Rejtélyes jeleket fogtak az űrből!
A Nemzetközi Űrhivatal közzétett egy felvételt, amelyben egy távoli galaxisból érkező zajt hallhatunk. A különleges jel forrása, az UGC 10310 spirális galaxis volt, amely 2,5 millió fényév-re van tőlünk. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy maga a jel 2,5 millió éve indult útjára a föld felé, és száguldott felénk a fény sebességével. Érdekesség, hogy az ekkor még pleisztocén korban lévő föld bolygón éltek a neander-völgyi emberek, illetve őseink technikai fejlettsége kimerült abban, hogy absztrakt gondolatokat tápláltak egy kőbaltának nevezett furcsa szerkezetről. A Föld éppen a jégkorszak végét élte, és az előemberek jó esetben is csak barlangban laktak. Magát a jelet Dr. Carlos Montery fedezte fel, a Kanadában lévő csillagvizsgálóban, egy 30 méteres rádiós űrteleszkóppal. Miután detektálták a zajt, viccesen megjegyezte, hogy lehet hogy csak a telefonján lévő Roni Size (Drum and Bass zenész) zenét érzékeli a teleszkóp – ugyanis éppen ekkor csörgött a telefonja is. A vicces intermezzo miatt, a jelet végül DnB Zajnak keresztelték el, miután több nemzetközi csillagvizsgáló csapat is megerősítette a jel hitelességét az adott irányból, illetve frekvencián. A DnB Zaj az alábbi videóban hallgatható meg: A rejtélyes zaj azért egyedülálló, ugyanis ütemes folytonosság fedezhető fel benne. Korábban pulzárok jeleinél tapasztaltak hasonlót, azonban azok jelei nem voltak ennyire komplexek mint a jelenleg észlelt zaj szekvencia. Egyes kutatók úgy vélik, hogy talán végre eredményre jutnak a több évtizedes keresés után – amelynek célja az volt technikai civilizációból származó jeleket fogjanak az űrből.
Végleges hír: 2014. január elsején jön a világvége!
Barack Obama, az Amerikai Egyesült Államok elnöke a múlt héten kijelentette, nagy veszélyben van bolygónk, ugyanis nemsokára beköszönt a világvége. A NASA szerint 2014. január elsején, 14 óra 59 perckor egy aszteorida fog becsapódni a Földbe, amit nem lehet megakadályozni. “Nem szabad megijedni, a NASA azon dolgozik, hogy az amerikai emberek minél hamarabb átköltözhessenek a Marsra” – nyilatkozott Barack Obama. Azok tehát, akik nem az Amerikai Egyesült Államokban élnek, nem juthatnak fel a Marsra, mivel nem férne el ennyi ember a vörös bolygón. Akik a Földön maradnak, sajnos mind meghalnak, egy ilyen nagy becsapódást nem lehet túlélni. A legtöbb ember már bevásárolt az ínséges időkre, egyesek öngyilkosok lettek nagy félelmükben. Az utcán megkérdeztünk egy embert, mit fog tenni a világvége előtt: “Először is kilépek az állásomból, körbeutazom az egész világot, majd halálra eszem magam…” – mondta egy 34 év körüli asszony. forrás: szarvasember.org
ÁTVER MINKET A NASA?
