A „Porn Portraits” nevű sorozatában Patrick Struys embereket ültetett egy képernyő elé, amin felnőttfilmeket vetített. Az alanyoknak öt és fél percen keresztül kellett a filmeket nézniük, miközben Struys fotózta őket. A végeredmény egyszerre helyes, vicces és kellemetlen. A fotós nem volt jelen a fotózásnál, távolról irányította a kamerát, hogy ne zavarja a modelleket. Az egész azért érdekes, mert egyrészt az alanyok magára a kreált szituációra reagáltak, másrészt pedig magára a pornófilmre – ez pedig egy elég kellemetlen kettősséget hoz létre. A képeken azért vannak (látszólag) félmeztelenül az emberek, mert Struys egy plusz intimitást akart adni, mondván, az ember egyébként is – lényegében – meztelen, ha pornót néz.