látnak. Voltak olyan beszámolók is, amelyek szerint fényben úszó nagyszerű városok is voltak ott! A hatodik fázis a fénylények portfoliója. A halálközeli élményt átélt ember részese általában egy felsőbbrendű Fénylénnyel való találkozásnak. A keresztény hitben nevelkedett emberek gyakran Istennel, vagy Jézussal azonosítják őt. Más vallások hívei Buddhának vagy Allahnak hívhatnák. Néhányan viszont azt tartják, hogy a fénylény nem Isten, nem is Jézus, mindazonáltal szent személy. Bárki is legyen ez a lény tökéletes megértést és szeretet sugároz. Olyannyira hogy a legtöbben vele szeretnének maradni. De nem lehet – ekkor ugyanis azt mondja nekik a Fénylény – hogy vissza kell térniük földi testükbe. Előbb azonban végigvezeti őket eddigi életükön. A hetedik fázis a visszatekintés. A visszatekintés idejére a természeti környezet eltűnik, s helyébe a halálközeli élményt átélő ember életének minden mozzanatát, visszapörgető, színes háromdimenziós, panorámaszerű képsor lép. A megjelenítés általában nem követi az időrendet, s azt élmény tanúja mindezt kívül állóként szemléli. Ebben a helyzetben nem csak látjuk életünk minden tettét, de azonnal ráébredünk arra is, hogy cselekedeteink milyen hatást gyakoroltak a bennünket körülvevő emberekre. Ez alatt a lény együtt van az élményt átélő emberekkel és megkérdezi tőlük mi jót tettek egész eddigi életükben. Segít a visszatekintésben és abban hogy az élményt átélők életének minden egyes eseménye a helyére kerüljön. Mindenki aki ezt az élményt megtapasztalta azzal a hittel tért haza, hogy az életben legfontosabb a szeretet. Legtöbbjük számára a második legfontosabb dolog az életben a tudás. A nyolcadik fázis a gyors felemelkedés az egekbe. Nem mindenki tapasztalja meg azonban az alagútélményt a halál közelében. Néhányan lebegésérzésről számolnak be, úgy érzik, hogy hirtelen felemelkednek az egekbe és a műholdak, űrhajósok távlatából szemlélik a világegyetemet. A kilencedik és egyben utolsó fázis a vonakodás a visszatéréstől nevű jellegzetesség. Ez azt jelenti, hogy a halálközeli élményt sokan annyira kellemesnek találják, hogy nem akarnak visszatérni az életbe. Ezért aztán gyakran dühösek az orvosokra, amiért visszahozták őket. A halálközeli élmény tanúi gyakran viselkednek így. Ez azonban csak rövid
Hóolvadás formált völgyeket a Marson
[dropcap]A Mars felszínén szerteágazó völgyhálózatok figyelhetők meg, amelyek minden kétséget kizáróan arra utalnak, hogy egykor vízfolyások voltak a vörös bolygón.[/dropcap] Hogy ez a víz a talaj mélyebb rétegeiből bugyogott fel, vagy csapadék (eső, hó) formájában hullott a felszínre, egyelőre eldöntetlen kérdés. Egy nemrég közölt tanulmány szerzői földi és marsi helyszínek összehasonlítása alapján az utóbbi folyamatra utaló jeleket találtak. A Brown University (Providence, USA) geológusokból álló kutatócsoportja analógiaként Hawaii időjárási jelenségeit vette alapul. A keleti irányból érkező, nedves légáramlatok jellemzően túl kicsi mozgási energiával rendelkeznek ahhoz, hogy átjussanak a fősziget magas hegycsúcsain. Ezért, míg a csapadékkal bőven áztatott keleti hegyoldalakon trópusi esőerdők alakultak ki, addig a szélárnyékos nyugati-déli hegyoldalakra jóval szárazabb éghajlat és szavannás környezet jellemző. Az amerikai kutatók vizsgálatai szerint a vörös bolygón némiképp hasonló időjárási jelenségek játszódhattak le a múltban, és ezen hatás jelenlétének egyfajta nyomai a jelenleg is látható völgyhálózatok. A felfedezés egészen új megvilágításba helyezheti a planéta ősi éghajlatáról és légköri folyamatairól alkotott elképzeléseket. Víz vájta völgyek a vörös bolygón a Mars Odyssey űrszonda felvételén. A völgyrendszerek kialakulását az egykori csapadékos időjárás, illetve a hegyek oldalán lefolyó, olvadó hó okozhatta (forrás: NASA). A geológusok négy olyan területet azonosítottak be a Marson, ahol a magas hegygerincek vagy kráterperemek mentén – feltételezhetően víz által vájt – völgyhálózatok helyezkednek el. A területeken uralkodó széljárások irányának meghatározására egy újonnan kifejlesztett klímamodellt alkalmaztak. Ebben egyrészt figyelembe vették, hogy a jelenlegi ismereteink szerint milyen összetételű lehetett az ősi Mars légköre, másrészt a földi meteorológiai modellek alapján a magashegységekbe ütköző légáramlatok hatását is vizsgálni tudták. Az eredmények alapján a legtöbb csapadék a völgyhálózatok legsűrűbb részeinél lévő hegyoldalakon eshetett. Mivel a modellezések szerint a klíma hideg volt, így a csapadék nagy valószínűséggel hó formájában érte el a felszínt. Az időszakos felmelegedések során azonban a hó elolvadhatott, és a hegyekről lezúduló víztömeg alakíthatta ki a völgyrendszereket; emellett a melegebb időszakokban akár eső is eshetett. Annak kiderítésére, hogy milyen időskálán zajlott a hó olvadása, illetve hogy önmagában ez elég volt-e völgyek létrejöttéhez, vagy az esőnek is szerepe volt-e benne, további modellezésekre van szükség. Ezen kutatások során amellett, hogy a völgyrendszerek kialakulása és a csapadékhullás közötti összefüggéseket keresik, a kutatók a Mars évmilliárdokkal ezelőtti, globális éghajlati viszonyaiba is mélyebb betekintést nyerhetnek. forrás: index.hu
Csak néhányan emlékeznek az álmaikra! Vajon miért?