David Vose videografikus megdöbbentő képsorokat tett közzé az interneten. A felvételek tanúsága szerint a NASA manipulálja a Marsról érkező fotókat, hogy elrejtse előlünk a vörös bolygón meglévő városokat. Mégis léteztek értelmes lények ott, vagy ez is csak egy újabb blöff? Amióta 1877-ben egy Schiaparalli nevű csillagász először számolt be arról, hogy a Mars felszínén különös, vonalas képződményeket észlelt, azóta időről időre felröppennek hírek egy ottani értelmes faj létezéséről. Az olasz tudós 146 évvel ezelőtt meggyőződéssel vallotta, hogy amit lát, az valójában egy gigantikus öntözőrendszer, amelyet a vörös bolygón élő lények azért építettek, hogy a pólusok vidékéről vizet szállítsanak a vízben szegény egyenlítői területekre. Később emberi arcokat, piramisokat, inka vonásokat mutató városromokat, megkövesedett kaméleont vizionáltak a Marsról készített felvételekbe vagy éppen azt, hogy bolygótársunkon is létezik egy Stonehange-hez hasonló kőrendszer. A legendákat leginkább az rombolta szét, hogy a Mars közelébe, majd pedig annak felszínére juttatott kamerák olyan nagy felbontású felvételeket tudtak készíteni, amelyek egyértelműen megmutatták volna az értelmes lények egykori vagy jelenlegi létezését. Ám akadnak olyanok, akik azt gyanítják, hogy a legújabb kori felvételeket is manipulálják, és éppen a lényeget takarják el előlünk. Az interneten terjedő legfrissebb tanulmány szerint például a NASA digitális módszerrel komplett városokat fed le, méghozzá úgy, hogy a fotókon a felszínre számítógépes programmal vörös és barna réteget „fest”, így a marsbéli táj kietlennek és csakis a természet által formáltnak tűnik. Pedig nem az! – állítja egy David Vose nevű fiatalember, aki a NASA eredeti felvételeiről „leradírozta” a piros és barna színt, és állítása szerint döbbenetes eredményt kapott, amelyet internetes oldalán be is mutat. Ezek szerint az így előbukkanó – és Vose állítása szerint az eltitkolt eredetivel ekképpen megegyező – felvételen szabályos csíkok, vonalak, téglalapok és négyzetek rajzolódnak ki. Vose szerint semmi kétség: értelmes lények által létrehozott városok láthatók itt. „A Mars éppen úgy lakott, mint a Föld, ugyanolyan városokkal és civilizációval, mint a miénk. Úgy tűnik, hogy ők is emberek. Hogy van-e tudomásuk a létezésünkről, nem tudható. De mi most már tudunk az övékről!” – hangoztatja a felfedező. Ám igazság szerint a „megtisztított” felvételek inkább egy hatalmas kiterjedésű mikrochip rajzolatára emlékeztetnek, már ha nem valami bődületesen primitív átverési kísérletről van szó megint. Vajon nem éppen Vose az, aki manipulál, és az eredeti képekre egy újabb – immár a városszerű vonalakat megjelenítő – réteget visz fel? A videografikus állítja, nem ő csal, és igaza bizonyítására egy videót is felrakott a netre, amelyet a „David Vose Mars” szavak begépelése után bárki megtekinthet, majd pedig ítéletet is alkothat. Az elméletről is és azokról is, akik mindezt készpénznek veszik. forrás: borsonline.hu
Újra embert küldene a Holdra a NASA – miért csak 60 év után?
A költségvetés meghúzása ellenére a NASA és a kutatók is emberes küldetésekben gondolkoznak, embert vinnének a Holdra: először 2021-ben az égitest és a Föld úgynevezett L2 Lagrange-pontjához, ami a Hold túloldalának felszínétől körülbelül 60 ezer kilométerre van. Majd 2028-ban a felszínre is leszállna egy emberes küldetés. Az új Orion űrhajó első tesztje 2014 szeptemberében kezdődik, 2017-ben legénység nélkül körberepüli a Holdat, így David Kring, a missziót tervező tudós szerint 2021-re már emberek is utazhatnak vele. Egyelőre a hivatalos tervekben nincs szó emberes Holdhoz repülésről, az Orion űrbeli tesztelését viszont régóta tervezik.Persze, hogy nincs szó emberes küldetésről. Miért is lenne? Néhány volt NASA alkalmazott tudja a választ, mégpedig azt, hogy a Holdon hemzsegnek a földönkívüliek. Ezt a NASA asztronauták megerősítették a hetvenes években, ebből pedig több UFO kutató arra a következtetésre jutott, hogy a NASA-t elijesztették attól, hogy valaha is