A férfi ma már csak mosolyog azon, ami vele történt. Ahogy mondja, apróság volt az egész, egy kis baki, „csupán” halottnak nézte az orvosa.
– Két hete feküdtem a kórházban, nem épp a fénykoromat éltem. Az egyik este rosszul lettem, és a nővér riasztotta az ügyeletes orvost. Éreztem, hogy egyre vacakabbul vagyok, de még magamnál voltam, amikor a doktornő megjött. Két ujját a nyaki ütőeremhez szorította – kezdett bele az abszurd históriába Gyula, akit felkészületlenül ért a hír a következő pillanatban
– Elbúcsúzhatunk tőle. Vége – hangzott el a megrendíthetetlen diagnózis a gyors vizsgálat után.
A kórházi szoba túl valóságos volt ahhoz, hogy Gyula a túlvilágon érezhesse magát, azonban az orvosnő szavában sem szívesen kételkedik az ember. Él vagy meghalt? Néhány pillanatig bizony maga sem tudta eldönteni.
– Az orvos elrohant, egy másik sürgős esethez hívták. A nővérek kitolták azt a két beteget, akik még rajtam kívül voltak a szobában, majd rám terítettek egy kék nejlont. Annyit hallottam még, ahogy a doki azt mondja az akkor már magába roskadt édesanyámnak, hogy fésülködjön meg – elevenítette fel elképesztő sztoriját Gyula, aki ezután majd egy órát feküdt az ágyban tetszhalottként
– Ahogy feküdtem az ágyon, csak annyit éreztem, hogy gyötör a szomjúság. Először csak suttogtam, hogy szomjas vagyok, aztán egyre hangosabban mondtam. Mivel senki nem reagált, felültem az ágyon, és elkurjantottam magam. Egy nővér rohant be a szobába, majd azzal a lendülettel, amellyel érkezett, el is ájult – tette még hozzá Gyula, aki elmondta: esze ágában sem volt ügyet csinálni a dologból.
A férfi kérte, hogy ne nevezzük meg sem a várost, sem a kórházat, ahol az eset történt, nem szeretne nagy feneket keríteni az ügynek. A kórház egyelőre nem adott tájékoztatást a fiaskóról. Ám azt megtudtuk, hogy az élő férfit halottnak néző orvos már nem dolgozik az intézményben, igaz, nem emiatt az ügy miatt
forrás: blikk.hu