Kezdőoldal / Horror Zone / Rémtörténetek 2.rész
Rémtörténetek 2.rész

Rémtörténetek 2.rész

A titokzatos Caspar Hauser

 

1828. május – Németország, Nürnberg:

Egy tavaszi május reggelen a jószívű Georg Weichmann varga, szerencsétlen kinézetű, tizenhat éves forma fiút látott meg a házával szembeni téren. A fiú rongyokba öltözve, egy pár, lábára nem illő cipőben cammogott és nagyon szánalmas benyomást keltett. A varga megsajnálta őt és azonnal odalépett hozzá, hogy megkérdezze ki ő és mit keres. A legényke nem tudott egyetlen értelmes szót sem kibökni, majd hirtelen egy borítékot nyomott a férfi kezébe. Ez volt ráírva: „A 4. század kapitányának, 6. huszárezred.”

 

A tanácstalan foltozóvarga erre a kapitány közeli házába vitte a fiút, aki nem tartózkodott otthon. A szolga, míg a házigazdára vártak, étellel kínálta őket. Weichmann legnagyobb csodálkozására, a kiéhezettnek látszó gyermek nem nyúlt sem a húshoz, sem a kolbászhoz, ellenben a kenyeret mohón majszolni kezdte.

Végre megérkezett a kapitány. Felbontotta a borítékot, amelyben két levél volt. Az egyikben ez állt: „Küldök magának egy fiút, aki ég a vágytól, hogy katonaként szolgálja hazáját. Csecsemőkorában tették ki a küszöbömre. Tíz saját gyerekről kell gondoskodjam, nem tarthatom őt tovább.” A levél kegyetlen fordulattal folytatódott: „Ha nem tart rá igényt, ölje meg, vagy akassza fel a kéménybe.”A másik levelet a gyermek igazi anyja írta és 1812-ben kelt: „Gondoskodják a gyermekemről. Az apja a 6. huszárezredben szolgált.”

A kapitány undorodva nézett a hanyagkülsejű kamaszra és a varga tiltakozása ellenére a közeli rendőrőrsre kísérték, ahol fogdába vetették. Míg sorsáról nem döntöttek, itt őrizték. A foglár megdöbbent azon, amit látott. A fiú órákig képes volt mozdulatlanul ülni egyhelyben, jobban szerette a sötétséget, mint a világosságot és úgy mozgott benne, akár egy macska. A foglár mindennap, órákat szánt arra, hogy a fiút írni-olvasni tanítsa, aki amúgy igen eszes gyerek volt. Az egyik szó, amit gyakran leírt, a reiter volt, mely a huszár német jelentése. A másik pedig egy név:Caspar Hauser. Utóbbiról úgy hitték, talán a fiú neve lehet.

 

Caspar mindössze hat hét után már képes volt arra, hogy elmesélje nyomorult életének történetét. Egész nap és egész éjjel bezárva tartották egy sötét helyiségben, ami alig lehetett nagyobb 3-4 négyzetméternél. Rongyokból vetett durva ágyon aludt és soha nem látott se bemenni, se kijönni senkit. Valahányszor felébredt, egy tálon kenyeret és egy korsó vizet talált. Néha sós íze volt a víznek és mély álomba merült tőle. Amikor felébredt észrevette, hogy míg aludt, a haját és a körmét levágták. Csak egyetlenegyszer került kapcsolatba emberi lénnyel, amikor egy kéz papírt és tollat nyújtott be cellája ajtaján, és segített neki leírni ezt a három szót: reiter, Caspar Hauser. Egy napon cipőt húztak a lábára, borítékot nyomtak a kezébe és mire felocsúdott, már Nürnberg utcáit rótta céltalanul.  

A fiú története futótűzként terjedt a városban, s Casparból egyszerre ismert ember lett. Az egész országban meghirdették, jelentkezzen az, aki ismeri a fiút vagy bármit tud róla. Persze jelentkezett mindenféle szélhámos, nem beszélve a napvilágot látott különböző pletykákról.

A vallásos emberek azt pusmogták, csakis az ördög fattya lehet. A misztikusok úgy vélték, talán egy idegen bolygóról került a Földre, mások meg voltak győződve arról, hogy Caspar királyi vérből való.