visszatérjen a Hold felszínére. Feltehetnénk a kérdést, hogy ha a NASA attól retteg, hogy a holdra-szállásokkal magára haragítja az állítólagos idegeneket, akkor miért küld oda szondákat továbbra is? Talán mert nem akar emberéletet kockáztatni, így beéri a szondákkal is? Említésre méltó, hogy a világ valamennyi részén, köztük a náci Németországban, a csillagászok évszázadok óta számolnak be arról, hogy UFO-k röpködnek a Hold felszínén. Nézzük meg, milyen furcsaságai vannak a Holdnak: A Holddal kapcsolatos rendellenességekről a NASA az 1960-as végének híres Apolló küldetései előtt készített jelentést. A NASA több mint 3 éven keresztül fizetett néhány kutatótudóst, hogy állítson össze egy katalógust azokról a rendellenes fényekről amelyekről vezető csillagászok és tudósok számoltak be a Hold felszínével kapcsolatban az Erzsébet kor óta. A NASA 1968-ban R277 dokumentum címen tette közzé a NASA kutatás publikus változatát. A NASA holdbeli ufókról szóló vizsgálatának e publikus változata közel 600 különös eseményt sorolt fel amelyek 1540 és 1967 között történtek. A NASA például közölte a kiváló francia csillagász, Gian Cassini beszámolóját is, aki fehér felhőt látott lebegni a Hold felszíne fölött 1671-ben. Egy másik beszámoló arra engedett következtetni, hogy a Holdnak valamiféle légköre van, mert két csillagász villámot látott a hold felszíne fölött 1787. május 18-án. Továbbá mindössze egy hónappal előtte ugyanabban az évben, az a férfi, aki felfedezte az Uránuszt, a modern csillagászat egyik úttörője, Sir Frederick William Herschel azt állította, hogy több fényes fényt figyelt meg a hold felszíne felett cikázva. Ezenkívül több mint 200 alkalommal számoltak be kisebb világító sugarakról, amelyeket általában fényességnek nevezünk. 1977. februárban fehér fénycsíkot figyeltek meg több mint egy órán keresztül. 1915. április 23-án fénysugár volt látható a Clavius kráteren belül. A Hold felszínén az egyik legforgalmasabb UFO hely a Plato kráter, ahol több tucat világító sugárról számoltak be a csillagászok. A Hold felszínén észlelt ufókon kívül a NASA titokzatos árnyak létét is rögzítette. 1882-ben a Hold felszínén, az Arisztotelész területhez közel több sötét árny volt látható. 1959. szeptember 13-án a csillagászok nem tudták lefényképezni a Hold felszínének Littrow részét a felszínt eltakaró nagy sötét tömeg miatt. 1967. szeptember 11-én kanadai csillagászok számoltak be arról, hogy szélein ibolyaszínű fekete felhő lebegett a Nyugalom tengere fölött, pontosan ott, amelyet a NASA az első Apolló Holdra szállásra választott ki 1969-ben. Wernher von Braun a következőket mondta 1959-ben: “olyan erőkkel találjuk magunkat szemben, amelyek sokkal erősebbek, mint amit eddig feltételeztünk, és akiknek a működési bázisa jelenleg ismeretlen számunkra.” Az ominózus holdjelentés publikálása előtt, 1965-ben a NASA elindított a Moon Blink projektet, amelyben a világ több vezető obszervatóriuma vett részt. A NASA célja az volt, hogy adatokat gyűjt a Hold felszíne fölött repülő nagyszámú fényességről. A Moon Blink művelet egyúttal azokat a különböző szerkezeteket is vizsgálta, amelyeket a legénység nélküli műholdak fényképeztek le. A szerkezetek közül néhány gyanúsan mesterségesnek látszott. 1953-ban a New York-i Herald Tribune tudományos szerkesztője arról számolt be, hogy egy 12 mérföld hosszú szerkezetet (feltehetően hidat) láttak a Mare Crisum kráter szélén. Ezt a szerkezetet vulkáni tevékenység okozhatta. H.P. Wilkins brit csillagász és a világ leghosszabb ideig tartó TV-sorozatának a Sky at Night műsorvezetője, Sir Patrick Moore egyaránt beismerte, hogy a Mare Crisium kráteren az ún. híd csakúgy a semmiből tűnt fel. A NASA Apolló Hold küldetéseinek előkészületeként pályára helyezték a hármas űrállomást, hogy fényképeket készítsen a hold néhány legérdekesebb alakzatáról. A Hold Ukert területén egy nagy függőleges alakzat áll büszkén a fénylő felszínen. A Shard becenevet kapta. Egy másik furcsa alakzat, amit a hármas űrállomás készített, az ún. Torony, amely