Meglehet, hogy Lizzie Borden neve sokaknak nem mond semmit. Pedig az amerikai bűnügyek történetében az egyik leghíresebb megoldatlan eset főszereplője volt.
„Lizzie Borden fejszét fogott
Szörnyű tettén elrémülve
Az apját is agyon verte.” – gyermekmondóka, melyet minden iskolaudvaron kántálat a gyerekek.
Borden úr vagyonos ember volt, aki ingatlanban utazott, mégis zsugori volt, így a család rosszabbul élt, mint sok városi munkás. A férfi szinte semmit sem költött a házukra, a gyermekeire pedig még annyit sem.
Mint általában az ilyen „mesékben” Lizzie és a mostohaanyja kapcsolata sem volt felhőtlen. A lány először csak neheztelt új anyjára, később pedig megvetette. Szentül meg volt győződve róla, hogy csak is az apja pénze ami a családjukba vonzotta őt. Nem volt hajlandó egy asztalhoz ülni vele és csakis Borden asszonyságnak szólította.
Lizzie csendes, befelé forduló lány volt, rendszeresen templomba járt, szabadidejében pedig horgászott vagy varrogatott. 32 éven keresztül élt így.
Lizzie nővére Emma vidéki barátaihoz költözött, annyira nem bírta már az otthon szeretet nélküli légkörét és a nyomorúságos körülményeket.
Lizzie gyomorrontással feküdt otthon, és az ő feje felett is csak gyűltek és gyűltek a sötét fellegek. Mikor megtudta, hogy zsugori apja a mostohanővérére akarja költeni vagyona egy részét, dührohamot kapott. Mostohaanyja szobájába rontott és elvitt pár olcsó ékszert, később pedig azt állította betörők jártak a házban. Az apja hamar rájött, hogy a lány volt a tettes.
Kis idővel később valóban betörtek a telek végén álló melléképületekbe. Borden úr biztos volt benne, hogy Lizzie kedvenc galambjai miatt jöttek, ezért kegyetlenül lefejezte a madarakat.
1892. augusztus 4-én, azon a végzetes reggelen Lizzie borús lelkiállapotban ébredt. A nap a szokásos módon kezdődött; reggeli után Borden úr az üzleti ügyei után indult, Borden asszonyság takarított, Bridget Sullivan, a jólelkű ír szolgálólány pedig az ablakokat mosta.
Valamivel fél 10 után Borden asszonyság négykézlábra ereszkedve takarította a vendégszobához vezető lépcsőt. Húsz alkalommal sújtottak le rá egy fejszével; ebből tizenkilencszer a fejére.
Mr. Borden 11 órakor ért haza, majd ledőlt pihenni, akárcsak a szobalány. Néhány perc múlva, Bridget, Lizzie vad sikoltozására ébredt: -Gyere le! Gyere le! – kiabálta – apa meghalt! Bejött valaki és megölte!
A szobalány azonnal az orvosért szaladt, aki később megállapította, hogy Mr. Bordent pontosan ugyanúgy ölték meg, ahogy feleségét. A férfit tíz fejszecsapás érte, főként a fején, az orrára és a szemére célozva. Az orvos letakarta a holttestet, amikor megjelent a szomszéd; Adelaide Churcill, aki Lizzit szerette volna megnyugtatni, azonban a lány semmilyen érzelmet nem mutatott. Ezt akkor a megrázkódtatásnak tulajdonították. Mrs. Churchill megkérdezte, hogy hol a mostohaanyja, mire a lány így felelt: – Igazán nem tudom. Hagyott egy cédulát, hogy elmegy meglátogatni egy beteget. De nem tudom, hogy nem-e ölték meg őt is, mert mintha hallottam volna, hogy megjön.
Néhány perc múlva rátaláltak a másik holttestre is, amely vértócsában hevert a lépcsőn.
Az első gyanúsított John Morse volt, az első feleség bátyja, aki a gyilkosság reggelén nem volt otthon. Azt állította, hogy mikor hazaért, nem ment be rögtön a házba, hanem hátra ment a kertbe néhány gyümölcsért. Az alibi szilárdnak bizonyult. A nyomozók azonban biztosak voltak benne,hogy a gyilkosságokat házbeli követte el. A szolgálólány hamar tisztázta magát, neki nem volt semmiféle indítéka a gyilkosság elkövetéséhez; Andrew Borden végrendeletében nem szerepelt, a házban pedig nem tartottak készpénzt. Már csak Lizzie Borden maradt. Amikor Bridget megkérdezte hol volt, amikor megtámadták az apját, azt mondta, hogy kint volt az udvaron, Mrs. Churchillnek pedig azt állította, hogy a fészerben volt, ahol 3 körtét evett meg. A nyomozók viszont nem találtak körtcsutkát a fészerben. A lány állítása szerint, nem látta mostohaanyja holttestét, mikor üdvözölte hazaérkező apját. Az egyik szomszéd elmondta a rendőröknek, hogy előző nap Lizzi arról beszélt neki, hogy félti az apját, mert ellenségei vannak, azonban a nyomozók nem találtak semmit, ami erre utalt volna. Az azonban kiderült, hogy a gyilkosság előtt néhány nappal Lizzie ciánsavat (hidrogén cianid) vásárolt a patikában, aminek okára nem tudott különösebb magyarázatot adni.