Bármilyen furcsa, utóbbi teória nem is volt olyan hihetetlen, mint amilyennek elsőre tűnik. 1812-ben, amikor Caspar született, a tartomány uralkodójának Károly nagyhercegnek, és nejének Stephanie nagyhercegnőnek fia született. Ám agyhártyagyulladásban meghalt, legalábbis ezt mondták az orvosok. A házaspárnak nem született több gyermeke, s mikor 1829-ben a nagyherceg meghalt, az uralkodás átszállt a hochbergi grófnő férfirokonaira.

Tehát Caspart a város szárnyai alá vette és George Daumer professzor, a köztiszteletben álló filozófus és tanár házában élt. A professzor rövid idő alatt megtanította a fiúnak a helyes viselkedést és Caspar hamarosan az előkelő szalonok kedvenc figurája lett.

Egyik éjjel, a hazaérkező professzor vérbe fagyva találta meg Caspart a ház alagsorában. Számos szúrásnyom látszott az arcán és a nyakán, s csak a csodával határos módon sikerült életben tartani. Miután Caspar rendbejött, elmesélte, hogy egy álarcos férfi támadta meg. Hamarosan szárnyra kelt a pletyka, miszerint a férfi bérgyilkos lehetett, akit Hochberg grófnő bérelt fel, hogy a jogos örököst eltegye láb alól.

Egyre többen voltak azok is, akik kételkedtek Caspar történetében. Az még hagyján, hogy a talált gyerek érdekes múlttal rendelkezik, dehogy mindjárt királyi vérből származzon…abszurd. A rendőrség kénytelen volt Caspart védőőrizet alá venni, de ekkorra a város hangulata annyira a fiú ellen fordult, hogy az már visszafordíthatatlanná vált. Elegük lett belőle.

Ekkor a véletlen Caspar segítségére sietett. A városban járt egy angol gróf, bizonyos Lord Stanhope, aki megismerve a fiú történetét, nagy érdeklődést tanúsított Caspar iránt és rávette a városi tanácsot, hogy adják át neki a fiú törvényes gyámságát. 1831-ben bejárta Európát, hogy a csodafiúval elkápráztassa a szalonokat. Később a gróf Magyarországravitette a fiút „abban a reményben, hogy itt fény derülhet Caspar származásának rejtélyére”. (azt nem írja a forrás vajon mi vezetett ehhez a következtetéshez – megjegyzés: Csiribusz)

Kétévi utazgatás után aztán a nemes lord ráunt „játékszerére”, nem vállalta tovább a fiú tartását és Caspar ismét földönfutó lett. Egy Meyer nevű puritán, gonosz lelkész gondjaira bízta és a Nürnberghez közeli Ansbach városába került. Itt könyvkötő lett az akkor már huszonegy éves ifjúból.

1833 decemberének egyik estéjén, éppen hazafelé tartott egy parkon keresztül a munkából, amikor ismeretlen tettes rátámadt és késsel többszörösen mellbe szúrta. A halálos sebesülés ellenére Caspar haza tudott támolyogni, ám a lelkész egyetlen szavát sem hitte el. Azzal vádolta a fiút, hogy csak feltűnősködni akart és ezért sebezte meg magát. Ágyba fektették, de a rendőrséget nem értesítették. Három nappal később Caspar belehalt sérüléseibe.

A rendőrség később kiszállt a tetthelyre és találtak egy fekete tárcát, benne a következő levélkével: „Hauser meg tudja magának mondani, hogy ki vagyok. De hogy megkíméljem őt ettől a feladattól, inkább megmondom magam. A bajor határról, …-ból való vagyok…A nevem MLO.”A gyilkost soha nem találták meg.

Amikor Caspar halálának híre ment, állítólag Stephanie nagyhercegnő összeroppant és azt zokogta, hogy úgy érzi, a meghalt Caspar tényleg az ő elvesztett fia volt.  A kis templomkertben temették el Ansbachban. Ott nyugszik mind a mai napig. Sírkövén egyszerű felirat olvasható: „Itt nyugszik Caspar Hauser, ki maga a rejtély. Születése ismeretlen, halála örök titok.”

Szellem történet

 

A szellem neve: Ismeretlen

Helyszín: Amityville, Long Island, New York

Időpont: az 1970es évek vége

       Nehéz megállapítani e történet valóságtartalmát az események egy részét a véletlen művének, másokat pedig a képzelet szülöttének tarthatjuk, míg megint mások valószínűbbnek tűnnek.