néhány csillagász szerint több mint 1 mérföld vastag és akár 5 mérföld magas. Miután gondosan átvizsgálta a hármas űrállomás, és korábban a kettes űrállomás által földre küldött több száz fényképet, egy amerikai szerző, George Lenord könyvet adott ki a Valaki más van a Holdon címmel. George Lenord több fényképet bemutatott a könyvben, némelyiken nagyon hosszú nyomvonalak láthatók a Hold porán. Nyomvonalak, amelyeket szerinte az idegen lények jártak ki. David Kring szerint a Holdat nem lehet megérteni anélkül, hogy ember látogatna oda. Egy ilyen küldetés pedig sokat hozzátenne az égitest geológiai megismeréséhez is. Utoljára 40 éve, az Apollo–17 járt a Hold felszínén. Vajon David Kring tisztában van-e a kiszivárogtatott információkkal? Ha igen, minden bizonnyal nevetségesnek találja ezeket, de kérdés, hogy a NASA valóban vállal-e egy ilyen kockázatos küldetést a fenti tények ismeretének birtokában, vagy csupán mindez egy megnyugtató állítás, hogy lecsillapítsa azon kedélyeket, melyek megkérdőjelezik, miért nem járt hosszú ideje ember a Holdon? Az Orion űrhajó a Hold gravitációját használja majd, hogy eljusson majd a neki kijelölt helyre. Ezzel 15 százalékkal többet utazik majd, mint az Apollo űrhajói, a legénység pedig akár két hetet is tölthet a mélyűrben. A felszíni küldetéshez rovereket is tesztelnek. A küldetés azért is fontos, mert újra kőzetmintákat hozhatnánk haza a Holdról: az Apollók által visszahozott darabok túl kicsik ahhoz, hogy az égitest keletkezéséről bármit elmondjanak. A Holdról még sok a bizonytalanság. Egyesek szerint mesterséges objektumról van szó, márpedig ha ez így van, ne csodálkozzunk azon, ha tényleg tele van földönkívülivel. De mi alighanem túlságosan kicsik vagyunk ahhoz, hogy megtudjuk az igazságot. Hát még a NASA… forrás: paranormal.hu
NÖVÉNYTERMESZTÉSRE KÉSZÜL A HOLDON A NASA
Bazsalikom-, fehérrépa- és zsázsanövesztésre készül a Holdon az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) egy 2015-ös misszió keretében. Ez lesz az első kísérlet egy másik égitesten való csíráztatásra. A magokat olyan speciálisan kialakított doboz-szerű szerkezetben – holdi növénytermesztő kamrában (Lunar Plant Growth Chamber) – fogják tárolni, amely tíz napra elegendő levegőt biztosít. A NASA szerint a kamrában lévő levegő elegendő lesz ahhoz, hogy a magok öt napig csírázzanak és növekedjenek. A kutatók reményei szerint a misszió eredményei segíteni fognak abban, hogy az asztronauták a jövőben maguk termeszthessék élelmüket, amikor az űrben teljesítenek szolgálatot. A misszió a tervek szerint 2015-ben indul a Google Lunar X Prize versenyen induló Moon Express nevű cég projektjének részeként. Az űrkutatási hivatal szerint a csíráztatáshoz természetes napfényt fognak használni és a magok tápanyagokkal teli szűrőpapírokon fognak nevelkedni. Ez gyakorlatilag a legtöbb kisiskolás által egyik elsőként megismert tudományos kísérlet – a zsázsa-csíráztatás – űrbéli megfelelője. A NASA Moffett Field-i Ames Kutatóközpontjának közleménye szerint a Holdon való növénytermesztés segíthet kiértékelni az égitest felszínének alkalmasságát a földi értelemben vett élet támogatására. “Ezek a csíranövények ugyanannyira, olykor még fokozottabban érzékenyek a környezeti feltételekre, mint az emberek. Genetikai anyagot hordoznak, amely károsodhat a sugárzás által, éppúgy, ahogy az embereké. Olyanok lehetnek számunkra, mint kanári a szénbányában. Ha növényeket küldünk és azok jól fejlődnek, akkor valószínűleg mi is boldogulhatunk. A növények továbbá lélektani szempontból is jótékony hatással bírnak, ahogy azt az antarktiszi és Nemzetközi Űrállomáson lévő üvegházak népszerűsége is mutatja” – emelte ki a közlemény. A Nemzetközi Űrállomáson végzett kísérletek szerint a növények alacsony gravitációs környezetben is képesek fejlődni – olvasható a The Daily Telegraph című brit lap internetes kiadásában. “Vajon az emberiségnek, miért nem elég 1 csodálatos bolygó, ami adatott neki?” forrás: tudnodkell.info
ELREJTIK ELŐLÜNK A MARSOT! VÁROSOKAT TAKAR EL A NASA?