Álmodni jó dolog. De vajon miért nem emlékszik mindenki egyformán az agy által kreált történetekre? Alvás közben mindenki álmodik, de az agyban történt kalandokra nem minden ember emlékszik egyformán. A tudósok bevontak 36 embert egy kísérletbe, és EEG-n rögzítették az agyi aktivitásukat, miközben szundikáltak. Alvás alatt különböző háttérzajokat hallattak és még néha magának az illetőnek a nevét is elmondták közben, de úgy, hogy még véletlenül se ébresszék fel őket. A csoport egyik fele eddig intenzíven emlékezett az álmokra, a másik fele, viszont csak havonta egyszer vagy kétszer tudta felidézni azokat. Akiknek magasabb volt az agyi működésük, azok fel sem ébredtek a zajokra, békésen aludtak tovább, viszont akiknek alacsonyabb, már a suttogásra is felkapták a fejüket. ” Nagyon érdekes volt összehasonlítani a kétféle agyi működésű embereket, hiszen hatalmas volt a különbség közöttük” – mondta el Perrine Ruby, neurológus. Ez az eddig jól működő elmélet azt mutatja, hogy az alfa hullámok csökkenése miatt, az agy jobban reagál a külső ingerekre. A tanulmányaink is azt mutatják, hogy egy hirtelen hangra az emberek kinyitják a szemüket, az agyi területek pedig aktívabbá válnak. Ez a folyamat az ébrenléti állapotra jellemző. Viszont amikor az ember alszik, akkor ez az alfa hullám pont az ellenkező irányba mozog. A tudósok sem biztosak még abban, hogy ez miért is történik, de az egyik feltételezés szerint a növekvőhullámok az agyat védik. A „kísérlet” további részében megvizsgálták, hogy melyik csoport ébred fel gyakrabban. Az emberek azon része, akik emlékeznek az álmaikra csupán 14 percig voltak ébren, viszont a másik csoport tagja 30 percekig is éber állapotba kerültek az éjszaka folyamán. Összességében tehát az eredmények arra utalnak, hogy az emberek agyi működése nem egyforma. Vannak olyan illetők, akiknek az agya sokkal aktívabbá válik egy külső ingerre, így felébred. Megszakad az álom, amire ezután nem is igazán emlékszik vissza. ” Ez eddig valamilyen szinten természetesnek tűnik, de még mindig szükségünk van 1-2 kísérletre, hogy megállapíthassuk a pontos okot” – tette hozzá a neurológus. forrás: neon.hu
Létezik telepátia?