       Az események helyszíne Amityville, egy kis osztálybeli városka a New York állambeli Long Islanden. A Lutz család történetét Jay Anson tette közzé könyvében, majd később Rettegés Amityvillben címmel filmet is készítettek belőle. A Lutz családot annyira rémületbe ejtették a házukban átéltek, hogy mindössze egy hónapig laktak ott. A ház háromemeletes volt, és a telepesek építkezési stílusát mutatta: a terasz, amely a tópart felé kellemesen lejtő nagy füves térségre nézett, oszlopok tartották. Még fürdőház is tartozott az ingatlanhoz. A család nem volt gazdag, és a házat is csak azért tudták megvenni, mert olyan keveset kértek érte, és mert nem volt más érdeklődő. A bökkenő az volt, hogy azért kértek olyan keveset, mert a ház rettenetes gyilkosság helyszíne volt.

       Korábban a Defoe család lakott ott, akiket elkábított, majd lelőtt a család legidősebb fia, Ronald. Ronald azt hozta fel védelmére hogy  a hangok késztetésének engedett. A bíró ezt nem fogadta el, és Ronaldot hatszoros életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte, minden meggyilkolt családtagért egyszer-egyszer.

       George Lutz és felesége, Kathlen józan emberek voltak, és nem ijedtek meg a saját árnyékuktól. Mindemellett Lutzék vagy mert buzgó katolikusok voltak, vagy mert korábban biztosítást kötöttek, megkérték a helyi papot, áldja meg a házat. Épp ekkor kezdődtek a furcsaságok. A pap az áldás ceremóniáját végezte, szobáról szobára járva megismételte a szertartást és elhintette a szenteltvizet, ám az egyik szobából ridegen kiparancsolta egy mély hang.

A pap körülnézett a hang forrását keresve, de egyedül volt a szobában.


Könyvében Jay Anson néhány egyéb feltűnő eseményt is leírt. A házban kezdetektől fogva megmagyarázhatatlan zajokat és hangokat lehetett hallani, s a harmadik éjjel, a lakók az elülső veranda felől jövő hangos csattanásra ébredtek. George Lutz leszaladt, és azt látta, hogy a súlyos bejárati ajtó kiszakadt a sarokvasból, sőt a kilincs köré szerelt betörés elleni védőlapot belülről kifeszítették, pedig ehhez rendkívüli erőre volt szükség. De történt ott más is: az ablakok és az ajtók mintha önálló életre keltek volna, akkor nyíltak és csukódtak, amikor nekik tetszett. A lépcsőkorlát kiszakadt a helyéből. Mindezt azonban semmiség volt ahhoz képest, ami ezután következett be.

       Három héttel beköltözésük után George ágyában valami szokatlan mozgásra ébredt. Rémülten látta, hogy felesége az ágy fölött lebeg. Felkapcsolta a lámpát, feleségét visszahúzta maga mellé, de megsemmisülve vette észre, hogy nem hitvese az, hanem egy vén boszorkány. George azonban tévedett, mert a nő megpillantotta magát a tükörben, és rémülten azt kiáltotta a férjének, hogy a kép, amit mindketten látnak, nem ő. Jó hat órába tellett, mire magához tért. Minden bizonnyal hosszú éjszaka volt.

       Lutzék szemmel láthatólag nyugodt emberek voltak, hiszen ez után a szörnyűséges eset után sem költöztek ki új otthonukból. Maradtak, és meg is kapták, amire vártak! Ablakukba bebámult egy vörös szempár, és amikor ők kimentek körülnézni, hasított patájú állat nyomait találták a hóban. Ez volt az utolsó csepp a pohárban, elhatározták, hogy azonnal odébbállnak, de a ház még nem végzett velük. Miközben holmijaikat csomagolták, zöld váladék kezdett szivárogni a mennyezetből, és valami fekete anyag a kulcslyukakból.

       Ez olyannyira extrém és szokatlan eset, hogy az emberben önkéntelen felmerül: a zöld váladék és a fekete anyag nem a valóság része, csak eladhatóbbá teszi a könyvet és a filmet.

       A filmben főszereplő szellem vagy szellemek azonban mintha belopóztak volna a filmkészítők életébe is. A legjellemzőbb a film hősével, James Brolinnal kapcsolatos történet. Ő állítólag meg volt győződve a szellem jelenlétéről, mert a forgatás első napján beszorult egy liftbe, ami kétség kívül ijesztő dolog volt, s a második nap a stúdióban kibicsaklott a bokája – nem mintha ez nem történhetne meg bármelyikünkkel.