David Vose készített egy videót, melyről biztosan állítja, hogy “nem vicc”, és azt is mondja, hogy a látható kép valós, és hogy mindez felfedi a hatalmas NASA leplezést az eredetileg a Marsról érkező képeken. Bemutatja a NASA Marsról készült képeit, melyek a “valódi Mars fotók a NASA javítások nélkül”, ahogy Vose mondja, miközben kiderül, hogy a NASA szándékosan megváltoztatta a képeket, hogy egész marsi városokat rejtsen el. Vose a következőket írja: Ez nem olyan, mint más Mars videók, nem sziklák láthatóak, melyek úgy néznek ki, mint például egy gyík. Ezek valódi képek, színeiben módosítva és megfelelő fénnyel ellátva. Továbbá el lett távolította a piros és barna szín, mellyel a NASA festette meg a képeket. A Mars éppen úgy lakott, mint a Föld, ugyanolyan városokkal és civilizációval, mint a miénk. Úgy tűnik, hogy ők is Emberek. Hogy van-e tudomásuk a létezésünkről, nem tudható. De mi most már tudunk az övékről! Az “eredeti” Mars fotó: A Vose által módosított Mars fotó: Nos ellenőrzésképpen Vose állításait, az “eredeti” Mars fotót letöltöttük és eltávolítottuk a vörös és a barna színt, amely úgy tűnik, mintha valóban takarásként szolgálna a képen. Az eredmény alább látható, a felszíni geometrikus formák és szabályosságok mind rajta vannak az űrügynökség “fotóján”, valóban elrejtve. Bárki leellenőrizheti, ha a képet letölti innen: letöltés Az általunk módosított kép: A kép módosításához a Gimp grafikus program (ingyenes) lett használva, mely mint látható, tökéletesen megfelel a célra. Mint mindig, az olvasónak magának kell eldöntenie, hogy egyetért-e Vose állításaival, vagy sem. Akinek kedve van hozzá, töltse le a képet, és némi próbálgatás után hasonló eredményre juthat. forrás: ujvilagtudat.blogspot.hu
A NASA TEREPJÁRÓJA LEGUÁNT FÉNYKÉPEZETT A MARSON?
Az UFO-vadász “megkövesedett leguánt” vett észre a Marson – ezzel a címmel és idézőjelben közölte a hírt a Mirror. Előtte a Fox News még csütörtökön címadásban arról tájékoztatott, miszerint a NASA Curiosity kiszúrt egy leguánt a Marson. Majd kiderült, mint írják, a Mars-járó rögzített egy fotót, amin egy olyan szikla látható, amelyik egy az egyben egy leguán (iguana) alakját formázza. A leguán-hasonmás szikláról készült képet az UFO Sightings Daily tette közzé, miután a földönkívüli életben hívők a NASA archívumában több tucat képet átnézve rátaláltak a felvételre. A weboldalt Scott C. Waring üzemelteti, aki, mint az UFO Sightings Daily bemutatkozó szövegéből kiderül, író, tanár és UFO-szakértő, s aki szerint nem ez az első ilyen “állat” a Marson. Az őt idéző The Canadian hírportálon az is olvasható, Waring állítja, hogy “mozogni” is látott már ilyen “sziklát”, aminek több fotón át követte az útját. “Találtam egy követ, négy fotón látszik, ahogy mozog, az ötödiken pedig már hűlt helye.” Waring-nak meggyőződése, hogy van élet a Marson, csak az USA nem engedi hozzá a világ többi országát az információhoz, az oroszok által kibocsátott műholdakat is ezért lőtték ki – írja Waring az UFO Sightings Daily oldalon. Korábban már beszámolt arról az UFO Sightings Daily, hogy egy patkány formájú kődarabot észlelt a Curiosity felvételén, illetve később egy gyíkhoz hasonló élőlényről is hírt adott Warring oldala. Sőt, addig az állításig is eljutott, miszerint elképzelhető, hogy a NASA visz fel a Marsra és enged szabadon állatokat a vörös bolygón. Természetesen felmerül a kérdés, hogy Waring nem a pareidolia áldozata-e? (A pareidola