Szinte mindannyiunkkal előfordult már, hogy egy ismerősünkre gondoltunk, majd hamarosan megcsörrent a telefon, és az illető volt a vonal végén. Az sem ritka jelenség, hogy megérezzük, ha valamelyik szerettünket baj vagy nagy öröm érte. Véletlen lenne mindez, vagy létezik egy olyan különleges kommunikációs csatorna, ami az érzékszerveink felett áll? A legtöbben hiszünk benne A tudományosan extraszenzoros percepciónak nevezett jelenség létezésében az emberek többsége hisz, legalábbis ezt támasztják alá a közvélemény-kutatások. Egy 2005-ös felmérés során kiderült, hogy a megkérdezettek 41 százaléka hisz benne, 30 százalékuk szerint képesek vagyunk kommunikálni az ismert érzékszervek megkerülésével, 26 százalék pedig azt mondta, hogy az emberi elme képes látni a múltat és a jövőt is. A megkérdezettek között volt 92 pszichológushallgató is, és 73 százalékuk azon a véleményen volt, hogy a jelenség létezése tudományosan is bizonyított. Nemcsak a pszichológushallgatók többsége képviseli ezt a nézetet. Egy másik kutatásban természettudománnyal foglalkozókat kérdeztek erről, és a válaszadók több mint fele vélekedett úgy, hogy az extraszenzoros percepció létezése jól megalapozott tény vagy valószínű lehetőség. Nem véletlen, hogy ilyen sokan hisznek ebben a jelenségben: egy 1500 személy részvételével végzett vizsgálat során a megkérdezettek 67 százaléka azt állította, hogy volt már ilyen jellegű élménye. Jung szerint mindenki gondolatolvasó A jelenség létezésében Jung sem kételkedett, és igyekezett tudományos magyarázattal szolgálni rá. Úgy vélte, hogy az extraszenzoros percepció magyarázata a kollektív tudattalan lehet. Ez az emberiség ősi, közös tapasztalatait tartalmazza, és születésünktől fogva mindannyiunk tudatában ott vannak ezek a tartalmak a személyes tapasztalatainktól függetlenül. Jung szerint ez a rendszer nemcsak információkat tárol, hanem egyfajta csatornaként is működik, így elképzelhető, hogy két ember tudata ezen keresztül összekapcsolódik, így képesek kommunikálni egymással fizikai érzékszerveik használata nélkül. Rhine-ék kártyái J. B. Rhine és felesége, Louisa szintén meg voltak győződve arról, hogy létezik telepátia, és ezt laboratóriumi körülmények között is igyekeztek bizonyítani. Ennek érdekében az 1920-as és 30-as években kísérletsorozatot végeztek az észak-karolinai Duke Egyetemen. Kísérleteikben az úgynevezett Zener kártyákat használták. Ezeken a kártyákon kör, csillag, kereszt, négyzet és hullámvonal szerepelt, a kísérleti alanyoknak pedig ezek sorrendjét kellett kitalálniuk. Többféle kísérleti elrendezést is alkalmaztak. Volt, hogy két személy vett részt a vizsgálatban: az adó egy távoli helyiségben egy véletlenszerűen összekevert paklit nézett, miközben a vevőnek ki kellett találnia a sorrendet. Máskor adó nélkül kellett meghatározni a pakli sorrendjét, amit Rhine vagy a felesége tett az asztalra. Olyan is volt, hogy egy később összekevert pakli sorrendjét kellett megtippelni az előérzetre hagyatkozva. Minden kísérletnél 20 százalékos találati arányt lehetett várni a véletlen alapján, ezt azonban minden alkalommal túlteljesítették a résztvevők. Ebből Rhine-ék arra következtettek, hogy létezik valamiféle érzékszerveken túli érzékelés. Gondoltam egy képre… Rhine-ék kísérleteit számos kritika érte. A legtöbben azzal vádolták őket, hogy a vizsgálatok során a kísérleti alanyoknak lehetőségük nyílhatott meglesni a lapokat, így az eredmények nem hitelesek. A Ganzfeld-vizsgálatok ezeket a módszertani hiányosságokat igyekeztek kiküszöbölni. Több ilyen kísérletet is végeztek, melyekben az a közös, hogy két kísérleti alany vesz részt benne. A vevő szemét félbevágott pingponglabdával takarják le, fülére fülhallgatót tesznek, melyen keresztül fehér zajt (hangfrekvenciák random keveréke) hall, a szobát pedig szórt piros fény világítja be. Az adó egy másik helyiségben ül, és arra kérik, hogy rajzok, képek vagy rövid filmjelenetek közül válasszon ki egyet és koncentráljon rá. Ezalatt a vevőnek az a feladata, hogy minél pontosabban beszámoljon arról, hogy milyen gondolatok vagy képek futnak át az agyán. A kísérlet végén a vevőnek négyféle rajzot, képet vagy filmjelenetet mutatnak, és azt kell megmondania, hogy melyikre gondolhatott a vevő. Egy vizsgálat során áttekintették az össze Ganzfeld-vizsgálatot, és arra jutottak, hogy a vevők 38 százaléka találta el, hogy mire gondolhatott az adó, ami jóval meghaladja a véletlen alapján várható 25 százalékos találati arányt. Mit mondanak a szkeptikusok? Hiába hisznek olyan sokan az érzékszerveken túli érzékelés létezésében, és hiába vannak olyan kísérleti eredmények, amik bizonyítani látszanak a létezését, szép számmal vannak olyanok is, akiket ezek az eredmények nem győznek meg. Ők azzal érvelnek, hogy a jelenség létezése ellentmond a legtöbb fizikai törvénynek. Szerintük a telepátiában való hit egyszerűen abból az emberi igényből ered, hogy szeretnénk valamiféle rendszert és célt látni a rengeteg véletlenszerű eseményben, ami életünk során ér minket. Az emberi emlékezet pedig asszisztál ehhez, ugyanis jobban emlékszünk azokra az eseményekre, amelyek alátámasztják az elképzeléseinket, mint azokra, amik cáfolják. Épp ezért, akik hisznek a telepátiában, vagy bármilyen paranormális jelenségben, jobban megjegyzik azokat a tapasztalatokat, amit alátámasztják ezt. Ha például rágondolnak egy ismerősükre, és az hamarosan felhívja őket, emlékezni fognak az esetre. Viszont elfelejtik azt a rengeteg esetet, amikor rágondoltak valakire, ám az nem hívta fel őket. forrás: life.hu