Irena Sendler a második világháború alatt a varsói gettóban dolgozott, mint vízvezeték szerelő és varrónő. Jó oka volt erre.
Irena nem párthűségből, vagy ideológiai túlbuzgóságból kért engedélyt a munkavégzésre: ártatlan zsidó gyerekeket, gyakran pici babákat csempészett ki a gettóból. Volt egy jó nagy szerszámos doboza, annak az aljában alakított ki helyet a gyerekeknek. A nagyobbacskákat vászonzsákokba rejtette, amíg átjutott az őrségen.
Ez sem volt egyszerű: Irena betanította a kutyáját, aki mindenhova elkísérte, hogy ugasson, ha kisgyereket csempész ki a táborból. A kutyák ugatása elnyomta a babák sírását.
Összesen nagyjából 2500 gyereket mentett ki a táborból. Mindegyiknek felírta a nevét, és a kertje végében ásta el a fecniket, egy befőttes üvegbe.
Az óvintézkedései ellenére mégis elkapták: a náci tisztek mindkét karját és mindkét lábát eltörték, majdnem halálra verték.
A háború után megpróbálta felkeresni a gyerekeket és a szüleiket, hogy újra egyesülhessenek a családok.
Öt éve hunyt el, 98 éves korában.
2007-ben Irenát jelölték a Nobel-békedíjra. Nem ő nyerte meg. Al Gore nyert, egy diavetítéssel a globális felmelegedésről…
Oszd meg, ha te is úgy gondolod, hogy a világnak tudnia kellene Irenáról, és a hihetetlen kockázatról, amit a gyerekek megmentéséért vállalt!
forrás: megablog.hu