olyan illuzórikus érzet, ami bizonytalan és véletlenszerű ingereket (többnyire hangokat vagy képeket) konkrétnak és tisztán kivehetőnek tüntet fel.) Azaz arról az ismert jelenségről van-e szó az ő esetében (is), amikor különböző formákat érzékelünk a körülöttünk lévő dolgokban vagy látunk bele a környező jelenségekbe (pl. arcot egy fatörzs mintázatában vagy felhőben). Waring szerint előfordulhatnak hüllők a Marson, ugyanis egy kis méretű és szívós állatnak nagyobb esélye van ott az életben maradásra, Waring pedig abból indul ki, hogy földi körülmények között a leguánnak nincs nagy vízigénye, nedvesség- és táplálékigényét pedig a levegőből is képes biztosítani – a Mars főként széndioxidból álló légkörét tekintve érdekes a párhuzam. Igaz, legújabb kutatások szerint jelentős mennyiségben tartalmaz vizet a Mars talaja a Curiosity által vett minták elemzése alapján – ezt még amerikai kutatók a Science folyóiratban tették közzé A Marson valaha virágzó élet volt,, ez ma már nem csak elmélet, majd kitörhetett az a szuper vulkán és mindent vagy legalábbis az élővilág nagy részét elsöpörte. Pár élőlény a felszín alatt túl is élhette az erupciót. Talán pár növényfaj is regenerálódott, mert van víz a Marson. még ha csak a fagyott állapotot nézzük, időnként napközelbe kerül mikor a jég megolvad és elönti az északi területeket. A hivatalos adatokban az áll, hogy a Mars légköre 1%-a a Földének, de akkor a képeken tiszta sötét eget kellene látni, és a csillagokat épp mint a Holdon. Tehát van egyfajta légköre, nem szükségszerű az oxigén egyfajta élethez… forrás: tudnodkell.info
Hatcsóvájú kisbolyót talált a Hubble
Hatcsóvájú, üstökösre hasonlító kisbolygót fedezett fel a Hubble űrteleszkóp. Szóhoz sem jutottak, annyira hihetetlen volt a látvány: aszteroidáknak nem szokott csóvája lenni – olvasható David Jewitt, a Kaliforniai Egyetem kutatója közleményében. Először homályos fénypontként tűnt fel a P/2013 P5 nevű aszteroida, amikor a Pan-STARRS 1 űrtávcső augusztusban Hawaiiban vizsgálta az égboltot. Szeptemberben a csillagászok az űrben keringő bolygóvadász teleszkóp, a Hubble segítségével fókuszáltak rá az objektumra, mely a Mars és a Jupiter közötti bolygóövben helyezkedik el. A tizenhárom nappal későbbi megfigyelések azt mutatták, nem elég, hogy az égitest hat csóvát visel, még alakot is változtatott. A tudósok arra gyanakodnak, a napfényben az elektromágneses sugárzás vagy a fény kis részecskéi, a fotonok okozzák a kisbolygó gyorsabb forgását, mely csóvákra szabdalja a felszínét. Számítógépes modellek szerint valószínű, hogy a porcsóvák 2012. áprilisában kezdtek kiemelkedni az aszteroida felszínéről – közölte Jessica Agarwal, a német Max Planck Intézet tudósa. Szerinte nagy forgási sebesség miatt szökik a por az égitestről, melyet ezután a Nap vonzereje csóvaformájúvá alakít. Úgy forog a kisbolygó, mint egy vizet spriccelő pázsitöntöző. A modellszámítások alapján eddig tömegének apró töredékét – 100-1000 tonna port – veszítette el az égitest. Nem tartják valószínűnek, hogy ütközés miatt alakultak ki a csóvák, mert nem találták nagy mennyiségű törmelék nyomát az űrben. Maga az égitest egy nagyobb bolygóról válhatott le körülbelül 200 millió éve, egy ütközés következtében. A kutatók azt tervezik, az aszteroida szétesésére utaló jeleket keresnek. Úgy gondolják, ez gyakran megeshet, ám soha nem sikerült még megfigyelniük. MTI
Hétbolygós naprendszert fedezetek fel, ami hasonlít a miénkre!