A gyilkosságot követő hetekben minden újság, amely meg volt győződve a lány bűnösségéről, ezen csámcsogott, hiszen nagy sztori volt; „a vénlány bosszút áll zsarnoki apján és a gonosz mostohán”. A nyomozók titokban letartóztatási végzést kértek Lizzie ellen, azonban várni akartak vele a bírósági meghallgatások végig. Abban reménykedtek, hogy Lizzie majd elszólja magát. És ez így is volt: Amikor a lány a tanúk emelvényére lépett, azt állította, hogy nem tartózkodott odafent, amikor apja hazaérkezett. Ezzel azt a kérdést próbálta meg elkerülni, hogy hogy nem vette észre a lépcsőn heverő mostohaanyja holttestét. (Más források szerint a nő holtteste az egyik vendégszobában volt) Lizzi azt mondta: – Úgy emlékeztem odafent voltam, de most már tudom, hogy a konyhában voltam. Utólag visszatekintve arra a szörnyű napra, sokkal világosabban tudom felidézni a dolgokat.”
A vizsgálat után Lizzie Bordent vád alá helyezték Andrew J. Borden és Abby Borden született Gray előre megfontolt meggyilkolásáért. Azonban mire az eset a következő év júniusában bíróság elé került a kisvárosi Amerika szembefordult a sajtóval. A szívtelen apa, istenfélő, tiszta életű leányát immár együtt érzés vette körül. Az emberek hittek benne, hogy Lizzie, a jámbor vasárnapi iskolai tanítónő nem követhetett el ilyen szörnyűséget.
A lány ügyvédje George Robinson, azelőtt Massachusetts állam kormányzója volt, igazi főnyeremény Lizzie számára. Annak idején az ügyvéd nevezte ki a három törvényszéki bíró egyikét, aki Robinson kérésére úgy döntött, hogy elutasít minden ügyészi kérdést a ciánvásárlással kapcsolatban. A tárgyalás tíz napig tartott és ahogy telt az idő egyre jobban meginogni látszott a vádindítvány. Lizzie egyszer el is ájult a vádlottak padján, amivel együttérzést keltett az esküdtszékben. Az ügyvéd védőbeszédét a következőkkel zárta: „Ahhoz, hogy őt bűnösnek találják, azt kell hinniük, hogy maga az ördög. Hát úgy fest ő, uraim?”
Ezek után az esküdtszék úgy döntött Lizzie Borden nem bűnös, aki így szabad és gazdag asszonyként sétált ki a bíróságról. Az örökségnek a nagyobbik része jutott neki, akkora, amekkoráról álmodni sem mert. Ezek után egy gazdag kertvárosi negyedbe költözött. Bridget Sullivan a pletykák szerint tetemes összeget kapott Lizzietől és visszament Írországba. Lizzie és Emma együtt éltek új otthonában, azonban Emma később elköltözött a nagy veszekedések miatt. Lizzie Borden vénlányként halt meg 1927-ben és magával vitte a sírba annak a forró augusztusi délutánnak a titkát.
Életéről film, dokumentumfilm és színházi darab is készült, valamint egy együttes is az ő nevét viseli.
A lány ügyvédje George Robinson, azelőtt Massachusetts állam kormányzója volt, igazi főnyeremény Lizzie számára. Annak idején az ügyvéd nevezte ki a három törvényszéki bíró egyikét, aki Robinson kérésére úgy döntött, hogy elutasít minden ügyészi kérdést a ciánvásárlással kapcsolatban. A tárgyalás tíz napig tartott és ahogy telt az idő egyre jobban meginogni látszott a vádindítvány. Lizzie egyszer el is ájult a vádlottak padján, amivel együttérzést keltett az esküdtszékben. Az ügyvéd védőbeszédét a következőkkel zárta: „Ahhoz, hogy őt bűnösnek találják, azt kell hinniük, hogy maga az ördög. Hát úgy fest ő, uraim?”
Ezek után az esküdtszék úgy döntött Lizzie Borden nem bűnös, aki így szabad és gazdag asszonyként sétált ki a bíróságról. Az örökségnek a nagyobbik része jutott neki, akkora, amekkoráról álmodni sem mert. Ezek után egy gazdag kertvárosi negyedbe költözött. Bridget Sullivan a pletykák szerint tetemes összeget kapott Lizzietől és visszament Írországba. Lizzie és Emma együtt éltek új otthonában, azonban Emma később elköltözött a nagy veszekedések miatt. Lizzie Borden vénlányként halt meg 1927-ben és magával vitte a sírba annak a forró augusztusi délutánnak a titkát.
Életéről film, dokumentumfilm és színházi darab is készült, valamint egy együttes is az ő nevét viseli.