Pokoli lávatenger a Föld-szerű exobolygó
Bár 1500-3000 Celsius-fokos hőmérsékletével a Kepler-78b exobolygó inkább a pokolra hasonlít, a csillagászok mégis paradicsomként értékelik, miután nemrégiben felfedezték, hogy sokban hasonlít Földre. A Föld ikertestvérének tekinthető exobolygó ugyan soha nem lesz alkalmas emberi életre, de erősíti a reményt, hogy egy napon találhatunk egy B-Földet a csillagrendszerünkben rejtőzködő több milliárd exobolygó között. A Földet és az exobolygót összehasonlító illusztráció. A Kepler-78b tömege 1,69-1,86-szorosa a Föld tömegének, a sűrűsége majdnem azonos, azaz köbcentiméterenként mintegy 5,5 gramm. Fotó: David A. Aguilar / NASA A NASA által 2009-ben indított Kepler-űrteleszkóp küldetése alatt több ezer lehetséges jelöltet, kőzetbolygót fedezett fel. A bolygók méretét viszonylag könnyű megállapítani, a jellemzőiket viszont jóval nehezebb azonosítani. A Kepler-78b kivétel a szabály alól, mivel nagyon közel kering a napjához, mindössze nyolc és fél óra alatt kerüli azt meg. E sajátosság révén sikerült két különböző kutatócsoportnak pontosan megfigyelnie az exobolygót, és kiszámítania a tömegét, amely 1,69-1,86-szorosa a Föld tömegének a Nature brit tudományos folyóiratban szerdán megjelentetett két tanulmány szerint. Ebből következik, hogy a sűrűsége majdnem azonos a Földével, azaz köbcentiméterenként mintegy 5,5 gramm. Márpedig ebből a sűrűségből arra lehet következtetni, hogy a Kepler-78b a Földhöz hasonlóan valószínűleg szintén kőzetekből és vasból áll. Még ha a jelenlegi ismereteink szerint semmi esély sincs arra, hogy bármilyen élet legyen a felszínén, „a Kepler-78b biztató jel a naprendszerünkön kívüli lakható világok utáni kutatásban” – összegezte Drake Deming, a Marylandi Egyetem csillagásza a Nature-ben külön megjelent kommentárjában. A Kepler-78b kivétel a szabály alól, mivel nagyon közel kering a napjához, mindössze nyolc és fél óra alatt kerüli azt meg. Illuszráció.Fotó: David A. Aguilar / NASA A kutató szerint ennek a barátságtalan planétának a létezése „legalább abból a szempontból figyelemreméltó, hogy rámutat: a Tejútrendszerben nem ritkák a Földhöz hasonló összetételű extraszoláris bolygók”, és lehetséges olyat találni, amelynél megvannak az élet valamilyen formájával összeegyeztethető feltételek. MTI
Hétbolygós naprendszert fedezetek fel, ami hasonlít a miénkre!
Hétbolygós naprendszert fedezett fel európai csillagászok két, egymástól független csoportja a Kepler űrtávcső adatainak elemzésével. A kutatók szerint a galaxis hasonlít a Föld naprendszeréhez, mert a kisebb bolygók a csillaghoz közelebb, a nagyobbak távolabb keringenek, ám sokkal zsúfoltabbnak tűnik, hiszen mind a hét planéta a Föld-Nap távolságon belül helyezkedik el. Nézzük a részleteket! A KIC 11442793 nevű törpecsillag körül keringő hetedik bolygó felfedezése a két kutatócsoport szerint rekordot jelenthet. A galaxis egyes vonásai hasonlítanak a Föld naprendszeréhez, ám mind a hét planétája sokkal közelebb kering a Földtől körülbelül 2500 fényévre található csillagához. A zsúfolt galaxist két, egymástól független tanulmány írta le, amelyeket az arXiv.org elektronikus tudományos portálon tettek közzé – tudósított a felfedezésről a BBC hírszolgálata. Az egyik csoport a Planet Hunters internetes portál önkénteseiből állt. Az oldalt azért hozták létre, hogy önkéntes kutatók az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) exobolygókra vadászó Kepler űrtávcsövének nyilvános adatait vizsgálhassák. A Kepler űrtávcső bolygóvadász módszerei közé tartozik, hogy észleli a naprendszerek fénycsökkenését, amikor egy bolygó elhalad a csillaga előtt. Túl sok azonban az adat ahhoz, hogy az űrkutatók minden fényváltozást megvizsgálhassanak, ezért számítógépes programokat fejlesztettek a bolygóáthaladások nyomon követésére. Chris Lintott, a tanulmány társszerzője, az Oxfordi Egyetem kutatója elmondta: ez az első hétbolygós naprendszer, amelyet a Kepler úgynevezett fedési módszerével azonosítottak, és kicsi az esélye a téves találatnak. Egy másik, az előzőtől független, európai tudósokból álló csoport is benyújtotta az Astrophysical Journal című szaklapnak a felfedezésről szóló tanulmányát. Az újonnan azonosított exoplanéta a csillagától való távolság sorrendjében az ötödik. Keringési ideje csaknem 125 nap. Sugara 2,8-szorosa a Földének, galaxisában eddig két, durván Föld-méretű bolygót, három „szuper-Földet” – azaz olyan bolygót, amelynek tömege a Földénél nagyobb, ám a Jupiter-típusú óriásbolygókénál kisebb -, valamint két még hatalmasabb planétát azonosítottak – írja az MTI. forrás: neon.hu
A Föld napjai meg vannak számlálva!