       Az eredeti könyv szerzője a kézirattal kapcsolatos más esetekről is beszámol. Egyes fejezeteket odaadott egy nőnek, aki hazavitte a szöveget, hogy elolvassa. Azon az éjjel a nő tűz martalékává vált, és a kéziratok kívül semmi sem maradt sértetlen. A fényképész, aki lefényképezte az Amityville-i házat, elvitte a fotókat Ansonhoz, de ahogy visszament a kocsijához, lángokban találta, noha biztos volt benne hogy kikapcsolta a motort. Kiégett Anson szerkesztőjének kocsija is, amikor Anson irodájába ment. Valaki más az autó csomagtartójába tette a kéziratot, ezután áthajtott egy pocsolyán, ami négy méter mélynek bizonyult, a kézirat mégis száraz maradt! Mindezekben az eseményekben egy a közös, a kézirat, és persze Anson.

       A történetnek van még egy csavarja. Az Amityville-i ház mostani tulajdonosai James és Barbara Cromaty szerint a házban nincsenek kísértetek!

 

Az akasztott ember bosszúja

Ismerősöm házában lakott egy házaspár, akik egyfolytában veszekedtek. Szünet nélkül marták egymást. A férjnek már az is megfordult a fejében, hogy elteszi láb alól az asszonyt, vagy legalábbis úgy ráijeszt, hogy belebetegedjen. Ördögi ötlete támadt…

A nappaliban felszerelt a plafonra egy kampót, rákötött egy kötelet, majd ügyesen kipárnázott egy ruhafogast, amit berakott a zakója nyakába. Mindez arra kellett, hogy
eljátszhassa, hogy felkötötte magát. Mikor elkészült, ráakasztotta a kötelet a fogasra, ráállt egy sámlira és felvette a zakót.

Így várta, hogy jöjjön az asszony. Amikor hallotta, hogy fordul a kulcs a zárban, gyorsan
kirúgta maga alól a sámlit és ott lógott a nappali közepén. A felesége belépett, a látványtól felsikoltott, majd egyből elájult. Hallván ezeket a zajokat, a szomszéd öregasszony áttipegett megnézni, mi a baj. Látta az akasztott embert, valamint az élettelenül heverő feleséget. Majd gondolt egyet, és nekiállt kipakolni a fiókokat.

A férj meg csak lógott ott és persze mindent látott. Fortyogott magában, hogy micsoda szemétség és hogy ő most mit tegyen. Minden erejét összeszedve meglendítette a lábát és fenékbe rúgta a szekrényben matató szomszédasszonyt, aki erre összeesett és belehalt az ijedtségbe. Az ügy bíróságra került, azzal vádolták a férfit, hogy megölte a szomszédját. Az ügyvédnek sikerült őt felmentetnie.

 

Bizarr halálesetek

Az FBI minden évben, az elkövetett 36000, gyilkossággal végződött bűneset kivizsgálása után nyilvánosságra hozza az adott év legbizarrabb ügyeit. Íme, a 12 legelképesztőbb haláleset:

1. A 36 éves Alex Mijtust a felesége gyilkolta meg, egy 50 centiméteres vibrátorral felfegyverkezve. Mrs Mijtus megunta férje bizarr szexuális kívánságait, és az 50 centis segédeszközt teljes egészében férje hátsó fertályába helyezte, olyan súlyos belső sérüléseket okozva, amibe férje belehalt.

2. A 99 éves Debby Mills-Newbroughton az utcán átkelve vesztette életét. Az idős hölgy következő nap töltötte volna be a 100-ik életévét, az úton lánya társaságában éppen a születésnapi bulijára indult volna tolószékében, amikor elütötte a szülinapi tortáját hozó teherautó.

3. Peter Stone (42) halálát 8 éves lánya okozta, akit büntetésből vacsora nélkül a szobájába küldött. A fiatal Samantha Stone úgy érezte, ezt senki nem teheti meg vele büntetlenül, ezért apja kávéjába azonnal 72 darab patkányméreg tablettát rakott. Az áldozat egyetlen korty után holtan fordult le székéről. A kislány felfüggesztett büntetést kapott, mert a bíró szerint nem volt tudatában tettének súlyosságával. A bíró később valószínűleg rájött tévedésére, amikor Samantha egy hónap múlva az anyját ugyanolyan módon próbálta megmérgezni.

