18+ GG Allin, a mocsok pápája

GG Allin az a fajta ember volt, aki e sárgolyón töltött harminchat éve folyamán valószínűleg egyetlen egy napot sem élt meg úgy, hogy arra rá lehetne sütni az „átlagos” jelzőt. De éppen arra törekedett, hogy ez ne is legyen így, hogy mindenki emlékezzen arra az önpusztító, polgárpukkasztó punkra, akit megteremtett.

 

Hősünk 1956. augusztus 29-én született a New Hampshire-i Northumberlandben, Jesus Christ Allinként. Neve jelzi, hogy már a szülei sem voltak teljesen százasak, konkrétan vallási fanatikus apja gondolta úgy, ha már egy látomásban megjelent neki Jézus, akkor a gyerekét is illik így elnevezni a keresztség alatt. A totálisan nomád körülmények között, mindenkitől elszeparáltan élő család nyomorát, a férj halálvágyó indulatait (a pincében az egész famíliának sírt ásott a biztonság kedvéért) végül az édesanya unta meg, s gyerekeivel együtt elszökött a ház urától, beadva egyúttal a válókeresetet. Józan eszének visszatértét jelzi az is, hogy GG (e becenevet bátyja, Merle ragasztotta rá, mivel Jesus helyett mindig „Jeje”-nek, a hasonló hangzás miatt idővel GG-nek szólította) a középiskolát már Kevin Michaelként kezdhette meg, elkerülve ezzel az osztálytársak cikizését.

Persze Allin így sem vált az iskola éltanulójává, korábbi, elszigetelt élete nem segítette beilleszkedését (előfordult, hogy női ruhában ment suliba), így bátyjával hamar a szélsőségek felé sodródtak, zenélni kezdtek, a punk felbukkanásával pedig végképp eldőlt a sorsuk. GG eleinte dobolt a rosszabbnál rosszabb bandákban (Little Sister’s Date, Malpractice, Stripsearch), majd 1977-ben megalakult a The Jabbers (amelyben GG 1984-ig játszott énekesként és dobosként). A nyolcvanas években aztán olyan „remek” formációk élén találta magát, mint a The Cedar Street Sluts, a The Scumfucs vagy a The Texas Nazis, s több, felejthető lemezt is kiadott velük, majd jött a GG Allin and the Murder Junkies.

 

Ekkor már egyébként (nem meglepő módon) kőkeményen ráállt a piára és a létező összes olyan drogra, amelyhez csak hozzájutott. Az addig sem túl acélos zene is kezdett háttérbe szorulni (habár olyan kultstátuszú muzsikusokkal is dolgozott együtt, mint J. Mascis a Dinosaur Jr.-ból és Thurston Moore a Sonic Youth-ból), az élő fellépések alkalmával ugyanis egyre inkább átvették a szerepet Allin fokozatosan durvuló, extrém performanszai. Ezek általában az alábbi szentháromság jegyében teltek: meztelenség, véres öncsonkítás, mindenféle testnedvek szétterítése a saját testén és a teremben. Nem csoda, hogy szinte azonnal komoly érdeklődés kezdte el övezni fellépéseit, ahol a punkok és a hasonlóan önpusztító egyedek mellett bőven akadtak olyan sznobok is, akik minden este szar- és vérszagra gyűltek össze az adott szórakozóhelyeken. És persze ne felejtsük el a rendőrséget sem, hisz nekik is szintén elég sűrűn meg kellett fordulniuk GG bulijain, begyűjteni a magát, de senkit mást sem kímélő showmant.

Ha Allin még élne, valószínűleg Ozzyhoz hasonlóan azt mondaná, nagyrészt kiestek neki a nyolcvanas évek történései, s ebben nem is lenne semmi meglepő. Habár ő Ozzyval ellentétben néha kénytelen volt józan életet élni, hiszen többször letartóztatták, a borotvapengékkel vagdalkozás, a mikrofon rendszeres fejhez csapkodása és a vérmérgezés miatt pedig a kórházban is sűrűn látott vendég volt. Fentiek okán azon fogadalmát sem tudta soha teljesíteni, miszerint Halloweenkor öngyilkosságot követ el koncert közben, mivel október 31-én rendre a sitten vagy egy kórházi ágyban töltötte idejét.

 

De persze így sem érte meg a nyugdíjas kort, hiszen 1993. június 28-án, egy szokás szerint botrányosan és idejekorán véget érő fellépést követő tivornya után feltehetően herointúladagolás végzett vele – állítólag a bulizó tömeg csak reggel vette észre, hogy GG már órák óta halott. Temetése utolsó éveihez mérten kellően extrém módon zajlott, a nyitott koporsóban fekvő testet a rajongók összefirkálták, teletömték piával és drogokkal és persze fotózkodtak is vele. Az elhantolás előtt pedig bátyja GG-re tett egy fejhallgatót, s walkmanről lejátszotta a The Suicide Sessions című lemezt.

Bár GG Allinből nem vált Messiás, ahogyan azt apja remélte, ennek ellenére mindmáig ő számít a rock- és a punkzene egyik legikonikusabb figurájának. Igaz, hogy amit csinált, szó szerint szarból építkezett, de nála extrémebb alakot nem hordott hátán a Föld (nyomába se érhetnek az olyan, GG alsónadrágjából előbújt sokkerek, mint Marilyn Manson, Lady Gaga vagy Miley Cyrus). A mocsok pápája vérrel és ürülékkel írta be nevét a zene nagykönyvébe. „Testem a rock ‘n’ roll temploma…” – fogalmazott, és saját maga gyalázta meg ezt a szentnek semmiképpen sem nevezhető „helyet”.