Hétbolygós naprendszert fedezett fel európai csillagászok két, egymástól független csoportja a Kepler űrtávcső adatainak elemzésével. A kutatók szerint a galaxis hasonlít a Föld naprendszeréhez, mert a kisebb bolygók a csillaghoz közelebb, a nagyobbak távolabb keringenek, ám sokkal zsúfoltabbnak tűnik, hiszen mind a hét planéta a Föld-Nap távolságon belül helyezkedik el. Nézzük a részleteket! A KIC 11442793 nevű törpecsillag körül keringő hetedik bolygó felfedezése a két kutatócsoport szerint rekordot jelenthet. A galaxis egyes vonásai hasonlítanak a Föld naprendszeréhez, ám mind a hét planétája sokkal közelebb kering a Földtől körülbelül 2500 fényévre található csillagához. A zsúfolt galaxist két, egymástól független tanulmány írta le, amelyeket az arXiv.org elektronikus tudományos portálon tettek közzé – tudósított a felfedezésről a BBC hírszolgálata. Az egyik csoport a Planet Hunters internetes portál önkénteseiből állt. Az oldalt azért hozták létre, hogy önkéntes kutatók az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) exobolygókra vadászó Kepler űrtávcsövének nyilvános adatait vizsgálhassák. A Kepler űrtávcső bolygóvadász módszerei közé tartozik, hogy észleli a naprendszerek fénycsökkenését, amikor egy bolygó elhalad a csillaga előtt. Túl sok azonban az adat ahhoz, hogy az űrkutatók minden fényváltozást megvizsgálhassanak, ezért számítógépes programokat fejlesztettek a bolygóáthaladások nyomon követésére. Chris Lintott, a tanulmány társszerzője, az Oxfordi Egyetem kutatója elmondta: ez az első hétbolygós naprendszer, amelyet a Kepler úgynevezett fedési módszerével azonosítottak, és kicsi az esélye a téves találatnak. Egy másik, az előzőtől független, európai tudósokból álló csoport is benyújtotta az Astrophysical Journal című szaklapnak a felfedezésről szóló tanulmányát. Az újonnan azonosított exoplanéta a csillagától való távolság sorrendjében az ötödik. Keringési ideje csaknem 125 nap. Sugara 2,8-szorosa a Földének, galaxisában eddig két, durván Föld-méretű bolygót, három „szuper-Földet” – azaz olyan bolygót, amelynek tömege a Földénél nagyobb, ám a Jupiter-típusú óriásbolygókénál kisebb -, valamint két még hatalmasabb planétát azonosítottak – írja az MTI. forrás: neon.hu
Az űrtoll legendája – Toll, vagy Ceruza jobb az űrben?
Mindenki ismeri azt a történetet, hogy az 1960-as években, amikor javában dúlt az űrverseny, felmerült egy apró probléma. Az űrhajósok nem tudtak golyóstollal írni az űrben, így a NASA kifejlesztett egy űrtollat nagyjából 1,5 millió dollárért. A problémával az oroszok is szembesültek, és ők is megoldották: ceruzát adtak űrhajósaiknak. A történetet mindig előhozzák, amikor csak azt akarják érzékeltetni, hogy nagyobb szervezetek milyen összetett, bonyolult szerkezeteket gyártanak, miközben egy apró ötlettel áthidalható lenne a probléma. A tanulságos történetnek csak egy baja van, hogy nem igaz. A NASA eredetileg természetesen ceruzákat használt az űrben is, mert a golyóstoll tényleg nem működik a súlytalanságban. A ceruzával azonban nagyon sok baj van: gondot okoznak a letört ceruzahegyek, a hegyezéskor elszabadult forgács. Ráadásul a ceruza tűzveszélyes is, mivel a grafitpor a legkisebb elektromos szikra talására belobban, esetleg megtelepszik a szellőzőrendszerben, eltömíti a szűrőket. Emiatt keresett a NASA valamilyen alternatív megoldást. A NASA által kifejlesztett toll, amivel víz alatt és fejjel lefelé is lehet írni Fotó: Science Society Picture Librar A problémát egy, a NASA-tól teljesen független cég oldotta meg. A Fisher Pen 1965-ben szabadalmaztatott egy olyan tollat, amellyel fejjel lefelé is lehetett írni (tehát nem okozott gondot a folyékony tinta). A tollat extrém hőmérsékleti körülmények között is lehetett használni, sőt, víz alatt is működött. Az egyetlen különlegessége az volt, hogy túl nagy melegben zölden fogott, nem kéken. A cég egymillió dollárt költött az űrtoll fejlesztésére. A NASA a tesztek után négyszáz darabot rendelt, összesen ezer dollárért. Tehát az amerikai űrszervezet saját költségvetéséhez képest filléreket költött a tollakra. A történet csattanója is másképp hangzik, az oroszok egy évvel később ugyanezt a tollat használták, ők is eldobták a ceruzákat. A Fisher még mindig árusítja az eredeti űrtollakat, az Amazonon bárki meg is rendelheti, darabját 32 dollárért. forrás: index.hu