A Föld 1,75 milliárd év múlva elhagyja a Nap lakhatósági zónáját, ez azt jelenti, hogy nagyjából ennyi ideig tud otthont adni az életnek. Az Astrobiology szaklapban megjelent számítások azt is megmutatják, hogy a Naprendszeren belül mely bolygók lesznek lakhatóak, vagyis hova vándorol a lakhatósági zóna. Egy csillag körüli lakhatósági zóna az a távolság, ahol a hőmérséklet alapján a bolygók felszínén előfordulhat folyékony halmazállapotú víz. Ez azért fontos, mert a víz elengedhetetlen feltétele az általunk ismert élet kialakulásának. A közelebbi bolygókon a víz elpárolog, a távolabbi égitesteken pedig jéggé fagy, így ott nem alakulhatott ki élet. A Naprendszerben például a lakhatósági zóna 0,95-1,37 csillagászati egység tartomány közé esik. A lakhatósági zóna helye nem állandó. A csillagok összetétele és kémiai reakciói változnak az idő folyamán, ez befolyásolja fényességét is. Ez a folyamat kitolja a lakhatósági zónát néhány milliárd év alatt. Idén márciusban újradefiniálták a lakhatósági zónát, mert azt feltételezik, hogy a csillagokban lévő elemek állandó változása befolyásolja a zónák helyét. Kiderült, hogy a Föld a lakhatósági zóna belső szélén van, mert az eddigi zóna kitolódott, 0,99-1,7 csillagászati egység közé teszik most. A most közzétett számítások szerint a lakhatósági zóna belső széle évente egy méterrel tolódik ki. Ez azt jelenti, hogy a Földnek összesen 6,3-7,8 milliárd éve van összesen a lakhatósági zónában, és ennek a 70 százalékán már túl van. A zóna kijjebb tolódásával azonban a Mars bekerülhet a zónába, így ha évmilliárdok után még létezik az emberiség, valószínűleg a szomszéd bolygóra kell költözzön. index.hu
Félelmetes hangokat rögzítettek a Naprendszeren kívül – videó
Közzétette azt a hangfelvételt a NASA, amelyet a Voyager-1 űrszonda készített a Naprendszeren kívül. A félelmetesnek is nevezhető hangok tulajdonképpen a sűrű csillagközi plazma, azaz az ionizált gáz vibrációi. A NASA csütörtökön erősítette meg, hogy – az első ember építette szerkezetként – a Voyager-1 elhagyta a Naprendszert. Az űrügynökség az űrszonda által a csillagközi térben rögzített hangokat is közzétette. A Voyager-1 2012 októbere és novembere, illetve 2013 áprilisa és májusa között érzékelte ezeket a hangokat. Az amerikai űrkutatási hivatal mindeddig nem foglalt hivatalosan állást a hónapok óta tartó vitában arról, hogy az 1977-ben útnak indított űrszonda valóban átlépett-e már a csillagközi térbe. Ed Stone, a Voyager-csapat és a kaliforniai műszaki egyetem, a Caltech tudósa most azonban megerősítette az Iowai Egyetem tudósainak a Science tudományos folyóiratban újabb adatok alapján megjelenő eredményét, amely szerint az űrszonda 35 évi utazás után 2012 augusztusában elhagyta a Naprendszert. A Voyager-1 1977. szeptember 5-én indult útnak, testvére, a Voyager-2 két héttel korábban. Az ikrek tudományos célja Naprendszer külső bolygóinak – a Jupiternek, a Szaturnusznak, az Uránusznak és a Neptunusznak – a megfigyelése volt. Eredeti küldetésüket 1989-ben befejezték, de azóta is száguldanak tovább. A Voyager-1 60 ezer kilométer per órás sebességgel száguld, jelenleg mintegy 19 milliárd kilométerre jár. A rendkívüli távolság miatt az általa küldött rádiójelek több 17 óra alatt teszik meg az utat. A valamivel lassabban és más irányban haladó Voyager-2 jelenleg 15 milliárd kilométerre van a Földtől. forrás: hvg.hu
Önmegújító idegen űrhajók járhattak a Naprendszerben
Az Edinburgh Egyetem kutatói a Földön kívüli élet kutatásának egyik szaklapjában, a Journal of Astrobiologyban írják le elképzeléseiket. Ezek szerint ha egy fejlett technikai civilizáció a fénysebességnek csak egytizedével haladó, önmagukat folyamatosan megújító robotszondákat készít, akkor ezekkel 10 millió év alatt átkutathatja egész galaxisunkat, a Tejútrendszert. A Nap vagy a Föld kb. 5 milliárd éves korához képest ez belátható idő. A nagy sebesség eléréshez gravitációs lendítéseket használhatnak az idegen űreszközök, de nem bolygókat, hanem csillagokat használnak a hintamanőverekhez (a csillagokhoz közel elhaladva, annak gravitációs teréből nyerik energiájukat). A brit kutatók most úgy gondolták újra ezt az elképzelést, hogy „sima” szondák helyett önmegújító szondákban gondolkodtak: olyan űreszközökben, amelyek a csillagközi tér por- és gázanyagából képesek javítani vagy újraépíteni magukat, fejlettebb verzióban is. Modelljeik szerint a galaxis átfésülése ilyen módon 2-3 nagyságrenddel rövidebb idő alatt is megtörténhet. Az idegen űrszondák a kutatók szerint már a Naprendszerben is megfordulhattak. Mindez magyarázatot adhat a Fermi-paradoxonra is: ha olyan sok lehet a technikai civilizáció, miért nem lép velünk kapcsolatba egyik sem? forrás: origo.hu