Sokkoló mondatok! Egy magyar boncmester őszinte vallomása (2. rész)

Nem biztos, hogy tudni akarod! Testünk utazása az egészségügyben! Mi történik velünk a halál után?

Cikkünk előző részében élettelen testünk sokszor kegyetlen és megrázó utazását tártuk fel az egészségügyben, egy magyar boncmester őszinte vallomása alapján. Nem véletlenül keltett közfelháborodást, borzadályt vagy elkeseredést. Volt szó halott csecsemőkről, orvosi műhibákról, amit a boncmester „takarít el” egy aláírással, és testünk nem túl szép utazásáról a 4 fokos hűtőkamrákban, ahova hely hiányában néha több test is be van zsúfolva.

Szóval egy sokszor kegyetlen, lelkileg rendkívül megrázó munkáról van szó. Arról azonban még nem esett szó, hogy mennyit keres ezért egy boncmester. A nettó fizetés 110.000 Ft körül mozog.

(Mestervizsgával valamivel többet kapnak.  Ezt mindenki magának fizeti persze, kivéve ha van tanulmányi szerződése.  Ha van tanulmányi szerződése háromszáz órát minimum le kell boncolni, de egy boncolás öt-tízezer forintba kerül a tanoncnak.  Összesen másfél millió a vége.  Ebből már egyetemet végez el az ember.)

„Ennyiért nem csinálom. Inkább fogom magamat, kimegyek külföldre és megkeresem a pénzemet. Persze a pénz nem minden.  A lelki teher mindvégig megmarad.  A hullák, balesetek vagy kórházi műhibák áldozatai gyakran több darabban, súlyos és csak horrorfilmekből ismert ijesztő állapotban kerülnek az asztalra.  Gyerekek, nők, férfiak.  Az idő elteltével munkaeszközzé fajulnak a testek, és a tudat tiltakozván átkapcsol egy monoton fázisba ahol a halott embereket nem tekintheti tovább embernek. És ez sajnos az élőkre is gyakran igaz.  Jellemző tünete a munkának a vállrándítás egy eset, egy halott felett.”

Kisebb csavarral, némi mérgelődés után átfolyt a beszélgetés a boncmester egyéb feladatkörei felé, illetve olyan feladatkörökhöz, amiket munkájukon túl tesznek meg.  Sokszor nem kevés zsebpénzért.  Ilyenek a halottak öltöztetése, akár sminkelése és egyebek. Például egy esetben, roma szokásnak megfelelően, arra kérték boncmesterünket, hogy az elhunyt ujjai közé ötezreseket tegyen, így készítvén fel a temetésre.  Ilyenkor zsebbe megy a pénz, a plusz munkáért és törődésért.

„Van a magyar társadalomnak egy nagyon nagy hibája, amit külföldön soha nem látsz, és nem is tapasztalhatsz.  Ugye van ez a plusz pénz, a csúszópénz amit az orvosnak adnak. Na most a magyar társadalomba bele van ivódva, hogy mindenért ami a magyar kórházban történik, őneki fizetni kell!  A reumaotológus orvostól, a szülészen át a sebészig, a nővérnek, boncmesternek, mindenkinek… Ilyen eset például amikor a liftes srác elment egy órára, és megkért hogy üljek már be a liftbe. Mondtam, hogy hát jól van. Annyi volt a dolgom, hogy beülsz, és le föl viszed a látogatókat. Jött az idős nénike, kis nyugdíjas és kétszáz forintot nyomott a köpenyzsebbe. Száz forintot adtak, ötvenet… Egy óra alatt, ott a látogatási időben ezer forintot összeszedtem. És nem kértem! Nem is úgy csináltam a munkámat.”

„Mi egyrészt dolgozunk a kórháznak, másrészről, viszont már a temetkezési vállalkozónak.  Ha megvan a mestervizsgád, akkor már két oldalról tudod a „tehenet fejni”. Egyszer felveheted a kórházból a dolgozói fizetést, mert egészségügyi alkalmazott vagy, de föltudod venni a temetkezési vállalkozótól is, hogy őt ajánld ki. Az emberekbe bele van ivódva a pénz. Na meg aztán a boncmesterek alapítottak egy öltöztetői bt-t. Ez már zsebbe megy.”

De térjünk vissza testünk utazására. Nem részletezem a különféle eljárásokat, de a helyzet afféle; „valahogy csak meg kell oldani” szituáció. Testek préselődnek, kavarodnak zokszó nélkül napról napra. Példának okáért, hiába kapott a részleg ízléses fém dobozokat a csecsemőknek. A papírdoboz könnyebb… És ez még mindig nem a vége.  Ha nincs kartondoboz, van kendő. Legrosszabb mégis a „testhelyreállítás”. Nem borzolnám az idegeket, ezért ezt már saját fantáziára bízom, hogy ki-ki gondoljon, amit mer. Azt viszont elárulhatom, hogy a boncolás utáni halottba nem a szerveit teszik vissza, hogy temetésre „végtisztességre” kész legyen. Ezek után már csak a slagozás van hátra.  Ez a folyamat a tisztítás, mosdás helyett funkcionál.

„Mintha a kocsimat mosnám le…”

„Egy dologra kell figyelni, hogy a szem alatt van egy mirigy, amit ki kell szedni és el kell küldeni szövettanra. Nincs tisztelet a halottnak, amint leért a proszektúrára csak egy darab. Egy áldozat, eszköz, munkatárgy. Minden más csak mese. Nehezen bírom már ezt az egészet három év után.”

„Volt olyan eset, hogy anyuka nem jelentkezett, ott hagyta a halott csecsemőt.  Ha már láttál aszalt szilvát, eltudod képzelni.”

Nos, nem egészen olyan, mint amit a „Helyszínelőkben” megszoktunk.

Képzési adatok:

Képzési idő: 400 óra (maximálisan támogatható óraszám)
Lehetséges képzési forma: iskolai rendszerben és felnőttképzésben is tanulható.
Elmélet aránya a képzésben: 70%

 

A munka jellege:
Zárt munkahelyen, álló testhelyzetben járkálva végzett közepesen nehéz fizikai munka.

 

 

forrás: kiskegyed.blikk.hu