Tiszazugon történt a múlt évszázad elején hogy a helyi bába egy beteg ápolása közben felfedezett egy halálos mérget. Vízbe áztatta a légypapírt hogy az agresszívabban fejtse ki a hatását, de nem ment sokra vele, ezért cukrot és kakaót kevert hozzá. Ám a macska ivott belőle és rövidesen el is pusztult. Majd a nő kiborította a kutyulékot amiben néhány légy úszkált. Egy kiscsibe felszedegette azokat, ezért ő is elhullott. Ez szöget ütött a bába fejébe, így elvégzett még néhány kísérletet aztán megitatta a levet a beteggel is. Pár órán belül elhunyt a férfi.
Éveken keresztül beteg gyerekeket, súlyos sérülteket és nem kívánatos személyeket juttatott e módszerrel a másvilágra. Aztán lassacskán a falu asszonyai is sportot űztek a gyilkolásból. Vagy egy iszákos férj vagy egy rossz szomszéd volt az útban. Az újszülötteket is arzénnal mérgezték hogy így szabályozzák a szaporulatot, csak is a földbirtokok és az örökség szétszakadásának megakadályozása érdekében. Felnőtteknek többször több adagot kellett beadni a halálos anyagból, hogy gyorsan fejtse ki hatását, míg a gyerekeknek és a gyengébbeknek elég volt az első dózis.
Nem csak Tiszazugon, de a környéken is divattá vált a férjektől való megszabadulás ezen formája. Közel egy évtizeden keresztül hódított az arzén, míg egy nap a szolnoki ügyészség pontot tett a történet végére. Több mint száz holttestet exhumáltak, de az áldozatok száma akár ezer főre is tehető. Ennek ellenére csak hat asszonyra mondták ki a halálos ítéletet, de csak kettőt végeztek ki. A bábát nem érte utol a törvény, mivel öngyilkos lett. Talán pont az arzén volt az ő végzete is?
[PA]