4. A 17 éves David Danilt barátnője ölte meg, amikor a randevú után a fiú többet akart. A fiú ajánlatára egy duplacsövű vadászpuska adta meg a választ. Charla (a barátnő) édesapjától kapta a fegyvert “szükség esetére”.

5. Javier Halos (27) végzetét a főbérlője okozta. Kirk Weston annyira feldühödött azon, hogy az albérlő már 8 éve nem fizetett bérleti díjat, hogy egy vécédeszkával halálra verte a szerencsétlent.

6. A 44 éves Megan Fry-t 14 rendőr lőtte le, amikor a szerencsétlen nő egy kiképző lőtérre tévedt. Amikor a nő észrevette, hogy az utcán néhány rendőr halad lassan, hirtelen előugrott és azt kiáltotta “Bú!”. A rendőrök – azt gondolván, hogy egy előugró céltáblával dolguk – azonnal tüzet nyitottak rá, és a leadott 67 lövésből 40 el is találta a “céltáblát”. Az egyik rendőr szerint a nő “nagyon valódinak” tűnt.

7. A 20 éves Julia Smeeth-t Michael nevű bátyja egy mobiltelefonnal verte agyon, mivel a lány túl sokat beszélt. Az áldozat halálát egy törött antenna okozta.

8. A híres amerikai atomtudós, Harold Simms meggyilkolta feleségét, mert az megcsalta a szomszéddal. Az asszony szemfestékét kicserélte uránium tartalmú keverékre, ami 3 hónap alatt végzett Helena Simms-szel. Bár az áldozat a sugárbetegség összes szimptómáját mutatta (kihullott a haja, megromlott a látása), sosem került orvoshoz.

9. John Joe Winter őrmester a felesége autóját megpakolta Trintynitrate nevű robbanóanyaggal (hasonló a C4-hez), és felrobbantotta. A hölgy Ford Taurusa 750 kg robbanóanyagot tartalmazott, ami közel a duplája a 168 áldozatot követelő oklahomai terrortámadás során használt robbanóanyagnak. A robbanást 14 kilométer távolságból is lehetett hallani. Az autó és az áldozat darabjait sosem találták meg, ellenben egy 55 méter mély krátert igen. Az útból kb. 500 méter tűnt el.

10. A 35 éves Patty Wintert szomszédja ölte meg. Falt Hame (a szomszéd) évek óta építgetett egy F6 Phantom repülőgép sugárhajtóművet a kertjében, ami miatt a szomszédasszony erősen tiltakozott a hatalmas hang és a tűzveszély miatt. Miután az asszony feljelentette, egy vasárnap reggel Hame áthívta szomszédját egy csésze kávéra, hogy közben megbeszéljék a helyzetet. Az asszony nem tudta, hogy galád szomszédja megváltoztatta a hajtómű helyzetét. Amikor hazafelé tartott, Hame beindította a sugárhajtóművet, aminek forró gázcsóvája azonnal megölte a szomszédot, körvonalait beleégetve a betonba.

11. A homoszexuális Michael Lewis a “Die Hard – Az élet mindig drága” című filmből merített inspirációt, hogy leszámoljon család barátjával. Elkábította Tony Berry-t, beöltöztette egy kétoldalas hirdetőtáblába, amelynek egyik oldalán a “Halál a niggerekre!”, a másikon pedig az “Isten szereti a Klu Klux Klant!” feliratokat mázolta. Lewis ezután áldozatával Harlembe hajtott, és kitette az utcán a szerencsétlent. Berry 2 percen belül halott volt.

12. A 26 éves Conrad Middletont ikertestvére gyilkolta meg, miután nem tudtak megegyezni a szüleik halála után rájuk hagyott ház tulajdonjogán. Conrad légúti problémával küszködött, nem érezte a szagokat, ezt kihasználva Brian kinyitotta a házban található 3 gázcsapott, gázzal elárasztva azt. Kint hagyott az asztalon egy doboz szivart, egy öngyújtót és egy cetlit, “Bocsáss meg” felirattal. Conrad rágyújtott, egy mozdulattal elpusztítva a házat és saját magát.

 

 

forrás: megmagyarazhatatlan.network.hu



Ez is érdekelhet még:

Megjegyzések:

megjegyzés

Powered by Facebook Comments

Sose feledd, ami jó, az JÓ!

live webcam girls
Scroll To Top